Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-29 / 5. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, január 29. 5. SZÁM. SZERKESZTŐSÉI! : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden Vasarnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frl. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részéilletők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Közegészségügyi bajainkról. Mióta meg.il kottafotf a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t. ez., az országos kormánynak éppen úgy mint a hatóságoknak oda irányult legfőbb törekvésük, hogy az altban jelzett üdvös intézkedések megvalósuljanak. Hogy testet öltsön az ige! s hazánk egészségügyi viszonyai javuljanak, hogy csökkentessék a halálozási arány, mely e külötnben igen kedvező egészségiig,i fekvésű ország lakosságát nem engedte annyira szaporodni, mint más kedvezőtlenebb egészségügyi viszonyok között élő nemzeíekét. Kétségtelenül haladtunk is előre ama 17 év alatt, hogy e törvény életbe lépett. Javultak az egészségügyi állapotok az iskolákban, megfelelőbb lett - bár kissé czafrangos — a védhimlőoltás körüli eljárás ; az egész országra kötelezőnek rendelt halottkémlésnek is van már némi jó eredménye; a gyógyszerészeti ügy is szépen fejlődött, vannak már halottas kamaráink, vannak jégvermeink, csak a közegészségügyi szolgálat a községnél nem akar előre haladni, a halálozási arány nem akar az országban csökkenni ! Hogy hol rejlik e körülmény oka, mi módon vélem a halálozási arányt lehetőleg csökkenteni s ezáltal hazánk lakosságát, főképen az. inpfoductiv életkorban az életnek megtartani, lesz, czélja alábbi, a tapasztalatból mentett sorokban foglalt közleményemnek. Hogy nem akar javulni a közegészségügyi szolgálat a községeknél, ennek okát abban találom, hogy azok, kik hivatva volnának a községnél min den közegészségügyi intézkedést ellenőrizni, annak végrehajtását eszközölni - a körorvosokat értem — részint nem laknak a kör székhelyén, részint pedig ha ott laknak is, 200— 3(10 írt fizetésből megélniük lehetetlen: első sorban megélhetésüket kell hiztositaniok, magán gyakorlatot kell nzniök, s csak ha ezzel végeztek, akkor szentelhetnek csekély időt a közegészségügy szolgálatának. Mert azt csak belátja mindenki, hogy egy vármegyei haj du-fizetéssel ellátott, egyetemes orvostudori oklevéllel bíró, állásához mért háztartás vitelére utalt, a társadalom intelligens osztályához tartozó önérzetes, sok eset- hon családos férfiu 200 — 300 írtból meg nem élhet . . . Mennyit kell nékie még nyargalni, éjjel nappal fáradni, hogy 40 - 50 kronkint összehozza a háztartásához szükséges 1000— 1200 irtot? Részes ebben külőmben minden hatósági orvos is. Mi következik már most e körülményből? az, hogy a községekben nem jelennek meg oly gyakran, mint azt a törvény szelleme megkívánja; e szerint nem figyelhetik meg kellőleg az egészségiig)i mozzanatokat. a járványnyá fajulni szokott eiső kóreseteket nem észlelhetik viury csak elvétve észlelik, igy aztán az ily betegség csak akkor vevőilík észre, mikor már az alapjában való elfojtásáról szó sem lehet, midőn a baj már a járvány jellegét öltötte magára! A felettes és ellenőrző hatóság pedig - őszintén szólva — nem is meri ötét a rendszeres körutazások betartására utasítani, mert félni lehet, hogy elhagyják állásukat, s akkor még rosszabbul vagyunk ! A belügyminiszter, ki a közegészségügyi törvény revisióját s e téren az ország helyzetének javítását ígérte, említette n«yy? régen, hogy az országban 241 körorvosi állás nincs bet dtve ! Ki végzi ott az egészségügyi szolgálatot ? Hogy lehessen ama körökben kötelezővé tenni a 7 éven aluli gyermekek gyógykezelését, hogy lehessen olt keresztül Vinni az egészségügyi szolgálatot a községnél ? Mi következik abból, hogy ha, 241 körorvosi állás nincs az országban betöltve ? . . Az, hogy fél Magyarországon a közegészségügyi törvény alapjában nincs végrehajtva, még normális betegiilési viszonyok között sem! hátha aztán még ve-zélyes betegségek, súlyosabb természetű járványok lépnek fel! Van e mod ez esetben —- melyek fájdalom, elég gyakran fordulnak elő — csökkenteni a halálozási arányt? . . . Ki van mondva a fennthivatolt törvényben, hogy azon szülők, kiknek gyermekük elhal anélkül, hogy orvosi segélyben részesült volna, megbiintetendők, s e tekintetben szigorúan követeltetik az elmarasztalások bejelentése. Tudvalévő dolog, hogy ily esetek csakis a legszegényebb, népnél fordulnak elő, ott, hol az apa és anya válvetve alig keresnek annyit, hogy a család napi kenyere meglegyen, s hogy a legszükségesebb ruhácskát megszerezhessék, sokszor még az sincs, nem az, hogy orvost és patikát hozathasson, illetve fizethessen ! kit büntessen a hatóság ily esetben ? Ez pedig az esetek kétharmad részét képezi a szegény felvidéki megyékben, melyhez szerencsétlenségére Ungvármegye is tartozik. Pénzbüntetésről szó sem lehet, tehát csakis elzárás büntetés szabható ki, de kire ? . . Osukassuk el az apát 2 — 3 napra, ki keresi meg akkor a napi kenyeret a családnak ?. . Ha pedig az anyát csukat- juk el, ki fogja gondozni a gyerekeket, ki főz enni azoknak és a munkában lévő apának ? Mindenképen azok, vagyis a gyermekek lesznek tulajdonképen megbüntetve, a kik érdekében tenni cselekedni reméltünk ! így van e a felvidéki szegény megyék mindenikében, s csakis a városok képeznek némi kivételt, a hol két vagy több orvos lakik. Nem elmarasztalások és fogházbüntetések alkalmazandók ily esetekben, de mint or. Balogh Tihamér a. „Pesti Napló“ ez évi 26. számában a „Diíteritis-kérdés“ czimü, úgy látszik tapasztalásból merített gyönyörű czikkében megírja, a kis b e t e g e k ing y e n o r v o s 1 á s á r ó 1 kell gondoskodni egyelőre csak járványos és ragályos megbetegiilések alkalmával, későbben pedig minden esetben is, mi nem képzelhető másként, mint úgy, ha a. közegészség iig y á fi a m o s itta t i k. Erről legközelebbi alkalommal. Dr. M. K. A német városok. — Az »Ung« eredeti tárcája. — Sok emberi elmos sorsának egy-egy hulláma a barázdából, melybe teremtője beléveté, hogy ódaszoritsa valami idegen élet köszörükövéhez. És sokan törnek ki az idegen keserűségekkel szemben abban a sóhajba, hogy jobb otthon. És a göröngyhöz tapadtak kórusa mély meggyőződés áhítatával visszhangozza e themát, a kintorna teljes hangtéréi járva be variadéival és aludni fekvő családapák ritka egyér- telemmel húzzák fülükre e bölcs szóval a paplant. Ily módon származnak nemcsak közmondások, de »kipróbált* nemzetgazdasági akcziómák is, melyek a történelemnek sok szakaszában rothadtliegyü karókként támasztották a rest konzervál izmus silány gyü-mölcsü növényét. De hogy hasonló alapelvek lejlödő viszonyainknak többé meg nem telelnek, azt sejti manapság ki ki és meggyőződik arról minden gondolkodó ember, ki nyu- gotra utazva tapasztalja, hogy mennyire lazítja az onnan mi lelénk áramú) felvilágosodás a talajt ama konservativ növénynek. És meggyőződik az elfogulatlanul ítélő pl. a telői is, hogy ámbár ő nekie a magyar gulyáshus, bor és asszonyok jobban izlenek és tetszenek, az a »jobb otthon* szó mégis elolvad a nyugoti rendezett viszonyok kényelmes melegében Mert hát nagyon, végtelenül nagyon sok az eltanulnivaló odakinn ! É szűk keretben nem lehet czélom mindazon sarkalatos külömbségekkel loglalkozni, melyek édes hazánk közgazdasági viszonyai és a polgáriasultabb államok közt tennállanak és emezeknek fölényét velünk szemben megállapították J Feladatom csupán a némethoni városokban tett több észleletekből egyetmást. megérinteni. A legtöbb német város magvát a középkornak, a 3U éves háború után napjainkra maradt utcza maradványai teszik, (iörbe, jobbra balra kanyargó házmagas hullámokra kapaszkodó utczákból áll ez, melyek helyen- kint oly keskenyek, hogy az átellenben lakók ablakaikon ál kezet szőrit hatnak egymással. Ez ulczák gyakran alacsony, többemeletes házak kapuin kúsznak keresztül s részben a vásártérleié, a lötemplomtérre és az ezt uraló és vele rövid, a többinél is keskenyebb sikátorral összefüggő vártérre igyekeznek, részint ezeket labyrint csomókban szelő kereszt ulczák és zsákutezák. A vásártér egyik oldalán a gótizáló vagy renais- sanye városháza foglal az előtte tekvő kuttal helyet tornyáról az avult idők szemeként tekint le a lassan mozgó ingaóra, inig' czikornyás ablakai mögött egy-egy középkorú tanácsurat vélünk pultos ruhájában. Az »Altstadt» sikátorai közé sorakoznak a modernebb városrészek egyenes, szélesjárdáju, élőlasoros ulczáikkal és tereikkel, pompás palotáikkal, ládáikkal, fényes kirakataikkal, fogataikkal, tramwayikka! stb., melyek mint a rajtuk serényen hemzsegő élet a középkor müveitől kifelé, az emberiségnek egy szebb jövő életszaka léié veszik uljokat s a tömegesen hozzáépülő uj városrészek tanujelei e törekvés ernyedetlenségének. Ha egy ilyen nagyvárost kicsinyítő üveg alá képzelünk, úgy ismerjük már egy közép és kis német városka képét is, melyből egyes részleteken kívül, melyek a fővárosokba központositvák, csak a széjjel ágazóbb apparatus hiányzik. A legelső dolog, .mely egy német községben szemünkbe öltik, az ott uralkodó tisztaság. Egyaránt látjuk azt az ódon »Rohnen viertel* diffizilis útvesztőitől a külváros legkülső utczájáig — a szükség és lehetőségnek a haladás által folyton táguló határain belül — épugy, mint a fényes bulevardokon ; a lépcsőházakban meg minden csengettyügombon, mint a távol erdei utón. A múlt század óta épült városoknál (pl. Karlsruhe, Mannheim) bizonyos geometriai rendszeresség uralkodik az egész alaptervben s a mostani városnagyobbodásokat csak pályaversenyek jutalmazott tervezetei alapján eszközük, melyek kiindulnak a czélszerüség (czélszerü közlekedés, vasutak, közterek, közintézetek stb., szép kilátás) szempontja előtt a közegészség, a tisztaság és rend követelményeiből, mint azt újabb idő óta a mi nagyvárosainkban is észlelhetjük. Rendeltetésük szerint már a tervezésnél megkü- lömböztetik a személyforgalomra szánt utczákat az egyszerűbb és szilárdabb teherforgalmi utczáktól. Amazok kétoldalt elég széles, újabban kizárólag őntöltkérgü (cement, ritkábban asphalt) járdákkal s ezeken belül taso- rokkal vannak ellátva Lóvonatok stb. által a közlekedés gyorsítása és kisebb ulczaszélességi méretek lehetőségét érik el, minek megint sziikebb városhatárok, rövidebb kanaíizaczió, közlekedési hossz, időmegtakarítás stb. a következményei. Néhol most töldalatti vasutakat is hoztak tervbe a londoniak módjára az utczai forgalom inegritkitása végett. Minden általam bejárt város (24) bir gázvilágitás- sal (villanyos világítást csak gyárakban, nagyobb bolt, iroda stb helyiségekben látni még és vízvezetékkel, sőt a sváb Jura tönsikjára körülbelül 100 laluba is felvezetnek a helyenkint .400 méter mélységben fekvő lapályról — pár mértfüldnyi távolból — ivóvizet. A csatornázásra és a légáramlatra is mindenütt rendkívül nagy súlyt fektetnek és több helyen nagyon sokat, áldoznak ez utón a halálesetek csökkentésére. De legközvetlenebbül nyilatkozik az egészségügyi törekvés az utczák és terek tisztítási módjában. A városok küiömböző tekvése és viszonyai szerint különfélék az általuk felkarolt s tovább kifejtett tisztítási rendszerek. Többnyire a város regime-jében történik a járda, | középút, párkaiak stb. belocsolása és lesöpi'ése nyáron, lebavazása télen, valamint az árnyékszékek kiürítése és a konyha- s házsöpredék elhordása is. A belocsolás Lapunk mai számához tél iv melléklet van csatolva.
