Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-06-11 / 24. szám
Fontolják meg ezen tapasztalati igazságokat mindazok, kiknek az a sors jutott osztályrészül, hogy a köznépet vezessék és kormányozzák. Ne éré- lyeskedjék senki, mig nincs rá komoly szükség; de ha ez beállott, akkor sem a szó durvaságával, hanem a cselekedet erejével imponáljon bárki is. Az emberek nem olyan rosszak, mint a minőknek látszanak ; a legtöbb ember bensejében még akkor is respektálja az igazságot, ha érdekeivel nincs összhangban ; nem az igazság fáj az embernek, hanem igazság salakja, a durvaság, melylyel önérzete megsértetik. Ne vezessen félre senkit, hogy e salak még némely nagy emberhez is hozzátapad s ne ébresz- szen senkiben vágyat némely nagyoknak ily módon való utánzására. A nagy fény mellett elnézzük az árnyékot; de a puszta sötétség lever bennünket. Soraink befejezéséül ki kell jelentenünk, hogy nincs most különös okunk a fentebb kifejezett igazságok elmondására, de azért mégis szükségesnek tartottuk megbolygatni e kérdést egyrészt az általános haladás szempontjából, másrészt pedig azo:: körülmény miatt, mert közéletünkben olyan eseményeknek nézünk eléje, a melyek az értelmiségnek a köznépre való hatását szükségessé tehetik. Közrendészetünk. 1 Rendőrségünk hiányait; fogyatkozásai! -^szágszerte észleljük, s bármi is történjék, a mi az intézkedések helytelenségét bizonyítja, mindezért a rendőrkapitányt a bdelős közeget, a bűnbakot tesszük felelőssé. Megvan ennek a természetes oka. A ki a törvény szigorát büntetésként alkalmazza, legyen az pénzbírság, avagy elzárás, az bizony soha sem szokott grata perszonu lenni az illető előtt; mert az egyén — kivált a megbüntetett — mindent a saját szempontjából s érdekéből szokott feltogni; nem gondolván meg azt, hogy ezen nézete a közérdeket képviselő jogszabályokkal ellenkezésbe jön. Szóval neki megyünk egyenesen a tőnek, a ki az ítéletet szabja ránk, s azt mondjuk: .»zsarnok,» »basás- kodó ;» sok esetben van ez igy, kétségtelen; azonban a rendőrség cselekményeiért, mulasztásaiért ne egyedül a főnököt tegyük felelőssé, mert ő csak egy ember, a ki mindig és mindenütt jelen nem lehet; ö neki feladata az intézkedés, azoknak kalonai parancs mértéke szerinti pontos és szigorú foganatosítása viszont az ő végrehajtó közegeinek a kötelessége, s leglöbbuyire éppen ezen intézkedések végrehajtásának fogyatékossága az oka annak, hogy rendőrségünk tevékenységében sok hiány észlelhető. E nézetemet konkret esetekkel akarom igazolni; előre is kijelentvén, hogy az ellenkező bizonyítékok előtt szívesen meghajtok. Ugy-e bár a rendőrkapitánynak végrehajtó közegei, — mondjuk — szakemberei a rendőrtanácsos, a városi tiszti orvos, a tűzoltó főparancsnok ; ezek hivatvák arra, hogy a rendőrkapitány intézkedéseit rögtön, még pedig praeventive, a helyszínén foganatosítsák, legalább igy kellene lenni; de mit látunk, nem látjuk a piaczon sem a rendőrtanácsost, sem a tiszti orvost, pedig ha valamikor, most az ideje annak, hogy a piaczot jókor reggeltől alaposan vizsgálgassák; tessék csak reggel 6 órakor a piaczra menni, nincs-e ott hamisított tej, éretlen gyümölcs, mérges gomba, hamis mérték, az egészségre nem ártalmas húst mérnek-e, tisztábbak-e a mészárszékek, mint ezelőtt 20 évvel, a mikor a hús ára 14 kr. volt, elérjük-e és mikor azon tisztaságot, mely Nagy- Mihály nagyközség vágószékeiben már évek óta dívik, pedig nincs aszfalt járdája! Hiszem, hogy a megboldogult rendőrtanácsos nem merne venni a most árusított tejből gyermekei részére, mert ezelőtt 0 évvel majdnem gyermekeinek életébe került a piaczvizsgálat fogyatékossága, a mikor még nem volt rendőrtanácsos. Ott látom azonban minden reggel ti órakor a vágószékben a cs. és’kir. katonai ezredorvost, a ki minden reggel (efügyel arra, hogy az az 1000 katona egészséges húst kapjon és ott vannak az inspekczió.s, napos altisztek, a kik ezenfelül a mértékre is felügyelnek ; nálunk czivileknél ez nincs igy, pedig mi körülbelül KioOO-eu vagyunk s orvosunknak, mint városi orvosnak évi jövedelme megüti a 4000 Irtot. Azt lelelheti erre a t. orvos ur, hogy a mindennapi vizsgálat felesleges, mert a vágómarhát előzetesen szokta megvizsgálni az állatorvos Hát ez igaz, de ki biztosit engem arról, nincs-e a vágószékben csempészett hús, melyet senki sem vizsgált meg, nem indult-e időközben a megvizsgálás után erjedésnek az a hús, a mit kimérnek? Gondoljunk csak vissza a kolera veszélyre ; hogy rendelte meg nekü k akkor a házvidék tisztántartását, hányán lettek akkor megbüntetve, pedig tessék elhinni, hogy mi ungváriak, ily piaczi vizsgálat mellett, a kolerát saját piaczunkon és saját drága pénzünkért fogjuk a »-zó szoros értelmében megvásárolni, felesleges lesz akkor a pénzbüntetés, mert az el nem űzi a kolerát! A további jogos panasz az. hogy a vidékről a piaczra elárusitás végeit behozott élelmi czikkek a kofák miatt meg sem közelíthetők s a fogyasztóközönség ezen üzérkedő nép zsarolásának van kitéve, kik 20 — 300|°-kal drágábban adják azt nekünk, mint a hogy vették ; de hát ki fog egy kofával szóvitába elegyedni; ezek az ott sétáló közrendőrtől nem félnek, a rendőrőrmester láthatatlan, szóval nincs, a ki rendet csináljon ; figyelmeztetésként úgy tessék ám venni a dolgot, hogy a piacz nyáron át 5—8 óráig a legélénkebb, ez a baczillusok ideje; 9 órakor a jó gazdasszony már főzi a sok baczillust, s ha 9 órakor kezdjük a piaczi vizsgálatot, bizony csak a kofaasszonyokat lógjuk vizsgálni. És e helyütt egy igen fontos körülményre hívom íel a hatóság figyelmét: piaczi, tehát úgyszólván engedélyezett uzsoráskodásról van itt szó; a kóla ugyanis összevásárolja 50—00 kron a csirkét s egyéb élelmi (■zikkeket, s viszi azután rendes kundsaljaihoz, a kik igen sokszor már a hónap közepe táján készpénzzel fizetni nem képesek, nyújt nekik a jövő 1-sejéig hitelt, s ennek lejében 1 irtot, 1 irt 20 krt szed be; hát ez nem uzsora ? Nem áll egy cseppel sem hátrább a közrendészet terén a tűzrendészet sem ; hála Istennek rendes időjárásunk van. bőven hullik a nyakunkba az áldás, talán több is, mint kellene, de nem tudni, nem lesz-e utána szárazság, mint. tavaly, nem lesz-e —- Isten ments —- annyi tüzeset, mint tavaly, nem jutunk-e Veszprém és más városok sorsára, és mi történt a biztosítási intézkedésekkel ; van-e minden udvarban legalább 2 hordó kapitány viz állandóan, van-e létra, horog? hivatkozom az 1883. évi augusztus 29-ikén kelt tűzrendészet! szabályrendeletre s alkalmazzuk annak 17-ik §-át minden az ellen vétők irányában. A mull évi tapasztalatok szomorúan igazolták azt, hogy a tűzrendészet mai állapota szemben az arra fordított évi 2023 frtnyi segélyösszeggel még csak meg sem közelíti az ahhoz kötött kívánalmakat. Szivattyúink, fecskendőink, tömlőink mindmegannyi lom, hasznavehetetlen, pedig sok áldozatába kerültek a városnak. A fogatok nincsenek mindig rendelkezésre, sőt most kedden. e hó lö-án megtörtént az az eset, hogy egy idevaló polgár által megrendelt gyászkocsi, daczára annak, hogy a 0 frt dijat a kapitányi hivatalnál az előző nap reggelén befizette, a temetési szertartás bevégezte után egynegyed órával találkozott a város ulczáján a temetési menettel; a halottas ház előtt álló rendőr azt mondta, hogy a városházán lovak nincsenek, pedig tanuk vannak rá, hogy szakadt az eső, tehát a városi szemetet nem hordták. Ez tudtommal az első eset, hogy a temetésnél meg nem jelent pontosan a fogat, de ez is hiába ; hasonló vétség, mondjuk kihágás egy békés polgárral szemben esetleg öt) írt pénzbüntetést, nem fizetés esetén 5 napi saját költségen eltöltendő elzárást jelent Ennek, mint való ténynek konstatálásánál semm- czélzatosság nem vezet, s mint fentebb s legislegelőí kezdettem, nem a kapitány rovására irom ezt fel, hanem igenis a városunkban jelenleg divó rendszer rovására. Alapjában ott van a hiba, — nézetem szerint, — hogy a városi tűzoltóság rencielkezésére legyen állandóan 4 ló és 2 kocsis, a kik ma nincsenek; ezek éjjel ■ nappal teljesítsék készenlétben szolgálataikat, tartózkodjanak szünet nélkül az őrtanyán, s vész esetén az első segélyt nyújtsák. Ennek szükségessége annál inkább előtérbe jön, meri egy nemrég leérkezett kormányrendelet kötelességévé teszi az Ungvárt tartózkodó 20—-40 éves férfiaknak, hogy városi köteles tűzoltók legyenek ; ezen 500-000 (öböl összeállítandó csapat pedig tűzvész esetén nem fogja a tűzoltó lovakat összekefesgélni. Veszélyesnek tartom azt is, hogy a tűzoltó-egylet, melynek főparancsnoka a városi tiszti ügyész, a várossal a halottas kocsi és szemétszállítás tekintetében szerződéses viszonyban álljon, indokolom állításomat azzal, hogy bármely mulasztás esetén nincs kit felelőségre vonni, s i a a dolog a képviseletben bárki által élére állittatik, ez a két hivatal tekintélyének okve- tetlenüi csak ártalmára fog válni. Nem merném például tentebbi mulasztásért felelősségre vonni a rendőrkapitányt, mert meg vagyok róla győződve, hogy ő a halottas kocsi előállítására szükséges intézkedést, mint mindig, úgy most is kellő időben tette meg, hatásköréi azonban szakközege, a tűzoltó parancsnokság, ellentétes intézkedésével abszorbeálta. Nézzünk még egy példát. Az úgynevezett »görög ház» udvari bejáróját a tulajdonos — úgy hiszem a tanács engedélyével — kezdi beépíteni; a szépészel érdekéről nem szólok, de azt, mint laikus, merem koczkáztatni, hogy tűzvész esetén nincs az az emberfia, a ki abbói az udvarból elmeneküljön ; nem tudom tett-e a város tiszti ügyésze mint tanácsbeli, de különösen, mint tűzöl lófőparancsnok, az engedély megadása ellen óvást, de ha nem tett, — egyszersmind kötelességet mulasztott a tűzrendészet szempontjából a város lakosainak. Ezekhez hasonló sok más esetet hozhatnék lel azon első állításom igazolására, hogy a város rendőrkapitányának oly közegekre van szüksége, a kik intézkedéseit nontosan végre is hajtsák; ez volt intentiója az uj községi törvénynek is, mely szerint a rendőrkapitány élethossziglan neveztetik ki; csakhogy nem adta meg a törvény hozzá a kellő és független segéderőt, azért nem hajthatja végre rendeletéit; azért jön összeütközésbe minduntalan a kinevezett kapitány a választott alantas közegekkel. Ezért nagyon megért már az idő arra, hogy a rendőrség államosítása országszerte s mihamarabb bekövetkezzék, mert a kinevezett kapitány keze meg van kötve alantas és választolt közegeinek lassú és hiányos tevékenysége által. Ezeket közvetlen tapasztalataim alapján a közönség érdekében tartottam szükségesnek teljegyezni, s a nélkül, hogy bárkit személyében érintettem volna, meggyőződésem szerint a tárgyilagosság határát át nem léptem, tentartván igényemet a tek. szerkesztőség becses engedélyével arra, hogy közérdekű megjegyzéseimet továbbra is közölhessem.* i ^ *) Teljes készséggel nyitunk tért az ilyen s hasonló közérdekű felszólalásoknak; habár ezen czikknek egyes részleteivel nem értünk egyet. Észrevételeinket mindazonáltal ezúttal elhallgatjuk. Reméljük, hogy a közvetlenül érdekelt hatósági közegek hozzászólnak a dologhoz s alkalmat adnak majd nekünk is észrevételeinek megtételére. A szerk. mint valami fenevadak czibáltassanak a hörtönbe, sokszor csekélységek miatt. A mint igy morfondírozom, hallom, hogy a >nye idzem« és a »trojo dzeczi» egyre közelebb hangzik hozzám. Hála Istennek, gondolám, még sincs baja Mizsu- nak, győzött az asszony. Mire szobámból kimentem, megérkeztek embereim, de már nem ketten, hanem hárman voltak. Mizsu volt a középen, jobb kezénél az asz- szony, baljánál fogva pedig egy férfi vonszolta. A segítség a : »kume» volt, kit az asszony az utón fogott el. Az asz-j szony teljesen józan volt, úgy látszik, csupán Mizsu ha- 1 zacsalogatása végett szimulálta az ittasságot. Midőn mellettem elhaladtak, az utczai lámpa lénye a kis asszony arczára esett s egészen megvilágította azt. Vonásai annyi büszkeséget és oly nagy megelégedettséget árultak el, mintha ő döntötte volna el austerlitzi csata sorsát. Büszke volt a győzelmére. S vájjon az ő szempontjából nem volt-e hozzá joga? Vékony Donga. A virág-kultusz. — Az »Ung« eredeti tárczája. — A virágok, jó anyalöldüuknek e remek termékei, a tavasznak bájos leányai, életünk poesisában a legjelentősebb helyet foglalják el; hisz csalogánydal és virág nélkül tavaszt sem képzelhetünk. Naponta élvezzük szín- pompájukat, illatukat.; hajlékunknak, kertjeinknek nél- külözhetlen díszei ők. Ha minden egyébben megoszlanak is a különböző emberilajok és nemzetek Ízlései, de a virágkultuszban az ízlések összpontosulnak, találkoznak ; az egész emberiség szereti és csodálja a természetnek eme remekművét. A kelet mythosai, az altai hegységben Szibéri határán levő 5000 éves sírokban talált ezüst érmek; Egyiptomban a legrégibb hyerogliphek, az indusok mytholo- giai énekei, Chyna, Japán ősemlékei elvitázhatlanul tanúskodnak a virágkultuszról. A perzsáknak például a rózsa a legtöbb eszményképek alapjául szolgál, annyira, hogy még a legkomolyabb irodalmi müvekhez is használják. A virág nem csak illatot áraszt és szinpompájá- val gyönyörködtet minket, hanem kitüntetés számba is megy, hisz a troubadurok szerelmi udvaránál az volt a legszebb kitüntetés, ha a hölgy dalnokát virággal éke- sité, sőt hajdan a középkori lovagok a barczjátékokhoz virágokat hímeztek öltönyeik ujjara, annak jeléül, hogy a vitézséget finomság kisérje s hogy a bátorságnak a szépség a jutalma. A virágok isteni eredetét mi sem igazolja jobban mint az: hogy bizonyára nincsen költő, ki azokat diszként költeményeibe be ne foglalta volna. A virágok nemcsak az érzelemvilágban, hanem a materialismus terén is szerepelnek, s ott hol ők maguk helyt állani nem képesek, a hamisított (mű) virágok által hetyettesittetnek, de oh mi különbség e kettő között! körülbelül mint élő alak és kép között, itt az élet, ott . az illat hiányzik ! ; Hogy mindazonáltal a virágkultusz, a virágnevelést ■! értve miért nem tejlődik nálunk, hol az ehez szükséges • valamennyi teltétel megvan, az teljesen érthetetlen. Németországban nevezetesen Darmstadlban nehány : év előtt részben oly ujitási kísérlet tétetett, mely utánzásra méltó, ugyanis: szobai növények tavasszal 10 fillér kifizetése mellett egyes családoknak átadatnak, őszszel pedig virágkiállítás rendeztetik, melyen a legjobban ápolt virágok jutalomban részesülnek. Maga a jutalom ismét bizonyos számú virág átengedésében áll. A virágnevelés czéljaira könnyű növésű virágfajok mint pl: Fuchsia, Heliotrop, Begóniák stb. szolgálnak. Minden cserép-virág bélyeggel megjelöltetik, hogy az mint egyesületi adomány felismerhető legyen ; ezen kívül az átvevő az illető virágra vonatkozó rövid, de világos kezelési »utasítással» elláttatik. Ezen egyesület anyagi hasznot nem keres, törekvése inkáb etikai hatásra irányul. Az élet mindennapi küzdelmeiben csak a tiszta örömök fokozzák bátorságunkat, s a legtisztább örömök közzé sorolhatjuk kétségtelenül a teremtő természet követését. A növekedő bimbózó és végül virágzó növények megfigyelése, azon tudat : hogy ez egyúttal a mi ápolásunknak gyermeke, belsőnket csöndes megelégedéssel tölti el. A vidéki gazda, gyakran részesül eme kebelduzzasztó érzésben, de a városiak közül ezt igen sokan nem ismerik. Ha a napi munkálkodásból fáradtan elcsigázva, érkezünk haza, ekkor szemünk a zöldelő viruló növendékeken lennakad, s hangulatunk vidámabb, megelége- dettebb irányba tereltetik. Ez a virágápolásnak magicus befolyása a szívre és kedélyre, melyeket a virágápolók saját tapasztalatból ismernek, s melyeknek általánosítása érdekében teendő lépések bizonyára meghoznák a legédesebb gyümölcsöket. Kemény Bertalan.
