Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-24 / 30. szám
mindenütt még azért sem lesz behozható, mert hatóságok, hivatalok s közintézetekkel biró számos oly község és több oly mezőváros van vármegyénkben is, a melynek vasúti vagy távirdai összeköttetésük egyátalán nincs. Ezekre nézve felette kevés értékű lesz tehát a kereskedelemügyi miir'szternek az az intézkedése, mely szerint a hazai összes vasútállomások, valamint a posta- és távirdai hivatalok naponként a középeuropai idő szerinti déli 12 órakor a budapesti metereologiai intézettől pontos jelzést, fognak kapni. Ily helyeken mindennemű tevékenység kezdete, vége s tartamára nézve bizony mindig csak a könnyen meghatározható helyi napidő lesz irányadó. Reményeljük, hogy a vármegye törvényhatóságának bizottsága, mint a vármegyei lakosság egyetemének s mindennemű érdekeinek képviselője az alispán eljárását helyeselni fogja. De reményeljük azt is, hogy a belügyminiszter a fennforgó, különösebb állami érdekekkel kapcsolatban nem álló és a vármegyének kétségtelenül belügyét képező esetben, figyelmen kivül nem hagyva a törvényhatóságnak saját belügyeiben törvény által biztosított rendelkezési jogát, a zónaidőhöz alkalmazkodás kérdésének eldöntését az alispáh felterjesztésére adandó válaszában a vármegye közönségére fogja bízni. Néhány szó iparosainkhoz. Az ipar és az iparosok érdekei ipartörvény által már két ízben lettek szabályozva. Az 1872. évi VIII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény ébredő közgazdaságunk első lendületének idején jött létre, s hirdette önbizalmát a kornak,( mely a versenyszabadság s a munka elé semmi gátot sem akart vetni. Közben lefolyt tizenkét év s a szerzett tapasztalatok alapján a hiányosnak talált ipartörvény helyett jött létre az 1884. évi XVII. törvénycikk. Mig a régi ipartörvény nem ment át az életbe s mindvégig holt betű maradt; az uj törvényt végre is hajtják, mert az iparhatóság a kézműipart űző osztály érdekét véli a törvény szigorú, nem ritkán túlbuzgó foganatosításával előmozdítani. A törvény megtízszerezte az iparhatóság teendőit az iparügyi közigazgatás köiHil. Az iparhatóság az iparosok, gyárosok, kereskedők, tanoncok és> segédekről, valamint a munkásoktól s a kiadott munkakönyvekről, iparigazolványok és ipái engedélyekről lajstromot vezet; vitás ügyekben békéltet, kihágások lelett tárgyal s bíráskodik, több rendbeli igazolványt, engedélyt, munkakönyvét s bizonyítványt kiállít; a befolyó dijakat, pénz- büntetéseket nyilvántartja, kimutatásokat szerkeszt. Ámde viszont a törvény az iparosokra is hárit kötelességeket és teendőket, s az ipartestület alakítása által véli egyrészt megkönnyíteni a hatósági teendőket, de íőképen a testületi önkormányzat elveinek keresztülvitele által az iparosztály társadalmi szervezetét biztosítani kívánja. Mikor az iparszabadság kimondatott, az iparosok feljajdultak s felhozták, hogy az iparszabadság megbontotta a iparos osztályban annak előtte fennállott benső, erkölcsi kapcsokat, azon köteléket, melyben az iparos tisztes, jámbor erkölcsben felnövekedett. S mig ezt a köteléket a céhrendszer ápolta, a céhrendszert dédelgették, fejlesztették. Most mikor az iparszabadság korlátái között a testületi szellem 'fentartását kellene ápolni az ipartestület szervezésével, most iparosaink a testületi szellemnek esküdt ellenségei lettek, s azt fejleszteni, fentartani nem akarják. A mily szépen indult meg az ipartestület működése kezdetben, két év fenállása után iparosaink a testület iránt meghidegültek. s már az I frt évi tagdijat fizetni sem akarták. Azóta az ipartestület csak névleg áll fen, s ámbár nem működik, a minisztérium intézkedése folytán az 1 — f frt évi tagdijat mégis fizetik, s a behajtás most van tömeges végrehajtás alatt. Az évi tagdijat a város pénztára külön kezeli, s azzal majd a miniszter fog rendelkezni. Ha tehát az iparosok a testület fentartásától csak azért idegengedtek, mert tagsági dijat kellett fizetniük, ezt az ipartestület szünetelése miatt sem kerülhetik ki, mert most is, amikor a testület csak névleg áll fen, a tagdijat mégis fizetni kell, s most egyszerre négy évi tagdíj hajtatik be rajtok, sok kellemetlenség között és végrehajtás utján. Lássák be tehát, hogy a múlt hagyományaihoz való csökönyös ragaszkodásuk mit sem használ, s hogy többre mennek, ha az ipartestület működését újabban életre keltik. Most a betegség esetén való segélyezésről szóló 1891. évi XIV. t. c. végrehajtása ismét kötelességeket ró reájuk. A betegsegélyző pénztárhoz kell tartozniok nemre, korra való tekintet nélkül mindazoknak, a kik mint iparos segédek, kereskedő segédek vagy tanulók alkalmazva vannak. Kényszerítve van tehát minden kereskedő és iparos segédjéért és tanoncáért a betegsegélyző pénztár járulékát fizetni. Ezen törvény célzata odahatni, hogy az állampolgárok azon nagy számát, kiket általában a munkás-osztály neve alatt ismerünk, a mindnyájunkkal közös emberi betegségeknek, a kenyérkereső keresetképtelensége folytán családjaikra is szomorúan kiható pusztításai és következményei elől oltalomba vegye, s hogy a védekezés költségeit egyenletesen megosztván, az egyesekre elviselhetőbbé tegye. Sok-sok nyomort, melylyel most naponkint találkozunk, lesz ez hivatva enyhíteni, sok családot fog az elhagyatottság szenvedéseitől megóvni. A betegsegélyző pénztár megalakítása iránt az iparhatóság a közelebbi napokban már megtette az intézkedéseket. Elvárjuk a kereskedők és iparosoktól, hogy ezen fontos és nagy horderejű intézmény végrehajtásánál a városi iparhatóságot teljes erővel támogatni lógják. A tanitó-egyesület Évkönyve. Korábbi időből származó elhatározása és formailag is kimondott határozata az ung vármegyei általános tanítóegyesületnek, hogy munkálkodásának eredményéről Évkönyvek közrebocsátása által fog beszámolni úgy saját tagjainak, mint az ügy iránt érdeklődő közönségnek Az Évkönyv kiadásának szüksége akkor vált érezhetővé, mikor az „Ungmegyei Tanügy“ megszűnt, az egyesület orgánum nélkül maradt s életjelt magáról csakis a lapokban itt-ott napvilágot látó, az egyesület munkásságáról tiszta képet nem nyujható, tudósítások által adott. ' Különböző — főleg, anyagi — okok mindez ideig gátolták az egyesületet az Évkönyv közrebocsátásában, csak most van az egyesület abban a helyzetben, hogy I. Évkönyvét kiadhatja. Kontos körülmény indítja az egyesületet arra, hogy a korábbi elhatározást ezúttal valósítsa meg első ízben : az a páratlan jelenség, mely egyesületi életünkben magát az idén előadta, értem a püspök elnökösködését. Hogy katli. megyés püspök saját hillelekezete tanítói között megjelent, azoknak beszédet modott, arra volt s van gyakran eset; de hogy egy kath. megyés püspök, mint egy általános tani tó-egyesület tényleges elnöke vezesse ennek tanácskozásait, arra Magyarországon még eddig nem volt példa. Már az is meglepő jelenség volt, hogy egy általános tánitó-egyesület, melyben nem ugyan számuknál, de kedvezőbb helyzetüknél fogva, közös iskolai tanítók vannak legnagyobb hatással az ügyek menetére, papot választottak egyesületi elnökké. Megválasztották, mert tudták, hogy ezt a papot a köznép szeretete s az ember-nevelés gondolata lelkesíti, ki az eszmék szolgálatában a saját hitelveit propagáló felekezet papját önmagában túlsúlyra jutni nem engedi; nem robbantó, de összetartó erő lesz, a ki a vármegye néptanítóit a magyar népnevelés eszméjében egyesíti. Az isteni Gondviselés azonban másként intézkedett, más utat szabott elnökünk földi pályájának ; csak jeleit adhatta annak, hogy az egyesület kebelében reá váró feladatok megoldására minden tekintetben képes; de működése tényei vei nem tehetett tanúbizonyságot, ami hitünk, a mi reményeink alapos volta mellett; erre már hiányzott a fizikai idő. Eljött tehát Drohobeczky Gyula, körösi megyés püspök, a mi 1892. évi julius hó 18-án tartott közgyűlésünkre s vezette annak tanácskozásait mint tényleges elnök, hogy mint korábbi élethivatásának utolsó tényével tanúbizonyságot tegyen a mellett, hogy őt, midőn a népnevelés érdekeiről van szó, a püspöki trónuson is az ember-nevelés, a magyar hazafias nép- nevelés gondolata vezérli ; benne a belső embert a személyével összeforrott esemény meg nem változtatatta íme, ebben rejlik a Drohobeczky Gyula elnökös- küdésének nagy. jelentősége ; határozottan mutatja e tény az elvi irányt, melyet egy kath’ püspök, mint az ő példája után követendőt, állít a ország népnevelésének munkásai elé ; ez az irány : egyesülés az embernevelés, a magyar népnevelés gondolatában s összetetett vállak- kal való törekvés e nagy czél felé. A körösi püspök ez ujjmutatását hálás örömmel fogadta a vármegye tanítósága és szeretetének, ragaszkodásának erőteljes nyilatkozataival tisztelte meg a távozó s az eszmében és egyénisége kedvességében maga után feledhetlen emlékeket hagyó elnököt. Ez az egyik — és fő'—jelentősége a julius 13-iki közgyűlésnek. A másik az, hogy a távozó elnök helyébe Tabódy Jenő, vmegyei főjegyző, az egyesület tiszteletbeli tagja személyében olyan férfiút sikerült az egyesület élére megnyernünk, kinek általánosam ismert képességei, ügyszeretete és a vármegyei közügyek szolgálatában tapasztalt lelkesedése kész biztosítékok arra nézve, hogy az egyesületi élet terén midazok a remények, a melyek a körösi püspök elnöklete alatt az idő rövidsége miatt meg nem valósulhattak, az ő vezetése mellett fognak teljesedésbe menni. Nagy jelentőségű mozzanata továbbá az idei közgyűlésnek a vármegyei szeretetház ügye, melynek ismét felszínre hozott eszméje megtette az első lépést a megvalósulás stádiuma felé. A szeretetház eszméjét annyi melegséggel és rokonszenvvel fogadta a közgyűlés, oly nagyfokú érdeklődést tanúsít iránta az intelligentia, hogy többé az eszme megtestesítésében kételkednünk nem lehet. A szegény, elhagyott gyermekek ügyének szenteli az egyesület ezt az első évkönyét, melynek jövedelmét az alaptőkéhez csatolja. Fogadják szívesen az egyesület t. tagjai s a népnevelés lelkes barátai e füzetet, melyből bele pilanthatnak testületünk! lelki életébe ; vegyék meg mennél többen, hisz az emberbaráti könyörület oltárára rakják az érte járó filléreket ! Ember János. XXXI. hivatalos kimutatás a bezői tüzkárosultak fölsegélésére Ungvármegye alispánjához julius hó 14-ikétől julius hó 23-ig beérkezett adományokról. Ruhanemű Termény frt kr. Székely-Udvarhely város tan. — — 7 97 Julius hó 14-től julius hó 23-ig beérkezett ... — — 7 97 /47 db ruha !20 r. vász. 87-75 hl. 13057 35 Éhez hozzáadva az I—XXX.; i köt.kend. toomm.sz. kimutatásom összegét \ I pár igásnak megfelelő teljes l gazd. félsz. A hozzám eddig beérkezett «Jbvga87-75 hl. 13035 32 Összes segely tesz . . 1 k. kender 100mm. szí 1 pár ökörhöz teljes gazd. félsz. Ungvári, 1892. julius 23. KENDE PÉTER, alispán. TOLLHEGYGYE L. A „tüzesek“ gyűlése. — Saját kiküldött külön tudósitóinktól. — Összehívás a gyűlésbe. Vasárnap délután volt. Egy gyalog-futár trombitaharsogta- tással járta végig a város utcáit, felköltve ezzel nemcsak a »zöld asztal« melleti ülő kalaberezőket, hanem még a délutáni szunyókálókat is csendes álmadozásaikból. A trombitahangra egyik-másik »3 nap alatt készült« kapu alól egy-egy sisakos s felfegyverkezett egyenruhás vitéz jött elő s rövid körül tekintés után sietve lépdelt a városházának nevezett épület felé, hol már a nagy fa alatt többen üldögéltek, megbeszélve a beszélendőket. A gyűlés előtt. Délután 'li 4 órakor e sisakos vitézek száma közeledett a 30 felé, sőt százon alul már bizonyosan voltak; közülök többen azon vitatkoztak, hogy a rostélyos fokhagymával, vagy a fokhagyma rostélyossal jobb-e; már-már a »rostélyos fokhagymával« győzött, midőn feltűnt a láthatáron egy kocsi, mely körülmény a vitatkozásnak gátat vetett s ezzel a kérdés eldöntése fel lett függesztve. Felvonulás a gyűlésbe. A kocsi elé fogott két »tüzes« ló gyors vágtatással csakhamar célhoz ért, melyből valami külföldi tábornoki ruhához hasonló öltözettel biró ur szállott ki, Kit az előbb érkezettek »éljen«- kiáltásokkal akartak fogadni, de tekintettel arra, hogy rendőr is volt a közelben, csak katonás tisztelgéssel üdvözöltek s kisérték be a nagyterembe, a gyűlés helyére. A gyűlés megnyitása. A teremben ekkor már jelen volt az elnök, az al-, segéd- és alsegéd-pnrancsnok, a fő- és segédfőjegyző, Miska a »szolgálattevő« s a népség-katonaság, akarom mondani a »legénység« 1, 2, 3 és 4. tagja. Az ujonan érkezettekkel lettek ezután vagy negyvenen. Kölcsönös üdvözlések után az elnök előadja, hogy mert egy évben két fél esztendő van, s az egyik már elmúlt, s nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van, s az idő pedig még akkor is múlik, ha az ember semmit sem tesz, no meg parádé is volt már elég, — illik, hogy gyűlés is tartassák. Azért tehát azt mondja, hogy az ülést megnyitja. (Az egyik jelenlevő siet az elnöki székhez, hogy az ülés megnyitásánál segédkezzék.) Hogy mik lesznek a tárgyalandó ügyek, arra ő nem adhat felvilágosítást; azért van a k ö z gyűlés, hogy az határozzon. De hogy a gyűlés még se múljon el valami nélkül, hát azt hiszi, hogy jó volna felkérni a jegyző urat, hogy mondjon valamit — ha tud. A tárgyalások.' A főjegyző: Méltóságos Közgyűlés! Nagyságos Elnök ur 1 Tekintetes Fprncsnk ! Hogy háromszor 2 az 6, az annyira bizonyos, minthogy 2-szer 2 az 4. (Helyeslés.) De ez még semmi. Még hátra van a fekete leves. (Többen hátra néznek, aztán szörnyű csodálkozás) Mert hát tudni kell azt is, hogy aki végrehajtatni ,tud, az nagy ur. (Igaz) Már pedig mi nagyon sokat végrehajtattunk, hajtunk s fogunk hajtani s alkalmazzuk a nagy költő nagy mondását: »adós, fuss vagy fizess!« De mi senkit sem engedünk futni, hisz azért vettünk 200 méter tömlőt, s azért vagyunk — papiroson — 180-an, hogy a futókat megkötözzük s meg is kötöttük, mert a hátralékos dijak mind végrehajtásilag vannak biztosítva, s igy egyletünk a legszebb jövőnek néz eléje. (Általános bámulás.) Pénzünk, az igaz, nincs, — de ha nincs, majd lesz. (Jó az Isten, majd megsegít.) Azt hiszi, elég lesz ez mára. (Nagy csend,) Az elnök szintén azt hiszi, hogy elég, de hát még alig mullott s/4 4, s azért szavazzon a közgyűlés a ngs fprncsnk urnák jegyzőkönyvi köszönetét eddigi tevékenységéért, s a ngs fprncsnk ur pedig a tekintetes közgyűlésnek sikeres működéséért. (Megtörténik.) Hogy ez megtörtént, nézzük meg, kinek mivel tartozik az egylet. A főjegyző olvassa: 100 meg 300 az 400, 400 és GO az 4G0, és minthogy 46<>-at a 400-ból kivonni nem lehet, de mert a kasszában pénz nincs, hát hozzá sem lehet adni, azért legjobb lesz, ha azt mondjuk a fprncsnk urnák, hogy várjon az általa előlegezett pénzre. (A fprncsnk fejével »helyes«t bólint) A közgyűlésnek választmánynyá alakulása. Az elnök veszi át ismét a szót. Minthogy messze van ide Buda, Pozsony meg még messzebb, s lehetnek, kik a pozsonyi tűzoltó-egyletnek 25 éves jubileumára elmenni óhajtanak (a
