Ung, 1890. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1890-08-17 / 33. szám
közök kijelölését rendeli. Mik ezen eszközök ? A községi törvény 124. §-a szerint „a község minden olynemü jövedelme, mely eddig is községi célra fordittatott. “ Csak ha e jövedelem elég fedezetöt nem nyújtana, a fedezet a hiányzó összeg erejéig adókivetéssel szereztetik be A pótadó tehát nem állandó jövedelem, csak időleges, a szükséghez mérten; s a mely évre fedezetül kivettetik, csak azon év előirányzott kiadásaira fordítható. De mert nem minden jövedelem és pótadó foly be ugyanazon évben, annálfogva a kiadások sem fedezhetők az előirányzott összegekkel ugyanazon évben. Az ilyen fedezetlen kiadások és be nem folyt jövedelmek s pótadók a cselekvő és szenvedő vagyoni leltárba veendők fel, mert amily mérvben folynak be a cselekvő követelések, oly mérvben nyernek kielégítést a szenvedő állapotba felvett tartozások. Véleményünk szerint tehát a költségelőirányzatba a pótadó fel nem vehető fedezetként csak egyszer, akkor, amidőn a hiány valóságos fedezetéül százalékokban kivettetik. Sokkal helyesebb nézetet tolmácsolt volna a vármegyei főszámvevő, ha a tételt akként állítja fel, hogy a bevehetetlen és leirt városi pótadók összegét kérné kimutatni, mert ezen összeg a fedezeti részben csakugyan hiányzik s ez a következő évben pótlandó, mint veszteség a költségelőirányzatnál. Tudtommal ez idáig a költségelőirányzatok készítésénél soha nem volt felemlítve, pedig az ilyen leirt adók mennyisége évről-évrc szaporodván, ma már tekintélyes összeget képviselhet. Ezeket kiván- tuk tájékozásul elmondani az adófizető közönségnek, mert nemsokára úgy is tárgyalás alá kerül ismét a városi képviselőtestületben s jó lesz, ha mindnyájan gondolkozunk a tárgy felettt A törvényhatóság közgyűléséből. E hó 16-án Ungvármegye törvényhatósági bizottsága gróf Török József főispán elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott, melyre a tagok gyér számban jelentek me r. Nem is csuda. Ungvár városinak házi ügyeit tárgyalta leginkább a közgyűlés, meg valamit Lyuttáról s igy a többi vidék, mással is el lévén foglalva, nem nagyon sietett a közgyűlésben részt venni. Gróf Sztáray Antal azonban N.-Mihályból bekocsizott. A közgyűlést az elnöklő főispán megnyitván, egyúttal indokolta a rendkivüli egybehivást, mert oly sürgetős ügyek jöttek elő, amelyek halasztást nem szenvedhettek. Ilyen volt Ungvár város képviselőtestületének azon határozata, hogy a szervezési szabályrendelet némely szakaszát az általános tisztujitás küszöbén módosította, s ezen módositványokra a felsőbb jóváhagyást kérte ; de mivel e határozatát meg- felebbezték, a határozat erős elbírálás alá került. A módositványnak az a része, mely a köz- igazgatási és adóügyi tanácsnoki állások beszüntetését tárgyazza, az állandó választmány véleménye alapján nem fogadtatott el s utasittatott a város polgármestere a pályázatot erre a két állásra is pótlólag kihirdettetni ; ellenben a polgármester fizetésének 200 frt lakbérrel leendő emelése, a pénztárnok évi fizetése 800 frtban, az ellenőré 600 írtban, két első osztályú írnoké 450—450 frtban történt megállapítása a mai ^viszonyok közt indokoltnak találtatván, annak jóváhagyása elfogadtatott. Ez a tárgy és a többi oly simán és egyhangúlag ment keresztül, hogy a közgyűlés csak ámult- bámult a szótlan szónokokon. Jött ezután a Labore vize, mely elvitte az egykori rósz hidat s mert Zemplén vármegye nem akarja, hogy Ungvármegye az ő földjére lépjen, erélyes alispánunk minden intézkedése ellen panaszt emelt és a kereskedelmi miniszter, aki nem érti a tréfát és szereti a törvényes állapotot, Ungvármegye közönségét kitette a partra, mint a keszeget; az alispán pedig mit tehetett egyebet mint a kompot kihúzatta a gyepre és most Vaján község lakossága a Zemplénmegyei Deregnyő község lakosaira bámulhatnak a vizenjátegy álló esztendeig, mert a mint az alispán megmagyarázta a dolgot az állandó választmányban, a dolog el fog húzódni legalább egy évig, a mig a tárgyalások minden törvényes fórumon átmennek. Szegény Ungvármegyét meg akarják fojtani a szomszédok, hogy még kompon se járhassanak át a szomszédba. Ungvár város f. é. költségelőirányzata ismét vissza küldetik, hogy a főszámvevői észrevételeket érvényesítse. Stuhán Mihály ide vonatkozó felebbe - zése visszautasittatott, mert tárgytalanná lett a belügyminiszter már előbb intézkedvén a panaszolt kérdésben. — Roth Mendel kérvénye a korcsmáros társulat monopóliuma ellen, mint a bérlő társulat magánügye a polgári perutra utasittatott. __ Az Ungvár város területén tartózkodó külföldiek nyilvántartásáról alkotott szabályrendelet, a város által kiigazítva, elfogadtatott s megerősítés végett felterjesztetik a belügyminiszterhez. — Ungvárváros 1889. é. gyámpénztári mérlege felülvizsgáltatván, elfogadtatott s felterjesztik a belügyminisztériumhoz. Ezzel Ungvár város ügyei ki voltak merítve, jött utána Lyutta, de nagyon simán, ámbár Ruttner Gyula körjegyző a korcsmát, Fejér Emánuel kanonok az iskolát védték. Véleményt fog adni a járási főszolgabiró. Ezek után néhány jelentéktelen ügy elintézése következett. Végül jött Zemplénvármegye átirata a közigazgatás államosítása ellen. Gróf Sztáray Antal kért szót elsőnek és kifejezte, hogy ö igen jól érzi magát itt és igy nem kíván az államosításból. Ungvármegye tisztikara mindig megvédte becsületét s ha ily tisztikar vezeti a közügyeket nincs indokolva az államosítás s mert nem akar igazságtalan lenni e derék tisztikar ellen, lehetetlen hogy Zemplénvármegye köriratát ne pártolja. Gróf Török József főispán hálás köszönettel veszi előtte szóló dicsérő elismerését, melyet a tisztikarra mondott, de a körirat oly elvet vetett fel, melyhez ma még hozzá szólani, a mig t. i. a magas kormány e tekintetbeni nézetét nem ismerjük, korai, és mert a szabolcsi körirat is csak tudomásul vétetett, kéri ezt is az állandó választmány véleményéhez képest tudomásul venni. Molnárjózsef pártolja az állandó választmány véleményét. Weinberger Lipót az egyéni szabadság jogvédője, csatlakozik gróf Sztáray Antal indítványához. Dr. I váncsi László úgy tudja, hogy a kormány az autonómiát terjeszteni akarja, ha ez igy lesz, a kinevezett tisztviselőktől nem fél, mert azok jobban fognak dolgozni. Elfogadja az állandó választmány véleményét. Kende Péter alispán bár elfogadja az állandó választmány véleményét, de nem tart azokkal, akik nem akarják még most az elvet kimondani. ő bátran kimondja, hogy ősi jogaink mellett fogunk annak idején szót emelni Kende Mihály országgyűlési képviselőnk hasonló értelemben már most kijelenti, hogy a választásnak a hive és pártolja Zemplén vármegye feliratát. A határozat ily értelemben mondatott ki Különfélék. * Örömünnep. Ő felsége a király születése napját városunk, mint mindig, úgy ez idén is a kitelhető fénynyel fogja megünnepelni. Ablakainkban most is vidáman fognak lobogni a gyertyák, hirdetve az öröm ünnepét. Majd délelőtt a helybeli róm. kath. templomban, a székes egyházban és a ceholnyai gör. kath. plébánián ünnepélyes isteni tiszteletet fognak bemutatni dicsőén uralkodó királyunk és az uralkodóház jólétéért. Reggel 7 órakor tábori mise. * Szt. l8tván napja. Szépen fogja megünnepelni városunk a nagy nemzeti ünnepet. Szt. István napját is, minthogy előző este kivilágítás, majd 20-án a templomokban ünnepélyes Istentisztelet fog tartatni. * BÚCSÚ. Buzgóan zarándokolnak évente aug. 15-én, a „Regnum Mariánum“ oltalmazójának nagy ünnepén a keresztény hivek vallásos áhítatuktól ösztönöztetve a közeli Császlócba, hol szivük óhajait őszintén feltárva, önmaguk és nemzetük jóindulatáért esedeznek. Ez ősi szokásnak hódolva, ez idén is sokan gyűltek össze a csinosan rendezett falu tem domában, és úgy látszik, hogy kérésök meghallgattatásra is talált, mert — az üdítő és régóta várt eső csakhamar permetezni kezdett, és megöntözé a nap izzó melegétől kiszáradt földet. És a hivek sem maradtak hálátlanok a vett jósággal szemben. Figyelemmel hallgatták nt. Vodicska Imre császlóci segédlelkész ur tót nyelven mondott, és egyszerűségével is mindenkit meghódító beszédét, s megkettőzött figyelmük s áhítatuk ft, Laurenszky Ferenc őri plébános úr emelkedett ünnepi szónoklata alatt. E szép beszéd hatása alatt kezdé bemutatni ft. Pemp Antal ráthi esperesplébános ur a szent misét, mely ünnepélyes cselek- vénynél a faluban tartózkodó egri papnövendékek segédkeztek. Mise után a hivek hitükben erősbödve szétoszoltak, s a vendégek ft Kroó Vida plébános ur vendégszerető házánál gyűltek össze, hol vidám poharozás közt azon óhajuknak adtak kifejezést, hogy bárcsak minél több oly kellemes napot tölthet- nének a derék agastyán közelében. Őszintén kívánjuk. * Személyi hir. Tanbruki Braumüller Tivadar altábornagy ő méltósága, a cs. és kir. 6 hadtest parancsnoka f. hó lO.én az éjjeli vonattal a helyben állomásozó katonaság megszemléltetése végett ide érkezett, ő méltósága a szemlét f. hó 11-én tartotta meg és e fölötti dicsérő elismerését meleg szavakban nyilvánította. Kedden reggel vissza utazott Kassára. Tizenkét évvel később, vagyis 1881 augusztus hó egyik reggelén, az —i indóház előtt engem váró egyik bérkocsi mellett, mely számomra, ki akkor egy külföldi hidegvizgyógyintézetben kerestem egy igen komoly idegbaj ellen — 12 évi vidéki orvosi gyakorlatom első, kézzel fogható erdménye I — segély-és üdülést, az állomás részé ről ki volt rendelve, egy idegen úr, a legújabb divatú kalappal fején arany keretű csiptetővel orrán és vastag aranylánccal mellén, állott ki, mig én az állomási személyzettel néhány üdvözlő szót és kézszoritást váltottam, fejét, kissé rázva végre felém fordult és igy szólított meg : — Pista, rám ismersz-e ? — Nem én ; kihez van szerencsém ? — Sajnálom, én Andor vagyok I Igaz, hogy ha kettőnk közül valakit az idő foga nagyon is megrágott, úgy hiszem, nem én vagyok az. Szegény barátom, ugyan mi lelt téged I honnét fújt oly zordon szél reád, hogy még most is úgy nézesz ki, mint egy megdermedt -••- levélhordó! — Szívesen elmondom, ha benn a városban levő szerény hajlékomat megtiszteled. Én , . . t. i. nős vagyok, és nőm már várva várja jöttémét. Szerencséltess minket látogatásoddal; nem idegen személy vagy előtte ; nem egyszer beszéltem jövendöléseidről és engem illő óvásodról I De tudod: habem sua fata etiam — homines. Az ember ki nem kerülheti sorsát I De mi járatban vagy te itt a vidéken ? — Én — benn lakó X — özvegy grófnőt akarom meglátogatni, kivel gazdászati tekintetben vau egyet mást megbeszélni és végezni valóm; de hacsak időm engedi, még ma éjjelre vendéged leszek. Sok elbeszélni valóm volna. Tehát viszontlátásra 1 De hiába vártuk ; nem jött I Vagy két év előtt a lapokból tudtam meg, hogy megyénk „nagybirtokosa“ lett, és hogy valami „minla-gazdászat“ berendezésénél hihetetlenül költ. Már meg is bántam volt, hogy elválásunkkor oly szomorú jóslatot kötöttem jövőjéhez, annál is inkább, mert mig az enyém be nem teljesült, az övé, sajnosán, nagyon is megvalósult; és ennek folytán már nem egyszer ahhoz voltam közel, hogy — hivatkozva a múltakra és jövendölésére — tapasztalt nagyúri kegyéhez és pártfogásához folyamodjam; midőn éphusvét előtt vagy két nappal, a fővárosi napi lapomat kibontván, a napi újdonságok rovatában, vastag betűkkel szedett következő hirdetés vonta magára figyelmemet : — „Milliomos ház bukása“. Roppant feltűnést keltett tegnap a fővárosban az X. hires ház és milliomos cég fizetéseinek hirtelen beszüntetése. Úgy hírlik, hogy a tőzsdén szenvedett roppant veszteségek és egy mintagazdászatban esztelenül foganatosított mindennemű újítások és haszontalan befektetések idézték elő ezen régi és szilárd ház összeomlását; melynek egyedüli károsultjai — hiteles adatok szerint — csakis az illető ház főnökei lesznek, roppant vagyonukat az utolsó garasig hitelezőik teljes kártalanítására ajánlván fel.“ S igy is volt. Az egykori megirigyelt milliomos gazdagok, szánalomra méltó szegények lettek ! Egyikök — volt kar- és laktársam — most 28 év múltán, ugyanazon helyen, hol egykor mint Mae- cenás szerepelt, most tanácsomra — a legnagyobb nélkülözések közt, izzadva gyűjti össze azt a nehány vény — morzsát, melynek segélyével azon útra készül, melyet én már meghaladtam. Nem változó-e a sors kegye? Ez eset nemcsak, hogy roppant megrendített, de nagy befolyással is volt reám nézve, és, úgy hiszem, jövendőbeli elhatározásomra is. Nem is késtem belőle a kellő tanulságot levonni ; és ime, kit én, mint szegény tanuló, évek hosszú során legjobban megirigyeltem, még pedig már csak azért is, hogy ama göröngyös útról, mely köztudomásilag len tről fölfelé vezet, ő neki még csak fogalma sem volt; — mondom — azt, a szegénynek, most vénségére kell megtennie, miután a sors végzete szerint, a sokkal nehezebbet, úgy hiszem, t. i. mely felülről lefelé vezet, oly rohamosan már megtette volt, Mióta pedig ezen szomorú tapasztalattal gazdagabb vagyok, úgyszólván, kibékültem a saját sorsommal is. Inkább folytatom már megszokott utamat: lentről felfelé továbbra is ; és legyeD az bárminő göröngyös is ; —-de legalább biztos, és mindenesetre a „lezuhanás“ veszedelme elől óv meg. S még egy, taláD a legszomorubb lehetőség elől is; mert bárhová vezet utam — Amerikába bizton nem vezet 1 Ilyen az élet.
