Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-14 / 7. szám
illetőleg túllicitálja az Írott törvényt s a törvény legilletékesebb magyarázóit, közéletünknek talentum és állás dolgában legkiválóbb embereit ; mintha ezek nem mernének kifejezést adui a „rejtett nagy gondolatnak.“ — Minő tiszteletlenség rejlik e feltevés mögött jeleseink iránt, arról ezúttal nem szólok ; megelégszem annak konstatáiásával, hogy e feltevés minden alapot nélkülöző. — Szomorú dolog volna a nemzetre nézve, ha irányadó fórfiai nem mernének még a legádázabb párttusák önfeledt pillanataiban sem igazi törekvéseiknek kifejezést adni. És miként gondolkoznak országos pártjaink a nemzetiségi kérdést illetőleg ? Az ország kormányát fenntartó nagy párt a 68*i nemzetiségi törvény alapján áll in praxi ; (Mky gróf fennen hirdeti, hogy a. magyar nyelv tanítása nem irányul a nemzetiségek anyanyelve ellen ; tehát nem «inggyarosi- tás“ ; a függetlenségi párt a nemzetiségi törvény becsületes végrehajtását vette programmjába; a nemzeti párt, melynek már nevénél fogva is legtovább kell e téren menni, igy szól: „...elismerjük államunk minden polgárának jogát, hogy anyanyelvét otthon és iskolában, templomban és községben ... a törvény határozmanyai szerint használhassa ...“ — Egyetemi ifjaínk a román ifjak vádaskodásaira az egész nemzet nevében ország- világ színe előtt nyíltan tiltakoznak a „magyarosítás“ vádja ellen ! Kinek van hát nálunk szüksége a „magyarő-- Bitás“-ra? Senkinek! A „magyarositó“ cikkek csak arra jók, hogy a jajgatás fegyverét adják ellenségeink kezébe. Ez a munka pedig legalább is fölösleges. R. S. Sült galamb kell-é, vagy más valami ? Arról a népről, annak a népnek érdekéről óhaj- I tünk egypár szót mondani, amely -születik, adót fizet | és meghal-. Az Erdős Kárpátok törzslakosáról, a magyar orosz! köznépről van szó. A születés és a meghalás nemcsak a szegény orosz j kiváltsága, hanem a harmadik, az >adófizetés- gyönyö- rüsége egyetlen más népfajnak sem annyira kizárólagos életfeladata, mint a mi ktrpátalji orosz népünknek. S vájjon nem érdemes ez a nép egyébre, mint a szánalmas tengődésre ; vájjon nem érdemli-e meg, hogy nyomorult anyagi helyzete javuljon, fizikai ereje gyarapodjék, erkölcsi tulajdonai kidomborodjanak s a pálinkán leiül a civilizáció más édességét is megizleije ? Vájjon érdemes-e arra, hogy a jólét napja az ö kopár domboldalára is vessen néhány melegítő sugár! ? Azok a férfiak, akik megjárták az Északkeleti Kár pátok terméketlen lejtőit, akik azon a véleményen vannak, hogy e hálátlan talajon vegetálni, ezt olyan amilyen kultúrában részesíteni, ezen a honpolgári kötelességeket teljesíteni, elismerésre méltó érdemszámba megy. azt mondják, hogy ez az államot alkotó fajjal együtt érző, s ha kell. együtt cselekvő nép méltó reá, hogy jobb napokat lásson. Hogy e nép érdekében tenni kell valamit, abban mindnyájan egyetértünk : de hogy m i t, arra nézve eb térők a vélemények. Május elseje volt aznap s gyönyörű szép idő. — Kisasszony, kedves Bella kisasszony 1 — oh én mindjárt megsejtém komoly szándékát, amint zavartan hebegé: Bella kisasszony, Izabella kisasszony, ha ezt elfogadná ------Egy kis gyöngyvirágcsokor volt kezében Kedves kis Dezsőké —■ Dezső ur, — mondám komolyan, — igen köszönöm. Majd beviszem Örzse nénihez és megkérem préselje le, mert ő jobban érti Azután elteszem örök emlékül, megőrzőm híven ! ügy gondolom, nagyon okosan fejezhettem ki magam, meri Dezső igen megindultnak látszék és elrohant, atni nekem végtelenül megtetszett. Egy szót sem szólva rohant el, és én néztem utána némán, mozdulatlanul ép úgy mint a regényekben szokás. És rögtön feltettem j magamban : hű maradok Dezsőhöz ; tűrni szenvedni lo- ; gok érette s ha kell, akár meghalni is. Csak az volt az egyetlen s igen nagy hiba : senki nem vette észre az én komoly elhatározásom. Dezs , fivérem jó barátja volt. s bármikor el jöll is hozzánk, >kis Dezsőnek- szólitá mamám és küldte hozzánk a gyerekszobába ozsonnázni Ez nagyon bántott. Regé- i nyékben soha nem olvastam, hogy valaki -Ő- előtte i ] evett volna. S ami még borzasztóbb volt, Dezső feledni j 1 látszott a köztünk történt dolgot; étvágya a régi volt s í i úgy látszott, mintha a cseresznyés rétest jobb szeretné ( Hálámnál, mert egy alkalommal, midőn ezt kínálva 1 hivta őt mamám, elfutott tőlem, pedig csak ketten vol- t tunk akkor az erkélyen egyedül. Egyedül és az erkélyen i — oh minő szép dolgokat olvastam az ilyen jelenetek ről regényben !! ! így azután nem csoda, ha Dezsőt nagyon prózainak találva, teltettem magamban, hogy szakítani fogni vele. És mikor egyszer szakadt kabátban jött hozzánk világos jeléül annak, hogy fákon mászkált éretlen gyümölcsöt szedni, csakugyan nagyon éretlennek tartám őt eltéptem naplóm, tüzbe dobva azt, szakítottam Dezsővé teljesen. Az én regényhőseim csak holdvilágos éjen mászkáitak, jakkor is csak várfalon keresztül, njely elválasztá őket -Ő--jeík lakától ! Akkor még csak a gyakorló harmadik osztályába jártam s Dezső, úgy látszott, nem 15 vette észre, hogy kerülőin őf. — Jó, tehát vége mindennek 1 De ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy tán ez nem is volt igaz szerelem, talán inkább gyerekes hóbort és Dezső nem is lehetett az én első udvarlom, talán inkább Péter volt az. A neye az igazán nem tetszett, ügy szerettem volna, ha Pierre-nek hívják, de pajtásai előtt csak Peti maradt. Lassanként bele nyugodtam ebbe is, és mindinkább beláttam, hogy - szeretem. Ekkor már tizennégy éves voltam s a felsőbb leányiskola másodéves növendéke. <>() - a gimnázium nyolcadik osztályát járta s mivelhogy szerda és szombat délután nem volt előadásuk, ez időt rendesen fivérem-, nél töl Lé, kinek szobáját a mienktől csak a folyosó vá- 1 lasztá el Rendesen hegedülni szokott s rendesen a -sze- 1 cetlek én egyetlenegy virágom--at. Ha nekem játszana I ízt ?! — I Megnyugtatott másnap egy levélke. -Ha kis szive nég szabad, s nekem óhajtja adni, úgy kegyeskedjék , loldogitó vonzalma jeléül ma délután felelet helyett cedvenc darabját játszani.- Rövid volt a levél, de el- ■agadé. Majdnem ugyanezen szavakkal irá meg Caesaré )liviáhozi vonzalmát a -Hét tör--ben, mely igen szép 1 egényt Hangay Ákos irá s fivérem vette három lórin- k ért diszkütésben. Gyönyörű egy munka már tudni- r Ilik a kötés. — Ha kis sz ve még szabad —- oh dehogy, v ász én szeretek ! 1; Emlékezem reá, sosem játsztam roszabbul, mini 1 ama délután. Ebédután, ahogy mamám pihenni ment, ^ vettem az ollót s egymásután fejtettem le a hajtásokat 1 a ruhámról, l'ükör elé álltam, még neyn' volt egész j hosszú ! Szép széles csipkét varrtam -'az aljára s igy *- majdnem uszályszerünek látszod. Víepni az igaz, alig bírtam benne, hanem a világért /nem cseréltem volna fel bármily szép toilettel, melv-frövid. 1 Soha nem játsztam roszabbul mint e délután. A billentyűk összezavarodtak szemeim előtt, mire befejeztem a -».csak titokban akartalak szeretni- nótáját. Mikor a tapsra visszafordultam, fivérem és Péter álltak pjt. Felugrottam hogy kifussak szógyenletemben a szobából és — ripsz, végig, szakadt a csipke, én megbotlottam benn’ s elestem, magammal rántva a kottatartót, melynek íelső részén apró csecsebecsék, mamám drága erek- yéi álltak. Nagyot sikoltottam s mire feltápászkodtam szomorú helyzetemből, mamát láttam előttem, csak namát egyedül. Ah. tehát Péter megfutott — Péter ;yáva 1 Minek folytassam tovább ? Még egy regényben sem )lvastam, hogy a hős csak azért futott volna el a harcérről, mert a hősnő nevetséges helyzetbe jutott. Tehát i csak a nevetséges voltát látta a dolognak, eszerint lem látszik benn’ egy csöpp poézis sem. Péterre! is zakitottam ... S ha jól meggondoljuk a dolgot, be kell Atni, hogy mindkét szakításnak oka — valójában csak szakitás. Nem tudom, váljon ezt a második históriát is, le- et-e tisztán szerelmi tárgynak venni. Mindenesetre le ellett Írnom, tárgy nélkül nem lehet levél. Hanem most már igazán szerelmes vagyok, de agyon — s v e 1 e bizonyára nem fogok szakitni másént csak úgy mint udvarlóval, hogy annál inkább sze- issem mint — férjemet. »0- huszártiszt. Még két évem art hátra, hogy tizenn yolc esztendős legyek s akkortájt lár lérjhezmenendők a lányok! -Neki- bizonyára soha em logoin megmutatni e bohóságot, ha kedves szer- esztő ur szíveskedik is kinyomtatni. Inkább vegye ko- ioly ígéretem, hogy többé sohasem szándékozom lap- tba Írni.* Akár esk üt leszek erre s az egész osztály dvözletével küldöm el. Tisztelettel Haunns Bella. * Komoly ígéretet az ellenkezőié várunk. Szert. Némelyek (éá bedig sokan) nap-nap mellett azt hajtogatják, hogy t * g Jr e n a népért az állam; de hogy m e 1 y l r i u y b a ii és mit? e kérdésre adósak maradnak a felelettel Nyilván azt értik a hangoztatott állami atyai áldás alatt, hogy a közönség bocsássa rendelkezésére a mi orosz népünknek az anyagi és erkölcsi boldogulhatás minden eszközét, vagyis tartsa jól sült galambbal. Mi ezt a táplálékot csak ellenségünknek tudnók ajánlani; de annak a néptöredéknek, melyhez berniünket a testvéri szeretet kapcsa csatol, nem. A repülő sült galamb oly nehéz emésztetü eledel, hogy (tapasztalás szerint) halállal fenyegeti á Véle élőt, legyen az egyén vagy nép. Mi nem -boldogítani- akarjuk a felvidéki népet, hanem azt akarjuk, hogy ő maga boldoguljon; csupán a boldogulhatás eszközeinek előteremtésében óhajtunk segítségére lenni, kívánjuk, hogy segítségére legyen az állam. E tekintetben a -legnagyobb magyarral tartunk, akinek tanítása szerint nem az adakozó segít a szegény £"bereíis temem az, aki abba a helyzetbe juttatja, hogy erőinek kifejti“? í*lfel Önmagán segíthessen. 4# igazi, értékes segély az önsegély. Jóleső örömmel kqpsfcntáljuk, hogy van közöttünk egy általánosan tisztelt férfiú, aki ebben az jf^pyban már tett lépéseket felvidéki köznépünk helyzetének javítása érdekében, fjz a férfiú R ó n a y Antal, aki orosz köznépünket a faipar kultiváláséra óhajtotta ránevelni. Fájdalom, az emberbaráti, melegen érző szív forrásából fakadt iQFeJjyéseit nem koronázta siker. Áz emberek nem tudlak n>egba»'átkpzpi a faiparral; nem fült a lel kükhöz a fával való pepecsélés. 4 f^ujupkát, a rendki vül soványan fizető Ősi földupvelés é§ mellett, léaesonyifd, megalázó munkának tekintették nem tudtak vele megbarátkozni A kísérlet dugába dőli Vájjon mi volt e kisérlel sikertelenségének oka Vájjon fl yeszni indult nép indolenciája-e ? Korántsem Felvidéki r>xípi)nk életre való nép, mely a' fám un kát (fadöntés, ölbe-vágás, uszlatás, fuvarozás) kedvel és ritka ügyességgel végzi. Re csakis gflber) a durva lelketlen formájában szereti a tamunkát •; tíssUtils})! alakjában, midőn nem a lest, hanem e. szellem ereje 1 a kéz ügyessége kell, hogy nyomot hagyjon az anyagon már nem kedvei/, méltóságán- alul állónak, -cigányos-- nak tartja. íme e z volt a kísérlet sikertelenségének oka Ha célt akarunk érni, lm az,t akarjuk, hogy köznépünk megszeresse azt az anyagot, mélynek f^íHolgq- zása neki az figzífiOflfe háromnegyedrészében munkát lisztes kenyeret ad: az: alupnal bfijj kezdenünk ; add); kell a fát hajlítanunk, arnig vessz# j jk0znépüak,8t gyep- mekkorában kell a fáin mi kára ránevelii). Nem vagyunk ama, nálunk gyökeret yerni küfön- nen sem kezdő -háziiparos- paedagogíai in py pártolója mely nzermestérség színhelyévé akarja tenni a népiskolát s ezáltal tulajdonképeni feladatától, az elemi ismere- :ek terjesztésétől eltereli; tehát nem azt mondjuk, hogy 1 faipar már az elemi iskolában, annak alsóbb osztá- yaiban is helyet foglaljon ; hanem azt, hogy a frigyes- alvi alsófoku yásipar-jskola mintájára kellene a felvidéken egy-két gyermekjáték-ipar iskolát létesíteni. Egyelőre iróbaképen a nagybereznai állami iskolával kapcsolat- )an lehetne egyet megnyitni Ha a köznép gyermekei fiatal korukban megsze- ’etnék a fa niuipari feldolgozását, felnőtt korukban egyik egfőbb kereset-forrásukat bírnák a faiparral való foglalkozásban. Ez is- egyik, lehetősége volna annak, hogy a lép önmagán segíthessen. Az ilyen faipar-iskolákba (melyek természeteset illamsegélylyfil volnának felállíthatok) jutalmazásokkal anyagi segítséggel kellene a nép gyermekeit beédesgetni: munkája ertekenek jelentékeny hányadát részükre muu- kakedvüknek tokozása végett félrerakosgatni, hogy mikor az iskolát elhagyják, legyen miből a szerszámot s a faanyagot beszerezni. Házi, nép és nem gyári ipart akarunk ; a nép közé akarjuk bevinni a fa feldolgozásának ügyességét. Hogy H termékeknek első sorban Ungvárt, később az egész országban piacot kell teremteni, önként értendő. E kötelesség a nép sorsát szivén viselő intelligenciánkra vár. Kezdetben bizony szükség lesz egy kis helyi patriotizmusra, de később népünk készítményei a külföldi termékekkel is ki fogja majd állani a versenyt. Az eszmét a felvidéki nép igaz barátainak figyelmébe ajánljuk Két kis apróság. Az egyik nem rossz, a másik jó. A közelebbi képviselőválasztás idejéből való mindakettő. Mivelhogy siettünk, hát megkéstünk a közlésükkel. De azért adjuk, mert jobb későn, mint —■ öt esztendő múlva. Mert mindent el lehet hinni a nap alatt, csak azt nem, hogy az újságíró valaha fel nem használja, amit tud. Ha előbb nincs alkalma, halála óráján is -kiírja !~ * ' $ Az egy pár bicsok (tulok). — Jó reggelt adjon a teremtő atyauristen ő szent felsége! Kedves egészségére az éjszakai nyugodalmat ! — Adjon isten Gyuri! Hát mi újság nálatok ? — Nagy újság van nálunk jó nagyságos uram f Pfen) hírünk a lelkesedésünkkel! — fiát ugyan ki iránt lelkesedtek olyan nagyon ? — Éi iránt ? Hát még kérdezni tudja a nagyságos ur? Hál nem érzi szivünk dobogását a nagyságos ur ? — Tán csak nem én vagyok a szerencsés halandó ? — De igen 1 A nép lelkesedését ki sem lehet mondani. Enge m küldtek n (mert utánam jő az egész falu), fiqgy megmondjam a nagyságos urnák: Ha az ág a főiddel összeszakad, sem lehet más a követ, mint a nagyságos nr j mert a nép lelkesedése borzasztó nagy. Amerre é n megyek, tüzöh-vizen utána m a falu áps raja-nagyja. — Nagyon sajnálom Gyuri, hogy most öt éve nem volt ekkora a lelkesedéstek. Most nem vehetem hasznát. Nem lépek fel, — Na fizf én nem tudom elhinni I Ki legyen fiát a követ, ha qlyan jó qr sem akar lenni, mint a nagy-, ságos ur. Nem hiszem. Csak tréfát űz velem a nagyságos ur. Eh ! éljen q nagyságos ur, a mi jó követünk, a ki nem sokára rendbe hozza az ország dolgát! Adjon parolát a nagyságos ur, hqzqm az egész falut. Hej! mert uram, soha sem láttam ilyen lelkesedést! Éjs ezzel (jyuri feléin nyujtá kapa-, kaszanyél által nagyon meg néni viselt kezét. — Nem adok parolát, Gyuri, mert nenj fepek fel- Hozza rendbe más az ország dolgait. Én csak itthon bajlódom a magam hajával meg a tietekkel. — Hát igazán nem lép fel a nagyságos nr? — faggat tovább etkqmorqdotf ábrázattal Myqri. — Nem. Semmiesetre sem. E hátározott beszédre a Gyuri felém nyújtott jobbja erőtlenül hullott alá- Arca elszomorodott, apró sárga szemeit bánatos merengéssel szegezte rám. Azután a lemondás sokat jelentő fejbólintásaival szójt > — Baj, baj ! Rida. Rida ! — Mi baj Gyuri? Hátha segíthetek rajta? — Nem lehet. Nyemozs . , . Egy pár bieskot szerettem volna venni! v.
