Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-31 / 31. szám
Fakanalas elmélet. — Két cikk — I. A budapesti leány-gymnasium ügyében megindult mozgalom erősen a gyengébb nem felé terelte a közfigyelmet. Hetek óta mi -»némberek« vagyunk az egyetlen ^belföldi esemény». Foly a vita pro és contra. Két felekezet áll egymással szemben. Egyik a neologusok, a másik az ortho- doxok telekezete. Az első azt vitatja, hogy a nő is ember, kisebb- fokú testi erővel, de ugyanazon lelki képességekkel felruházva, mint a férfi ; tért kell engedni e képességek érvényesülésének. Ezek a neologusok. Az orthodoxok más bitet vallanak ; szerintük a nő nem ember, hanem csak — asszony, a kinél hosszú a haj, rövid az ész. A nő lelke ugyanabból a massából van ugyan gyúrva, mini a férfié, de az értelem és akarat savából sokkal kevesebb jutott belé, mint a férfi leikébe ; kárpótlásul azonban az érzelem borsával hintette be jó erősen az alkotó a női lelket. Ezen elmélet alkalmazása: az érte lem és akarat munkái a férfi birodalmát képezik, a női a szív országa, a család, a háztartás. Köre ki van szabva, azon túl ne merészkedjék lépni, mert ha túllép, hálálnék halálával hal meg. Tökéletlenség: asszony a neved! Ez az orthodox filozófia. Az asszony maradjon a fakanálnál ! Ez az orthodox filozófia gyakorlati alkalmazása. Melyik részre dél el ez időszerint a győzelem, nincs benne kétségünk. Az orthodoxoké a hatalom, övék lesz a dicsőség is; őket támogatja a nagy többség s a még ennél is nagyobb a hatalom : a több ezredéves előítélet. A fakanalas elmélet lesz tehát a győztes, a háborúból a fakanál kerül ki sértetlenül. A fakanalas elmélet azonban csak ez időszerint győz, mert a neologusok mellett van akornak ébredező s z e 1 1 e m e. Ez az oka, hogy a neologusok végleges győzelmében hiszek. Jól esik hinnem, mert — a mint ezt az olvasó az eddigiekből is tudja — magam is neologus vagyok. Nem azért mert nő vagyok ; de a tapasztalati tények által formált meggyőződésből vagyok az. Mint ilyen, a távol levő végső győzelem reményében háborút viselek szóval-tollal a fakanalas elmélet s a mennyire körülményeim engedik, annak minden nyilatkozása ellen. Ez az elmélet szólal meg Ung f. é. 29. számában »A nőkérdésről» cim alatt közölt cikkben is. Szépen és a gyöngébb nem iránt táplált sok tisztelettel van megírva a hivalolt cikk; de azért csak rajta van a fakanál orthodox bélyege. Előttem, mint a fakanalas elmélet quintessentiája tűnik fel a Dr. Fekésház y cikke. Nem fogom megcáfolni, mert az orthodox hiszekegy minden egyes tétele megdöntésének egy pár kötetet kellene szentelnem, megelégszem ezúttal azzal, hogy a neologus eredőt állítom vele röviden szembe. A nő fizikailag gyengébb ugyan mint a férfi, de lelki erők dolgában vele teljesen egyenrangú. Nő és férfi együtt fejezik ki az ember fogalmát. A tapasztalat épen- séggel nem ad igazságot annak az elméletnek, mintha a Teremtő gyengébb értelmi és jellembeli tulajdonságokkal ruházta volna fel a nőt s ezzel munkakörüket már eleve kiszabta volna. Nő és férfi egyformán kapta örökségül az élet ösztönét s az élet fenntartására szükséges munkaerőt. Hogy a természet nem praedestinálta a férfit a teremtő, a kenyérkereső, a nőt megtartó, a conservaló munkára, bizonysága ezen állításnak az a tapasztalati igazság, hogy az emberiség nagy többségénél a történelem emlékezete óta sohasem érvényesül a férfi és nő munkakörére felállított orthodox elv ; a nagy többségnél a nő ép úgy részt vesz a kenyérkeresés munkájában, mint a férfi ; sőt vannak műveletlenebb népek, amelyeknél a nő a kenyérkereső, a férfi az otthon ülő (s henyélő). Az sem áll, mintha a természet a nőt csupán a családi körbe utalta volna, mintha a nala erősebben kisem. Maradjanak nők, hiszen ma már nyílik munkakör az önálló nőknek is elég ; neveljék őket nőknek, de tanítsák meg őket dolgozni, tanítsák meg arra, hogy a munka nem szégyen, de dicsőség. így kevesebb lesz a szerencsétlen asszony, kevesebb lesz a szánalmas és nevetséges vén leány. Nem mintha több leány menne férjhez mint eddig, de a vén leányok turcsaságának s nevetséges voltának okára nézve téved a világ. Általában azt hiszik, azért savanyuak, elkeseredettek szegények, mert nem akadt egy nagylelkű férfi, ki megossza velük életét. Talán ebben is van valami igaz, de higyje el Szerkesztő ur, nagyon sokszor a szükség, a kényszer, kegyelem-kenyeret enni, a megalázó függés valamely családban, hol csak ötödik kerék, — ez teszi a vén leányt szeszélyessé, türelmetlenné, elkeseredetté a világ és önmaga iránt. Saját életem tapasztalása, barátnőm sorsa, az tanított arra, hogy azt mondjam : Neveljük leányainkat úgy, hogy képesek legyenek egyedül is szembe szállani az élet küzdelmével. Igaz, életük egy részén át igy kettős súlyt teszünk reájuk, — készülniük kell a családi életre, készülniük kell a kenyérkeresetre, — de hát nem olyan nehéz súly ez egyik sem. hogy el ne bírnák, s ha kissé nehéz is, (elér vele az a tudat, hogy soha sem fog kelleni oda adni önmagukat, egész lelkűket, minden érzésüket, minden gondolatukat csupán csak azért a darab kenyérért, mely hogy igy szerezve, mily szörnyen keserű, csak az tudhatja, ki éveken át ette. Nem tudhatják ezt a férfiak soha. Azért ha van leánya Szerkesztő ur, tanítsa meg dolgozni s hálás lesz majd ön iránt. Ne vegye rossz néven ezt a tanácsot Szerkesztő ur, egy oly nőtől jő, ki már egy éltet végig élt, — elfáradt s most már csak pihen. K. A. fejlett érzelmek értelmének és akaratának kitejlését gátolnák. A család alapja az élet, a fajfenntartás ösztöne. Ez az ösztön egyformán jelentkezik a nőben és férfiban. Igazi házaspárok, igazi emberek között ez az ösztön a gyermekek ápolásában és gondozásában is jelentkezik. A gyermekek szeretete, gyöngéd gondozása nem női, hanem emberi foglalkozás. A gyermekek gondozását, ápolását egészen a nőre bízni álszemérem, a hos-zu szokás által szentesített vak előítélet, melyen a kiválóbb férfiak, az igazibb emberek mindig túl teszik magukat, s a gyermekápolás, óvás, nevelés gondjait megosztják nejükkel. A nőtlenül maradt nagy emberekben a gyermekek szeretete álfal nyilatkozik az élet ösztöne ; a történelem nagy emberei mind tenyerükön hordták s hordják a gyermekeiket Az a tény, hogy a jövő emberét a nő hozza a világra, az ápolás és óvás tiszte közösségének elvét meg nem dönti ; más körülmény az, ami a nőnek szorosabb kötelességévé teszi a nevelést, mint a férfinak, s ez: a természetnek az a rendelkezése, hogy az embert születése első évében csak a nő táplálhatja, amikor az ápo lás, az óvás, a gondozás tiszte is túlnyomólag az övé. Ez az intézkedés köti erősebben a nőt a családi élet hez, mint a férfit s állja útját annak, hogy a férfiéval egyenlő lelki képességei mindenkor kellőleg érvényesülhessenek. A természetnek a gyermek első táplálására vonatkozó intézkedése az alapja annak a megrögzött előítéletnek, hogy a nő kizárólagos világa a család. A család a férfi és nő közös emberi intézménye, egyforma otthona a férfinak és a nőnek, mely csupán egy szállal, a kisded táplálásának kötelezettségével, köti erősebben a nőt, mint a férfit. Ám a természet úgy rendelkezett, hogy e kötelék meg-megoldódjék s bizonyos koron túl végleg meg is szakadjon. Kérdem tehát, igazságos dolog-e csupán a tényleg létező fizikai erő nagyobb voltára hivatkozással a nőt állandóan és örök fisé n a családhoz kötni s az emberiség fele előtt a productiv munka terét elzárni, szellemi erejük meddőségre kárhoztatása által az emberiség közkincse lehető gyarapodásának útját vágni ? Igazságszerelő embere kérdésre igennel nem felelhet, hanem aláírja, hogy : a nőnek, mint a férfival ugyanazon fizikai törvények alatt élő, vele lelkileg egyenlő embernek természetadta joga van a cselekvés minden terén megjelenni és érvényesülhetésére jogát követelni. Joga van a nőnek: cselekvőleg befolyást gyakorolni a politikára. A politika az emberek s nem a férfiak boldogulásának feltételeivel, eszközeivel foglalkozik. Igazságtalan állapot, hogy az emberiség felének ne legyen beleszólása az ő dolgába. Helyet követelhet a tudományok, a művészetek minden ágában; lehet tanító, hivatalnok, ügyvéd biró ; hogy orvos legyen, azt a* egyenjogúság elve megengedi, a humanitás követeli. Megengedem, hisz a mindennapi élet bizonyítja, hogy mi nők az értelmi és akaraterő feltűnőbb alkotásai közül igen keveset vallunk a magunkénak ; ebből azonban azt következtetni, mintha a nagy dolgokra képességeink hiányoznának, nem lehet. A több ezredéves előítélet korlátozott bennünket értelmi és akaraterőnk kifejtésében, satnyulhattak e képességeink, Istentől nyert nemes adományaink, de meg nem semmisültek ; csak szabadlevegő szeli hozzá, hogy eredeti teljes épségükben viruljanak. Arra hivatkozni, hogy a napjaink által a nőnek a a munka terén nyújtott szabadság nem igazolta a nő ész és jellemerejét, nevetséges dolog. A férfiak évezredek óta élnek a munka teljes szabadságának jogával és mégis gyarlón igazolják a magukról formált nagy véleményeket, hát a nő — korlátozva a gyermektáplálás fonala által, — hogy igazolhatná egy pár évtized alatt az ő egyenlőségét ? Az elnyomott s emiatt salnyulásnak indult lelki erők kifejlődésére és kifejtésére i d ő és tér kell, uraim ! A jelen nemzedék nincs arra jogosítva, hogy értelmi és jellemerőink felett Ítéletet mondjon ! Egy asszony. Az erdélyrészi Kárpát-egyesület fölhívása. Megnyitni akarjuk Erdélyt a turistaságnak ; föltárni szándékunk azokat a gyönyörű helyeket, melyek eddig ismeretlenek voltak úgy magunk, mint a külföld előtt ; idevonzani óhajtjuk a Királyhágón túli lakosságot, hogy üdülés szórakozás és gyógyulás végett ne a küldföidre menjen, hanem a mi fürdőinket keresse fel, a mi bel- hegyeinket látogassa. Egy második Svájcot akarunk teremteni Erdélyből, hogy az a sok pénz, a mit évek során külföldön költünk el, bent maradjon az országban elhanyagolt közgazdaságunk javára, a kulturális haladás és a szegény nép vagyonosodása érdekében Ha Svájc milliókat tud évente a turistaság csatornáján 'magának behajtani, a mi pazar szépségű Erdélyünkben szintén megtehetjük ezt, ha tudunk lelkesedni az eszméért s ha tudunk egyelőre áldozni azért, hogy hozzáférhetővé tegyük belhegyeinket, hogy ellássuk a kényelemhez szükséges alkotásokkal, hogy utakat nyissunk, hogy utjelzé- seket csináljunk, hogy leírjuk és képekben bemutassuk ezt az istentől megáldott országrészt, hol még kiaknázatlanul hever a folyó, a kitűnő gvógyitóhatásu ásvány viz, az erdő szépsége és a havasok testedző látnivalója. De nemzeti szempontból is felette fontos okok sürgetnek, hogy az eszme megvalósuljon és Erdély bérczeit minél számosabb turista-csoport özünölje el, mert csak a barátságos érintkezés által remélhetjük kiegyeztethetni azokat az ellentéteket, mik országrészünkben köznapiak. Az alföld, illetve a Királyhágón túli erős, szilárd, hajthatatlan magyarságnak idevonzásával az egymás tűzhelyeinél találkozó társadalmi rétegek és népfajok közeledése és összesimulása a legádázabb politikai izgatás közepette is be fog következni. Ezeknek megvalósítása oly szent és hazafias czél, hogy egész bizalommal és reménységgel teszünk eleget választmányunk határozatának, hogy a Királyhágón túlra Felhívást bocsássunk, melyben a fenti czélok érdekében tavaly megalakult egyesületünkbe a tagul való belépést és törekvéseinknek támogatását kérjük. Alapszabályaink immár miniszterileg jóváhagyattak, az erdélyrészi vármegyékben osztályaink alakulnak, a menedékházak építését megkezdettük, az utak nyitása napirenden, a kirándulások rendezésével már sikereket értünk el, fürdőinket egy alapos képekkel gazdagon illusztrált könyvben leírtuk, az úti kalauz megjelenését elősegítettük, a tagokkal való folytonos érintkezhetés végett közkedveltségnek örvendő ingyenes lapot ad ki, utjelzéseket csinálunk, a külföldi sajtóban ismertetéseket teszünk közzé, egyszóval a mozgalmat a czél érdekében minden vonalon megindítottuk. Nincs kétségünk benne, hogy czéljaink haszna, nemzeti sürgőssége megtalálják az utat a nagy közönséghez és eme Fölhívásunk alapján megnyerendjük azt a támogatást melyre szükségünk van, hogy a szépen megkezdett hazafias munkát tovább folytathassuk. Ezért tehát tisztelettel kérünk mindenkit, kit Fölhívásunk megtalál, hogy egyesületünkbe ez ivén tagul belépni és arra másokat is buzdítani szíveskedjék. A rendes tagság évi dija 2 Irt, az alapitó tagságé 30 Irt Ezzel szemben egyesületünk ingyen küldi meg Erdély czimmel f. év január ] -én megindított turistasági, néprajzi és fürdőügyi fényes kiállítású, illusztrált lapját ; ingyen küldi meg nem vállalatszerű kiad ványait, a minthogy tavaly már kiosztottuk tagjaink között a 24 ives térképekkel ellátott úti kalauzt és fürdő leírást. Kedvezményeket szereztünk és adunk tagjainknak a csoportos vasúti utazásoknál, az erdélyrészi fürdőkben való tartózkodásoknál. Kirándulások alkalmával tagjaink a földmivelési és pénzügyi miniszter urak engedélye következtében az erdő- és bányatiszti lakokban megszállhatnak és az altiszti személyzet útbaigazításait igénybe vehetik. Magyarország jobb kezének, Erdélyrésznek köz- gazdasági fejlődése, kulturális előhaladása egyik nemzeti nagy kérdését tesszük le a hazafias közönség kezébe, remélve és bízva abban, hogy áldozatkészségével azt a legrövidebb idő alatt megoldandja. A támogatásban van az erő, és mi ezt az erőt kérjük, hogy munkánk hasznos legyen az országra és annak nemzeti erősbitésére. Kolozsvár, 1892. jul. 15. Honfiúi üdvözlettel: Gr. Bethlen Bálint, Radnóti Dezső, elnök. titkár A gazdasági egyesület közleményei, Jegyzőkönyv felvétetett Ungvárt. 1892. julius hó 11-én Thuránszky Tivadar elnöklete alatt tarlott választmányi gyűlésen. Jelen voltak : Bornemissza Zoltán, Iváncsy László, Kende Péter, Markos György, Nehrebecky György, Rónay Antal, Szabó Endre, Tabódy Jenő választmányi tagok. 1. Lehocky Béla titkár felolvasta a 1. é. közgyűlési jegyzőkönyvet. Ezen jegyzőkönyvet a választmány hitelesen felvettnek nyilvánította, s annak hitelesítésére Markos György és Tabódy Jenő választmányi tagokat kérte fél. 2. Lehocky Béla titkár felolvasta a gazdasági egyesület segély iránti folyamodványára szóló földmivelésügyi m. kir. minisztérium leiratát, mely leiratban megnevezi, hogy mily feltételek mellett fogja az egyesületet oly segélyben részesíteni, hogy az egyesületi élet céljának és kitűzött feladatának megfelelhessen. Ezen leiratot a választmányi gyűlés tudomásul vette, és a gazdaközönség tudomásul vétele végett az •>Ung<- cimü hetilapbani megjelenését határozta. 3. Rónay Antal választmányi tag előadja, hogy a gazdasági egyesület működését figyelemmel kisérve, annak működését nem a kitűzött cél felé irányúiénak tartja s indítványozza, hogy az egyesületnek működő közegei uj erőkkel pótoltassanak, s ezen uj szakerők működésűkkel az egyesület zsibbasztó viszonyait megszüntetik, indítványozza továbbá egy rendkívüli közgyűlés összehívását, mely közgyűlés tárgysorozatának összeállítására, valamint az alapszabályok átdolgozására egy szükebb- körü bizottságot kér kijelölni. Ezen indítványt a választmányi gyűlés elfogadta,és a közgyűlés tárgysorozatának megállapitasára s az alapszabályok átalakítására Thuránszky Tivadar, Kende Péter, Rónay Antal, Markos György és Lehocky Béla választmányi tagokat kérte fel. 4. Olvastatott Kende Péter alispán átirata, melyben értesíti az egyesületet, hogy Ungvármegye lótenyésztési bizottsága Nagy-Kaposon f. é. auguszsus Wö 2G-án ló- dijazást tart. Ezen értesítést a választmányi gyűlés tudomásul vette. 5. Thuránszky Tivadar alelnök előterjeszti, hogy a felvidéki szolgabirói hivatal értesítette az egyesületet arról, miszerint a felvidéknek a szarvasmarha tenyésztése még nem érte el azon pontot, hogy Bereznán egy szarvasmarha díjazást lehetne rendezni, ezen körülménynél fogva tekintettel arra, hogy Kapos vidékén vannak a megyének legszebb és legtöbb szarvasmarhái, indítványozza, hogy a két helyen való díjazás helyeit a ló- dijazással egybekötve N.-Kaposon augusztus hó 26-án tartassák meg a szarvasmarha díjazás. A választmányi gyűlés ezen indítványt elfogadta és a szarvasmarha díjazásnak f. é. augusztus hó 26-án
