Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-02 / 9. szám

A tekintetes városi tanácsnak Ungvárt.

A tekintetes városi tanács kétségkivül azon két rendkívüli fontossággal biró törvényjavaslatról, melyeket az iparnak nyújtandó állami kedvezmények és nagyszabású iparbank létesítése tárgyában a kereskedelmi- és pénzügyminiszter urak a törvényhozás elé terjesztettek, tudomással bir.

Ezen törvényjavaslatok célja a külföldi és hazai tőkét arra bátorítani és lelkesíteni, hogy nagyobb ipartelepek alapításában keressen bőven jövedelmező elhelyezést.

Miután a hazai tőkepénzesek mind ez ideig vonakodtak nagyobb szabású gyárak alapításában részt venni és miután a külföldi tőkepénzes nem ismeri hazánk viszonyait, szintén tartózkodott a gyáralapitástól idegen földön; rendkívüli eszközökről kellett gondoskodni, melyek mind a hazai, mind a külföldi tőke bizalmatlanságát eloszlassák.

Ilyen rendkívüli eszköznek tekintendő az említett két törvényjavaslat, melyek immár a parlament bizottságai által tárgyaltatnak és nemsokára bizonyára törvényerőre fognak emelkedni.

Az állam a maga részéről tehát minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy a gyáralapitást tekintélyes iparnak megteremtését lehetővé tegye,

Most már a többi mérvadó tényezőkön a sor, hogy magok részéről megfelelő áldozatok hozatala által egyrészt a kitűzött nagy célt előmozdítsák, másrészt az uj gyárala- pitások hasznát önmagoknak és vidéküknek biztosítsák.

A tekintetes tanács vezetése alatt álló és kormányzatára bízott város bir mindazon kellékekkel, melyek egy nagy textil ipari vagy más gyárnak területén való felállításához megkívántainak, s ily gyártelepnek a város területén való létesítése kétségkivül nagy lendületet adna a város fejlődésének és azonkívül bő és jövedelmező kereseti forrást nyújtana a város és környéke munkás népének.

Miután a tekintetes tanács gondozására bízott város érdekét szivünkön hordjuk, hivatalos tisztelettel felkérjük : tegye az általunk elmondottakat komoly megfontolás tárgyává és a városi képviselettel egyetértőig hozza mielőbb tudomásunkra, mily áldozatokat volna hajlandó hozni azon esetre, ha az említett gyártelepek egyike vagy másika területén íelállitlalnék ?

Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy ezen áldozatok megfelelő ingyenteleknek, esetleg épületeknek, ingyenes vizerőnek felajánlásából és bizonyos mennyiségű tüzelőfának tiz vagy több évre való ingyenes adományozásából állanának. >

Tisztelettel kérjük a tekintetes tanácsot, miszerint •zen a városra nézve fölötte fontos ügyben a képviselő- testület határozatát mielőbb kieszközölni és eljárása eredményét tudomásunkra hozni szíveskedjék.

Ha nagyobb vagy kisebb laktanya és a megfelelő katonaság elnyerésének vágya egy-egy vidéki városban lázas mozgalmat előidézni képes, mennyivel inkább kell városainknak arra törekedni, hogy nagy gyártelepek alapításánál ne mellőztessenek, mert hiszen egy nagy gyárnak tízszer nagyobb hatása van egy város felvirágoztatására, mint egy csomó laktanyának, egy törvényszéknek, vagy bármily más hivatalnak.

Szent meggyőződésünk, hogy a tekintetes tanács jóakaratunkat méltányolva és az általunk megpendített kérdés fontosságát átérteni és ehez képest a jelzett irányban intézkedni fog.

Kassán, 1890. évi február 16-án.

Hazafias üdvözlettel

SZAKMÁRY D E I L

al elnök. titkár.

Városunk érdekében tehát az ipar fejlesztése utján tehetünk valamit sikeresen. Hogy és miként ? elmondjuk más alkalommal.

Szeme lobban,

Szive dobban,

Ezt soh’sem érezte !

Miért búgnak A kis gerlék ?

Most már megértette !

Ez az »első szerelem» költészte, ok- és fejlődés tana.

S mi az «utolsó szerelem» ? Hallom lázas kíváncsisággal kivált azokat kérdezni, kik már maguk is az «elsőn» szerencsésen túlestek; azaz kiket a sors, túlságos áldozatok és lelki küzdelmek nélkül vezetett a házasság biztos kikötőjébe.

Nem egyéb mint az elsőnek, maga a szerző által javított, utolsó kiadása!

Ugyanis kik kertészettel foglalkoznak, igen jól tudják, hogy nyár derekán a rózsák (és még sok más kevésbé költészeti virág) másod ízben bimbódznak oly annyira, hogy ezen «másodvirágzás» sokkal dusabb és pompásabb virágkoszorut szokott hajtani, mint a tavaszi első virágzás. Hasonlóan mint az örök természet országában, sokszor az emberi világban is a legfelsőbb rendű élőlénynyel, az embervirággal szinte igy van. Ha az élet nyarán túl van, egyszerre szivében csodálatos és eredeti bimbódzás és virágzás fejlődik ki, mely késő őszig eltart. Összehasonlítva a tavaszi vagyis az első virágzással, lehet, hogy az utóbbi nélkülözi a harmatlepte illatosságot, épugy a szív első kikeletjének szinpompáját és kedves ártatlanságát is. De a most létrejött érzelmek sokkal állandóbbak, sokkal erősebbek, mint az elsők. Nem égbe törők ugyan, sem nem ösztönszerüek többé, de annál inkább szilárdak ; nem szivárvány színezetben fénylő csillagok, de kellemesen és tartósan melegítő kandallók ; nem gyújtók, de perzselők! Ez az u. n. «másod- virágzás» mindig az «utolsó», többnyire azonban egyszersmind az «első« valódi szerelem! (Vége köv.)

„Különfélék.

* A m. kir. postatakarékpénztár 1890. január havi forgalma a következő: A m. kir. postatakarékpénztárnál 1890. január havában I. a takarék forgalomban : betétetett 491942 frt 49 kr., visszafizettetett 289238 frt 75 kr., a betétállag ennélfogva e hóban 202703 frt 92 krral gyarapodott. Az összforgalom 1890. január havában 781181 frt 6 krt. tett ki. 1890. január havában mint uj betevő belépett 7680, a betevők közül kilépett 3551, a betevő számában tehát 4129 szaporodás mutatkozik. Betevők számára e hóban értékpapír 33700 frt névértékben vásároltatott. II. A cheque forgalomban : betétetett 302389 frt 5 kr., visszafizettetett 145839 frt 25 kr., a betétállag tehát e hóban 156549 frt 80 kr. Az összforgalom 1890. január havában 448228 frt 30 kr. 1890. január havában a számtulajdonosok sorába felvétetett 292, a számtulajdonosok sorából kilépett 1, a szám tulajdonosok száma a cheque forgalomban 1890. január 31-én 291, a kik közül 164 a clearing forgalomhoz is csatlakozott. A m. kir. postatakarékpénztár betétállaga 1890. január 31-én: a takarék forgalomban 3840038 frt 96 kr., a cheque forgalomban 156549 frt 80 kr., összesen 3996588 frt 76 kr. Az összes résztvevők száma 1890. január 31-én: a takarék forgalomban 154528, a cheque forgalomban 291, összesen 154819 A betevők részére 1890. január 31-ig összesen 367 járadékkönyvecske állíttatott ki, a melyekre összesen 693000 frt névértékű értékpapír van az intézetnél letétben elhelyezve. A betevők részére 1890. jan. 31-ig vásároltatott és számukra megküldetett 655200 frt névért, értékpapír.

* A nagybereznai járás körjegyzők báljára utólagosan beküldtek: Nagyságos Fircák Gyula 5 frtot, Fábry Géza 2 frtot, Fábry Jenő 2 frtot, Prámer Ádám 2 frtot, Pigmond János 1 frtot, Torma János 1 frtot, összesen 13 frtot, mely összeg köszönettel nyugt áztatik. Ennek fele a nagybereznai toronyóra javára, másik fele pedig az országos jegyzői árvaház javára beküldetett.

A rendezőség.

* A vasárnapi munkaszünetről Baross Gábor kereskedelmi miniszter előterjesztette már törvényjavaslatát, mely azonhan a képviselőház tárgyalása előtt még leküldetik véleményezés végett a kereskedelmi és iparkamarákhoz, és az ezen törvénynyel érintendő szaktestületekhez.

* Eljegyzés. Dr. Knott Gusztáv, ezredorvos, m. hó 23-án jegyet váltott Levy Karola kisasszonynyal, dr. Levy József helybeli orvos leányával.

* Színház. Gerőfy Andor színtársulata időzik városunkban, de oly válságos helyzetbe jutott, hogy a szegény tagok majd éhen halnak. Az előadott darabokban egyik-másik tagnak a tehetsége fel-felesi 11 áin 1 ik, hanem a sanyarú helyzet meglátszik a játékukon. A közönség könyörületét felhívjuk a szerencsétlenül járt társulat iránt, vegye oltalmába s e héten, mely játékuk utolsó hete, látogassa meg előadásaikat, hogy legalább utra- valójuk legyen.

* Országos vásárunk e hó 10 és 11-én fog

megtartatni.

* Eleblábolt ember A múltkor azt irtuk, hogy Szklenka József szabómester eltűnt; a nyomozás kiderítette, hogy bizony nem annyira eltűnt ő kelme, mint eleblábolt, de gondoskodni kívánt magáról, mert 1200 frt felkölcsönzött pénzt is elvitt magával. Még sajnálkoztak az élelmes majsztram uramon.

* Időjárásunk folyton hideg és zord, s nincs egyhamar kilátásunk enyhe időre, mert a sok hó és jég csaknem lehetetlenné teszi, hogy a levegő megenyhüljön.

* A sorozás holnap veszi kezdetét Nagy- Ka p o s o n. Ungvár városában e hó 24-én lesz.

* Uj választás. Az ungvári első választó kerületben, a savanyuvizen Fineicky Mihály megyei bizottsági tag lemondása folytán a törvényhatóság uj választást rendelt el és határidőül folyó hó 10-ét tűzte ki, elnökül pedig Mislinszky József bizottsági tagot küldte ki.

* A gymnasium kérdésében a vármegye törvény- hatósági bizottsága akként határozott, hogy felajánl a miniszternek két alkalmas helyet, de ha a miniszternek egyik sem tetszenék, akkor 25.000 frt készpénzt hajlandó adni, melynek Dg-részét Ungvár városa adná, a város azonban a megyei a/3 -ad részben is részes volna megfelelő adója után.

* Az ungvári porcellán- és agyagipar részvénytársaság, mint a fővárosi lapokban olvassuk, február hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott Budapesten. Az igazgatóság jelenté, hogy az építkezések befejeztetvén, a rendszeres munka a gyár valamennyi osztályában megindult. A közgyűlés Bossányi Ivánt és Fellner Sándor műépítészt igazgatósági tagokul választotta.

* A házalási ipar megszorításra alkotandó törvényjavaslat módosítása tárgyában a mozgékony kassai kereskedelmi- és iparkamara kezdeményezésére Szakmáry Károly, Deil Jenő és Siposs Gyula vezetése alatt, 25 tagból álló küldöttség járt február 23-án Baross Gábor kereskedelmi miniszternél, kérve őt, hogy a törvény- javaslat ama pontja, mely szerint a házalási tilalom csak a több mint 10,000 lakosú városokban hozassák be, oda módosíttassák, hogy e tilalom a kereskedelmi- és iparkamarák javaslatára esetről-esetre a 10,000-nél kevesebb lakosú városokra is kiterjesztessék. A küldöttség egyúttal arra kérte a minisztert, hogy f. évben rendezendő délmagyarországi iparkiállitás alkalmával tartandó országos kongresszus diszelnökségét fogadja el. A miniszter az iparkamara küldöttségét a nála megszokott szívélyességgel fogadta,, s megígérte, hogy a memorandum alakjában benyújtott kérvényt tanulmányozni és jóakarata figyelmére méltatni fogja, a diszelnökséget pedig a legnagyobb örömmel fogadta el. Ezután a küldöttség, melyben Eperjes, Gölnitz-Bánya, Igló, Késmárk, Lőcse, S.-A.-Ujhely, Ujhely, Ungvár és Zilah városok küldöttei vettek részt, az István főherczeg szállodában gazdag lakomához ült, mely alatt lelkes toasztokat mondtak a

miniszterre, Deil, Siposs és Lányi. Hasonló célú küldöttség járt másnap a miniszternél Rozsnyóról Radványi István miskolci kamarai elnök vezetése alatt. A küldöttség tagjai voltak: Marki .1. Imre, Kubinyi Ödön és Fey- mann László.

— A mint értesülünk, az Assicurazioni Generálihoz közel álló körökben egy magyar jég- és visszbiztositó- társaságot szándékoznak alapítani ; a társaság egy millió forint alaptőkével alakul, székhelye Budapest lesz és hazánkban, mint szintén Ausztriában jégbiztosítással fog közvetlenül foglalkozni, mely czélra az Assicurazioni Generali saját ügynöki hálózatát és az általa gyűjtött becses üzleti anyagot rendelkezése alá bocsájtja; ezenfelül tüzbiztositási üzletéből is nagyobb mérvben fogja az uj társaságot részeltetni. Minthogy a társaság működését minden alapítási és szavazási költség nélkül fogja megkezdetni, azonfelül az alaptőke egy részét magok a Generali főügynökei jegyezték, ez uj társaság előnyös fejlődése előre biztosítva van.

Néhány igaz szó iparunkról.

A párisi leállítás szintén igazolja, hogy a világ ipara legutóbbi éveinkben ismét óriási haladást tett. Az emberi elme szolgájává bilincselte a természet leghatalmasabb, legféktelenebb, leg- rontóbb elemeit s azok segélyével értékesíteni birja még a leghaszontalanabbnak tekintett anyagokat is, melyek dúsgazdagokká bűvölik azon nemzeteket, melyek ezen eszközöket céljaik elérésére használni tudják.

Nehéz az átalakulás; de e nélkül el kell a magyarnak vesznie, — még pedig nagy ellenségeink gúnykacaja között. Dicstelenül, nem erőszakos halállal, hanem sorvadás okozta végelgyengülésben. Ugyanazon dob, mely csatákban hős lettekre lelkesité a haldokló vitézt adja a jelt földbirtokos cnriájának elhagyására, melyet idegenek foglalnak el nem acél, de papír fegyverekkel.

Újabban ugyan divattá lett az iparról beszélni és irni. Az iparra buzdítani a szegény embereket. De azért mégis csak némi tartózkodással, némi leereszkedéssel viselkedik az iparossal a született uraság: minek következményeként látjuk, hogy az iparos ügyvéddé, bíróvá, földbirtokossá stb. neveli fiát ha csak módja van. vagy ha némi tehetséget fedez fel benne, mivel nem kívánja neki azon társadalmi sinylődést, melyben ő maga átküzdi életéi, így ezen osztály nem fejlődhetik, hanem marad a régiben. Mit is lehet várni oly szegény emberektől, kiknek legvagyonosabbjai. más pályákra térnek.

Honnét jöjjön az eszme, a találmány, a tudás és a pénz a szükséges kísérletezésekre, melyek nélkül ipari haladás, felvirágzás, lehetetetlen. Vagy talán pótolja ezt a kormány? Ha itt-ott akad egy élesebb elme az iparos körökön belül, vagy azokon kívül, és van valami gondolatja — nem-e kénytelen honi pártolás hiányában külföldön keresni támaszt? Ott érvényesül, még pedig gyakorta nem ritkán édes hazája megrövidülésére, kárára és kizsákmányolására ; mert itthon az iparos köröknek nincs pénzök vállalkozásra, a kormány pedig még hivatalnokainak idejét is inkább más mindenfélére, mint a fölöslegeseknek tartott remek találmányok beható tanulmányozására használja.

így folyik ez nálunk régóta és marad minden a réginél, talán addig, a mig majd késő lesz a mulasztások fölött álmélkodni. Nem a párisi szégyenletes kiállításunkat veszem irányadóul; mert hiszen ott hivatalosan nem vagyunk képviselve, ámde tekintem össziparunk fejlődésének fokát s megállapítom elmaradottságunkat. Hisz azon kevés, a mink van, még az sem igazán magyar; mert az szinte kizárólag idegenek nyújtják, művelik Magyarországon; mig a magyar faj gyermekei majdnem tüntetőleg nézik le az ipari fogllkoazást, mintha az méltóságuk alatinak tartanák. Ámde e botorság mindenkit, a ki az ipart műveli, érzelmeiben nagyon sért; az lenézés, kisebbítés.

Elég, ha előveszszük a budapesti gyárosok névsorát; ott látjuk az iparosok mily csekély-töredéke bir magyar névvel; ha köztök itt-ott találkozik ilyen, az legtöbb esetben vagy leújabban magyarosított név, vagy pedig a legszegényebb csizmadia esetleg kovács-műhelyt nevezi magáénak. A vagyonosabb iparosok többnyire idegenek, a kik csak ideig-óráig nevezik az országot második hónuknak, de bizonyára nem osztoznak annak örömében és bánatában. Mihelyt pár forintot szerzett e téren, zsémbelve az aristocrala magyar szellem ellen, viszi magával munkájának eredményét régi hazájába.

De hány van ezek között nem : végzett akadémikus, de csak olyan is, ki az ötödik középiskolát elvégezte? Mit várhatunk, mit remélhetünk ezen osztálytól? Nem látják még át irányadó köreink, hogy itt a 12-ik óra, melyben segíteni kell e veszélyes bajon?

Nem gondoskodnak eszközökről, melyek által az iparos osztály tekintélyének emelése által az ott fejlődő szellemi és anyagi erők ott tartassanak és a többi osztályokból újabbak oda édes- gettesenek ?

Nem küldenek nagyobb számú tehetséges fiatalokat külföldre kiképeztetés végett, hogy onnét ne csak tudományt, de főleg új szellemet és iparos önérzetet hozzanak magukkal, mellyel sikeresen küzdhessenek a fent ecsetelt előítéletek ellen ; mert az itteni légkörben nevekedett egyének között, csak ritkán találkozik valaki, ki azen lenézett, hálátlan feladatra vállalkozzék; ki pénzt és magasabb értelmi fejlettséget hozzon e térre hogy ott vagyonával és nevével emelje az ipar tekintélyét, mely a művelt külföldön erre nem szorul. — de mely nálunk — említet okoknál fogva még mindig nélkülözi azon állás a társadalomban, mely nélkül onnét inkább szöknek a kik tehetik, hogysem oda vonzódnának az előkelő osztályok.

Látunk ugyan újabban egyes kivételeket, de ezek olyan ritkák mint a fehér hollók, úgy Ándrássy Manó gróf foglalkozik iparvállalataival, de amint hallatszik az elért sikerrel megelégedve máris elakarja adni vasbányáit s kohóit egy idegen társaságnak, sőt állítólag már meg is van a szerződés.

Helyesebben cselekszik Tarnóczy Gusztáv, ki gazdasági gyárát előbb gépgyárrá 'és legújabban tűzi fecskendő gyárrá fejlesztette és rövid idő alatt már is annyira vitte, hogy amint egy f. hóban tartott kísérletnél személyesen meggyőződtem, fecskendői nemcsak elérték az eddigi gyárakban készültek minőségét, hanem azokat felül is múlták, igy azoknak melyeknek kísérlete mellett jelen voltam, amint a gyárból kikerültek 100 mm. cilindebőség mellett 33 méter távolságra lövelték a vizet 12. mm. sugárcsővel.

Igaz, minden uj gyárnak könnyű a régieket felülmúlnia, mert az újaknak a meglevők mintául szolgálnak. Ennek nem keli egyebet tennie, mint hogy a létező legjobb rendszereket összehasonlítsa és maga azt készítse, ami ezek között legjobbnak bizonyult, illetőleg a különféle rendszereknek legjobb részeit összeegyeztetve egy jó egészszé alakítsa és az újabb észleletekkel tökélyesbitse, illetőleg az újabb találmányokat ezeknél érvényre juttassa, ami a régieknél a megszokott, megrögzött convervsaiv szellemen kivül még azon nehézségbe is ütközik, hogy ezek az aránytalanul sok pénzbe kerülő mintáknak megsemmisítésére és újaknak beszerzésére nem olyan könnyen határozzák el magukat: és igy bár nekik meg van régi hírnevüknek előnye, de minőség tekintetében soha sem versenyezhetnek az uj vállalatoknak töké- lyesbitett rendszereivel. E nélkül soha sem keletkezhetnék uj gyár és a régiek a versenytőli félelem hiányában megörökítenék régi, kényelmes rendszereiket és lehetetlenné tennének minden haladást, enélkül még ma is fűzfa fecskendőkkel oltanánk a tüzet, úgymint azt őseink tevék.

Amint alkalmam volt arról meggyőződni, Tarnóczy nem kiméi semmi áldozatot — meghozatta a leghíresebb világhírű fecskendőgyáraknak legújabb gépeit, hogy ezeknek alapján const- málhassa rendszerét. E célból személyesen tanulmányozta a párizsi világ, a vindsori országos és a berlini mentő s tűzoltói kiállításokat és az i ott legjobbaknak ítélt találmányokat nálunk meghonosította ;