Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-10 / 28. szám
között is ; de hogy a magyar társadalomban ilyen magaviselettel tisztázhatná valaki magát a gyanú alól, vagy tisztességhez juthatna, ennek még a feltevését is visszautasítjuk ; mert az élet azt mutatja, hogy g katholikusaink között eddig is azok vitték legtöbbre, kik önmagukat sem vallásuk, sem anyanyelvűk tekintetében meg nem tagadták. Es ez természetes is, mert az okosság követelménye, hogy a magyar társadalom megbecsülje azokat, kikre veszélv idején, mint hű szövetségesekre, áldozatkész munkatársakra számíthat. Bármiként cselekedjenek is g. katholikussaink, maradjanak továbbra is tagjai a magyar társadalomnak ; de ne képezzenek külön g. kath. intel- ligentiát, külön középosztályt. Az ilyes törekvés érdekre visszanyomná, megbénítaná a g. kath. val- lásu intelligens elemet. Van hivatása a g. kath. vallásu fakár magyar, akár orosz, vagy román) intelligens elemnek egyháza s nemzetisége keretén belül is. Szép és nagy e hivatás, méltó bármely g. kath. vallásu intelligens ember figyelmére. Tartsa fenn minden intelligens g. kath. vallásu polgár a rokonságot, mely őt a nép vallásához és nemzetiségéhez kapcsolja ; egyik keze népe, másik a magyar társadalom kezében nyugodjék. Működjék igy közre, hogy az ország minden lakosa egyesüljön a magyar haza gondolatában Ez a magatartás becsületére válik minden g. kath. intelligens embernek, s nagyban emeli azon erkölcsi társulat nimbuszát, a mely saját morális céljainak szolgálata mellett a haza érdekeit is derekasan előmozdítja. Gymnasiumunk népessége. Gymnasiumunk történetében az 1891 —92-ik iskolai év arról nevezetes, hogy az évvégi kimutatásban az itjuság száma elérte a maximumot, lévén 548 bejegyzett és 513 osztályozott tanulója. Az 1876—77 és 1877—78-iki években a bejegyzett tanulók száma 552 ugyan, de a végleges eredmény csak 505 és 500-at mutat fel. Az újabb időben hangoztatott' panasznak, mely szerint minden boidog boldogtalan csak a gymnasiumba tódul, eszerint helyt lehetne adni, ha régibb adatok nem tartanának vissza. Az 1826.—27-ik iskolai évben ugyanis, amidőn az intézet csak 6 osztályból állott, a bejegyzett tanulók száma 465 vala; ekkor ugyanis a 8 osztály számára aránylag hozzávetőleg 120 tanulót kapnánk, a mi az előbb említett panasz helyén valóságát nagyban megingatja. Gymnasiumunk tehát mindig népes volt s ez úgy az intézet jellege, mint a város földrajzi fekvése s a lakosság igényeinek tulajdonítandó. Mert mióta nemzetünk a keresztény vallás felvétele által egyúttal a művelődés ösvényére lépett, azontúl századokon át megszokott egyházi intézmények és kormány formához tántorithatlanul ragaszkodott, a mi létének egyik sarkköve. A latin iskolák tehát voltaképen nemzeti intézetek és alig akadt (elekezet, amely más irányú közép- vagy ahoz közel eső rangú iskolát állított volna fel. Ezért nem népszerűek a polgári és reáliskolák és a magyar ember csak más intézet hiányában küldi gyermekeit ezekbe. S ha majd az élet követelményei folytán a latin nyelv is, — mint most a görög, — az idő vastoga létében a kis lány feleselése miatt, ide oda tipeg, kőhé- csel, mintegy rendreutasításul, azonban láradsága kárba vész, senki sem figyel reá, minden szem az igazgatóra néz, aki komoly hangon beszél tovább : Gyermekem, a te viseleted helytelen, s hogy ezt bebizonyítsam, jöjj ki ide elém, és telelj őszintén, kit tartasz az osztályban leggazdagabb lánynak ? Juliska engedelmesen megy ki helyéből. Egy pillanat alatt átvonul lelki szemei előtt az egész idő, mit az intézetben töltött; ahol ódon kapüsonja az egész leánysereg gúny tárgy a volt; földre dobálták naponként, s rá tiportak irgalmatlanul, nem kiméivé soha a legszúrósabb megjegyzésektől; s mig ő őszinte bámulattal szótlanul nézte azok szép felöltőit, — kegyetlen kacagás között dicsérgették tarka cickendőjét, mely alig fődé vállait, szabad utat engedve a csípős szélnek, mintegy segitőkép amazok lelketlenségének. S ami az ő szemében egész vagyon volt, huszonöt krajcárt adott ki édesanyja, a mai nap kedvéért, hogy piros szalagot vegyen hajába s milyen büszke örömmel lépett az osztályba — nia csak nem fogják megszólni ! — mégis hogy csökkent az öröme, midőn meglátta, hogy az .»alispán Élűnek* ruháján tízszer annyi szalag van mint az övé és nagyon széles — megér az hat forintot — gondolá magában, s nem haboz egy percig sem kijelenteni, hogy ez lehet a leggazdagabb valamennyi között. És legbüszkébb is — gondolja magában. — Nohát kis Ella, jöjj te is ki ide elém, hogy bebizonyítsam, miszerint e lányka nagy tévedésben van vádjait illetőleg, mutassuk meg a kedves mamád és a mélyen tisztelt vendégkoszoru előtt, milyen az igazságos eljárás, csókold meg s mond neki, hogy szereted őt ép úgy, mint a többi társnőidet, akik gazdagok. A kedves mama nem tartja ugyan helyesnek az eljárást, hanem mivel előbb nem tudta elnyomni elégedett mosolyát, mikor a vagyoni elsőségről volt szó, — alá kerül, bizonyára mi leszünk az utolsók, kik mellőzni fogjuk egykori művelődési nyelvünket. Az intézet tehát egy polgári vagy kereskedelmi iskola felállítása által aligha veszítene népességéből, különösen akkor nem, ha a tandíj az utóbbinál kevésben különböznék az előbbiétől. És legfőképen akkor nem, ha — amint azt a kir. főigazgatók, kiknek módjuk és alkalmuk van mindakét középiskola eredményét megbírálni, hangoztatják — a latin nyelvet a gymnasiumok- ban is csak a felsőbb osztályokban fogják eredménynyel tanítani. A város földrajzi fekvése is egyi< tényezője gym- nasiumunk riépességének. A megyével együtt ki tesz maga egy intézetet. És a szomszéd vármegyék, habár vannak is tanintézeteik, mégis 200-nál többet küldenek intézetünkbe. A nagy értelmiség — mintegy 07 — szolgáltatja a legnagyobb számot és habár újabban nem erőlteti már gyermekeit tudományos pályára, a négy alsóbb osztály elvégzése okvetlenül szükséges. Utána jön az iparos osztály, melynek fiai csak azon esetben volnának felbocsáthatók, ha tehetségeik a jövő haladhatás- nak biztos zálogát adják. *) Avagy talán a túlságos enyheség oka a nagy népességnek ? Erre nézve álljanak felvilágosításul a "következő adatok: Az 1884—85-ik iskolai évben 88 tanuló iratkozott be az I. A) és B) osztályba. Ezekből csak 14-et találunk az ezidei VIII-ik osztályban, vagyis 16 °/0-ot, a többiek vagy lemaradtak vagy más pályára léptek 22 pedig a 36 közül vagy máshonnan jött vagy ismétlő. De ha azokkal együtt, akik máshonnan jöttek, — mert lehet, hogy tőlünk is mentek máshová — 30-ra tesszük a nyolczad-osztályuak számát, akkor is a VIII. osztály csak 33—34°/u-át teszi az első osztályba beiratkozottaknak és ez nagyonis normális állapot. Igaz, hogy néha több rósz szem is marad a rostában, kik ott már csakugyan a »forgatás* módjától függnek, de a természetben sincs másképen ; ott is meg van a sovány és dús esztendő Gymnas umunk népessége tehát nem abnormis állapot, hanem természetes jelensége a nemzeti felfogásnak, nálunk azonkívül még a földrajzi fekvésnek és a lakosság — páratlan türelmének, hogy nagyszámú gyermekeit e század elejétől oly szűk helyiségbe (ullasztani engedé. — n. Fürdői levél. Szobráncz, IHllZ. julius .‘i. Eddig sok embertől hallottam : »csak azért akar fürdőzni, hogy mulathasson, ismerkedjék, szórakozzék* de itt, Szobráncon, különösen a folyó saisonban arról győződtem meg, hogy ezen — a természet által annyi bájjal elárasztott, tulajdonosa által legutóbbi időben modern kényelemmel berendezett gyönyörű fürdőhelyen. — mulatva, élvezve gyógyulni is lehet. A szobránci gyógyfürdő hatásáról eléggé dicsérően, kellő méltánylással csak a meggyógyultak ezrei szólhatnának, de ki szólaltassa meg ezek közzül mindazokat, kiknek a toliforgatás nem mesterségük, hiszen én is csak azért fogom kezembe nehézreptü toliamat, hogy örömmel tudassam: hogy Newton nehézkedési törvényét 3 heti rövid idei fürdőzés alatt 3 klgrm sulylyal sikerült önmagámon megváltoztam, Istenem Uram I mi lenne belőlem, ha ez igy 2 éven át haladna? Azt hiszem eleinte emberi alakú léghajóvá válnék, később oly könnyű lélekké, hogy talán angyallá lehetnék a hetedik égben ; de bárhová vinne is a kedvező szél, mindenütt azt fogom zengeni, hogy Szobránci Oh Szob*) Ezt a megszorítást nemcsak az iparosok gyermekeire, hanem minden gymnasiumi tanulóra alkalmazandónak tartjuk. Szerk. kénytelen-kelletlen húzódik mosolyra ajka, bár jobb szeretné boszuságában véresre harapdálni azt. Eilácska is ijedten néz hol ide, hol amoda, mintegy tanácsot kérendő, mig végre rászánja magát megcsókolni szegény kis társnőjét. »Utállak, gyűlöllek, jobban mint ezelőtt te varangy* — súgja a kis lány fülébe, mig a jó öreg nagyságos ur elégedetten dörzsöli kezeit, szentül meg lévén győződve, hogy Eilácska az előmondott szeretet- nyilvánitást mondja el. Szép képeket vesz elő jutalmul, mit az alispán lánya csak ügyes meghajlással köszönt, mig a kis Juliska hálásan csókolja érte kezét igazgatójának, szivéhez szorítva a képet, nagy örömmel gondol ama meglepetésre, mit jó anyjának szerez vele. Jóságos még a dorgáló szava is a prépost urnák, amint befejezve a vizsgálatot, még egyszer megigérteti Juliskával, hogy ezentúl mindig jó viseletű lesz és tanulni fog szorgalmasan. A szülők is búcsút mondanak a kedves Nővéreknek készülődik irindenki hazafelé. Illedelmesen csókol kezet a »nap hőse* a kis bűnös a jó apácáknak s egy áhitatos »dicsértessék* kel lépeget kitelé. Nem látja társnői gúnyos tekintetét, nem hallja az' őt becsmérlő sugdosásokal, csak a porta ajtajánál tekint fel nagy csodálkozva, ahogy előtte látja állni az alispán Ellit, kedves mosolylyal nézve rá s bámulata nőttön nő, amint annak leereszkedő barátságos hangját hallja : — Kis Juliska, hol van a kép, mit az igazgató urlól kaptál ? Boldogságtól sugárzik arca a kis lánynak, amint feleletül átnyújtja a kapott képet, mely a szent családot ábrázolá. Abban a percben darabokra tépte azt Ella s rátiporván, fenhéjázó dühvei veti oda : »No, fogod-e még egyszer óhajtani, hogy az alispán lánya megcsókoljon ?* A vén porta volt csak tanúja e jelenetnek. A vén porta, melynek ajtajához támaszkodva, keservesen sir a ránc, a nehézkes testek megkönnyebbítése, abból a léleknek kiemelése ez képezi legszebb varázserődet. A hirdetésekben ugyan elősorolvák azon szervi bajok, melyek itt gyógyíthatók, de hogy minden lürdő- vendégnek nemcsak a teste, hanem a lelke is megkönnyebbül, az benn nem foglaltatik. Általában a szobránci fürdőről szólva conslatálom: hogy a mai reclam korszakban az emberek a fürdőhely megválasztásában csak chablonszerüen járnak el, mert ha ez nem igy lenne, akkor Szobránc courlistája, valamennyi fürdő közzül legtöbb vendéget mutatna. Uraim ! akár hiszik, akár nem, e fürdőben a sánta ember versenylutóvá, a vak vezetővé, a köszvényes ruganyossá, a hitetlen, jámbor hívővé válik, mert oly csodahatásu kúrákat lát rövid idő alatt végbemenni, melyekre az egyszerű gyógykezelés nem elegendő. Russay Gábor Lajos kitűnő' fürdőorvos szorgalommal, figyelemmel és odaadással párosult szakértelme és ezen szerencsés összetételei által világhírűvé válható kéntartalmú gyógyvíz képezik itt ama főtényezőket, melyek a legkritikusabb esetekben is kedvező változási előidézni képesek ; ezen gyógyvíz az országnak valóságos kincsét képezi. Röviden, de igen találóan jegyzé meg egy itteni főrangú urhölgy : »ezen csodaviz mindenkinek a maga baja ellen használ*, a ki ugyanis lefogyni kíván, az hamar lefogy, a ki erősödni kíván, annak a balzsam illatú légkura és megfelelő fürdőhasználat karöltve a legjobb vendéglői ellátással meghozza a mit óhajtott. Egyszóval én gyöngének érzem magam, hogy Szob- ráncnak teljés képét nyújtsam; ehhez első sorban jó történetíróra lenne szükség, ki ezen régihirü fürdőhely fontos mozzanatait szép csokorba foglalva praesentálni képes lenne. Régibb, ismert história jut eszembe, mely a szenvedélyes kártyázásból meríti tárgyát ; elég negélyes, hogy azoknak kik még nem hallották elmondjam. Az egyik kártyahős (nevét nem mondom, mert megihatnám keserű levét), midőn egész éjjelen át kártyázva mindenét elvesztette a mit magával hozott, csak megcsontosodott örökkétartó humorját nem, — színlelt abbeli fájdalmában, hogy szegény apró gyermekeinek mit fog ő most már enni adni, — meglövi magát a játszótársaság jelenlétében, de csak a tükörben . . . . ! Már régibb időben Abauj, Szabolcs, Zemplén, Szat- már, Bereg, Ung és Máramaros vármegyebeliek közönségei rajongtak a szobránci fürdői életért, és valóságos gyűlhelye, társadalmi gócpontja volt ez a jobb és előkelőbb köröknek. Azóta Ízlésben, szépitészet, kényelem és ellátásban ezen regényes fürdőhely lényegesen és előnyösen megváltozott, de a fürdővendégek száma is emelkedik évről- évre, minek következtében úgy a fürdőszobák száma valamint a laképületek mennyisége a legutóbbi időben szaporittatot t. Szóltam a fürdőről, ennek hatásáról, kényelméről és historicumáról, de Bartus Gyuláról, ezen lürdő- igazgatójáról még nem ; pedig ő tetőtől-talpig és még ezenfelül is-is-is csupa humor, ő a fürdő történetének jelenkorában fontos tényező. Hajnalhasadtával nyájas mosolylyal fogadja a kúrába menőket, és késő este kiséri az éjeli zene adókat azon ablak alá, mely mögött az »Ö* bájos szempillái szép álomképekét takarnak. Minden egyes fürdő vendégnek jó reggelt, jó napot és jó estvét kínál ; újonnan érkezeti vendégeit fogadja, egyik hölgyvendég karját elhagyva a másikat átveszi ; vicces rakétákkal telt humoros elbeszéléseivel kacagási quartettekel provokál; ha egy kis »csöndes* játékban hiányzik az animo, azt ő még veszteség árán is beoltja a társaságba ; szóval Bartus Gyula ép oly elválaszthatlanná válik a szobránci fürdőtől, mint a szivárvány színeitől ; s ezzel egyszersmind azt állítom: hogy ily igazgatás kis kárvallott. Társnője rút tettének elkövetése után rögtön eltűnt, nem hallgatva a sírást, nem figyelve a zokogó kis lány szavaira : * — Mindent megtudtam volna bocsátani, mindent. Elfeledve, hányszor és milyen kegyetlenül bántott meg, hogy utál és gyűlöl mint egy varangyot, elhittem volna, hogy oka van rá s engedelmeskedtem volna neki mindég, eltűrtem volna sértései kétszeresét, —• hanem hogy elvette tőlem, ami a legkedvesebb nekem, erre örökké rágondolok s nem feledem soha ! — — — — — Mintha bizony egy szegény vasúti munkás keservével törődnék valaki. Az ily nép ma ide, holnap amoda vau helyezve nagy urak rabszolgájaként, hisz haszontalan pária ez, nem egyéb. * Nagy velencei tükre előtt ülve bizony nem jut eszébe a szép főispán kisasszonynak, hogy mikor még gyermeklányka volt, milyen jó tréfát csinált vizsgálat alkalmával egy kis kolduslánynyal, aki az év második felét már nem is járta ki, mert örökbe adták szülei egy igen gazdag s igen vén kisasszonynak a növendékek legnagyobb bánatára, akik ezáltal megfosztattak szokott mulatságaiktól. Most sok év után ki gondolna reá ? ! A gentry-kaszinóban ma fényes ünnepség lesz. A »Férfi-dalegylet*, melynek t. b. elnöke a megye szeretett főispánja. — üli meg fennállásának 50-ik évfordulóját, erre készülődik Ella kisasszony is. Hisz Juliette énekel, a világhírű Juliette, legelső csillaga a jelen századnak az énekművészet terén ; fiatal, szép, előkelő hölgy. Származását senki sem tudja. A párisi Manchesse-isko- lából került ki, egy esztendeje még csak, hanem máris mindenütt diadalt arat, ahol csak hallatja hangját, azt az édes bús hangot, melyről hasábokat Írnak a lapok, amely elbűvöl mindenkit, belopózva a szívbe, hogy soha ne feledtesse el magát. (Vége köv.)
