Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1892-03-06 / 10. szám
XXX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1892. vasárnap, március 6. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre I frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamin! a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.-« Nyilttér soronként 20 kr. » V EGY ESTA RTA LM U HETILAP. UNGVÁRMEGYE ÉS AZ ,UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Hivatalos közlemények. *■ szám- A lótenyésztési bizottság elnökétől, lót. 892. -----------------------------------------------—-----A főszolgabiráknak. A magán tenyészmények vizsgálata folyó hó 14-én délelőtti 10 órakor Ungvárt a városháza előtti téren fog megtartatni ; felhívom főszolgabíró urat, miszerint arra a járása területén levő összes magán-méneket rendeltesse he azon figyelmeztetéssel, hogy azok, kik tenyésztésre tartott méneiket a vizsgáló bizottság elé állítani elmulasztják, még ha múlt évben vizsgálva voltak is, — folyó évben fedezésre nem fogják alkalmazhatni. Ezen intézkedésemről a közönséget az >Ung< hivatalos heti lap utján is értesítem. Ungvárt, 1892 március 3. KENDE PÉTER, lótenyésztési biz. elnök. Másolat, M. kir. belügyminister 93,300. sz. Körrendelet valamennyi vármegye közönségének. A cs. és kir. közös hadügyminister urnák a m. kir. honvédelmi minister úrhoz intézett s velem közölt átirata szerint a katonai háromszögelési jelek vagy gúlák, továbbá az alap vagy szintezési oszlopok és a szintezési magassági jegyek megrongálása vagy megsemmisítése eseteiben a politikai hatóságok részéről nem követtetik egységes eljárás. — Ennélfogva a varmegye közönségét ugyanazon tárgyra nézve az 1889. évi 3222. sz. a. kibocsátott belügyministeri körrendelet kapcsán miheztartás végett a következőkről értesítem : 1. A íennt említett jelvények bárminemű megrongálása a vármegye alispánja által közvetlenül a cs. és kir. földrajzi intézetnek azonnal bejelentendő. 2. A helyreállítás iránt csak annyiban kell azonnal intézkedni, hogy a fából való háromszögelési jelvények és gúlák famaradványai eltakariltassanak, s a létező löld- vagy kőhalmok újra leitöltessenek, illetve jó karban tartassanak. 3'. A továbbiakra nézve a jelentés alapján teendő felsőbb intézkedések lesznek bevárandók. A felügyelet, illetőleg a mulasztással terhelt községi közegek felelőssége tekintetében azonban hivatali elődöm idézett körrendeleté érintetlenül marad, az elkövetett kihágás megtorlására nézve pedig az 1891. XLI. t.-c. 4. §-ára irányozom a vármegye közönsége figyelmét. Budapesten, 1892. évi február hó 4-én. A minister helyett Szalavszky Gyula s. k., államtitkár. FT1W Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének. Vonatkozással 1889. évi április hó 16-án 1780. sz. alatt kiadott rendeletemre, — ahoztartás illetve a községi elöljárók kellő utasítása végett kiadatik, s az ->Ung* helyi lap utján is közzé tétetik. Ungvárt, 1892. évi február 18-án. Az alispán helyett : T ABÓDY JENÓ, főjegyző. 64. sz. Ungvármegyei kir. tanfelügyelő. Tekintetes közigazgatási bizottság ! Ungvármegye 1890—91. évi népnevelési állapotáról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. A tankötelesekről. A mindennapi és ismétlő-iskolai tankötelesek ösz- szes száma 23,469 ; ezek közül 6—12 éves 8509 fiú, 8758 leány, együtt 17,267 ; 33 — 15 éves 3191 fiú, 3011 leány, együtt 6202. Az iskolakötelesek összes száma a múlt évihez képest csekély szaporodást mutat, csak 365-öt. A tankötelesek vallás szerint igv oszlottak meg: r. kath. 5088, g. kath. 12,373, g. kel. 8, helv. hitv. 3138, ágostai vallásu 54, unitárius 2, izraelita 2816. A tavalyihoz képest a g. kath. tankötelesek jelentékenyen, 1330 lélekszámmal szaporodtak. Nyelvre nézve: magyar 9221, tót 6429, ruthén 7819. A tavalyihoz képest mind a három anyanyelvű tankötelesek szaporodást mutatnak, ami nagyrészben an] nak tulajdonítható, hogy az izraelita tankötelesek az j idén nem vétettek külön nemzetiségekhez tartozóknak. II A tényleg iskolába járókról. A tényleg iskolába járók főösszege 19,546. Ezek közül mindennapi iskolába járt 7351 fiú, 7233 leány ; ismétlő iskolába járt 2013 fiú, 2003 leány ; iparostanonc- iskolába járt 361, alsófoku kereskedelmi iskolába 50 fiú: polgári iskolába 175 leány; a gimnáziumot látogatja 360 gyermek. Vallásra nézve r. kath. 4438, g kath. 10,024, g. kel. t, helv. hitv. 2913, ág. hitv. 37, unitárius 2, izraelita 2131. Anyanyelvűk szerint: magyar 8467, tót 4930, ruthén 6149. Iskolába nem járt: 1565 liu, 2858 leány, összesen 3923. A tényleg iskolába járók száma a múlt évihez képest 545-tel szaporodott. III. Az iskolázás egyéb viszonyairól A tényleg iskolába járók közül legalább 8 hónapig járt fel 15,216, nyolc hónapnál kevesebb ideig 4330. A tanulók közül tankönyvekkel el volt látva 15 ezer 769, nem volt 3777. Fél napi iskolamulasztás volt 115,184; ebből felmentetett 112,444, pénzbírsággal büntettetett 2740, mely büntetések után 355 írt 14 kr folyt be. A 12-ik évet betöltött tanulók száma 2020, kik mindannyian tudtak írni és olvasni. Az iskola rendes látogatása tekintetében a múlt évihez képest jelentékeny haladás észlelhető ; az erélyes szorgalmazás gyümölcsei kezdenek mutatkozni. A legalább 8 hónapig iskolázok száma kötszerrel szaporodott, a mulasztások busz ezerrel (egy hatoddal) fogytak, bár csekélyebb bírságpénz tolyt be, mint a megelőző évben. A mindennapi iskolából kilépett írni és olvasni tudó gyermekek száma is nőtt. IV. Az iskolákról. A népoktatási intézetek száma 236. Ezek közül állami 25, községi 22, r. kath. 35, g. kath. 117, helv. hitv. 33, izraelita 3, magán 1. Fokozatra nézve: elemi 235, polgári 1. Minőségükre nézve : vegyes 212, fiúiskola 11, leányiskola 13. Megszűnt a szerednyei állami iskola, illetve Turja- Remetére vitetett át. Községivé lett az ördög-porubai g. kath. iskola ; uj r. kath. leányiskola és óvoda szerveztetett Szered- nyén, a volt állami iskola helyiségében. Megszűnt, feloszlott a Feketéné magánjellegű elemi és polgári leányiskolája. V. A tanítókról. A tanítók összes száma 235. Jelleg szerint: állami 30, községi 23, r. k. 46, g. kath. 118, helv. hitv. 33, izraelita 4, magániskolái 1. Képesített 215, nem képesített 40; férfi 230, nő 25. A magyar nyelvet oktatóképességgel bírta 247, nem bírta 8. A képesített és nem képesített tanítók aránya kedvezőtlenebb, mint tavaly volt, ami onnan ered, hogy a gyenge javadalmazásu állásokat a képesített tanítók oda hagyogatják. VI. Saját működésemről. Az elmúlt év folyamán hivatalomhoz érkezett 2329 ügydarab, melyek (4 kivételével) mind elintéztettek. A hivatalos ügykezelésben a vezetésem alatt álló hivatal a gyors intézkedésre és az iskolák anyagi ügyeinek rendbe hozására s rendben tartására fektettem a íősulyt. Meglátogattam a múlt év folytában 180 népoktatási intézetet. A látogatások alkalmával az iskolák belső és külső állapotának javítására, az iskolaházak hiányainak pótlására, uj iskolaépületek emelésére buzdítottam. Az eredmény ugyan nem áll arányban a fáradsággal, de erős hitem, hogy a lankadatlan kötelességteljesités, különösen ha a legszegényebb iskolák állami segélyezése ténynyé válik, meghozza az áldást: elmaradt köznépünk erkölcsi és anyagi helyzetének javulását. Kiváló tisztelettel vagyok a tek. közigazgatási bizottságnak alázatos szolgája Ungvárt, 1892. január hó 9. TIHANYI DOMONKOS s. k., kir. tanfelügyelő. Feloszlás alatt. — Két cikk. — Ezekkel a szavakkal emlékezik meg Ungvár város polgármesterének jelentése az „Ungvári polgári Olvasókör“-röl. Igaza van. A tengődő egyesület meddő múltját, szomorú jelenét találóan jellemzi az a mellékesen oda vetett két szó : feloszlás alatt. Az olvasó-kör feloszlik, mielőtt valójában létezett volna; mert azt csakugyan nem. nevezheti senki sem életnek, hogy egy nagy társadalmi osztály szellemi életének emelésére, erkölcsi egyensúlyának szabályozására alakult egyesület, pár éven át jelentéktelen zugokban meghúzódva, kegyes adományokból, többé kevésbé sikerült mulatságok jövedelméből tengeti életét. Pedig fennállása óta ez az „Ungvári polgári Olvasókör“ sorsa. Alakult a SO-as évek elején, a „boldog emlékezetű“ antiszemitizmus virágkorában. Akkor nevében is magán viselte a kor képét: a keresztény jelszó alatt kezdte meg pályafutását; de mert oda fenn e szót az alapszabályokban kifogásolták, még a szervezkedés is akadályokba ütközött. Kihagyták végre a kifogásolt szót s a kör 85-ben megalakult és némi életjelt kezdett adni magáról. Helyiséget rendezett be, felolvasásokat hallgatott, mulatságokat tartott. A lang.y-meleg igyekezetei nem kísérte Istennek áldása ; az ált. ipartestülettel való összeházasítás sem vált előnyére. Vagyonkája kámforrá vált, a tagok buzgóbbjainak önbizalma megcsappant; kezdetét vette a lassú, dicstelen halál: a sorvadás. A polgármester jelzi a haldoklást: feloszlás alatt. Minő érzelmekkel álljunk városi társadalmunk e nehéz betegének ágyához ; sajnáijuk-e kimúlását, vagy örvendjünk neki, mint valami szegény halálra- huzó embertársunk pusztulásán, kinek élelmezési és ápolási költségeitől ment meg bennünket a jóltévő halál ? Nincs okunk tagadni, hogy minket fájdalmas érzéssel tölt el az „Ungvári polgári Olvasókör“ haldoklása; mert egy, városunk kulturális életében hivatással biró egyesület pusztulását nem nézhetjük közönyösen. Oda kiáltjuk tehát a közvetlenül érdekelteknek : menjetek a beteg ágyához, életerő van benne, mentsétek meg! Szó és jog szerint mindnyájan polgárok vagyunk, de tényleg mégis különböző társadalmi rétegeket képezünk. Ha az élet összhangzásban állana a szóval, fölösleges volna a „polgári“ olvasókör; hiszen miután mindnyájan polgárok vagyunk, bármely olvasókör sem lehetne más, mint polgári. Ámde a gyakorlat más társadalmi felfogást juttatott érvényre. A társadalmi kasztok határozott vonásokkal nincsenek ugyan egymástól elkülönítve, nincsen nálunk, mint Indiában, senkinek sem megfestve a szakálla, de tényleg nem tudunk egymáshoz simulni, nem tudjuk magunkat egymás közeiében jól érezni. Nem az előítéletben, de mélyebben, az egyes társadalmi osztályok különböző műveltségi fokában és világfelfogásában találjuk az idegenkedés okait. Mig ezeket az okokat meg nem szünteti az idő, addig hiába való minden mesterséges összeolvasztási kísérlet. A társadalmi osztályokat nem lehet „egybeolvasztani“, azok csak „egybeolvadhatnak“. Addig, mig társadalmi osztályaink legfőbbjeit egybe nem olvasztja az élet, hiába mondjuk, hogy lépjenek be iparosaink a „Társaskör“-be. Nem fognak belépni, mert annak légköre ideLjapunk mai számához felív melleidet van csatolva.
