Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-09 / 15. szám

indokokból a gazd. egyesületet elejteni óhajtották. Ezek hallgattak!

A közgyűlés másik része pedig olyanokból állott, hogy a Labancz eszme menetéhez tartsuk magunkat, kik sehogy se tudtak kecskét fedezni fel abban az ártatlan mezőgazdasági bizottságban, mely majd megeszi a káposztát, a mezőgazdasági egyesületet, s igv ezek is hallgattak. Aztán annyi szakácstudománya volt ennek a második résznek, hogy a káposzta felmelegitve jobb, mint frissen főzve. Bizonynyal azt gondolták, hogy jó lesz a hivatás nélküli szakácsokat szélnek bocsátani, a fölmelegi- tést elvégezzük magunk és a gazdasági egyesület ismét talpra áll.

Tehát hiszi Labancz, vagy nem, nem azért hallgatott Ungvármegye gazda közönsége, mert a gazdasági egyesületek orsz. gyűlésének nagy vitája tanulság nélkül zajlott le reá nézve; nem azért, mert nem tudott magának helyes nézetet alkotni a dolgok felől, hanem csupán azért, mert a mező- gazdásági bizottságot a Radó-féle elfogadott indítvány következményének és a gazdasági egyesület hathatós támaszának tekintette. Hogy helyesen nem akarjuk „Labancz“ prófétai babórait megtépázni, megmutatja a jövő.

„Labancz“ is azt, a nótát fújja, a mit már „Kuruoz“-tól hallottunk, hogy kevesen vagyunk, sok kötelesség hárul társadalmunk egyeseire, minden munka nem találja meg emberét. Es ebből „Labancz“ azt a következtetést vonja le, hogy mert mi gazdák kevesen vagyunk, ne képviseljük magunk sem saját érdekeinket, hagyjunk fel a küzdelemmel, hagyjunk fel a gazdasági egyesülettel, — ez értelme szavainak — s bízzuk magunkat a mezőgazdasági bizottságra. Jó hogy hozzá nem teszi, hadd fájjon ennek a feje értünk! — „Kurucz“ pedig azt mondja: kevesen vagyunk, érdekeink minden vonalon való megvédésére gyengék, ragadjuk meg tehát az alkalmat most. midőn gazdasági képviseletünk a mezőgazdasági bizottsággal is erősbül, s tartsunk ki szilárdan, tömörüljünk a mezőgazdasági egyesület körül, mely összeházasulva r. gazdasági bizottsággal, jobban fog családjáról, Ungvármegye gazda közönségéről gondoskodhatni.

így lévén megoszolva a nézetek, nem tehetünk egyebet, minthogy fölcsapunk mi is „Kurucz“-oknak és kérjük a, vármegye gazda közönségét, szervezze a gazdasági egyesületet uj alapokon, igyekezzék élére oly erőket nyerni, kiknek lelkes ügybuzgalma mellett az bizton fölvirul.

Többek nevében: Felvidéki Gazda.

A Társas-kör állandó elhelyezése.

Az állandó kaszinói épület eszméje erőteljes lépésekkel közeledik a megvalósulás czélpontja télé. Legújabban, a helyzet kedvező alakulása folytán, biztos kilátásaink vannak reá, hogy Ungvár város egy monumentális épülettel lesz gazdagabb. A tervben levő uj kaszinó épület külsőleg dísze lesz a városnak, falai között

Egy éjjel nehány heti keresményemmel a zsebemben mély álomba merültem. Senkitől nem léltem, mert környezetem nagyon is tisztában volt az enyim és tied fogalmával.

Mikor felébredtem, pénzemnek hült helyét találtam és véres verejtékem gyümölcsét sem isteni, sem emberi erő vissza nem szerezte . . .

Egy napon végrehajtó jött hozzám. Adót követelt; mert az állampolgárság bizonyos örök intézmények fen- tartását megköveteli, mely czélra az állampolgárokat meg kell adóztatni; főleg a személy és v a g y o n b i z t o n- s á g r a kell a pénz ... Az én vagyonom > biztonságára <- gondolva, ellenszegültem. Nem használt, erőszakkal adóztattak meg, sőt büntetéssel is sújtottak.

Azóta ugyan szép haladást tettem művelődésben, de soha fel nem lóghattam, hogy ha már Isten van, ki ügyel, lelkiösmeret, ki vigyáz, a »vagyonbiztonsági-ért adót fizetek, kicsoda lophatta el pénzemet. És megint elgondolkoztam :

Ha az enyim és a tied szent, megközelithetlen, érinthetetlen, ha filléreim kizárólagos birtokomat képezik, melyeknek Isten a főfelügyelője, lelkiismeret az óvója, törvények a védői, miért nem félnek az emberek Istentől, lelkiösmerettől, törvénytől ? Miért verik tulajdon őrei a z é n hátamat ? Miért követelik tőlem a vagyonbiztosítási adót, holott biztos nem vagyok ? s hogy tudja gyarló ember pontosan az arányt kitalálni vagyonom és adóm közt? Hogy mer a biró engemet 50 írttal megbüntetni és hogy meri kimondani, hogy a büntetés arányban áll bűnömmel ? Hát a biró nem fél, hogy az enyim és tied közötti határt átlépi; Isten törvény és jog ellen vétkezik ? .

íme Tekintetes törvényszék i g y lettem én szocziá- listává. Ha bűn az én szocziálista törekvésem, akkor van bűntársain; de e »csábitól nem büntethető, mert az maga a társadalom.

Steiger Sámuel.

pedig barátságos otthonra találnak a helyi társadalmi élet összes kulturális mozgalmai.

Az építkezés ügyében Markos György elnöklete alatt kiküldött bizottság buzgólkodását ez ideig bizalmat keltő siker koronázza. A mar kész terv, melyet B a c líra a n Károly, fővároki építkezési vállalkozó, készített, az állandó társasköri helyiséghez kötött minden jogos várakozás kielégítését ígéri. A kaszinónak kényelmes otthona lesz benne. Az épület földszintjét vendéglő és bolthelyiségeken kívül egy oly nagyobb helyiség fogja képezni, melyet társaséleti czélokra a katonai tisztikar is igénybe vehet. Az emeleten a társaskör otthonán kívül lesz egy szép tágas terem, mely a szükséghez képest színházzá alakítható. Ez az >állandó< színház Lngvár város igényeit jó időre teljesen ki fogja elégíteni. Városunk közönsége ma még az állandó színház terheit meg nem bírja, egy-egy társaság ti -8 heti játéka évenkint annak a társadalmi osztálynak, mely az önkéntes kulturális adókat csaknem kizárólagosan viseli, az anyagi erejéhez mérve, elégséges. E csekély időre egy olyan helyiség, a a minő az emelendő épületben tervbe van véve, tökéletesen megfelel a czélnak. A terein egyik végén két oldalt levő kisebb szobák kész öltözők, az emelvény pedig színpad. Páholyok és karzat nem lesz e teremben, de hát ezekre nincs is valami nagy szükség; azok nélkül megélhetünk. Mikor a terem a színészet czéljáira nem lesz igénybe véve, a hangversenyek, műkedvelői előadások, estélyek, nagyobbszabásu gyülekezések helye lehet.

Az épület az Uj-téren, a hid mellett, a kereskedelmi és iparbank épületével szemben lenne emelendő. E helyen, a város kellő közepén, a vendéglőhelyiség szép haszonnal volna értékesíthető s a bolthelyiségek is kapósak lennének az élénk forgalmú járda mellett.

Az Uj-térnek az épület háta megeti fekvő nagy része kertté alakíttatnék s eredeti rendeltetési czéljának, üdülő helynek lenne fenntartva.

A kaszinó-épület, mely a kitűnő helyen annyira emelné a várost, a szomszédos házakat, miután kellő távolságban állana azoktól, impozánsabb arányaival sem nyomná le.

Ha mindezekhez hozzá vesszük, hogy az épület előállítására 60 ezer forint kölcsönt maga az építkezési vállalkozó teremt elő 50 évi törlesztésre s hogy az épület után reális számítással várható évi 4500 forintot megközelítő haszon az évenkénti törlesztésekre tökéletesen elegendő lesz, miután biztosak vagyunk felőle, hogy a még hiányzó pár ezer forintnyi szükségletet a köz lelkesebb tagjai készséggel lógják előlegezni : elmondhatjuk, hogy a Társas-kör ál land > elhelyezésének alig áll valami útjában.

Ez az .»alig valami- az épület telke, mely még nincs a társaskörnek átadva ; az átadás ügye a város képviselő-testületének folyó hó 14-én tartandó közgyűlésén lesz eldöntve ; biztosra vesszük, a közügy javára. S a köz java e tekintetben az, hogy a képviselő-testület adja át a tervbe vett épület elhelyezésére az Uj-teret. A város drága pénzen vetle e területet, az tény; de nem azért, hogy ott egy-két komédiás bódé, egy amerikai (?) fényképész * műterme« kongjon; hanem hogy az egész polgárság javára, tehát a saját maga hasznára és díszére értékesítse. S vájjon lehetne-e az Uj-teret több igazi haszonnal értékesíteni, mint ha azt a város a társas-életnek, a társadalmi kultúrának adja át? Nem kétkedünk benne, hogy egy ily közczélnak is akadhatnak szüklátkörü rideg ellenzői, de reméljük, hogy ezúttal is a haladni törekvők része lesz az erősebb. És ezen okból a lelkére kötjük a város igazi érdekeit szivén viselő minden polgártársunknak, hogy az Uj-tér átadása mellett foglaljon annak idején állást; ne mondhassa ránk egy későbbi nemzedék, hogy kicsinyes melléktekintetek miatt bukni hagytuk a jó, a szép ügyét!

Ne feledjük végül azon másik fontos érdekel, hogy az ungvári társaskörnek állandó elhelyezése állal a kereskedelmi kör részére is rég nélkülözött helyiség állna rendelkezésre.

A szeretetházakról.

A Novák dr. könyvéből.

I.

A szegények ellátása fejezeteiben ismételve hivatkozást lettem, mint e czélt eiősegitő egyik eszközre, a szeretetházakra. Jónak láttam e kérdést p fejezetek függelékéül külön felvenni, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy a szeretetházak létesítése nélkül a szegényügyel alapokat), a humanismus követelmeinek megfelelően rendezni nem lehet.

Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a szerétetház gyűtő fogalma alatt oly közintézetet értek, melyben a szegényeknek azon része, kik a magánosoknál czél- szerüen el nem helyezhetők, egy az egész országra érvényes egyöntetű szervezetben az országos közalap, vagy valamely hasonczélu alapítvány terhére, az élet legnélkülözhetlenebb szükségleteivel elláttatnék. Én tehát «•szereletháznak» vélem leghelyesebben nevezni az olyan intézeteket, melyekben agy a lelence, mint árva és szegény, sőt bizonyos határig a dologház fogalmaihoz kötött feladatok is megoldást nyernek.

E nagyjelentőségű intézetek eddig csak a » magán jótékonyság sovány segédeszközeire lévén utalva, nem csoda, ha a közegészségügy szolgálatában számottevő tényezőkké nem váltak. Szükséges tehát gondoskodni eszközökről, hogy a szeretetházak fontos feladataival szemben ne csak facultativ, hanem kötelező rendelkezésekkel is birjunk. az 1886. évi XXII. t.-czikk közegészség! törvény 145. fejezetében nyomait leljük azon íölíogásnak, mely a szeretetházak létesítését mintegy a sorok között az államra bízza. Csak az a fájdalom, hogy e dolog érdekében a sorok között még egy korjmányférfl sem vállalkozott ez ideig olvasni. E törvény igy szól: -A mennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna, a község a helyi viszonyokhoz képest, gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fenntartani egyátalában nem képesek.

Ha az ellátás csak a községi lakosok rendkívül súlyos tulterheltetéséveí eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóságnak, s ha ez. nem birná, az államnak veheti igénybe segélyét.

Minden község a szegények létszámáról s a szegén yügyre vonatkozó intézkedéseiről az illető törvényhatóságnak minden év végén tüzetes jelentést tesz. Az ugyanazon törvényhatóság kebelében levő több község a szegények ellátása czéljáből a törvényhatóság jóváhagyása mellett egyesülhet, sőt a törvényhatóság azt is elrendelheti, hogy a területén fekvő összes községek ezen czélból egy egységes szegényalapot létesíthessenek. Az ezt elrendelő határozat ellen a belügyminiszterhez fellebezésnek van helye, s ilyennek nem létében is, annak jóváhagyása szükséges. <■

Ha e törvényt bíráljuk, itt is el kell ösmerni, hogy annak készítői át voltak hatva azon nemes érzettől, hogy a szegényeket segélyezni szükséges. E törvényben tényleg fokozatosan meg van jelölve e czél érvényesítésének a módja Egész természetesen a jótékonyság van első helyre téve, mintegy utalva arra, hogy a vagyonosak siessenek alkalmat venni a legnemesebb erény gyakorlására. Utána jön a község, ha ez nem birja, a vármegye s ha ez sem, az állam. Más helyen pedig az egész megye területére egy szövetkezeti formára ulal épp oly módon, mint az a megyei betegápolási alapoknál van kötelező módon behozva.

E kitűnő törvényt igy egyoldalulag tekintve, való- . ban könnyen eshetnénk azon csalódásba, hogy szegényeink mai elhagyatott állapota kizárólag a közigazgatás mulasztásaiban leli magyarázatát. A vagyonosabb vármegyéket illetőleg, hol pl. az általános vagyonos viszonyok mellett a szegény betegápolás czimen ‘/2—2°|„ pótadó elégséges, valóban szégyenletes és megrovásra méltó dolog, ha az itt előadott törvény mellett létezik csak egy éhező koldus, lelencz vagy árva gyermek. Szégyene az illető községnek, szégyene a vármegyének, de legnagyobb azon kormányhatalomnak, mely az általa hozott törvénynek már 8 év óta nem tudott érvényt szerezni !

Meggyőződésem, hogy e törvény erejével egy erélyes belügyministernek hatalom van adva arra, hogy országunkban egy szegény se maradjon éhen, rubázatlan, vagy hajlék nélkül. S ha csakugyan országunknak akad valaha egy oly vasakaralu szakministere, ki a humanismus és közegészség érdekétől lelkesülten, e törvény végrehajtásához nyúl, bizonyára nagy szolgálatot log tenni.

E szolgálatot azonban nem úgy képzelem, hogy a szegény ügyet a lenti törvényes eszközökkel képes lesz teljesen rendezni. Hatalma volna ugyan reá, mint mondám, de igazságos érzéke mégis vissza fogja tartani a félúton, mert csakhamar be lógja látni, hogy sokszor egész más képe van bizonyos dolgoknak a valóságban, mint a papiroson.

Ismétlem, hogy 'szégyenletes vétek, ha országunk t vagyonosabb részeiben még mindig akad elhagyatott szegény, s ha tényleg akad ilyen, az államhatalomnak kölelessége e mulasztást megtorolni. Nem igy áll azon- I ban a dolog a mostoha viszonyokkal küzdő vármegyékben. A tulajdonképeni szegényeknek legalább yö°;n-a épp e vidékekről kerül. Tehát oil, a hol a vagyonos osztály i is csak viszonylag nevezhető annak Ott, a hol az adó- lizetök csak a megyei betegápolás czimén most is 5 7"/ pótadóval áldoznak a humanismus oltárára. Ily helyeken a szegények ellátására, még ha megyei körökben is akarnánk azt rendezni, 20—40%-os pótadót kellene behajtani, akkor, a midőn a vagyonos részekben e czélra az V4°|0 is bőven elég.

Ily viszonyok mellett nincs-e igazam, hogy az igazságos államhatalomnak e törvény végrehajtása közben a félúton meg kellene állani, mert észre kellene venni azon szánalmas hibát, mely az autonomicus kormányzat különben magasztos alapelveit e törvényben is túlhajtotta. Túlhajtotta épp azon szellemben, mint a me- I gyei betegápolási alapnál, mint a községekre bízott babaintézménynél, mint a körorvosoknál stb.

De nem bocsátkozom e kérdés indokainak további ismétlésébe, az előadottakban azt hiszem, eléggé világos képét adtam törvényünk azon igazságtalan tellogá sának, mikre épp a közegészségi ügyeknél lépten-nyomon akadunk, a midőn az egész állam közös érdekeire szolgáló dolgok létrehozása vagy fenntartása nem az összes adózók aránylagos terhét képezik, hanem a 9|,„ed- részben épp a viszonylag legszegényebbek vállaira van erőszakosan tolva.

A magyar tanítók háza.

Az Eötvös-alap-egyesület elnöksége a »Magyar tanítók házát?, ennek rendeltetését körülményesen leiró közleményt küldött be szerkesztőségünkhöz. Nincs rá terünk, hogy az egész dolgozatot lenyomassuk; de az eszmét s a humánus törekvést méltányoljuk ; ez okból a közleményt bő kivonatban az alábbiakban közöljük. ] Felhívjuk e czikkre első sorban a legközelebbről érdekelt tanítók, másodsorban pedig a tanítók ügye iránt | érdeklődő nagy közönség figyelmét.

A magyar tanítók háza a fővárosban lesz elhelyezve, a mozgalom vezetői telket a [óvárostól remélnek, az építési költségeket pedig társadalmi utón szándékoznak előteremteni.

A magyarországi tanítók házának kettős czélt kell szolgálnia, nevezetesen: magába kell logadnia 1. a (el-