Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-26 / 9. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, február 26. 9. SZÁM szerkesztősei; •. Megyeház-tér 13. szám. I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé- illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Játszótér és játszótársaság. A vallás és közokt. m. kir. minisztérium hivatalos orgánuma, a „Hivatalos Közlöny“, nagyjelentőségű rendeletet közöl folyó évi 4-ik számának élén. A játszóterek létesítése Lágyában Budapest íő- és székváros, továbbá valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város közönségéhez intézett rendelet az 1. számot viseli s mondhatjuk, hogy a minisztérium méltóbb intézkedéssel nem kezdhette volna meg folyó évi működését. A rendelet a jövő nemzedék fizikai és lelki egészsége érdekében mesteri megokolással játszóterek létesítésére hívja fel a fővárost s a törvényhatósági joggal felruházott városokat ; azért éppen ezeket, mert a nagyobb városokban nincsenek terek, hol a gyermekek, az ifjak eljátszhatnának, a testet, lelket elfoglaló, nagyobb mozgást igénylő játékok ban üdülés'1 találhatnának. Sajnos, e tekintetben Ungvár város is a „nagy-1 városok közé tartozik; a rendelet bár formailag nem, de tényleg nekünk is szól Szívleljük meg hát s cselekedjünk, mielőtt egyenesen ránk parancsolnának. A jelen kulturális kötelességeinek teljesítésében meglehetős hátul járunk, ebben az egy dologban, mely a jövő alapjait van hivatva lerakni, előzzük meg szomszédainkat; létesítsünk egyelőre legalább egy-két játszóteret; alakítsunk más városok példájára játszótársaságot, melynek az legyen a hivatása, hogy a testi nevelés ügyét társadalmi utón íeikarolja, életet, elevenséget varázsoljon a játszó-terekre. A szóban levő rendelet rámutat a bajokra, a melyek az egyoldalú nevelés következményeiként jelentkeznek, ilyenek: az ifjúság természetellenes, korai érettsége, a gyermekekhez való szórakozások iránt tanusitott közömbössége, a felnőttek utánzása viselkedésben és foglalkozásokban, tiltott élvezetek hajhászása. — Az ifjúság korai érettsége azonban tapasztalataink szerint abban is jelentkezik, hogy a költséges élvezetekre rászokott fiatalság kebeléből kihal a lelkesedés az eszményi czélok iránt. A gyenge testben a. megvénült lélek nagyon is „gyakorlati“ módon fogja fel az életet. A fiatal ember még le sem rázta magáról az iskola porát, már is a „hozományt“ forgatja elméjében ; kevés benne az áldozatkészség, nemes felhevülésre többé-kevésbbé képtelen, legtöbbször kevés benne a tetterő, a kitartó és eredményes munkásság becsvágya; haszonlesésből tűri az önmagával s másokkal éreztetett méltatlanságot, de a nemes türelemre kevésbbé képes; nem bánja, ha „bit is vágnak a hátán, csakhogy boldoguljon“. A könyvek által kiélezett s elkoptatott lélek a gyenge testben nagy szellemi, vagy fizikai erőfeszítésre képtele::, s miután a siker e természetes feltétele nem áll rendelkezésére, a „befolyásos“-ak pártfogása után futkos, ..alkalmazkodik“ a szélső határokig és úgy biztosítja existentiáját, élvezeteit. Hogy ezzel az ugyneve zett „életbölcseséggel“ nagy czélok szolgálatába állani, valódi sikereket biztosítani nem lehet, az í mai fiatalság nagy többségé: nem hozza zavarba hiszen ők úgy sem kergetnek ilyen nevetséges őrüli ábrándokat. Ők praktikus, józan, okos emberek A ki társadalmi életünket megfigyeli, arra í »tapasztalatra jut, hogy bizony nálunk is nagyra túlságos nagyra nőtt a „józan, okos“ emberek számi S hogy a baj tovább ne harapózzék —- a rendele szavaival élve, „az iskolának és társadalomnak válil kötelességévé a mozgással járó játékot ápolni, gyakorlatát lehetővé tenni s előmozdítani ..............bogi a szabadban való játszás által visszanyerje a szül lakájokban eltünedező testi (s tegyük hozzá) lelki ruganyosságot és frisességót“ ; fejlődjék az ifjú az élet komolyabb czéljai iránt érdeklődő, azok megvalósítása érdekében erőfeszítésekre, áldozatokra kész férfiúvá; fizikai és erkölcsi erőtől duzzadó emberré, kinek oltalmára bátran számíthasson békében az elnyomott, a gyenge, mozgalmas időkben a haza ! Az ilyen irányú, egészséges nevelés első feltétele, hogy legyen hol játszani a gyermeknek, az ifjúnak; mert jelenleg nincsen s az uj gymnasium! épület mellett sem lesz. Szép, nagy területen fog állani az uj épület; de játszótér nem tellik belőle. Jó. ha az időközi szünetek kellemes eltöltésére alkalmas kisebb terület fenntartható lesz abból. Egy-két nagyobb játszótérre múlhatatlanul szükség van. E szükséget a tervbe,, vett délelőtti tanítás igen élénken érezhetővé fogja a közel jövőben még a laikus szüle előtt is tenni, a ki nem tudja, majd mit csinálj.n egész délután a köteles foglalkozás nélkül maradt yerinekkel. Nem kételkedünk benne, hogy Üngvár város áldozatkész közönsége, a mely oly előzékenyen gondoskodik a gyakorló-terekről, s aj át fiainak testi és lelke egészségéről sem feledkezik meg; a város költségén fog egyek!-* legalább egy játszóteret, a legalkalmasabb helyen, a Füzesben létesíteni. A l1 tízesben létesítendő játszótér eszméje nem uj, most két éve vetette azt tel az „Ung“ 1891. évi 11. szálújának „Ifjúságunk testi nevelése“ czi- mii czikkében. A czikket annak idején az akkori szerkesztő (Fineziczky Mihály polgármester) figyelemre méltónak találta s e csillag alatti megjegyzéssel adta ki: „közöljük e jó irányú felszólalást s megtoldják azzal, hogy „a z i 1 I e t é k e s tényezők“ a Füzes megvétele végett megtették már jó ideje a szükséges lépéseket. Ha majd a város tulajdona lesz, akkor a czikk intentióját könnyebben fogjuk tárgyalhatni.“ A Füzes sorsa mindnyájunk előtt ismeretes. Tudjuk, hogy megvétele s részleges eladása által érdemes polgármesterünk a várost nem kis értékű vagyonhoz juttatta, ügy véljük, hogy a „könnyebb tárgyalás“ iileje megjött, s hogy a tárgyalás könnyű s eredményes legyen, a város tulajdonát képező Füzes-maradványt bocsássa a város az alakulandó játszó-társaság rendelkezésére játszótérnek ; hiszen a „tőke, melyet a közönség a játszó helyekbe fektet gazdagon meg fogja hozni kamatait az ifjúságnak erősebbé, egészségesebbé és erkölcsösebbé tételében.“ A játszó-társaság, melynek eszméjét városunk- ben ime felvetjük, sürgősen meg volna alakítandó i arra lenne hivatva, hogy a teret rendezze, befásitsa a játék iránt az érdeklődést általánossá tegye s ; játék ügyét vezesse. Hivatása volna a gyermekek és ifjak testi nevelésének előmozdítása mellett még a: is, hogy a társadalom fiatalabb tagjait, a vendéglői kávéházi egészségtelen és költséges időtöltéstől el vonja; az ülő életmódra utaltatnak egészséges üdü lésről gondoskodjék. A játszó társaság ügyét, véle menyünk szerint, mielőtt dűlőre kellene vinnünk hogy a tavasz első sugára munkában találjon bennün két. Rajtunk nem fog múlni a gyors szervezkedés ezennel kijelentjük, hogy kellő érdeklődés esetén kivesszük a munkából a magunk részét: megtesz szűk azt, a mit ifjúságunk testi nevelése érdekébe: : tennünk kell; igyekszünk diadalra vinni körünkbe: azt a nemes ügyet, melynek ólén egy Csáky AM gróf és egy Berzeviczy Albert állanak. A többször említett rendeletben számit a minis? tér arra, „hogy a Millenium emlékére létesiteu szándékolt intézmények sorában a játszóhelyeknek is helyet fognak adni“ a felhívott városok. Tekintsük e szavakat hozzánk intézetteknek is ; foglaljanak a mi milleniumi emlékeink között is méltó helyet a játszóterek ! Vármegyei mezőgazdasági bizottság. A folyó hó 28-án tartandó vármegyei közgyűlés a többek között egy igen érdekes és nagyíontos- ságu ügy gyei fog foglalkozni. A íöldmivelésiigyi m. kir. miniszter, miután azt tapasztalta, hogy a gazdasági egyesületünk a vármegye közgazdasági érdekeinek ápolása és fejlesztése tekintetében kellő tevékenységet kifejteni nem képes, egy „vármegyei mezőgazdasági bizottság“ létesítése ügyében tett kezdeményező lépéseket. E bizottság a törvényhatósági bizottság tagjaiból választás utján alakulna s a szükséghez képest szakosztályokra is oszolhatnék. A választott tagokon kívül hivatalból lennének tagjai: az állami állatorvos, az erdő felügyelő, a gazdasági előadó, egyszersmind jegyzője a bizottságnak. Czélja lenne a bizottságnak: a mezőgazdasági élet fejlesztése, a mezőgazdasági ipar stb. előmozdítása. E czélok anyagi eszközei lennének: pótadó ('U—í\), azon büntetés- és bírságpénzek, melyeknek hova fordításáról törvény nem intézkedik, adományok stb. — A nagy fontossága ügyre felhívjuk a bizottsági tagok figyelmét. Néhány szó a czigánykérdéshez. A f. évi január hó 31 -én belügyministeri intézkedés folytán az országban élő összes czigányok megszámlál tattak és bár eddig ezen külön népszámlálás összered- ménye nem jutott nyilvánosságra, feltehetjük, hogy a hazánkban élő czigányok száma tekintélyes összeget képvisel, tehát azzal közigazgatási, főleg pedig közbiztonsági szempontból okvetlen számolni kell. A czigányok között életmód és foglalkozás tekintetében öt lajtát különböztetünk meg, nevezetesen: 1. zenészeket; 2. kolompár czigányokat; sármunkásokat vagy vályogvetöket; 4 kupeczeket és ö. vándor vagy kóborczigányokat. A zenész czigányok képezik e népfajnak intelligen- tiájátésezek az egyedüliek, kik állandó lakhelylyel birván, a polgárosodás bizonyos fokát elérték, és a közbiztonságra káros befolyást nem gyakorolnak. A kolompár czigányok csekélyebb kovács munka úgymint (uró, véső, parázsfogó, szénkampó stb. készítésével foglalkoznak, de szükségből sármunkát is végeznek. A sármunkások a nyári időszakban vályogvetéssel és tapasztással foglalkoznak, télen egyes házakba hejárván a házkörüli apróbb munkát végzik. A kupecz czigányok tulnyomólag lókupeczkedéssel foglalkoznak s ezen mesterségüket oly agyafúrtsággal, szinte hihetetlen ravaszsággal űzik, hogy az valóban páratlan a maga nemében. A vándor vagy kóborczigányok az évnek csak igen csekély, a téli időre eső részét töltik illetékességi helyeiken, a többi idő alatt az országot széltiben hosszában bebarangolván, kártyavetés, koldulás, lopás, háztel- verés, rablás, gyilkolás képezi foglalkozásukat, fentartásuk főtorrását. A czigányok ezen fajtája képezi legveszedelmesebb ellenségét a közbiztonságnak és társadalmi rendnek ; erkölcseikben elvadultak, emberi érzelmekből csaknem teljesen kivetkőzve a társadalmi rend hiénáinak lehetne őket nevezni. Mindenkinek élénk emlékezetében élnek azon hajmeresztő kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosságok, melyeket e czigányok az ország dunántúli részeiben az elmúlt években elkövettek és légió azon büncselekédetek száma, a miket véghez visznek ; mert minden egyesnek élete nem egyéb a bűnök lánczolatánál. Az Ung vármegye területén lakó czigányok — a zenészeket leszámítva — a kolompár, kupecz és sármunkások válfajához sorolhatók, ezek csaknem kivétel nélkül állandó lakhelylyel bírnak, habár nem ritkán egyik faluból a másikba költözködnek át. Lapunk; mai számához a Hivatalos Közlemények és fél iv melléklet van csatolva.
