Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-02 / 14. szám
azokért jelentékeny anyagi áldozatokat hozó four s a nemzeti ébredés munkásai között előkelő helyet elfoglaló költő megkapják azt a szerény emléket, a mely őket a hozzájok hasonló többi jelesek nagy sorában méltán megilleti. Ám, ha diadalra is visszük a most említett két szobor ügyét, ezzel csak kisebb leiét teljesítettük ama kötelességnek, a melylyel a mi nagy embereink emlé kének tisztelete által a hazának tartozunk; az egész tartozás csak akkor lesz leróva, ha Ungvármegye legnagyobb fiának, a hős kurucz generálisnak, a zseniális vezérhez, nemzeti történelmünk e kimagasló, fajunk nagy vonásait jellemében egyesitő alakjához, méltó szobra ékesíti Ungvár város valamelyik közterét. Állítsunk szobrot Bercsényi Miklósnak ! Midőn a Bercsényi-szobor eszméjét másodsor is felszínre hozzuk, nem kergetüuk megvalósíthatatlan ábrándot, azért határozottan kifejezzük ama véleményünket, hogy mi egy Bercsényihez méltó szobrot egyedül saját erőnkre utalva, a közel jövőben tel nem állíthatunk. Bercsényi az egész haza nagy embere volt, a kegyelet adóját az egész nemzetnek le kell iránta rónia; nekünk, a kik tűzhelyén lakunk, kik között mint ember élt, csupán az a kötelességünk, hogy a felhívó szót kimondjuk, a mozgalmat megindítsuk ; de a szobor felállítása az egész magyar társadalom dolga (s ebben természetesen a mieink is). Ha mi az eszme szolgálatába állunk, Bercsényi szobra állani fog a milleniumi ünnepen. Mi nem kételkedünk benne, hogy a magyar nemzet, mikor a magyar állam fenállásának ezeréves ünnepét üli, Ungvármegyét, a honfoglalásnak ezt az országutját, nem hagyja jeltelenül. S ha jelt akar állítani erre az országúira, állíthat-e méltóbbat, mint annak a férfiúnak emlékoszlopát, ki a harmadik honfoglalásnak egyik legnemesebb, legelőbb- kelő alakja volt? Az első honfoglalás ezer év előtt történt, melynek ungvármegyei emléke egy pár régi szó. A második honfoglalás az ország visszahóditása a töröktől, melyben Ung szerepet nem játszott. Az utolsó honfoglalás munkájában, a Rákóczy függetlenségi harczában Bercsényi által tiszteletet gerjesztő előkelő hely illeti meg vármegyénket. Ez a tisztelet azonban kötelez is; kötelezi a vármegyét arra, hogy a Bercsényi-szobor ügyében ak- cziót indítson. Nem kételkedünk benne, hogy az a vármegye, a melyiknek oly sok hü fia szolgált a haza szabadságának, függetlenségének zászlói alatt (mert a haza ott volt, hol a kuruczok voltak), ha előbb nem, mikor ezeréves múltúnk ünneplése szóba jön, kibontja a zászlót s megindítja a Bercsényi-szobor mozgalmát. Biztosíthatunk róla mindenkit, hogy e vármegye területén örömmel sorakozik minden hű magyar a kibontott zászló alá. Az a lelkes fogadtatás, melyben a Pannóniában márczius 15-én összejött nagy társaság az eszmét fogadta, táplálja a reményt lelkűnkben, hogy nálunk a szobor eszméje viszhangra talál. Berzeviczy István vetette ott tel az eszmét. A jelenlevők zajos helyeslése által kisérve hangoztatta, hogy igazságot kell szolgáltatnunk Bercsényi szellemének. .»Forduljunk a magyar nemzethez — úgymond — a mai nap emlékére s kérjük, tegye lehetővé, hogy ezredéves fennállásunk nagy ünnepén Bercsényi Miklós j díszes emlékszobra hirdesse a világnak, hogy: »Szabadság! itten hordozák véres zászlóidat.? A szónok amai reményének adott kifejezést, hogy annak a vármegyének a közönsége, a mely csak pár évtizeddel ennek előtte fordult a legfőbb hadúrhoz s az* ország törvényhozó testületéhez azért, hogy a Bercsényi Miklós egyetlen ivadékának adassék vissza a család elkobzott vagyona, meg fogja ragadni az alkalmat s a szobor ügyét diadalra viszi. Mint már érintők, e reményben vagyunk mi is. A kereskedelmi minister legközelebb a millenium alkalmából rendezendő kiállítás támogatására hívta fel a magyar társadalmat. E felhívás azt jelenti, hogy a készülés ideje megjött. Ha egyáltalában akarunk valamit, mozognunk kell hát nekünk is. Össze kell mielőbb hoznunk a vármegyében az ünnep rendezésére hivatott nagy bizottságot. S e bizottság vegye kezébe a Bercse- nyi-szobor ügyét! Az ungvári fogyasztási szövetkezet. — A boltmegnyitás alkalmából. — Folyó hó 27-én nyílt meg az »Ungvári fogyasztás1 szövetkezet ?-nek a Teleky-utczában, a Bobovszky- féle házban szerénykedő áruhelyisége. Kívül egy — alig 1 méter hosszú — kis czégtábla hirdeti a részvényeseknek s a jelentkező vásárló tagoknak, hogy az az egyszerű kis bolt az, mely megélhetésüket jutányosabbá tenni van hivatva; belül egyszerű ízléses berendezés, menten minden hivalkodástól, figyelmezteti a belépőt a reálitásra, a szoliditásra, mely a szövetkezet létalapját, erejének főforrását képezi. Az »olcsó hús?, melynek tudvalevőleg hig a leve, ki van ebből a kis boltból zárva; a »bámulatosan olcsó? jelző helyét itt a »jutányos? váltja fel, melyet ezúttal a szó szoros értelmében kell venni. Megfelelő minőség, jó mérték, csekély százalék az árukon, készpénz fizetés, vagy csak a befizetett üzletrészek erejét 5 frttal felülhaladó hitel, ezek a szövetkezet boldogulásának főbb eszközei. Most, midőn nem eszmével, de bevégzett ténynyel állunk szemben, ismételten jónak látjuk hangsúlyozni, hogy a szövetkezét áruhelyisége semmi egyéb, mint egy uj bolt, melyet kollegiális figyelemmel, minden féltékenykedés nélkül fogadhatnak kereskedőink. Ez az uj bolt annyiban különbözik egy privát kereskedéstől, hogy nem versenyez korlátlanul, mint emez; hiszen megadóztatja minden vásárlóját, e mellett az egész nap folyamán nincs is nyitva. A szövetkezetboltja reggelt órakor nyílik, nyitva áll déli 12 óráig; délután 2 órakor nyílik s 7 órakor záratik be, a mikor az igazgatóság egy megbízottja napi zárlatot készít a pénztárnok- nővel s a készpénzt, (mely e szerint nem áll a boltban) magához veszi. Vásárnapokon, tekintettel a vidéki üzletrészes tagokra, délután már 1 órakor nyílik a szövetkezet, áruhelyisége. A szövetkezet czéljait most bővebben fejtegetni kárbaveszett fáradság volna. Hiszen ismeretes az mindnyájunk előtt. Meg akarja könnyíteni a megélhetést az egész polgárságnak, de főképen a fogya>ztó közönségnek, a hivatalnok-osztálynak. Ismeretes dolog, hogy a megélhetési viszonyok csak a legközelebbi évtized alatt legalább is 3í3°j0-kal emelkedtek. A termelő társadalmi osztályok keresetképessége ha nem is tartott lépést az életszükségleti czikkek árának rohamos emelkedésével, oly távol még sem maradt tőle, mint a hivatalnok-osztályé, mely társadalmi osztály alapjában ma is a 25 év előtti viszonyokhoz szabott fizetésen él A hivatalnokoknak, ha jövedelmüket fokozni nem tudják, önmaguk és az általuk szolgált közügy iránti kötelességük, egyrészről takarékosság, az igények csökkentése, másrészről előnyösebb bevásárlási források biztosítása által állítani helyre a meg-meg billenő egyensúlyt. A fogyasztó hivatalnok-osztály erre a meggyőződésre kezd jutni mindenfelé s e meggyőződés kifolyásaként uj és uj fogyasztási szövetkezetek keletkeznek hazánkban is. Legközelebb a győrinek keletkezéséről vettünk értesítést, a mely f. é február hó 2(5-án tartotta alakuló gyűlését. E/.en a gyűlésen D r. G u t m a n n lápot, Győr sz. kir. város tiszti al- és tb. főorvosa, »A fogyasztási szövetkezetek keletkezése s jelen állásá- I ról tartott felolvasást, mely felolvasás önálló füzetben is megjelent. A tanulságos füzetből megtudjuk, hogy a fogyasztási szövetkezetek hazája a világ legelső kereskedő állama: Angol ország, hol 1843-ban alapitolta 12 egyszerű takácsmunkás az elsőt. E szövetkezet 18(4 tallérral fogott a munkához s már 1865-ben 5026 tagja volt s egy millió tallért meghaladó forgalma. Jelenleg Angliában 1000-re tehető a fogyasztási szövetkezetek száma, forgalmi tőkéjük 10, forgalmuk 30 millió tallér. Anglia ulán Németországban és Svájczban vannak a fogyasztási szövetkezetek legjobban elterjedve. Az a körülmény, hogy ezekben a nagy és hatalmas kereskedelmi államokban ily nagy lendületet vett a fogyasztási szövetkezetek ügye, a mellett bizonyít, hogy a szövetkezetek nem a meglevő verseny fokozására, hanem az önsegélyezés elvének gyakorlati keresztülvitelére alakulnak. Ez az »Ungvári fogyasztási szövetkezet- létezésé- I nek is az alapja. És mert ilyen biztos alapja van, fejlődéséhez, virágzásához mi nagy reményeket füzünk. Vájjon „szükkeblüség^-e ? Az »Ung? 11. számában megjelent »szükkeblüség? czimü czikkben egy »nagy-bereznai? úgy tünteti fel a nagy-bereznai izr. hitközséget, mintha gyermekes dacz- ból és a kultúra gyűlöletéből gördítene akadályokat a község külsőjét is nagy mértékben emelő iskolaépületnek átalakítása elé, az által, hogy valami szörnyeteget állított az állami iskola ablakai elé. Én a múlt héten beküldött tárczaczikkemben a dolgot — érdeme szerint — humoristikus oldaláról tárgyaltam, de miután a tekintetes szerkesztő ur az ügyet komolynak tartja, szabadjon nehány sorral az ügy genezisét és mostani pházisát ösmertetni és álláspontunkat igazolni. A nagybereznai korcsmaépület a közoktatási minis- terium kezébe jutván, annak iskolává való átalakítását határozta el, s arra átalakítási költségek cziinén 10,000 forintot engedélyezett. A korcsmaépület mostani értéke és az átalakítási költség együtt czirka 20,000 Irtot tesz ki. A mélt. alispán ur és az intéző körök buzdítására a politikai község még egysser folyamodott a közoktatási ministerhez, hogy az épületeket adja el a politikai községnek és a község a vételáron felül, a helység közepén fekvő szép és tágas sétatér nagy részét díjtalanul engedi az államnak, mely esetben a korcsmaépület és az átalakítási költségek árából egy a czélnak teljesen megfelelő u j- d o n a t u j iskolai épületet lehet emelni; sőt az uj épület, a nagy tágas telken még megtakarítást eredményezne. E tárgyban a kérvényt éppen a czikkirónak atyja, mint községi biró intézte a a ministeriumhoz a czikkiró s Nagy-Berezna egész intelligentiájának hozzájárulásával. Mikor egy jó és rósz terv van az intézők előtt, miért ragaszkodnak — ha ugyan ragaszkodni fognak mindvégig — a roszhoz, ahhoz természetesen az izr. hitközségnek nincs hozzászólása; de már ahhoz igen is van szava, hogy gazda nélkül ne számoljanak s egy iskola 9 nagy abíakát egy 4 méternyire fekvő zsinagóga udvarára ne nyissák! Az a 9 nagy ablak a zsinagóga udvarán a napi ájtatosságot zavarja s nem hiszem, hogy volna az országnak hitfelekezete, mely szentélyébe az ilyen erőszakos bevonulást megengedné. Ez az ok s nem a kultúra elleni ellenszenv vezeti a hitközséget, midőn a 9 ablak megnyitását ellenzi. De eltekintve ettől, kérdem, milyen világosság lehet a tantermekben pl. téli ködös napokon, ha az ablakok mind északra szolgálnak és még az északi fényt is a zsinagóga magas falai zárják el ? Nem is beszélve a terv számos más hibáiról, pl. közegészségügyi és esthetikai szempontból. Reméljünk hát jobbat, bízzunk benne, hogy a politikai, valamint a zsidó hitközségnek sikerül felsőbb helyen a terv megváltoztatását j kieszközölni, mely esetben a községben szent lesz a zsi- I dók által meg nem zavart béke.*) Steiger Sámuel. *). A reménykedés hiú. A mint értesülve vagyunk, kisajátítás utján lesz a világosságot biztositó terület a zsinagóga udvarából kiszakítva, A dolog igy dűlőre jutván, miután a másik felel is meghallgattuk, az ügy további nyilvános tárgyalásának helyet nem adunk. A szerk. Előfizetési felhívás. Az uj évnegyed beálltával tisztelettel kérjük fel olvasóinkat előfizetéseik megújítására, ] nehogy a lap szétküldésében akadály álljon be. Lapunk iránya és tartalmasságáról bizonyítékot nyújtanak az eddig megjelent számok, s rajta leszünk, hogy a közönség elismerését a jövőben is kiérdemeljük. Az előfizetési pénzeket kérjük az UNG ki- adóhivatalába ISzékely és Illés könyvnyomdája) küldeni. Illő fizetési arak: egész évre 4 Irt, fél évre 2 írt, negyed évre 1 frt. A.z Ung szerkesztősége. különfélék. * A nagyheti ájtatosságok alkalmából a róni. kath. plébánia-templomot a hívők ,nagy serege kereste fel. A szerda, csütörtöki és pénteki lamentátiók és passiók megható szertartásai áhitattra gerjesztették a jelen voltakat, és a nagyhét szomorú történetének hatása alatl állott mindenki. Az egyházi szertartásokat H e li e- lein Károly apát-plébános végezte fényes segédlettel A szent sir látogatásában és a feltámadás ünnepi körmenetében nagy számmal vettek részt nem csak a katho- likusok, de más vallásuak is. * Királyi adományok. Legeza Miklós hun- kóczi és Oprics György f.-riDnyiczei g. k. lelkészek egyenkint 30 frl, Gulovics Paulina papözvegy 20 frt, Marikovszky Lajos s. polyánkai, Hrinko Sándor zauszinai, Kossey Miklós luhi, Szuhi László vulsinkai, Gorej János sislóczi, Szijjártó János bezői, Csehily András k.-berez- nai, Pivovár János szennai, Fotul László köbléri, Szirák Mihály hornyai és Gurej Elek t.-paszikai tanítók mindegyike 15 frt segéiyadományban részesült. * Halálozás. Ung vármegye egyik előkelő tekintélyes családja halt ki Dolhai P e t r o v a y Ákosban, a ki márczius hó 31-én, a déli órákban hunyt el Csász- lóczon. A megboldogult 1845-től a 70-es évek elejéig a vármegye közéletében előkelő szerepet játszó férfiú volt. Született 1823-ban; atyja Petrovay István, előkelő, nagy műveltségű, kora eszméit megértő s azokért lelkesülő, tettre kész férfiú volt, kitől Ákos sok szép lelki tulajdont örökölt. Petrovay Ákos 1845-ben másod, 1847-ben első aljegyzővé választatott, ugyanazon évben táblabiró lett. 1860-ban és 1867-ben közfelkiáltással másodalispánná választatott. 1869-ben a szobránczi, 1871-ben a kaposi járásban választatott orsz. képviselővé. 1877-től 1884-ig kataszteri felügyelő volt, a mikor nyugalomba vonult. Azóta gazdálkodással foglalkozott Császlóczon s csak az idén lett bizottsági taggá, a szabad- ságharczot, mint vitéz katona küzdötte végig. A schwe- háti csatában mint nemzetőr vett részt; aztán mint huszárszázados Bem alatt szolgált, ki a csatatéren nevezte ki őrnagygyá. Az elköltözött nemes öreg urat a közéletben erős nemzeti és alkotmányos érzület jellemezte. Az elnyomatás szomorú napjaiban nem vállalt hivatalt, de midőn a nemzeti élet egén a pirkadást észrevette, dologhoz látott, hogy kivegye részét az újjáalakulás munkájából Társadalmi téren is érvényesítette képességeit. A gazdgasági egyesület, a szinház-ügy, a Deák-kör nevével szoros kapcsolatban állottak. — Nagy számú rokonság gyászolja az ungvármegyei Petrovay családnak ez utolsó tagját. Áldás emlékére ! * „Az ungvári dalárda“ újonnan megválasztott tisztikara és választmánya m. hó 28-án tartotta első tanácskozmányát a főerdőhivatal tanács termében. A nagy számban megjelent és a tanácskozmányban élénk részt vett választmányi tagoknak az egyesület ügyei iránt való érdeklődése általános örömet okozott és azon reményre jogosít mindnyájunkat, hogy az egyesület fenntartása és fejlesztése jó kezekbe van letéve. E választmány a m. hó 19-én tartott közgyűlés határozataiból kifolyólag a dalárda vagyoni állagának megállapítására Fineziczky Mihály ' elnöklete alatt, Hehelein Károly, Tabódy Jenő, Szeidler Lipót, Lám Sándor és Tamás Endrét választá és küldte ki kebeléből. A leltári tárgyak és diadalmi jelvények számbavételével megbízta Szabó Lajost, Medreczky István, Kaminszky Bertalan, Tamás Endre és Nagy Józsefet. Az emlék tárgyak és diadalmi jelvények elhelyezését és megőrzését Rónay Antal elnökre ruházta. Az alapszabályok esetleges módosítására és jelentéstételre Novák Lajos, Ember János és Medreczky Istvánt kérte fel. A dalárdának az országos dalszövetségbe való belépését egyelőre függőben tartja. A »Harmónia? czimü zene és dal irodalmi vállalat kiadványait folytatólag megrendelte. Ember János dalegyleti tagnak több éven át a jegyzői teendők körül tanúsított szorgalmas és hiv fáradozásáért jegyzőkönyvi elösmerést és köszönetét nyilvánított. Végül minden választmányi tagot fölkért e tanácskozmány, hogy a dalárda részére alkalmas működő tagot keressen s azt az egylet részére meg-
