Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-06-18 / 25. szám
Melléklet az UN6 25. számához. tej, hús, hal, sütemény stb. Igaz, hogy gyanús kinézésű és férges gombát több Ízben elkoboztattam, de azért gombamérgezési esetekről sem nekem, sem kartársaimnak tudomásunk nincs, már pedig ha az ungvári piaczon mérges gombát árulnának, csak nem képzelheti czikkiró ur, hogy mi ungváriak egy bizonyos immunitásnak örvendünk e tekintetben, hogy meg sem ártana. Az egészségi viszonyok különben városunkban, hála Istennek, oly kedvezők, sőt oly kitűnőnek nevezhetők, mint már rég nem voltak, kivéve néhány influenza és gyermekek:'él egyes hökhurut eseteit; de ezek inkább a levegőtől származnak, mint a piaczi tej vagy esetleg becsempészett hústól. A közönség megnyugtatására és az igazság érdekében szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Végül becses figyelmébe ajánlom czikkiró urnák Dr. Novák Endre kartarsam „A közegészségről“ szóló könyv 53-ik oldalának elolvasását, a honnan működésemről tisztább képet szerezhet magának. A városi tiszti orvos. III. Az „audiatur et — tertia pars“ elvénél fogva ígéretünkhöz képest mi is hozzászólunk a dologhoz. Miként megjegyeztük, közöltük ~ jegyű munkatársunknak „Közrendészetünk“ czikkét, mert elsőrangú fontossággal biró kérdésekkel foglalkozott, s a dolog lényegében, abban t. L, hogy tűz- és egészségügyi rendészetünk hiányos, s ezeknek gyökeres javítása a közönség elsőrendű szüksége, igazsága volt. Ezen igazság hangoztatását az általunk szolgált közügy érdekében nem akarutk azért elnyomni, hogy munkatársunkkal a szereplő személyek bírálatát illetőleg nem voltunk egy véleményen, a. mennyiben ezt a részt tul- szigorunak találtuk; Most, hogy a va ^tzok megjöttek, mi is elmondhatjuk véleményünket,. Abban a kérdésben, hogyközrendészetünk úgy a tűz, mint az egészségügyi rendőrség szempontjából gyökeres változáson kell, hogy átmenjen, oo jegyű dolgozótársunkkal teljesen egyetértünk és ebben a meggyőződésünkben bennünket az illetékes oldalról jött válaszok sem ingattak meg. A tiszti ügyész urnák válasza a szerződéses viszonyra vonatkozó pont kivételével teljesen megnyugtatott bennünket. Erre vonatkozólag az a hivatkozása, hogy a vármegye bérel, a főjegyző bérel, s az alispán bérelt, tromfnak tromf, de — bocsásson meg a kifejezésért, - - nem makkász, hanem csak — makkhetes. Ezek a bérletek és a főügyész űré egészen más természetűek. A vármegye bérli a kavicsszállitást, hogy a jövedelméből közalapot teremtsen, az. alispán bérelte a vízszállítást, mert olcsóbb vizet akart inni s magának is szállíttatta azt; a főjegyző bérli a vármegye szőllőjét, hogy, habár rá is fizet, mint passionatus gazdának, legyen hol egy fácskát beoltani, egy vesz- szőt megmetszenie. Nem azért hozzuk ezt fel, mintha a tiszti ügyész urat nyerészkedéssel vádolnók s esetleges hasznát, melyet, ha van, megérdemel, iri- gyelnők; hanem annak illusztrálására, hogy az ő bérlete más természetű. Ha Mocsáry Géza a bérlő lany- hány teljesiti e minőségbeli kötelességeit, melyek a nagy közönség érdekeivel oly szoros összefüggésben állanak, Mocsáry Géza, a tiszti ügyész, e lany- haság ellen köteles állást foglalni. Nem állítjuk, sőt kizártnak tartjuk, hogy a tiszti ügyésznek számon kelljen valaha kérni a bérlő sáfárkodasát; mert olyan egyénnek ismerjük az illetőt, ki az elvállalt kötelességnek szeret és tud is eleget tenni; de, mert a közügyek munkása a legmesszebb menő kritikának is k van téve, némelyekben gyanú ébredhet, hogy háthr elnéz valamit az ügyész a bérlőnek ? S ennek a köny nyen keletkezhető gyanúnak nem szabad gyökere verni egyetlen polgár lelkében sem olyan férfiú irá nyában, ki a helyi közéletnek olyan jelentékeny ténye zöje, a minő Mocsáry Géza. Ebből a szempontbó közérdek, hogy Mocsáry Géza azt a bérletet, még hí tényleg áldozatot is hoz vele a városnak, ne tartsa Ez a mi meggyőződésünk! A mi aÖszterreicher dr. nyilatkozatát illleti készséggel beismerjük, hogy nálánál munkásabb, köte lességtudóbb ember alig van a vármegyében. A mi egy ember megtehet, azt ő el nem mulasztja. Ámdi arról ő nem tehet, hogy ilyen nagy város egészség ügyi rendőrségének vezetésére egy ember ereje nen elégséges. Az ő kötelességtudása, megfeszített munkás sága ssak akkor volna elégséges, ha egész er éjé a város ügyének szentelhetné, a mit 6—700 frtért me; nem tehet; mert hát élni kell még az orvosnak is. i miből mi arra a következtetésre jutunk, hogy a nagy fontosságú ügyet rendezni kell még messzemenő anyag áldozat árán is. A szerk. influenzaszerü megbetegedések s egyes helyeken hökhurut s kanyaró észlelteitek. Lyután a kiújult roncsoló toroklob-járvány egész május hó folyamán tartott. E helyen a múlt évi október hó elejétől a í. évi junius hó 1-éig megbetegedett 244 egyén, felgyógyult 115, elhalt 127, gyógykezelés alatt maradt 2 egyén. A kir. tanfelügyelő 24 iskolát látogatott meg. Miután I azt tapasztalta, hogy Kiin Miklós knyahinai, Harajbics | György uj-sztuzsiczai, Kvakovszki Tivadar záhorbi, Haj- | czák Gábor lubnyai tanítók magyarul semmit; Kiin Pál sztricsavai, Jaczkovics István domasinai, Kobulics Lu- J kács ó sztuzsiczai és Iváskovics Mihály verhovina-biszt- rai tanítók pedig magyarul oly keveset tudnak, hogy | azzal a magyar nyelvet tanítani képtelenek és mert a | a megnevezettek Iváskovics Mihályon kívül képesítve nincsenek ; tekintettel a közokt törvény abbeli rendelkezésére, mely szerint tanítókul csak képesített és magyarul tanítani tudó tanítók alkalmazhatók, a nem képesítetteknek állásaiktól elmozdítása és Iváskovics Mi- i hálvnak nyugalmazása iránt tett javaslatot, mely javaslat 'elfogadtatván, a közig, bizottság a munkácsi egy ház - I megye főhatóságát a megjelölt irányban megkeresni határozta. A kir. államépitészeti hivatal főnöke az ungvölgyi h é. vasút építésének elöhaladására vonatkozólag bejelentette, hogy a töltések földmunkája 75 százaléka, a bevágásoké 45, a hidak és átereszek előállítása 15, az ezekhez szükséges anyagszállítás 80, a part védése és biztosítási munkálat 50, a kőrakás és kőhányás 40 és a kőburkolatok 30 százaléka már elkészült. A kir. pénzügy-igazgató jelentése szerint május hó végéig adóban befolyt 7ti,023 frt, maradt tartozás 340,306 Irt; hadmentességi díjban befolyt 744 Irt, maradt tartozás 26,138 Irt; bélyeg- és jogilletékben 5209 Irt; togyasztási adóban 44,612 Irt és dohányeladási jövedékben 2227 1 frt. A szakelőadók jelentései után több különböző folyó ügyet tárgyalt a bizottság, melyek közül a közérdekű jelentőséggel biró Ungvár városi kövezetvám ügyet vezér- czikkünkben méltatjuk. nak a mai gyűlésen jelen levőkből, kiknek első kötelességévé tétessék az összes adónemek eltörlése, a betegsegélyző-pénztárak beszüntetése, s olyan törvény hozása, melylyel az alkalmazottak köteleztessenek a munkaadók eltartására; a betegsegélyző-pénztárak vezetői de kiváltkép az ungváriak — és igazgató-tagjai pedig életfogytiglani nehéz börtönre vettessenek, s vagyonuk el- koboztassék « Riadó éljenzés töltötte be erre a termet. A kerüleli pénztár elnökei (fő és al) az ablakon át menekültek a gyűlés helyéről s az elnöki csengő szúnyog-danaként hangzott.. Végre is. mivel semmi sem tarlhat örökké, s a legbővebb torok is kiszárad, a nagy és szívből jövő éljenzés is megszűnt ; és felállott az elnök, hogy kimondja azon megfellebbezhetetlen határozatát. hogy sem a kormány, sem a törvények, sem a pénztári elnökség nem fog elcsapatni, hanem igen is megfognak csapatni pénzbírságra! azok. kik ezután sem jelentik be alkalmazottaikat s nem fizetik a dijakat pontosan. (—r.) Mikor az iparosok gyüléseznek ! — Eredeti tudósítás. — Múlt vasárnap a nagymise után hosszú embersor kígyózott végig a plebánia-templomtól a városháza felé. Ritkán látott alakok igy egy tömegben, s azért nem csekély feltűnést keltett megjelenésük a városháza táján. A tűzoltó-kürtös láltukra riadót akart fúni, a rendőrség készenlétbe helyezte magát, mig a városháza előtti nagy gesztenyefa szomorúan hajtogatta ágait. — Mi lesz itt? mondogatták egymásnak az emberek. — Mit keresnek az iparosok vasárnap délelőtt a városházán, kivált most, mikor az adótárgyalások is vendéglőben tartatnak ? — Van rá okunk, van rá okunk! — volt a kérdésekre az othelloi válasz. Mert az mán még sem járja . . . No de ne vágjunk elé az eseményeknek. Kísérjük be mj is őket a tanácsterembe, hol hosszú padsorok várták az érkezőket. Elhelyezkedés után megnyílt az ülés. A polgármester elnökölt. Felkérte a megjelenteket, hogy adják elő idejövetelük czélját. Erre nem voltak elkészülve a megjelentek. Hisz ők csak szavazni akartak, azt is csak »nem«-mel, s most tulajdonképen ő tőlük tóráik, miért is jöttek ide. — Tudja a szösz, hogy miért jöttünk, szólott a csizmadiák J u h á s z-a. — de ha már valami okát kell adni jövetelünkj nek, mondjuk, hogy azért jöttünk, szíveskedjék a polgármester ur megtiltatani legényeinknek.vhogy betegségbe essenek. Mert ha legényeinknek tilos lesz betegnek lenni, nem lesz szükség orvosra. Ahol pedig orvosra nincs szükség, ott nem kell palika. s ha pa i tikakontó nem lesz, nem kellesz fizetni a betegsegélyző-pénztárba. (Általános helyeslés. A szónok hajlong, elpirul és leül.) — Értsük meg egymást! - hangzott Erdős szava. — Nem olyan rósz intézmény az a belegsegélyző-pénztár, mint a milyennek gondolják. Igaz, hogy én könnyen mondhatom ezt, mert nincsenek legényeim, de ha volnának is, szívesen fizetném azon feltétellel, ha a gyűlés elfogadja indítványomat. (Halljuk! ! Szolnokra bámulva tekintenek társai, mig ő folytatja :) — Mondja ki az értekezlet, hogy a betegsegélyző-pénztár halottjai csakis általam lesznek eltemetendők, s ezért a temetési dijakat felemeli 100, 200 és 300 frlra, melynek fele azonban mindenkor halotti torra költendő. (Gyász torokköszörülések, vágyteljes ivási tekintetek s hangos Elfogadjuk kiállások. V szónok szintén hajlong, leül, de nem pirul el.) Hogy a mór is megtegye kötelességét felállott ezután Lévai Mó . a pénztár elnöke, s békülékeny hangon kérte az értekezletet az eddigi'indítványok el nem fogadására. I A gyűlés pénztári elnök-jelölt tagjai (s ki ne lett volna közülök az ?) erre nagy zajt rögtönöznek. Többen kezdenek egyszerre szólni, s mindegyre hajtogatják : Nem. nem. nem nem nem, Nem fizetünk semmit sem. Mig tőlünk a végrehajtó Vánkost-dunnát el nem csen. A köz igazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság a főispán gvöngélkedése folytán Kende Péter alispán elnöklete alalt tartotta 13-án lolyó havi ülését. A havi jelentésekből a következőket emeljük ki. Az alispán jelentése szerint május havában a vármegye területén 5 tüzeset fordult elő, mely 5725 frtnyi értéket pusztított el, miből biztosítva mi sem volt. Az árvaszék kezelése alatt a múl! hó végével 290,571 frt 90 krnyi érték. A tiszti főorvos az egészségi állapotot általában kedvezőnek jelenti. Május hóban váltólázak, Az ilyen küzbeszólások sem hiányozlak : — Magunkról tudjuk, hogy nem érdemlik meg a le gények ez áldozatot. — Nem keresik meg a kosztot sem ! — Gondoskodjék ki-ki magáról 1 — Egy csizmadia-legénynek nem szabad betegnek lenni 1 S ez tartott volna a végtelenig, mikor felállott egy magas, vékony dongáju alak (ez az egy bizonyára szabó volt) s a következő pót indítványt nyújtotta be, melyre a zaj néhány perezre elnémult: »Határozza el a mai értekezlet, hogy Ungvár városa Munkács külvárosát képezze, mivel ott csak 2 krt fizetnek a mesterek. — azt is levonják a legények fizetéséből. Határozza el továbbá a kormány elcsapatását. s az uj miniszterek választassaSzinház. Vasárnap. Délután 4 órakor gyermekelőadasul A peleskei nótárius, este 8 órakor Szép Darinka, népszínmű irta Klárné. Az esti előadás ismét egy darab bemutatója, melyet szívesen elengedtünk volna az igazgatónak. Nincs kifogásunk ellene, ha a tót leány, Náni stbek után Szép Darinka is a deszkákra kerül. Magyarország eléggé tarka ethnographiája nagy0^ hálás anyag, sőt elvitázhatatlan, hogy a különböző nemzetiségek assimilálódására a legjótékonyabb hatással lehet az iró; midőn a nemzetiségek egyikmásik képviselőjét a magyar elemhez való viszonyában előnyösebb oldaláról mutatja be; nem úgy, a mint azt régibb népszínmű Íróink tették, a kiknél a nemzetiségek csak a darab élénkítésére, a comicum emelésére valók. Ez az Ízléstelenség nálunk már divatját múlta, mig Bécsben a „Böhm“ kigúnyolása a színpadon még ma is fő kelléke az ilyen fajtájú daraboknak. Szívesen veszünk minden haladást e téren, még bizonyos fokig a dráma rovására is, de hogy az egész ne legyen egyéb, mint egy két délszláv népviselet bemutatása, az ellen tiltakoznunk kell. Klárnéban nincs annyi leleményesség mint elődeiben, a kiktől darabja megnyitásához az inspirátiót vette, hogy ily természetű dolgot a színpadon elfogadhatóvá tudjon tenni — ez az oka, hogy népszínművét a mi közönségünk is nagyon hidegen fogadta. Mit se használt a bosnyák nóta, a piros fez, színészeink igyekezete ; untuk magunkat, nagyon untuk. Hétfő. Szép Galathea, Operette. Irta Offenbach, ezt megelőzte Julia szinrpű, irta Feuillet. Mintha valami manó tréfát űzött volna ma velünk, soha a jó és rosznak ilyen szeszélyes keverékét. De adjunk számot róla. Tehát a Feuillet Júliája ment, az a filigran munkájú színmű, melyben Prielle Cornélia aratta egykor a babérokat, emlékeztünk is rá sokan,-mint a színpadi detail munka remekére. Szentessy Ilonáról — Julia rég halljuk, hogy kiváltó színésznő a komolyabb szakmában is és ma módunkban volt meggyőződni róla. A Julia lelkében végbemenő drámát, mely külső elementárisabb hullámzást alig von, megértettük teljejen ; követelőbb eszközök alkalmazása nélkül, a darab hangjához alkalmazott biztos mérséklettel sikerült bennünk sorsa iránt részvétet költenie. Turgy szerepében Mészáros s Halmay, mint De Cambre, gondos, biztos játékukkal együtt vivtsk a pálmáért Julia személyesi- tőjével. Igazán sajnáljuk, hogy az igazgatót szemfájása akadályozza gyakrabban a deszkákra lépni. Eddig a jó. Lássuk most, miért mondtuk fönnebb, hogy az előadás mégis csak a jónak rosszal való keveréke, — Cressyné, a férj kedvese látogatást tesz Cambreéknél s ez a látogatás közvetlen oka Julia elhatározásának, hogy férjét megcsalja. Cressyné előkelő, kifogástalan dáma, alig mond olyat, mi miatt oka volna Júliának, a ki különben mindent tud a végzetes elhatározásra ; különösen pedig mi az oka, hogy csak most készül megcsalni férjét, pedig még azután is, a hogy férje eltávolítja leányát, azt mondta, hogy nem fog kilovagolni Móriczczal ? Bizony a ki nem ismeri ti darabot, meg nem érthette, miképen hozza ki sodrából Júliát egy színtelen látogatás; mert Medgyesi kiasszony — Cressyné — olyan alaposan elejtette ezt a bár igen kicsi, de fölötte fontos szerepet, hogy megjelenése nélkül szinte jobban értettük volna volna azt, a mi a Julia lelkében végbe megy. Nagy művészet kell az ilyen finomságok megjátszásához. Nem mutatni semmit, de sejtetni mindent, hogy a közönség érezze inkább, semmint lássa, mennyire föllázitja Júliát ez a látogatás, s ez esetben nem lett volna olyan kirívóan bántó ez a jelenet, mint egy ügyetlen kontár forrasztó munkája egy ketté törött finom ékszeren. Ezt követte a Szép Galathea, a régi jó Offenbachnak ez a kedves aprósága, — fájdalom, egészben véve igen gyarló előadásban. Mindössze ez újonnan szerződött tag Ruzsinszki Ilona, a ki Galatheát énekelte, állott feladata magaslatán. Gratulálunk az igazgatónak a szerencsés aequisitiohoz. A kisasszony hangja ugyan még ez idő szerint nem bir valami határozott jeléggel, de szinesége, kissé magas csengése, ha jobban kiénekeli magát, s kevesebbet kell ügyelnie a karmester pálezájára, szép jövőt Ígérnek neki. A közönség tüntető rokonszevvel fogadta Galatheáját s egy igen szépen énekelt részlet után tapsviharral, bokrétával adózott neki. Rósz volt Sziklay — Mydas -—■ ének helyett valósággal agyon komédiázta szerepét, s éppen ilyen módon igyekezett magán segíteni Medgyessi E. Gany- méd. Az Operette tenoristák Pygmaleon szerepében kivált az „Isteni Venus“ kezdetű áriával valóságos diadalokat szoktak aratni; bizony bennünket csöppet sem melegített föl Kozma. Ha még fölemlítjük, hogy a szüzek karéneke is a felvonás elején egészen elveszett,