Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-16 / 29. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ung-vár, 1893. vasárnap, jullus 16. 29. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. I cvelek csak bérmentesen fogadtatnak eb Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasarnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK; Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 'l > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ DNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. i i Közegészségügyünk országos rendezése. A kis Ugocsa kisded székvárosa nevezetes kulturális mozgalmaknak volt szintere a folyó év nyarán. Junius hó 17-én az északkeleti vármegyék orvosai, köztük erősebben képviselve az ugocsaiak és beregiek, tartottak Nagy-Szőlősön értekezletet, a közel napokban pedig bárom északkeleti vármegye tanítósága alkotta meg ott. az északkeleti vármegyék néptanítói egyesületeinek szövetségét. Nincs okunk kicsinyleni az utóbbi közművelődési mozgalmat, mindazonáltal — azt hisszük - az igazságnak adunk hangot, midőn kimondjuk, hogy az orvosi értekezlet sokkal általánosabb érdekű dolgokkal foglalkozott. Az ország közegészségügye képezte a Nagy- Szőlősön összesereglett orvosok tanácskozásának tárgyát ; az a thóina. mely a magyar közélet minden irányadó tényezőjét nagyon kijeiről érdekli. Vármegyénknek kétszeres oka van reá, hogy a szóban levő értekezlet iránt kiválóan érdeklődjék. Az egyik az. hogy mi is azon törvényhatóságok közé tartozunk, a melyek erejüket meghaladó áldozatot hoznak az egészségügynek, a nélkül, hogy áldásait megfelelő mértékben élveznék. Ung is azon vármegyék közül való, a melyeknek az egészségügy államosítása, a szőlősi értekezlet tárgya, legfőbb közegészségügyi követelménye. Nagyon közelről érdekli vármegyénket az ugocsai orvosi értekezlet azért is, mert a mozgalomnak első lökése tőlünk, kitűnő barátunk Nova k Endre által származik. kinek az értekezlet lefolyásában és szellemi vezetésében is első rendű szerepe volt. Vármegyénk közönségének a betegápolási pótadó államosítása tárgyában kifejtett erőfeszítései vármegyei közéletünk fórfiai előtt általánosan ismeretesek. Az erőfeszítéseknek ez ideig még nincs meg a kívánt sikerük ; de a kimondott szó nem hangzott, el nyomtalanul, visszhangra talált a miénkhez hasonló nehéz viszonyok között élő törvényhatóságok kebelében ; az eszme terjedett és érett úgy annyira, hogy ma már a siker reményével folytat-- hatjuk a megkezdett nagyfontossi’gu közérdekű munkát. Hogy az ügy a hivatalos útról a társadalmi térre megy át, e miatt nincs okunk aggódni, sőt örvendhetünk rajta; mert ha a plántát a társadalom melegágyában gondozzuk, ápoljuk, élete, erőteljes kifejlődése biztosítva van. A nagy-szőllősi értekezlet Novak Endre dr.- nalc javaslatát fogadta el és állást foglalt a mellett, hogy a folyó évben Budapesten orsz. orvosi kougre- szus tartassák. Az értekezlet végrehajtó-bizottságot küldött ki azzal a megbízással, hogy a tervbe vett kongresszus eszméjével a kartársakat megbarátkoz- tassa, s őket részvételre bírja. Az országos kongresszus eszméjét mi is helye séfjük; mert mi is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az országos közegészségügyi tanács reform-bizottsága által kidolgozott, elfogadott, s az illetékes minisztérium elé terjesztett javaslat a dolog érdemével alig foglalkozik. Az eszmét helyeseljük, de a kivitelben nem értünk egészen egyet a a kezdeményező szőllősi értekezlettel. MA a kivitelben is Novák Endre dr barátunk felfogását helyeseljük, a ki nem orvosi, hanem közegészségügyi kongresszust akar. Igaz, hogy a kongresz- s/usnak a zömét, valamint vezető elemeit igy is az orvosok fogják képezni ; de a különbség mégis lényeges, mert az általunk kontemplálf közegészségügyi gyűlésen aktiv szerepe volna a közegészség- ügy minden tényezőjének. Nevezetesen meg volnának hivandók az orvosok s gyógyszerészek, orvos- és gyógyszerész-egyesületeken kívül a törvényhatóságok, alispánok, főjegyzők, főszolgabirák, polgármesterek, rendőrkapitányok ; belügyi és közokt. miniszterek, államtitkárok, miniszteri tanácsosok, gimnáziumi igazgatók, főigazgatók, tanfelügyelők, a képviselőház tagjai, különösen a pártelnökök, a sajtó képviselői mint vendégek. A tervezett közegészségügyi kongresszusnak még a folyó évben megtartása, mint érintők, azért szükséges, mert az orsz. közegészségügyi tanács javaslata nem oldja meg a kérdést. Értesülésünk szerint a folyó évi junius hó 8-án tartott tanács-ülés ben elfogadott és a reform-bizottság által előterjesztett javaslatnak két nagy hibája van, az, hogy kiindulása rossz, részleteiben pedig a felölelt kérdést helytelenül oldja meg. Nem szerencsés az általa javasolt megoldási mód, mert a közegószségi községi szolgálatot elválasztani a vármegyeitől és ezt az államitól nem lehet, mert a közegészségi szolgálatot, ha ki lehetne is szakítani a többiből, a személyi részt a dologi nélkül elintézni lehetetlen, a jól fizetett orvos is tehetetlen marad, mint ma a hatóság, ha nélkülözi a végrehajtáshoz szükséges segéd tényezőket. Hogy e tényezőkkel rendelkezzünk, ahhoz első sorban pénz kell, körülbelül 60|°-os pótadó, vagyis 5 millió frt. Ily áldozatra az államhatalom csak akkor szánja el magát, ha ismeri a közegészségügy hiányaiban rejlő közgazdasági kár nagyságát és azon eszközöket, a melyekkel pénzáldozat mellett az el hárítható. A javaslat sokat vészit különben is viszonylagos értékéből azon része által, mely az orvosoknak a vagyonosaktól igényelhető dijairól szól. É kérdésnél az államhatalmat sem a szükség, sem a méltányosság nem utalhatja arra, hogy a vagyonosok által fizetendő orvosi dijak rendezésével foglalkozzék. Ezzel az egészségügy rendezésénél foglalkozni felesleges, — nem is opportonus, mig a társadalmi visszonyok ezt szükségessé nem teszik. A verseny a legigazságosabb mértéket szabja meg. A kérdés szabályozását kényszer formába szorítani nagy hiba lenne, — a gyakorlatban figyelembe nem vétetnék ; végrehajthatatlan maradna az intézkedés. Az államhatalom kötelességei: ápolni a szegényeket, a járványos fertőző bajok ellen intézkedni, vezetni a közegészségügyi szolgálatot. Adjon az állam oly dijat (orvos, gyógyszerész, betegápoló stb) mely a kívánt szolgálattal arányban áll; ne legyen köze ahhoz, hogy az orvos szabad idejében mit és hogyan tesz. Az orvosok socialis visszonyai csak úgy renKuruez nóták. — Az >Ung« eredeti tárczája. — Hol voll, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges királyleány. Megverte a szegényt búval-bajjal a Teremtő, de meg is áldotta bőségesen, mert a hányat lépett, annyi rózsa, piros rózsa takadt lába nyomában. Te vagy az a bűvös-bájos királyleány : Magyar- Szabadság ! Mentő angyalként jelensz meg, midőn bősz zsarnokok rabigája alatt görnyedezünk, kezünkön lábunkon békót vonszolunk, sötét börtönök mély csendjéhen a kulcs csikorgását várjuk. Megjelentél akkor is, midőn »zokogó sírással sírt a magyar nemzet; midőn a Kárpátoknak fenyvesekkel borított ormain kigöngyölte a nemzeti zászlót II. Rákóczi Ferencz ; midőn az északi szellő a négy folyó táján csak ezt zúgta-búgta : »Re- crudescunt inelytae gentis Hungaroruin vulnera .* Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek sebei . . . Megjelentél, hogy lelke légy a hősöknek, aczélozója pántos kardjaiknak, czélja — vége a szent harcznak. Ott forogtál a csaták tüzében, a bődülő ágyuk íüstgo- molya, a vérpatakok csergedezése között, s a hányat léptéi, virág fakadt nyomodban, a költészet virága . . . Szedegessünk össze a múlt tarlójáról daliás idők emlékének töleleveniíéseül egy-két el nem fonyadt virág- szálat. * * * A kuruez nóták névtelen költői nem éneklik meg a természet szépségeit, nem zengenek kedvesükről, a borról, hanem egyedül csak a hazáról s annak száz meg száz bajáról szól daluk. Hü visszhangjai napjaik viszontagságának s csapásainak, égő kín emészti bense- jüket, s azért lantjuk, mint az eol-hárfa a viharokban, bús dalt zeng bús napokban. Meglehet, hogy aki csak szép művet keres e bánatos dalok gyűjteményében, az egyhamar odacsapja, mert untatja a sok egyformaság, jajveszéklés, a bánatnak mindenre kiterjeszkedö szürke köde. Kicsiben talán igaza is lehet, midőn csalódottan ejti ki a könyvet kezéből, mert hisz bujdosók kesergésével kezdődik, vesztett csaták lelett való siralmakkal s a hazából kiszakadtak panaszos bucsuzójával végződik. De mindjárt más szemmel nézi e költeményeket, ha meggondolja, hogy fájdalmas borongásuk igazi, s hogy a nyomorúságnak megrázó képeit a haza sebeiből kicsurgó vérrel rajzolták. A bécsi kormány lábbal tiporja a nemzet legősibb jogait s legszentebb érzelmeit oly annyira,hogy »zokogó sírással sírt a magyar . . Fegyvert fogtak, de a fegyvernek két éle van ; sokszor várják a csillag ujulását, idő tordulását s a szerencse mosolygását. Napról-napra harczolnak, s jaj nekik, ha nem győznek, az ellenség martalócz hada nem válogatós az eszközökben. Lángba borult városok s falvak füstölgő üszkei, asszonyok és szüzek jajai jelzik, hogy pusztulás, enyészet s gyalázat sorsa szülőtöldjüknek. Oh nem hiába merengnek a jövőn, nem hiába vesz erőt szivökön a kétségbeesésig menő aggódás, mikor az árulás napirenden van, mikor testvér testvér ellen agyarog, magyar magyarral néz larkasszemet. Álmukat a közeli múltnak véres árnyai zavarják meg, reggel a sivár jelenre ébredve, s midőn lehajtják fejüket, nem tudják, mit hoz a jövő. így nem csoda, ha elegikus panaszok s tragikai kitörések váltakoznak egymással a kuruez világ költészetében. Ezért hiányzik a humor derült ragyogása, de meg van az elkeseredett lélek ki-kitörő gúnyja. Mily elkeseredésnek, sőt gyűlöletnek tanúsága pl. e kis vers : Ne higyj magyar a- németnek, Akármivel hitegetnek ; Mert ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpenyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus ! A nemzet minden fiának érzelmét fejezte ki e néhány sor, s felkapták mindenütt, dalolták Ungmegvében is e század elején s daloljak talán ma is. Népszerűségben vetekedett ezzel a csattanós nótával a »szegény legények*, a »bujdosó katonák dalai*, mint mély érzésnek ki-kitörő sóhajai. Szivet hasitó fájdalom lüktet a bujdosó kuruez énekeben, mikor elköltözik messzire a darvakkal, hogy szegény tejét az irigyek szava, az ellenség vasa ne érje : Piros kantár a kezembe, Piros csizmám a kengyelbe, Indulok lengyel végekre, Búsan nézek hazám fele . . Szülőföldem, Isten hozzád ! Az hazám már Lengyelország, Az hazám már Lengyelország, Mégis sírva gondolok rád. Csak a legnagyobb fokú érzés öltözhetik ily megkapó, keresetlen, mégis elbájoló képekbe : Levelét fa csak hullatja, Keltünk-jártunk eltakarja, Kis madárka bús szózatja, Hírünk, nevünk elsiratja . . . Lapunk mai számához a Hivatalos Közlemények s fél iv melléklet van csatolva.
