Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-05 / 6. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, február 5. 6. SZÁM. SZERKESZTŐSÉI! : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fcgadlatnak el. Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok népi adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasarnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A 15 krajczár. A módosított tanítói nyugdíjtörvény által minden egyes népiskolai tanuló után „ hozzájárulási dij“ czitnén a/, alapba befizetendő lő k raj ezárok most váltak első Ízben esedékessé; most kell azokat első ízben az illető adóhivatalokba akár közvetlenül, akár közvetve a községi elöljáróság utján befizetni. A tanítói nyugdíj törvénynek, mely egészben véve napjaink törvényhozásának egyik maradandó becsű, humánus alkotása, ez a lő krajczár az Achillessarka. A népnek ez az újabb megadóztatása országszerte élénk visszatetszéssel találkozik; az iskola iránt valami nagy benső barátsággal külömben sem viseltető szegényebb köznép csekély érdeklődését is erősen megcsappautotta. A hozzájárulási dijak csak szórványosan folynak be; a nép várja a „végrehajtót". Vármegyénk területén is némely iskolaszékek, hitközségek gyülésileg hozott határozatban tagadták meg a 15 krajczár beszedését és fizetését. Ilyen körülmények között a sok 15 krajczár besarczolása kemény munkát fog adni a végrehajtónak : ami pedig nagy baj, mert minden munkán áldás van, csak a végrehajtó kemény munkáján nincs. Különösen ebben az esetben. Az erőhatalom alkalmazása sohasem hagyja érintetlenül a lelket. A visszahatás természetes vágya a leggyámoltala- nabb ember szivében is erőre kap, s ha egyébben nem nyilatkozhatik, az erőszakot alkalmaztató hatóságok, vagy pedig az azt alkalmazó közegek ellen iránt nyilatkozó ellenszenvben, sót gyűlöletben jelentkezik. Ez az oka, hogy a végrehajtók bármily szükséges, minda meLlett sem a legbecsiiltebb tagjai a társaságnak. A „tio“ (porezijó, egzekuczijó) végzetü szavak s a dob hangjának hallatára borsózik az ember háta; különösen a köznépé, mely a krajczárt zsu- gorgatja s inig elkerülhető, nem szívesen tizet. Akkor is nehezen fizet, s hogy mennyi áldást küld oda fel az „urak“ jóvoltáért, azt csak az tudja, ki ez áldásokat számon tartja. De hát végre sincs mit tenni, mint fizetni. S az ember zsörtölődóssel vagy a nélkül, inig birja fizet; a végrehajtás, ha csak anyagi romlásával nem jár, lelke nyugalmát hosszabb időre meg nem zavarja; hisz sem a végrehajtató hatóságot, sem a végrehajtót nem látja aztán jó darab ideig, az élet mindennapi bajai között elfelejti őket. A nép lelkében rendes körülmények között csak az uj adók képesek tartósabb mozgalmat előidézni; esetleg ellentállását is felkelteni. Ezért leplezik el az államférfiak az uj terheket kiilömböző czimekkel. A legújabb adó, a 15 krajczár kicsiny volta daczára is a veszedelmesebb adók közé tartozik ; mert „uj“-sága nyilvánvaló s mert az. akinek érdekében az újabb áldozatot meg kell hozni : a ta- nitó, állandóan a nép között él. S ez a 15 kraj- czáros uj adónak a legfőbb hibája. A megújuló kénytelen, kelletlen fizetések megújítják a közben nyugalomra térő ellenszenvet a tanító, az iskola iránt. E káros hatás éppen azon néposztály körében lesz észrevehető, amely ma is legkevésbbé érzi a művelődés szükségét, a melyet ezen okból még áldozatok árán is meg kellene az iskolával barátkoz- tatni: a szegényebb köznép körében. Az a „kedvezmény“, hogy a szegény gyerme kék helyett az iskolát fentartó hatóság az igazolatlanul iskolát mulasztó tanulók után befolyó büntetés pénzekből fizetheti ki a 15 krajczárokat, nem sokat lendíthet a bajor:. Döntőtés pénz nem mindig van kéznél s ha van, éppen attól a néposztálytól kerül ki,'melyen most mint „kivételes kedvezmény“ van hivatva segíteni Az iskolaszékek most már gondoskodnak róla, hogy legyen büntetés pénz; szorítja okét a felelősség-. Eddig a büntetés pénzek az illető iskolák apróbb szükségleteire fordDtattak, ma elvonatnak e czéltól; az iskolára még több nélkülözés vár. Az a körülmény, hogy az iskolát fentartó hatóságok felelősek a 15 krajczárokért, káros elidegenedést szül magiban a nép kebelében is; mert az iskolaszékek a végrehajtók tisztére fanyalodnak, nehogy nekiek kelljen fizetniük. Van rá eset, hogy némely községben senki sem akar iskolaszéki tag lenni; nehogy a 15 krajczárokért felelősséget kelljen vállalnia. Sumina-summaruin : a 15 krajczár ez idő szerint oly d-ága adó Magyarországon, mely éppenséggel nincsen arányban az általa okozott erkölcsi kárral. Az anyagi haszon is kevés belőle, mert a harmada (körülbelül) rámegy a behajtással járó tömérdek irka-firkára. Meg kell tehát ezen áldatlan adótól szabadítani az iskolát. Ha szüksége van a tanítói nyugdíjalapnak a 15 krajczárok czimón előirányzott összegre, más alakban kell azt az egész népre szétvetni. Vagy az iskola íentartói dijat kell vele megterhelni, vagy az egyenes adó után kell szétvetni. Bármelyik mód vétessék alkalmazásba, a nép nem fogja érezni a csekély uj terhet, lassan- kint hozzá simul az iskolához, melytől most a 15 krajczár elidegeníti. A 15 krajczárt nép ü n k képviselőinek (első sorban a mieinknek) szives figyelmébe ajánljuk. A kultusz-budget tárgyalása a küszöbön van. Hozzák szóba ez ügyet. Ha nem is lesz felszólalásuknak foganatja, mert hiszen a 15 krajczáros bajok csak most kezdődnek, a kérdésre irányítják a figyelmet. S egy-két év meghozza aztán a kívánt sikert. A Fogyasztási szövetkezet helyzetéről. A mióta az * Ungvári logyasztási szövetkezet« szervezkedő mozgalmairól beszámoltunk, az eszme a megvalósulás stádiumába jutott. A szövetkezet igazgatósága az óta lankadatlan tevékenységet tejtett ki, az ügyeket annyira előkészítette, hogy a szövetkezet áruesarnokának megnyitása a jövő hóban minden valószínűség szerint megtörténik. A dolog késedelmezése a mostoha időjárásban leli magyarázatát. A nagy hideg még a szilárd togyasztási czikkeket is rontja, a folyadékok szállítását pedig csaknem lehetetlenné teszi. Hasonló nehézségek keletkeztek a bolthelyiség berendezése körül is. Ajtót törni, a helyiséget átalakítani, rendbehozni, a felszerelést elkészíteni, beállítani, mind olyan munkák, a melyeknek végzésére a szigorú téi kevésbbé alkalmas. Egyébiránt a szövetkezet jelen helyzetéről a tagok és nagy közönség tájékoztatása czéljából a következőket hozzuk nyilvánosságra: Az ungvári fogyasztási szövetkezet teljes önállósággal és függetlenséggel szervezkedett. A czégbejegyzés tárgyában is ilyen irányban tétettek meg a szükséges lépések. A szövetkezet egeszen saját erejére támaszkodik s közvetlen forrásokból készpénzen log bevásárolni. Bumbák. —. Az »Ung« eredeti tárcája. — Nagy buksi fejéből két fényes vizsga szem csillog ki. Külső magatartása igen rendes ; mozdulatai lürgék, ügyesek, akármelyik tánczosnő megirigyelhetné tőle. Az esze, az meg aztán sok is. És mégis bumbák Éppen a sok esze a nagy okossága telte azzá. Elbizakodott volt, megleledkezett magáról; utolérte a nemezis és a fényes levegő égből, összetörve hullott a told havára Nem képletes beszéd Be Li szerint értendő, ügy össze volt törve, hogy «lepedőben« hoztam haza. Mikor aztán a gyermekek szánandó helyzetében észre vették, az egyik igy szóllitotta meg: — Látod, látod kellett ez neked ! Mért voltál olyan bumbák; mért nem vigyáztál magadra ? ! Így száradt rajta a bumbák név; ez a csúf név, melylyel a gyermekek az értelmetlenségei szokták megbélyegezni. Pedig hát a mi hősünk, még pedig tragikus sorsú hősünk, éppenséggel nem érdemelte meg e csúlnevet ;j mert rangjához, polgári állásához képest több esze van ! neki, mint akár egy miniszternek a maga környezetéhez mérve. Bumbák nem magas társadalmi állású teremtés; a «nép legalsóbb rétegéből« való, valóságos proletár, de békés szándékú, ki a dinamitnak — jótállók érte — hírét sem hallotta. És mégis utolérte végzete . . . Azonban hadd mulatom be, mert illetlen dolog annyi sokat beszélni egy ismeretlen úrról (mert ur) : Bumbák ur egy verébi rangban álló kis madár, egy lóin madárka, egy modern madár, kinek e pillanatban is egy killi torzsa elsikkaszlásának vádja terheli a leikéi. Azaz, hogy kellene, hogy terhelje, de nem terheli, nem bántja az ő lelke nyugalmát semmi. Sőt szárnyra kelő kollegáinak példáját sem követi. Ki vau nyitva az ablak, a czinkék nagy örömmel í épülnék ki rajta, ő párkányra kuczorog, orrocskáját megcsapja a szabad levegő, tollái meglépi a becsapó szél és ő még sem megy. Ő más véleményen van. Azt tartja, hogy jó ill neki. Fázni kezd az ablak párkányon : teltelepszik a kalitka tetejére, csipog egyet a bent levő csízhez úgy látszik felismerte a köztük levő atyatiságot) : vidáman illegeli, billegeti magát, látszik rajta, hogy örül az éleinek, hogy jól esik neki a meleg levegő, mely testét körül övezi. Megcsontosodolt marneluk szellem. Nincs benne semmi független., azaz, hogy ezinke-vér. Szabadságát szívesen cserébe adja a húsos lazékért. És ezen nincs mit csodálkozni. Megszokta a jólétet, a bőségét, már a szabadban ; ott is a húsos lazekak, j azaz, hogy a sistergő serpenyők és tepsik körül ólál- I ködöt t Ott lakomázott, ott torkoskodolt, inig végzete utói nem érle. Ott a húsos fazekak körül ismerkedtem meg vele én is. Nehogy azt higyje az olvasó, hogy most akaratlanul elárultam magamat, ime komolyan és egész férfias határozottsággal kijelentéin, hogy én az olya n húsos fazéknak még a szagát sem ismerem, a mit különben a termetem is elárul. Egyszerűen a kenyeres és húsos kólák melleit kellett naponkint eljárnom Így ismerkedtem meg Bombákkal. A szegény proletár verébnépség szokott ott tartózkodni téli időben lesve egy-egy morzsát, melylyel éhségüket csillapítsak. De a tóka kevés, az eszkimó sok, azaz, hogy a morzsa kevés, a veréb sok ; morzsalék nem jut mindegyiknek. Mii tegyenek, hogy eleséghez jussanak ? A lopásra adják a lejüket! A hideg elnyomja a szegény kota-aszonyl, ha vevő nem keresi, elpislogat, elbólintgat. Észre veszi ezt az éhes verébnép ; rászállanak a czipókra s olyan kedélyesen csipegetik, mint ha csak nekiek sütötték volna. A szomszéd kofa-asszony látja, miként túrnak a tolvajok kisebb-nagyobb lyukat a süteménybe; de azért a világért sem hesegetné el. ügy kell neki! Ő is elnézte, sőt jókat kaczagott rajta, mikor tegnap a szomszéd asszony szundikált. Ezeknek a tolvaj verebeknek volt a kolomposuk az én Bumbákom. Olyan bátran, olyan vakmerőén lopott, hogy szinte gyönyörűség volt nézni. Szeme mindig a szundikáló asszony szempilláján volt s ha ezt mozdulni látta, nyomban elillant. A szomszédba repült a hentesnékhez Felült egy sátor fájára, a honnan szemlét tartott. A szundikáló hentesné szakmájára szállt s abba is belecsipegete't egy kis lyukat, ügy jól lakott kenyérrel, szalonéval, mint a dob, csakhogy meg nem simogatta a basát. És végezte e dús lakmározásokat a karácsonyi böjtben ; valóságos kálvinista veréb volt. Mód Felett megtetszett nekem a fura állatka; gyakran el-el néztem torkoskodását s gyönyörködtem benne. Mindannyiszor megismertem, hogy ő az, farkának a tele hiányzott. Annyira ment a vakmerősége, hogy a járóLapunk mai számához Fél iv melléklet van csatolva.
