Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-09-25 / 39. szám
39. SZÁM XXX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1892. vasárnap, szeptember 25. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fi'gadlatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 írt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. •DNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Helyi termelés, helyi fogyasztás. Földmivelőnek, hivatalnoknak ritkán és szitkon van pénze. Mindegyiknek kis percentet hoz anyagi, vagy szellemi tőkéje s még e kis percentet is gyakran elveri ajég és a — hitel. Forgatható pénze egyiknek sem lévén, mindakettő a maradiság bástyája; a íöldmivelő a szükség mellett többé-kevesbítő meggyőződésből az, a hivatalnok főleg szükségből. A hivatalnok magára disputálja. hogy ő meg van elégedve a jelen állapotaival, hisz az anyagi erő és függetlenség hiányában ngy sem változtathat a dolgok folyásán. Minden vágya, minden reménye egy kis fizetés-javítás, egy kis előléptetés - munkatöbblet nélkül. A íöldmivelő és hivatalnok sohasem változtatja meg a világ képét; a haladás nagy szekerének rud- ját a szellemi tőkéjüket gyakran (tehát magasan) forgató ügyvédek, iró-lanárok, orvosok, mérnökök, irók és művészek irányítják, magát a nagy alkotmányt pedig az anyagi tőkét gyakran forgató iparos és kereskedő világ tolja. A íöldmivelő és hivatalnok élethivatása mindamellett sem kicsinylendő. A megtartás munkáját végzik ők, s valamely nép erkölcsi arculatában az állandóság vonásait képezik. A haladás tulajdonképeni tényezői a, független szellemi körben munkálkodók által vezetett iparosok, kereskedők ; szóval a városi polgárok. A polgárságé a vár os, a íöldmivelő népé a f a 1 u. A pénzt gyakran látó polgárnál párjára talál a garas. Szorgalom és takarékosság nála, ha, csak a sors üldözőbe nem veszi, biztos tényezője a gyorsabb teni- póju vagyonosodásnak. A vagyon pedig vágyakat ébreszt az élet javai és kényelmi eszközei iránt. A jómódú polgár szép házat épit, azt szépen berendezi az egészség és jobbizlés követelményei szerint. És ezek a szép házak teszik várossá a községet. A polgárság azonban nemcsak külsőleg, de erkölcsi tekintetben is emeli a várost. A pénzt sürjen forgató polgár nem lóvén garas nélkül, rászokik, hogy nemesebb indulatainak áldozatokat hozzon. A közdolgokórt való lelkesedés, az áldozatkészség, a humanitás fészkeivé válnak igy a polgárokkal és a polgárok által a városok. Ilyen nagy jelentőségű tényezője lévén a polgár a városi köz- életnék, minden városnak saját jól felfogott érdekében levő kötelessége, hogy saját polgárai jólétét tőle telhetőleg előmozdítsa, s a polgári jólétre zsibbasz- tólag ható jelenségekre rámutasson. Egy pár ilyen tünetre akarjuk ezúttal olvasóink figyelmét felhívni. Főleg iparos polgárságunk nagyon érzi az idők súlyát. Mig a czóh fennállott, maga az intézmény kész tőkéje volt az iparosnak, melynek kamataiból láblógázva is megélt, egy kis igyekezet, egy kis szorgalom mellett pedig szép vagyont szerezhetett. Az iparűzés szabaddá tétele óta a czéltek tagjainak jóléte részben megoszlott, részben pedig a gyári utón dolgoztató tőkéhez vándorolt. Kevés igyekezet mellett ma felkopik az iparos álla. a nagy szorgalom is alig képes tisztességes megélhetését biztosítani. Minden percben résen kell lennie, bogy a szabadversenynyel, a szabadverseny alapján beözönlő külföldi ipari termékekkel megbirkózzék. Ugyanazon ipari foglalkozáshoz tartozókból kevesen képesek az idegen áruk versenyét kiállani, a legtöbben meg sem kísérlik az ellentállást. A polgárság a maga nagy tömegében elszegényedik, a pénz pedig a külföldre vándorol ; nálunk beáll a „sziik világ“, a pénzhiánya. Ifegy egyebet ne említsünk, pl. a ruházati cikkeknél több százezer forintot ad ki Ungvár város közönsége olyan tárgyakért, a m'dyek helyben is elő volnának állíthatók. Egy, az intelligens osztályhoz tartozó férfiúnak például fehérneműjétől kezdve utolsó inggombjáig minden ruha-darabja részben, vagy egészen külföldi készítmény. Kalaposaink meg sem kisértik, hogy az intelli- gentia számára is dolgozzanak, sőt maguk sem viselik készítményeiket. Inget már alig varr valaki, készen veszi mindenki. A külföldi posztóból készült bécsi kész ruha is erősen szorítja a mi szabóinkat. A tömegesen fogyasztó alsóbb és polgári osztály ma már alig visel itthon szabott és varrott ruhát. Készet vásárolnak. Hasonlót cselekszenek az intelligens nők is. Felsőiket mind készen veszik. Sőt újabban az urak között is egyre szaporodik a kész- ruhát vásárlók száma. A szabókéhoz hasonló mostoha sors üldözi a susztereket, kiknek nagy része ma már csak foldo- zásból tengődik. A külföldről' beözönlő kész lábbelik egyformán üldözik a susztert s a bőr és kellékes kereskedőt. Nincs terünk a részletezésre, azért csak általánosságban adunk kifejezést ama tapasztalatunknak, hogy az idegen ipari termékek töbhó-kevósbbé ösz- szes iparosainkat üldözik. Az iparólTpolgárság az eíinult jó időkbéfi merengve viseli nehéz helyzetét; sokan vissza szeretnék varázsolni a letűnt jó napokat, az ipar szabadságának korlátozásában szeretnének maguknak törvényes védelmet, támaszt biztosítani. Céltalan töprengés. céltalan törekvés! Az idő kerekét nem lehet visszafordítani. Nincs más menekülés, mint alkalmazkodni a viszonyokhoz s felvenni a küzdelmet a betóduló idegen ipari termékekkel. Mindenki tudja, hogy az idegen ipari termékek kelendőségét az olcsóság és a hitel biztosítja. Igyekezzenek iparosaink, ha másként nem megy, szabad szövetkezés utján saját fegyvereivel verni meg a betolakodó ellenséget. Adjanak olcsót, csinosát és adják hitelbe is; a mennyiben pedig a külföldihez hasonló olcsót elő állitaniok nem lehet, álitsák elő jobban és csinosabban. A közönség nagy részében erős a hajlandóság arra, hogy pár hatossal többet fizessen, „ a jó kézi, mint a silány gyári munkáért, csakhogy aztán valóban jobb is legyen az itthoni készítmény ; mert ha azt tapasztalja az ember, hogy az itthoni és külföldi készítmény között csak az a külömbség, hogy amaz ügyetlenebb külsejű és - drágább, meg hogy azonnal ki kell fizetni, sőt „előleget“ kell rá adni : nincs az a hazafias szónoklat, mely a helyi ipari termék fogyasztására bírja a közönséget. A súlyos helyzeten tehát első sorban maguk az iparos polgárok változtathatnak, ha a gyári munkánál jobbat és — pontosan adnak és kisebb időre terjedő hitelt engedélyeznek. Másrészt azonban a fogyasztó társadalmi osztályoknak is vannak kötelességeik termelő polgártársaik iránt. Ha csak körülményeik megengedik, még kisebb fokú anyagi áldozat árán is támogassák' a helyi ipart, kereskedelmet; gondolják meg, hogy a támogatásuk alapján itt maradó pénz a város közjólétének első tényezője. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága a f. évi harmadik rendes közgyűlését szeptember hó .‘in. napján, d. e. 10 órakor lógja megkezdeni. Tárgyak: I. Az alispánnak a törvényhatóság és a közigazgatás állapotáról szóló jelentése. 2. A vármegye háztartásának l8f).'S-ik évi költségvetése. 3 A törvényhatósági közutak építési, kezelési és fentarlási kiadásairól, valamint ezen kiadások fedezésére szükséges bevételekről az 18í'3 és 18l)t-ik évekre szerkesztett költségelőirányzat. 4. Miniszteri leiratok és rendeletek 5. Az ungvölgyi helyi érdekű vasút előengedélyesének kérvénye a törzsrészvénytőkéhez megajánlott 20,000 forintra vonatkozólag kötelező okirat kiállítása iránt. 0. Különböző jelentések. 7. A közigazgatási bizottságba egy tag választása 8. Községi számadások. 0. Ungvár város által a kövezetvám kezeléséről alkotott szabályrendelet. 10. Felebbezések, kérvények, indivápyok, átiratok és más előfordulható ügyek. A nők nevelése. in. A nők nevelésének kérdését a leány-gymnasium immár alakot öltött eszméje hozla felszínre. Az eddig általam elmondottak után helyén való dolognak tartóm, hogy nézeteimet a lányok közép és felső iskolai neveléséről röviden ki lej lsem. A nők jogait illető, e lapok nyomán ismert álláspontomból önként értendő, hogy a leányok közép és felső iskolai oktatásának barátja vagyok ; barátja vagyok tehát a leánygymnasiumnak is. Az uj intézmény ellen a több ezredéves ósdiság. lomtárából előszedegetett és az erősebb nem által oly erősen megforgatott rozsdás fegyverek legkisebb csorbát sem ütöttek a meggyőződésemen. Sől a ‘generális«- (Tisza K) állásfoglalása, az ő >nagy protektió«-ja, melyben a fakanalas vitézeket részesítette, sem volt rám mákszemnyi hatással sem ; mert úgy vagyok értesülve, hogy éppen az ő kitűnő életpárja ad példát reá, miként kelljen a család-anyai, a házi asszonyi kötelességeket a közügyek szolgálatával ösz- szeegyeztetni; miként lehet a női lelket megosztani. Az a tapasztalaton nyugvó megfigyelés, hogy a kinek sok dolga van, még többre is ráér, a kinek kevés van, soha sincs ideje semmire, épen úgy vonatkozik a nőre, mint a férfira; nagy gyertyák nagyobb körben világitnak, a kicsiny mécsek egy-egy csendes szu- golyban pislognak. Bármennyien látogassák is majd a női középiskolákat (már t i. akkor, a mikor ilyenekről lesz szó,) ritka kivételek lesznek azok, a kik az élet zajába, önző tusájába merülve, a közpályákon keresik majd kenyerüket. — A kenyérkeresés pályaterein csak az erősek egy része, meg a családi tűzhelynél nyugalmat nem találó gyengébbek fognak a férfiakkal versenyt futni ; a nagy többség éppen olyan szépen és csendesen lógja telje- s leni háziasszonyi és családanyai kötelességeit, mint teljesiti ma. Abból azonban, bogy a legtöbb nő a közéletben nem fogja nagyobb értelmi képzettségének sohasem hasznát venni, korántsem következik, hogy e nagyobb képzettség fölösleges. Maga a háziasszonyi, családanyai hivatás kiművelt értelem nélkül csak hézagosán tölthető be A kezdetleges műveltségű nő a háztartást ma, midőn a megélhetési visszonyok olyan súlyosak, ok és észszerű módon alig vezetheti, maga a takarékosság ösztöne nem elég már csak a miatt sem, mert ezt ha a müveit érlelem nem vezérli, a leggyakrabban zsugorisággá fajul. A kevésbbé müveit nő megfelelő ismeretek hiányában nem vezetheti gyermekei nevelését, vagy ha a vezetést a nyilvános iskola fölöslegessé teszi, nem foghat kezet vele, nem támogathatja az iskolát. Az apa erejét a kenyérkeresés gondjai teljesen lekötik. Szabad idejét pihenésre, szórakozásra fordítja ; nincs rá ideje, hogy a gyermekekkel bajlódjék. Ha az anya nem loglalkozliatik vele, a gyermek, főleg a fia, tökéletesen magúra marad ; nincs a ki ellenőrizze, sarkallja, megvigasztalja, ha elakad, megsegítse, elcsüggedni ne engedje, — a nemes örömökre rávezesse. — S ma sok anya e tiszt betöltésére képtelen, mert képe- zetlen. A jobb családok ma már belátják, azt, hogy a családnak kezel, kell lógni az iskolával, még az értelmi nevelés munkáját is meg kell, hogy ossza a két nevelő intézmény. Hiába látják be ; a család a reá váró kötelességet nem tudja teljesíteni s e nagy és szép munka végzéséi lizetelt munkásokra bízza ; az anyák fogyatékos értelmi műveltsége miatt van szükség az óraadókra, házi nevelőkre. Az érdemleges munkát (többé-ke- vésbbé rosszul) fizetetl munkás végzi, mialatt az anya ‘rántást kavar« és ‘gombot varr« a mellényre; esetleg hímez, vagy — pletykál. Ennek a jó háziasszonykodásnak áz eredménye aztán, hogy a gyermek engedetlenné, tiszteletlenné válik, nincs rá az anyának hatása. A család kiadása pedig kétszeres : fizetni kell egyrészről a házi tanitót, másrészről pedig csecsebecsére, csillogásra kell költekezni, Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.
