Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-25 / 52. szám

nyomban követ »0« !! Pedig a műsor szerint ez ma még csak a hetedik pont. Először két kedves fiúcska fut be szapora csóko­kat dobva a közönség felé: Bonó testvérek légtornászók ők. Bámulatos produkczióikat lélegzet (ojtottan lesi a nagy tömeg s buzgón tapsol azoknak befejeztén. Máso­diknak Mercedes k. a. jön be * kecses ugrásokat« mu­tatva szürke lován. De sem ez, sem pedig »a nimfák szökése előadva öt hölgy és egy ur által«- nem tudja érdekét felébreszteni Miczikének. Unatkozó mosolylyal nézi a bohóczok mutatványait s boszankodik a rosáfc Ízlésű közönségre, aki kaczag s ismételten hívja vissza azokat. Boszankodik még a pa­pájára is, aki ezeken az éretlen tréfákon szintén mulatni látszik s biztatólag szól oda egyszer-másszor: bravó Claus, bravó Boby I Ilyen alaktalan bő bugyogós pojá- czáknak akiknek még a nézése is ferde ! Végre Walton ur majmai, s Waltonné idomított kutyáinak bemutatása után következik «0« ! A zenekar egy gyors polkát játszik s a lovászok hangos lármája közt bevezetik Haszszánt s ez alig. hogy egyszer körülfutja a köröndöt, mögötte áll Ferroni, ki mi­után jobbra balra hajlongott, csak egy szempillantás és eléri a tovafutót a következő perczben már a nyerge- letlen ló hátán áll, fáradhatlan a legmerészebb saltó- mortálékban, madárkönnyüséggel ugrik át a legszélesebb ponyván, kicsike karikákon. Most is ugyanazon plüss öltözék, égszínkék trikó kicsike bárét és fess lakkczipő, de Miczike ma még száz­szor szebbnek találja mint múltkor. Karját mindszoro- sabbra fűzi apjáéba, amint az egy újabbat ugrik, meg- meg remeg egész teste s lázasan sóhajtja : oh istenem! Az apja eleinte észre sem veszi a változást leány­káján ; hanem amint egy hevesebb csípést érezve kar­ján s rátekint, látja kerekre nyílt szemeit, félig csukott ajkáCs hallja suttogásait, egyszerre meglát, megért min­dent, hisz ő is volt egyszer fiatal, bohó szerelmes habár régen-------— nagyon régem. . . . Mikor ismét a bohóczok foglalják el a tért, lassan- lassan visszatér Miczike színe is arczára, bár gondolata még folyton >0« reá irányul, nem is veszi le szemét a kijáratról a melyen elvágtatott. Szenttől meg van győ­ződve, hogy visszalép a pihenő művészek közé s ismét látni fogja azt a fenséges szép alakot, akiről nem is hisz egyebet, mint egy átöltözött herczeg, ki csupa úri passzió­ból állt be vendégszerepelni. Milyen boldogság lehet általa szeretve tudni magát! Herczegnő — — — Bravó Boby, éljen Boby, hangzik százszorosán s az álomkép szerteoszlik s előtte áll egy otromba bohócz. Az egész arcz csupa gipsz, szája kétszeresen nagyítva kékellik ^óriási nagyságú orra alatt.- Ijjesztően csúnya, nevetséges, ostoba. És Miczike ásít nagyokat. ^ — Nem mennének haza apácskám ? Álmos vagyok, nagyon álmos és itt olyan unalmas minden ! Az apa csak mosolyog: Nem zavarjuk az előadást gyermekem, most már úgy sem tart soká. Hanem más­kor majd nem jövünk el. Miczike megszeppent. Hisz nem ezt akarta ő, nem ezt. Akkor sohasem láthatná »Őt.« — Oh apácskám rosszul fejeztem ki magam, csak a bohóczok unalmasak ! — Doby is ? — Igen, hisz ez a legrutabb valamennyi között ! Mikor vége az előadásnak, Miczike szótlanul lépe­get apuskája oldalán, s a nélkül hogy vacsoráznék, tér nyugalomra Csakhogy az álom nem jő egykönnyen annak szemére aki szerelmes ! A kisértetek órája is el­múlt s Miczike még mindig nem alszik. Kis asztala előtt ül és ir gyors egymásutánban. Naplójának három lapját már befejezé, szerelmes tohászok, örök hűség- eskükkel, s végül elhatároza magát inkább megfialni, semmint élni — nélküle. S a gondos apa, aki mindeme golgokat figyeli a szomszéd szobából, hajnalban felkelve végig olvassa a naplót, egy kissé gondolkozóba jön az orvosszert ille­tőleg, mely gyógyítaná kis leánya baját. Másnap délelőtt azonban teljesen nyugodt arcz- czal mosolyogva nyit be szobájába : — Miczike, a doktor van itt, ki rendes látogatója a czirkusznak, nem volna kedved megnézni egy nagy próbát ? Igaz, hogy tán unalmas leend, a nappali vilá­gítás s az egyszerű polgári ruhák melyben a művé­szek megjelennek. — Készen vagyok drága apukám csak a kezlyűm gombold be kérlek és indulhatunk. És Miczike örömmel indul, otthagyva kedves kis cziczáját, felé sem tekintve ama kosárka szép hamvas őszi baraczknak, mely kivá­lóan, ingerkedve mosolyog télé az étszekrény tetejéről. Pedig más alkalommal ?!-------— — — — — Az igazgató örömmel fogadja vendégeit s készséggel indul bemutatni lovait, apró kutyákat és majmokat, a csoda elelántot s végül a nagy próbál Oh Miczikét érdekli minden ! Miután körüljártatva szemeit s az egész helyiségben nem látva »őt« szívesen megy bárhová, kísérője a szép remény : talán ott ? Az öltöző szobában együtt vannak a hölgyek. Mercedes k. a. tüU azoknyácskáján igazit néhány öltés­sel, Ida k. a. sodronymüvésznő lejdiszt mesterkel ma­gának, Szeréna meg Corelly kisaszonyok meg segédkeznek, társnőjüknek. Kisebb-nagyobb csoportokban beszélget a többi művésznő, kik az ajtónyilásra mind kíváncsian fordulnak vissza, kecsesen bókolva a bejövök felé. Szemben velők két kopott ruháju fiúcska szalad nagy darab fekete kenyérrel kezűkben. — A Bonó testvérek, magyarázza a direktor ur Miczikének, ki alig figyel reá. Dusziel, az akrobata csa­lád leje, nagy vasrudat tisztogatva, amelyet este — rá­ültetve négy gyermekét —- mint könnyű pelyhet fog forgatni tenyerén. Bendkivül erős, izmos ember. Miczike alig bírja elfojtani ásítását, Mindeme dol­gokra nem kiváncsi, csak őf óhajtja látni »Őt« !!! Újabb remény csillan fel szemébe a lovak meg­pillantásakor : talán itt az okos Hasszán mellett: Ah de semmi, itt is semmi. Apró lovászgyerckek futkosnak itt meg néhány öregebb férfi. Fiatal embert csak egyet látni, az is csúnya haj­lott lábú. Vörös haja mint ha napok óta nem látott volna fésűt olyan kuszáit savószinü szemeit meg oly bambán függeszti a belépők felé, hogy Miczike élénk vágyat érez, hangosan felkaczagni. Mozdulatái szögletesek, járása ügyetlen, a mint kezét kalapjához emeli, hogy köszöntse az idegeneket, s megy tovább ki a körönd felé-- Jaj be rut ficzkó szólt Miczike amint az már teljesen eltűnt. — De kitűnő művész, teszi hozzá a direktor ma- gyarázólag. Sokoldalú tehetség. Nincs az a hangszer, amelyiken ne játszanék meglepően, művészileg. Nappal otromba ügyetlenek látszik. Szemei zavarosak, alakja görnyedt. Hanem este, este látná Nagysád ez az egész ember átszellemül. Mikor felgyújtják a körönd légsze­szeit, megszólal a zene, s ő felpattan lovára s vágtat tova, ragyogó arczczal, délczeg termettel, tapsol zúg a publikum s majd halálra kaczagja magát élczein, ha jó I kedve árját nekiereszti. S mindössze hét deczi pálinkát iszik villanyozáskép. Ah, hát ez a rut: Boby — s teljesen szive szerint kaczag Miczike. Az igazgató élénk előadása perczekre feledtető »őt«, de csak azért, hogy kétszeresen szépnek találja herczegét és kívánja látni. — A rút Boby s a szép Ferroni egy személyben — fejezi be szavait. Ez ember nélkül félértékü lenne társulatom. És én mindössze öt frankért vettem Páris egyik külvárosában szülei, szegény napszámos emberek­től. Még nem volt teljesen hat éves ás bámulatos ugrá­sokat produkált ott az utczán a többi gyermekek nagy örömére. Én már akkor felismertem benne a zsenit — — — — A próbára jelző csengetyü félbeszakítja a direktor szavait, melyeknek felét sem érté meg már Mi­czike. Mint jó nevelésű kis lányhoz illik, aki négy »pol­gárit« végigtanult, nagyon jól tudja, hogy ez nem alkal­mas hely az elájulásra, bár a kínos felfedezés óta nagyon közel áll hozzá, de mert az egész helyiségben nincs hozzávaló pamlag, erősen tartja magát, s csak apács­kája karját huzza mind erősebben — kifelé. Egy pillantás még a tárt ruhaszekrénybe, — ahol szépen sorjába függ az ügyesen vattázott égszínkék trikó nappal kopott, ócska piros pamutbársonyból készültnek látszó öltözék, piszkos tollú bárét, kalucsni és végül a szépen göndörített fekete paróka, — épen elég, hogy teljesen kiábránduljon herczegéből. A papa és a doktor ur jelentőségteljesen tekintenek egymásra : ■»— Úgy látszik, az adag épen elegendő ? — Pompás hatású doktor ur, köszönöm. A kijárat előtt lopva két könyet, töröl ki szemé­ből Miczike. Ez még a herczeg emlékéé; hanem az a csengő kaczaj, mit magános kis szobájába, a kosárka ősziba- raczk jóizü elköltése mellett hallat, az egyedül és osz­tatlanul, ami Boby érdemének elismerése. G. M. ■ Különfélék. * Személyi hírek. F i r c z á k Gyula megyés püspök e hó 20-án az esti vonattal székhelyére érke­zett. Ugyanekkor jött Ungvárra S a s s Bertalan eper­jesi kanonok. * A választások eredménye. Az e hó 16-án eszközölt törvényhatósági bizottsági tagválasztások eredményét a következőkben közöljük. Megválasztattak: Bezőben: Sztankóczy Géza, Uram László Császlóczon: Rónai István, Homoky Antal, Csen- gery Jenő. Csapban: Deák Bertalan, Strecker Lajos. Csicserben: ifj. Béres János. Daróczon: Melles Demeter, Soltész Emil, Diósze- ghy Kálmán. Edrben: Laurenszky Ferenc, Szalay János. Jenkén: Móré (iábor, Mokcsay Béla. K.-Zalacslcán: Tahy Ábrahám, Szniscsák Nán­dor, Felföldy Gyula, jj^chnyik Sándor. Lyután: Roskovics Ignác, Burdács János, Ajtay János. Mátyóczon: Filip János, Köröskényi Ferdinánd. rN.-Bereznán : Lőrinczy Jenő, Demjanovich Já­nos, Dr Bosnyák Béla, Bopovics Miklós. N.-Kapóson: Kusnyiry Gyula, Porhajós Ferenc. Pályinban: Köröskényi Lajos, Vircsik János, Bartóffy Ferenc. Pálóczon: Felföldy Sándor. P.-Helmeczen: Kende Pál, Zseltvay Gyula. Perecsenyben: Fejér Emánuel, Petreczky János, Herczegh Árpád. Szerednyén: Stéfán János, Tamaskó Bálint, Petrik Jenő, Szabó József. Szobránczon: Köröskényi Elek, Fekete István. Szürthében: Sirulszky Gyula, Gsizmár János. T.-Remetón: Fábry Jenő, Zachar Jakab, Lehoczky Aladár, Matyaczkó Tivadar. Tibán: Gsehticzky József, Szóráth János, dr. Pál- fy Béla. Ubrezsen: Fekete Béla, Stoffa János. Ungvári I. kerületben: ifj. Gébé Andor, Jánosi Dénes, Blasko Sándor. A II. kerületben: Hehelein Károly, Popovics Miklós, Mislinszky József. A 111. kerületben: Mocsáry Géza, dr. Ferderber Vilmos, dr. Lüley Sándor, Glück Jakab. V.-Bankán : Blázsek Géza, Dr. Veszperényi Jó­zsef. Voloszánkán : Rochlitz Nándor, Kossey János, Fábry Géza. * Kinevezések. Kovalóczy Rezső és M a- z u c h Ede ungvári főgymnasiumi h. tanárokat a köz- oktatásügyi miniszter rendes tanárokká nevezte ki. Gra­tulálunk ! * Uj iskolai épületek. Nagy-Bereznán a kincstári korcsma-épületből díszes iskolai helyiség lesz. A közokt. miniszter átvette s átépitési költségeit (9 ezer frtot meghaladó) engedélyezte. Hasonlóképen meg­engedte, hogy a radvánczi régi iskolai épület óvodai helyiséggé építtessék. * Irányi Dániel síremlékére országos gyűjtést indított az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt, amelynek ő köztiszteletben álló elnöke volt. Az adományok az országos központi takarékpénztárhoz Budapest, IV. Deák Ferencz-utca 7. sz. küldendők. * A gymnasium halottja. L i p t á k Ist­ván, a helybeli gymnasium V. osztályú tanulója, kor­csolyázás közben beállott agyérpattanás folytán, több napi szenvedés után e hó 22-én elhunyt. Temetése a tanárok és tanuló ifjúság részvéte mellett tegnap volt. Tanulótársai koszorúkkal díszítették fel az elhunyt ifjú ravatalát. * A favágatás kellemetlenségei és a fa­vágatási dijak túlmagassága már-már elviselhetlen volt városunkban. A „tarifás“ favágók annyira visszaéltek a munkáskéz hiánya miatt előállott kiváltságos helyze­tükkel, hogy sokszor csak hosszas kérés és utánjárás árán juthatott a közönség egy kis „aprított“ fához. Ezen állapotok megszüntetése végett a helybeli m. kir. főerdőhivatal — nagyon helyesen — arra határozta el magát, hogy a zúgói faraktárban tűzifa felfürészelt, il­letve felapritott állapotban is árusittassék egyelőre ki- sérletkép. Éhez képest a három részre fűrészelt, illetve aprított tűzifa árai a következők: 4 ürmeter I. osztályú úsztatott tűzifa fűrészelve 9 frt 30 kr, aprítva 10 frt. Az aprítással megbízott vállalkozó az udvarba való szállítást is elvállalja ürméterenként 25 krajczárjával (4 ürmétert tehát 1 írtjával), azonban 2 ürméternél kisebb mennyiség nem adatik el. Bárczák a m. kir. raktár­gondnokságnál válthatók a szokott hivatalos órákban. * Jön a korona meg a fillér. Az uj esz­tendő nem is hozhatna kellemesebb ajándékot az uj sárga csikónál. Persze lesz az uj pénzzel elég baj is, mig a köznép megismerkedik velük, s e bajok közt a legnagyobb az lesz, hogy a rafinált csalók száz meg százféle módon fogják a szegény népet megkárosítani; hogy e csalásoknak nagyrészt eleje vétessék, egyik falusi tanitó-előfizetőnk azon életre való indítványt teszi: küldjön a pénzügyminiszter minden falusi tanító­nak az uj pénzek minden fajtájából legalább 10—10 darabot azon kötelezettséggel, hogy a néppel szemlélet utján ismertessék meg az uj pénzeket s azok értékét. A szemléltető eszközökül megküldött pénzdarabok persze tanitó-uraiméknál maradnának, akik különben úgy is bajosan jönnek érintkezésbe a kívánatos sárga csi­kókkal. * A méhészet ügyét előmozdítandó, a föld­művelésügyi miniszter azon elhatározásra jutott, hogy mindazon szegényebb sorsú lelkészeket, tanítókat, gát- és erdőőröket, kik méheseket hajlandók felállítani, ál­lami segélyezésben részesíti. E célból a jövő évre 6000 frt kamat nélküli kölcsönösszeget engedélyezett, s ki­jelentette, hogy ezen állami segélyt, illetve kölcsönt igénybe venni szándékozók folyamodványaikat jövő évi január hó 15-ig Grand Miklós országos méhészeti felügyelőhöz (lakik Buziáson, Temesmegye) beadhatják. * Nyilvános köszönetek. Gelsei Gutman Izidorné ő nagysága az ungmegyei nőegyesületnek a sze­gények részére 50 frtot adományozott. Fogadja a ne- meslelkü adományozó a nőegyesület hálás köszönetét. Ungvár, 1892. deczember 23-án. Farkas Ferencz, nő­egyleti titkár. — A mátyóczi választ ó-k e- riilet választóihoz! Tisztelt polgártársak! Bizottsági taggá valasztatásom alkalmából irányomban tanúsított szives jóindulatukért, belém helyezett meg­tisztelő bizodalmukért fogadják hálás köszönetemet és azon Ígéretet, hogy ez állás kötelességeit mindég vár- megvénk javára fogok igyekezni teljesíteni. Mátyócz, 1892. decz. 19. Filip János. * Ditrich Mátyás erőművész, ki nemrég Wollner lovardájában Ungvárt is feltűnést keltett meg­lepő erőmutatványaival, — a városban elterjedt hir szerint — foglalkozásának áldozatául esett. Nyíregy­házán mutatványa közben egy súlyos vasrúd fejére esett s azonnal élettelenül terült el. * A czigányok állandó foglalkozáshoz kötése ismét felszínre került. Erre mutat a belügyminisztéri­umnak azon intézkedése, hogy a fekete sereg január hónapban az egész országban összeirassék. * Ezüstpénzek forgalma. Minthogy az ország számos vidékén az a tévhit van elterjedve, hogy az ausztriai ezüstértékpénz (a 45 forintos pénzláb sze­rint vert 2 frtos, 1 frtos és 25 kros érmek) legközelebb

Next

/
Thumbnails
Contents