Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-09 / 6. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1800. vasárnap, február 0. 6. SZÁM. Megjelen MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak $1. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. KIADÓHIVATAL : Poliaosek Miksa könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — — 4 frt. Félévre — — — — 2 » Negyedévre — — — 1 » Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések az «Ung» kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. »V EGY ESTA RTA LM U HETILAP. UNGVÁBMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Uivatalos közlemények. ad. 2531. 18897 Hirdetmény. Melynélf'ogva alantirt pénztári hivatal által közhírré tétetik, hogy mindazon adózók, kik 111-ad osztályú) keresetiadó, valamint a tőkekamat adóra vonatkozó! vallomási iveiket ez ideig a városi pénztári hivatalhoz még be nem nyújtották, felhivatnak, hogy ezen vallomásaikat 8 nap alatt, annyival inkább adják be, mert különben adójuk hivatalból fog megállapittatni. Ungvárt, 1890. január hó 30-án. Városi adópénztár. j KÉMÉNYESSY FERENC, pénztárnok. Hirdetmény. Az 1888. évi XXXVI. t. c. 24. §-a által felhatal-* mazást nyertem oly intézkedések megtételére, a melyek i lehetővé teszik azt, hogy az italmérési jog kártalanítása lejében kiszolgáltatandó, de csak későbben igényelhető kötvények bizonyos előre megbatározott árfolyamon már korábban értékesíthetők legyenek. Ezen törvényes felhatalmazás alapján és oly célból, i hogy a pénzpiacra hozandó kártalanítási kötvényeknek s lehetőleg kedvező árfolyam biztosittassék, abban álla-! pódium meg, hogy az államkincstárt, mint magántulajdonost illető kötvényekkel együttesen és egyenlő feltételek mellett értékesíttessenek mindazon magán kártalanítási igényjogosultak kötvényei is, a kik kötvényeiknek eláru- sitásánál a m. kir. pénzügy minis tér közvetítését kívánják igénybe venni. Ehhez képest az 1888. évi XXXVI. t. c. 19. és 20. §-ai alapján kibocsátandó s 41/, °/0-os adómentes szelvényekkel ellátott kártalanitási kötvények közül a törvény 23. és 24. §-aiban nyert felhatalmazás alapján, nemcsak az államot, mint magántulajdonost illető kötvényeket, hanem azon magánjogosultakat illető kötvényeket is azonnal forgalomba kívánom bocsátani, a kik az őket illető kötvények vagy azok egy részének értékesítésére nézve az alábbiak szerint az állam közvetítését kívánják igénybe venni. A címletek értékesítésénél ezen közvetítést igénybe vehetik mindazon magán kártalanitási igényjogosultak, kik a jelen hirdetményben megjelölt bejelentési véghatárnapon a részökre megállapított kártalanitási összeg fölött szabadon rendelkeznek. Ezek az őket illető címleteket értékesítés végett bejelenthetik tekintet nélkül arra, vájjon kártalanításuk összege egyezményileg vagy határozatiig végérvényesen meg van-e már állapítva vagy nem. Ellenben a kijáró kötvények értékesítésének közvetítése a jelen hirdetmény alapján nem vehető igénybe azon esetekben, melyekben a kártalanitási összeg az 1888. évi XXXVI. t.-c. 10. §-a értelmében lett megállapítva, és olyanokban, melyekben az említett törvény 21. §-a, illetve az 1889. évi 45.896. számú m. kir. igazságügyministeri rendelet alapján a kártalanitási összeg kiszolgáltatása a bíróságnak van fentartva, és a bíróság erre vonatkozólag még nem határozott, illetőleg a kiszolgáltatásra megállapítandó határidő lejártáig nem határoz. Hasonlókép nem vehető igénybe a kötvények értékesítésének közvetítése azon esetekben, melyekben az 1888. évi XXXVI. t.-c. 19. §-a értelmében a megállapított kártalanitási összeg fejében kötményezett kötvények lesznek kiállitandók. A legcsekélyebb árfolyam, a melyen alul a kötvények eladatni nem fognak, a kártalanitási kötvények minden 100 frtnyi névértéke után kilencvenkét (92) oszt. ért. forintban s a tőke után 1890. évi január 1-től a kiűzetésig járó 4'/* °/0-nyi kamatban van megállapítva. Az értékesített kötvényeknek eladási ára és kamatai az illető jogosultaknak egy később közzéteendő határnapon legkésőbb f. évi májusig rendelkezésére fognak bocsáttatni. A kijáró összeg a bejelentésben erre az illető jogosult által megjelölt állami pénztárnál lesz felvehető. A pénz felvételére megállapítandó s később közzéteendő határnapon az értékesített kötvények a jogosult részére kamatozni megszűnnek és az eladási ár után sem lesz időközi kamat követelhető. Az értékesítés közvetítéséért a m. kir. pénzügy- ministerium közvetítői hasznot nem számit, és a kincstárt, mint tulajdonost megillető káitálanitási kötvények sem fognak kedvezőbb feltételek alatt értékesíttetni, mint a kötvények értékesítésére nézve a m. kir. pénzügyminis- terium közvetítését igénybe vett. magánosoké. Az értékesítésnél a 92°/0-nyi árfolyamon felül netalán | elérendő nyereség — az értékesítésnél felmerülhető költ- j ségek levonása után — teljesen egyenlő arányban fog az államkincstár, mint kötvénytulajdonos és a magán | kötvénytulajdonosok között megosztatni és a vállalkozó! pénzcsoporttal megejtendő leszámolás után a jogosul- i taknak kiszolgáltatni. Ezekhez képest felhivatnak mindazon jogosultak, kik a részökre megállapított kártalanitási összeg felett a fentebb meghatározott módon szabadon rendelkeznek, hogy a mennyiben kártalanitási kötvényeiknek a fent jelzett feltételek mellett leendő értékesítésére a m. kir. pénzügyminisztérium közvetítését kívánják igénybe venni, ebbeli elhatározásukat a jelen hirdetmény mellékletét képező mintának megfelelő alakú, és két tanú által előt- temezett, aláírással ellátott bélyegmentes kötelező nyilatkozatában legkésőbb f. évi február hó végéig a m. kir. pénzügyminisztérium tudomására hozzák. Ily bejelentés felesleges azok részéről, akik kártalanitási tőkéire a kincstár közvetítésével már előleget nyertek. Végül tudomására hozatik az érdekelteknek, hogy a kártalanitási kölvénjek1 'k&Ivessö árfolyamának biztosítása szempontjából az államkincstár tulajdonát képező, valamint a jelen hirdetmény alapján értékesítésre bejelentendő kötvényeken kivül más közforgalmú kártalanitási kötvények 1891. előtt kiadathatni nem fognak. A bejelentéshez szükséges űrlapok az összes m. kir. állami pénztáraknál és adóhivataloknál díjmentesen kaphatók. Kelt Budapesten, 1890. évi február bó 1-én. WEKERLE SÁNDOR, s. k. 79*^ sz — j . —— Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének. Ezen hirdetmény pénzügyminiszter ur Ő méltóságának f. hó 4-én 278 száma kelt rendelete folytán Czimnek azonnali közhírré tétel végett kiadatik, s az *Ung* helyilap utján is közzé tétetik, Ungvárt, 1890. évi február hó 8-án. KENDE PÉTER alispán. Az agyagipar. Nehány évvel ezelőtt városunk, a vármegye és saját áldozatkészségének felajánlása mellett a magas kormány subventiójával s a kassai iparkamara segélyezésére támaszkodva, egy agyagipariskola felállítását mozdította ele, mely iskola kezdetben a bevezető elemi oktatást, később az oktatás gyakorlati alkalmazását alapul használva, oda fejlesztette az alapitó tagok intentióját, hogy ma már egy jól berendezett gyártelep van az iskola helyén. Az eddig kitanult tanoneok, a gyárban alkalmazást találnak és a gyár kezd a világpiacán saját gyártmányaival feltűnni. Rendes és állandó piaca a gyárnak Francia és Olaszország. Az ungvári agyagipargyár rövid idő alatt érvényesül s tehetséges mintázója a gyárnak, ijóhirnevót igyekszik érvényre juttatni. Kezdetben a j pessimisták nem sok biztatót találtak az agyagipar- I iskola felállításában, s íme ma már egy rendes, mondhatni nyereséges iparvállalattá fejlődött ki. E gyors előmenetel a városnak hasznára van, : tekintélyét emeli, mert se az elvitt kir. törvényszék, ! se a megígért uj pénzügyigazgatóság nem pótol- j hatná, ama veszteségeket, melyek érhetnék városunkat 1 akkor, ha a most fejlődésnek indult agyagipar és 'székgyár megszűnnének. Városi képviselő-testületünk kezdettől fogva mindig kiszolgáltatta az agyagipariskola fentartá- sához szükséges lakbórösszeget egész a múltévi augusztus haváig, a mikor az iskola megszűnt, hogy helyt adjon egy gyártelepnek, mely képes saját erejéből is megélni ; de egyúttal városunk kereskedelmi forgalmát is emelni. Az agyagipariskola beszüntetése hátrányára szolgál a gyártelepnek, mert nem kap helyben elég képzett mestert, hanem hozatnia kell más vidékekről, sőt külföldről is, ellenben ha volnának itten elegen, a kik az iskolai tanulmányokat bevógeztók, szívesebben fogadná fel az ittenieket. Talán ez sem kerülte ki a kereskedelemügyi miniszter figyelmét, mert alábbi leiratában súlyt fektet az agyagipariskola újjászervezésére. A leirat következőleg hangzik : „Kereskedelemügyi m. k. minister. 68.047. sz. Ungvármegye közönségének ! Az agyagipar fejlesztése érdekében elhatároztam, hogy az ungvári agyagipar szakiskolát, arra az esetre, ha az érdekelt körök ezen iskola fenntartási költségeihez továbbra is hozzájárulni hajlandóknak nyilatkoznak, újjászervezem. Tekintettel arra, hogy ezen iskola a szerzett tapasztalatok szerint, valamint eddig, úgy a jövőb°n is jótékony hatást van hivatva a vármegye érdekelt iparos köreire gyakorolni, indokoltnak tartom, hogy annak fenntartási költségeihez, úgy a vármegye törvényhatósága, valamint Ungvár város képviselőtestülete is, anyagilag hozzájáruljon. Ez okból felhívom a vármegye közönségét, hogy fontolóra vevén, mily jelentékeny érdeket képez a nevezett iskolának azon vidéken továbbra is leendő fenntartása, hozzám mielőbb jelentést tegyen, mily összeggel, vagy más természetű hozzájárulással hajlandó a vármegye közönsége és a város az iskolát támogatni, s mennyi időre hajlandó anyagi támogatását kötelezőleg biztosítani? Budapesten, 1890. évi január hó 4-én. Baross, s. k.“ E leirat közöltetett Ungvár városa polgármesterével, hogy az ügyet vigye a képviselő-testület elé s mielőbb hozzon határozatot. Azt hisszük, hogy e tárgyról sokat beszélni és sokat magyarázni fölösleges ; eredményében láthatja minden ember, hogy az agyagipar gyártás mennyi embert foglalkoztat és a ki a maga szakmájában kitanult, mily szép keresetet biztosit. A mi iparosaink gyermekei két, három év után biztos keresetet találhatnak egy ily gyárban akár Ungvárt, akár más városban ; s ha a miniszter kész az agyagipariskolát újjászervezni, akkor nekünk kötelességünk a miniszter jóakaratát erőnkhöz képest támogatni. E támogatás tovább nem mehet, mint a meddig az eddigi hozzájárulás terjedt, t. i. egy iskolai helyiség évi bérét fedezze a város közpénztára, mondjuk, egyelőre 5 éven át. Ily támogatás nem sokba fogna kerülni és városunk mégis alkalmat szolgáltatna arra, hogy a miniszter az agyagipariskolát újjászervezhesse, mi által a tanulni vágyó fiatalságnak volna egy szakiskolája, a honnan rövid idő alatt kikerülne a gyakorlati életbe s képes volna magát fentartani. A vármegye szándékát nem ismerjük, de any- nyit tudunk, hogy a vármegye az alapítók között volt, s a mit akkor megtett az iskola felállítása érdekében, ma sem fogja megtagadni.
