Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-05 / 10. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, márczius 5. 10. SZÁM szerkesztőséi; -. Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mély a lap szellemi részét illeti. I evelek csak bérmentesen fcgadlatnak eh Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 1 » Egyes szám 0 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részg- illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. f A közegészségügy államosításának szüksége. II. A másik figyelembe veendő körülmény, mely a közegészségügyi szolgálat államosításának szükségét előtérbe helyezi, az, hogy az államnak még nagy áldozatok árán is egy oly orvosi testületet kell teremtenie, mely testület a nép közegészségügyének javítására, a hazai földhözragadt.szegények hajainak orvoslására minden körülmények között készen álljon. Midőn a közegészségügyi törvény megalkottatott, azt tapasztaltuk, ho y abban a reményben, hogy a törvény teljes mérvben életbe is fog lépni, melylyel sok orvosi állás szervezése és betöltése volt kilátásba helyezve, igen sokan szánták reá magukat az ifjak közül a terhes orvosi pályára; a két egyetem hirtelen megtelt orvostanhallgatókkal, sőt a külföldi egyetemeken is tekintélyes számot tett ki a magyar ifjúság; csakhogy tájdalom, ma már azt tapasztaljuk, hogy 4—5 év óta folytonosan csökken a magyar orvostanhallgatók száma, úgy honi egyetemeinken, mint a külföldön is. Ennek oka abban találhat,ó fel, hogy ama. küzdelmes pálya, mely minden pályák közt a legtöbb testi és szellemi munkát igényel, nincs a szolgálattól el arányában díjazva Eltekintve a magyar orvosi kar azon részétől, mely részint egyetemi tanszékeket foglal el, részint kivá lóbb országos gyógyintézeteket vezet, vagy kincstári orvosi állást stb. tölt lie, s mely mintegy felét ke pezi az orvosi testületnek, az orvosi pálya alig nyújt biztos megélhetést ! Csoda-e tehát, ha a fiatal ág visszariad e pályától s 241 körorvosi állomás vau betöltetlenül! Tegyen, kiki magának egy kis összehasonlítást a papi, tanári, miiszaki, jogi és orvosi pályák köpött, arra a meggyőződésre fog jutni, hogyha a legtöbb költséggel terhelt kiképzési idő után az ifjú 6 — 7 év múlva hozzájutott okleveléhez, ha eiry-két évig a fő és székvárosban a legtöbbször ingyen, csak ritka esetben 200 --400 frtnyi díjazás mellett gyakornokoskodik és ha nein sikerül összeköttetéseinél fogva valamely országos kórház vagy az egyetemre segéd, illetve alorvosnak bejutnia, ahol azonban 300 - 400 írtnál s egy szűk szobából álló lakásnál egyebet nem kap ; kénytelen kelletlen vidékre keli mennie, s vagy mint gyakorló orvos valamely mezővárosban ütnie fel sátorfáját s várni, lesni a betegeket vagy pedig egy-egy nyomorult faluban 200 — 300 frtos állást vállalnia s tengődné-. Ha 28—30 éves korában sikerül egy vagyonos feleséget kapnia, úgy segítve van helyzetén, s szaporodott összeköttetéseik révén bejuthat több családba házi orvosul ; javulhat a helyzete annyira, hogy a fizetésén kívül 600—800 frt jövedelemre is tehet szert. És ha 2 — 3 év alatt meggyőződött arról, hog a jövedelem :.ein akar szaporodni, otthagyja állását — a körorvosi állást — és bevonul valamely városba, mert bár ott is van elég magán orvos, de mégis remél annyit bevenni, mint falun, és mert nincs kitéve oly sok zaklatásnak, mint a vidéken. Ha azonban feleségül szegény nőt vesz, és csak a szorosan vett orvosi jövedelemből kell megélnie, elkövet ugyan minden!, hogy magának és családjának a megélhetésií ’lehetővé' tegye, de a léiért való küzdelmekben egyszer csak azon veszi észre magát, Imgy erői hanyatlanak s idő nap előtt munkaképtelen, talán nyomorékká lett! Mi vár reá ekkor? a tengődós! Hivatalos állását ott kell hagynia, nyugdijt nem kaphat, mert nincs arról gondoskodva. így van ez a fél országban. Mennél szegényebb egy-egy vidék, annál csekélyebb fizetést ad a községi illetve körorvosnak, csoda-e tehát, hogy csak 24! körorvosi állás nincs betöltve ? E szám, ha idejekorán nem reformálunk, évről-évre növekedni fog. Hány pályázó jelentkezik csak egy-egy irodatiszti, egy-egy albírói állásra, a hírlapokból tudjuk, úgy hogy csaknem nevetségesnek tűnik fel a pályázók sokszor oly óriási száma. Hirdethetnek bezzeg pályázatot kerületi vagy körorvosi állomásra, s meg-meg ujjithatják azt negyedévenkint, mig akad aztán a ki lépre megy, csak azért, hogy röviden ott hagyja állomását. A kormányi feladatnak tekinthető tehát, a bajon, melyre rámutattam alaposan segíteni, és ha a tervezett közegészségügyi reform végrehajtását követő 2 —3 év alatt még nagy eredmények nem is lesznek fel mutathatók, a jövő nemzedék már fogja észlelni üdvös hatását a közegészségügy államosításának. Kapjon a körorvos 800 frt fizetést, 200 frt lak- lakpénzt, 200 frt fuvarátalányt és ezen telül a körutazások alkalmával napidijat, vagy a rendelvények után, melyeket szegények részére és 7 óven alóli gyermekek részére tett, bizonyos minimális összeget, például 25 krt. Kapjon a járás orvos 1000 frt fizetést, 200 frt lakpónzt és 300 frt fuvarátalányt, >|4 évi ellenőrző utazásai alkalmával napi dijat s a szegények rendelvényei után 25 krt az állampénztárból. S végül kapjon a vármegyei főorvos 1200 frt fizetést, 200 frt lakdijat és 400 frt fuvarátalányt, szemleutazásai alkalmával napidijat és a már fennebb említett rendelvónyezési dijakat, ezeken kívül ha már ötöd éves kórpótlékot nem is, de legalább megfelelő nyugdijat. Ha ily. fizetéseket állapítunk meg és ha az orvosoknak a vagyonosak részéről való díjazásai meghatározzuk, úgy eljő az idő, a midőn Magyarországon csökkenni fog a halálozási arány, s majdan egy életerős nemzedék foglalja el a mai sál nyúlásnak indult, s \ részben idegkóros nemzedék helyét. Oroszországban és Galicziában 1200 frt fizetést ad a kormány egy-egy kerületi orvosnak. Nálunk sem szabad e téren takarékoskodni, mert mint a tapasztalás mutatja, itt bizonyul leginkább ama közmondás, hogy „a fukar kétszer fizet.“ A hivatalnok-orvosok megfelelő díjazása, állásuknak biztosítása, különös fontosságú az orvos egészségügyi apostolkodása tekintetében. Most mikor az orvos éjjel nappal lót-fut, hogy megélhetését bizAz én emlékeim. — Az »Ung« eredeti tárcája. — Irta : Gaar Mariska. Künn rideg zord idő, ideben üde kedves tavasz . . . Künn erősen havazik, durva vad szél űzi, hajtja szegény hópelyhikéket mig alig hogy megpihennek a Háztetőkön vagy az ablakpárkányon, ujult erővel felkavarja, viszi, hordja tova . . . tova . . . Erősen meg-inegrázza az ablakokat, mintha haragjának egész súlyát velem akarná éreztetni, aki nemtörődöm vele, kaczagom boszuságát s ingerkedve telelgetek neki: — Nohát most csak azért sem félek tőled, nem bizony ! Döngetheted ablakomat, nem veszem észre, csak a rajta lévő szép jégvirágokat, s mialatt fényképalbumom lapjait forgatom, ismételem újra : legyen bár künn rideg zord tél, ideben üde kedves tavasz van . . . Hogy is ne? Csupa fiatal leány arcz mosolyog elő könyvemből, édes emlékek a közelmúltból, midőn még mind vala- menyien együtt voltunk az intézetben, osztozva egymás bánatában . . örömén . . No ni csúnya Szél bácsi, még mindig nem kapitulálunk? Ismételten rázogatja ablakaimat,, bizonyára nem tetszik neki, hogy nincs szándékomban felőle irni. Vigasztalódjál vén ellenségem, no vigasztalódjál. Nem az vagyok, akinek tán hiszel: Író ! oh nem, kontár lirkász a valódi nevem és igy beláthatod, Hogy rólad nem irhatok. Nekem csak olyan minta kell, amely magában véve nagyon de nagyon szép, ami kezeim között ha veszt is, marad mindig valami, ami hódit. No látod s ez nem lehet más, mint a — szép nők! Téged Írjanak le nagyludományu emberek, akik ismerik minden előnyeid s hátrányaidat, akik tudományosan és érdekesen értik leraj ölni a nagyszerűséged, szóval : akikben van tehetség, lángész. Nekem szivem van csak, meg jószándékom Ez vezérli amaz súgása után toliamat Mindkettővel sem igen nyernél te Azért inkább csendesülj le, várd be sorsod nyugodtan, és figyelj reám, aki a nőkről mesélek : I. T o i n e 11 e. Te veled kezdem meg az elbeszélések sorozatát, te édes kis Toinette Emlékezel reá? Az intézetben egyszer házi-gyakorlatul irodalomtanárunk egy kis novelelte-féle leírást, adott lel, melynek hősnőjéül — tetszés szerint — egyik iskolatársnőnket kell, hogy vegyük. Óra után hozzám jövél, hízelkedve, kedveskedőn s addig kértél, könyörögtél, mig meg nem ígértem : rólad Írok Emlékezel reá ? Kérdésemre, hogy mit óhajtanál legszívesebben magad leiül olvasni, az voll a leielet: »mindent édes, mindent, nem bánom ha egy szó sem lesz is igaz, csak szép legyen amit rólam irsz, nagyon szép ! Mosolyogtam bohóságodon, azután leírtam reád vonatkozólag mindent amit tudtam, csak azl nem (pedig, az voltál), hogy szép vagy, és te felbigyeszléd ajkad annak olvasásakor, durczásan elfordultál tőlem, de tanárunk kitűnőnek osztályozta és én örültem neki -nagyon. Most évek múltával, midőn előttem lényképed, kezemben a toll, hogy. ismét írjak rólad ; télve teszem: »vájjon most is tetszeni fog az olvasónak ?< Hizlalón mosolyog fényképed leiéin : »sok szerencsét munkádhoz», mintha félig nyitott ajakad ezt suttogná, és én lélve, reménykedve irom meg regényedet A le regényedet, te édes kis bohó Toinetleom A kezdete, ejnye no ni, a kezdete már világrajöttöddel meg volt. A mamám mesélte, hogy mint csodagyermeket mentek az ismerősök hozzátok bámulni téged, aki olyan végtelenül szép vagy. Két éves korodban, mint kicsike orákulomot hallgattak, annyi sok kedves dolgot tudtál elmondani okosan ; negyedik esztendődet még alig töltéd be, már mint kész primadonnát csodáltak meg. Születésed ötödik évfordulójára ábéczés könyvet kívántál, és néhány nap múlva ismerted is minden betűt, el is mondtad segítség nélkül. És itt kezdődik a mi tulajdonképeni ismeretségünk. Apácskám szüléidét ment látogatandó, s az előszobán a hogy áthaladt, egy nyitott ajtón bepillantva tégedet látott meg, amint egy szent kép előtt térdelve egész hangosan mondogatád .az »ábécét.« Apácskám kérdésére azt lelelted, hogy imádkozol. De hiszen ez nem imádság, csak egyes betűk elmondása. Az nem lesz semmit, válaszoltál nagy komolyan, amit az édes mamától tanultam az igen gyerekes rövid ima, igy tehát sokszor elmondom az ábécét és a jó islenke, aki minden bizonynyal sokkal okosabb nálam- nál, majd csinál belőle magának egy hosszú nagy leányos imádságotI . .. . Másnap mikor apácskám elvitt hozzátok, azzal köszöntött be : elhoztam az én kis leányomat is. Nem olyan szép, nem olyan okos, mint a kis Tony, hanem áldott jó szive van, nem kötekedő, majd szépen megférnek együtt. Akkor még nem tudtam, mit tesz az szépnek, okosnak lenni; hanem azóta sokszor gondoltam apám »bemutatójára * Kissé irigykedtem. Szereltem volna szép és okos lenni, hogy egyenlő legyek veled, most megelégszem azzal is, ha ismétli apácskám egykori szavait: »nem is nagyon szép, nem is nagyon okos, hanem végtelenül jó az én kis leányom!» Mikor ott hagyott bennünket együtt a gyerekszobában, úgy búcsúzott el: »Szeresd kis lányom Tonykát, ő megérdemli.« Azután nagyon szerettelek, úgy szerettelek mindég a hogy megérdemelted. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.
