Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-26 / 4. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1890. vasárnap, január 20. 4. SZÁM. Megjelen MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. KIADÓHIVATAL : Pollaesek Miksa könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Egész évre — — — 4 frt. Félévre — — — — 2 » Negyedévre — — — 1 » Egyes szám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések az «Ung» kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. t UNGVÁRMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. —Felelős szerkesztő: FINC1CKY MIHÁLY. 4$^ ízt Ungvárt bizonyosan olcsóbban találja fel, mint Budapesten. Egy kecsegtető eszmét is hirdet ez az üj „hitelszövetkezet,“. Azt Írja a 46. §-ban, hogy célja íz egyesületnek a szövetkezeti tagoknak árverezésre jutott ingatlanait megvédeni. Hogy védheti meg rajon ? Ha kifizeti a felperes követelését. Lehet-e ízt minden esetben feltételezni ? Nem. így hát a Hitelszövetkezet meg nem védi az árveréstől az ingatlant, csak ha megveszi, a végrehajtást szenvedettnek pedig már mindegy akárki veszi meg. A szövetkezet alaptőkéjét képezik : a tagok Utal aláirt 20 frt névértékű s szelvényekkel ellátott részjegyek, melynek értéke egyszerre, vagy részletekben legfelebb 200 hét alatt törlesztendő s a havi részfizetés hetenkint 10 krajcárnál kevesebb nem lehet. Minden részjegy után 1 frt fizetendő slőleges költségekre. A szövetkezet csak saját tagjainak ad hitelt, még pedig három aláirásu váltókra, esetleg elfogadható kötelezvényekre, stb. stb. ép úgy mint minden pénzintézet. Szóval ez az uj „hitelszövetkezet“ is olyan, mint a példabeszéd mondja : „e se jobb a Deákné vásznánál“. Figyelmeztetjük tehát iparosainkat, hogy valamikép lépre ne menjenek, mert sajnosán fognák tapasztalni az uj „hitelszövetkezettel“ történt ismeretségük bajait. A m. kir. postatakarékpénztár 1888. évi működése. (Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter jelentéséből.) (Folyt, és vége.) Az emelkedés a betótátlagnál 1 frt 39 kr., vagyis 22-6 sz.,- a visszafizetési átlagnál 1 frt 93 kr., vagyis 8-8 sz., 1887-ben pedig 2 frt 98 kr., vagyis 15-9 sz. Mindenesetre kedvező körülmény, hogy a betétátlag tetemesebb arányban növekedett, mint a visszafizetési átlag. Egy betétkönyvecskére átlag 1888-ban 21 frt 43 kr., 1887-ben 21 frt 4 kr., 1886-ban 25 frt 8 kr. helyeztetett el és 1888-ban 16 frt 74 kr., 1887-ben'16 frt 05 kr., 1886-ban 11 frt 78 kr. fizettetett vissza. Mig 1887-ben egy betevő által eszközölt átlagos betétnél apadást észlelhetünk, addig 1888-ban ezen átlag is némi emelkedést mutat. A visszafizetési átlag hasonlóképen azon örvendetes tapasztalatot nyujta, hogy csak csekély mértékben emelkedett. A postatakarékpénztár hivatásszerűen az apróbb betétek gyűjtésével foglalkozván, ebbeli szerepkörének kellő támpontot szolgáltatnak az alábbi adatok. Az egyes betétkönyvecskékben az év végével fennállott betétkövetelések magassága ugyanis a következő volt, 5 frtig 60-8 százai., 5 —10 frtig terjedők 11-6 százai., 10 —20 frintig terjedők 9-2 százalék, 20—30 frtig 4-2 százlk, 30—40 frtig 2-7 százlk, 40—50 frtig 1-7 százlk, 50—100 írtig 4'2 sz., 100- 500’ frtig terjedők 4-6 sz., 500 írton felüliek 0’7 százalék. Érdekes e helyen rámutatni azon tényre, hogy a hivatalos adatok szerint hitelintézeteinknél a kisebb betétek az utóbbi évek alatt erősebben sza- f porodtak, mint a nagyobb betétek s mig az 500 írtnál kisebb összegű takarékbetóti könyvek száma 1884-től 1887-ig 11*79 sz.-kal szaporodott, az 500 írtnál nagyobb összegekről szóló könyvek szaporodása csak 9'42 száz.-ot tett s mig az előbbiek 2884-ben az összes betétkönyvecskék 72-21 sz.-át képviselték, 1887-ben 72-62 sz.-át; az 500 irtot 11 ivatalos köziem ények. k~ Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének ! A nemsokára életbe lépő mezőrendőri törvény szerint, a néptanítók a községi faiskolák kezelésével meglesznek bízva. Hogy tehát erre nézve a kellő ismeretekkel bírjanak, Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándor- tanitó körutazást teend, s az alább megjelölt helyeken és időben a néptanítók elölt oktató előadásokat fog tartani, és pedig f. évi április hó 1-én N.-Kapóson, 8-án N,-Bereznán, 9-én Ungvártt, 10-én Szerednyén, 11-én Szobráncon és 12-én Csapban. Erről címet kőzhirrététel végett és oly felhívással értesítem, miként odahasson, hogy a néptanítók ez I alkalomból ingyen fuvarban részesüljenek. Ezen rendelet az «Ung> hetilap utján is közzé tétetik. Ungvárt, 1890. évi január hó 16-án. KENDE PÉTER. S. k. alispán. 366. sz. tT ~ k~i----- i ' Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének 1 A nmgu m. kir. honvédelmi minisztériumnak folyó hó 12-én 1640. sz. a. kelt rendelete szerint, a közös hadsereg és a m. kir. honvédség legénységének őrmestertől és hasonló fokozatú altiszttől lefelé az 1890. év folyamán átvonulás alkalmával minden egyes legény részére, a szállásadók által kiszolgáltatandó étkezésért a katonai (honvédségi) javadalmazásból leendő megtérítése fejében fizetendő összeg ezen vármegyére nézve 15’/s krajcárban állapíttatván meg, erről cim kőzhirrététel végett értesíttetik. Ezen rendelet az <-Ung> helyilap utján is közzé tétetik. Ungvárt, 1890. január 22. KENDE PÉTER, alispán. 1889. évi december hó 14-én Ung-várt tartott bizottsági rendes közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. 166(711) Az állandó választmány bemutatja az ipartörvény 50. §-ának módosításáról szóló 1887-ik XVI11. t.-c. értelmében ipar- készitményeknek nem heti vásárokon nem helybenlakó iparosok által árulhatása tárgyában alkotandó szabályrendelet tervezetet, azt elfogadásra ajánlja. A törvényhatósági bizottság a szabály- rendelet tervezetet egész terjedelmében elfogadja és elhatározván, hogy az a megtörténi kihirdetés és a felebbezési határidő lejártával a nmltgu kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz jóváhagyás alá felterjesztessék, elrendeli, hogy a szabályrendelet kellő számú példányokban a főszolgabirák és Ungvár város polgármesterének kihirdetés végett megküldessék és az *Ung* cimü vármegyei hivatalos közlönyben közöltessék. Szabályrendelet. Hetivásárokon nem helyben lakó iparosok által iparkészitmények árulása tárgyában. L §• Ungvár város hetivásáraiból a nem helyben akó más községi iparosok kizárandók, s általuk ipar- fészitménvek hetivásárokon nem árulhatók. 2. $. Nagy-Berezna hetivásáraira az összes idegen párosok bocsátandók, kivéve a cipészeket, szabókat, j imarokat, szesz, vegyes, bőr és rőfös kereskedőket. 3. §. Szobránc, Nagy-Kapós, Szerednye és Csap iözségek hetivásáraira a cipészek, szabók és rőfös keres- tedők kivételével az összes idegen iparosok árulásra jogositandók. 4. §. Az 1887. évi XVIII. 1. c. a felvidéki házalók irásárlátogatási jogát elismervén, és a házi iparcikkek | nehozatalát is engedélyezvén, nemjogok ezen szabály-1 ■endelel által nem érintetnek. 5. §. Ezen szabályrendelei ministeri megerősítés után azonnal hatályba lép. Kelt Ungvármegye törvényhatósági bizottsága által Ungvárt, 1889. évi december hó 14. napján tartott rendes közgyűlésében. Jegyzetté és kiadta : T A B Ö D Y JENŐ főjegyző. Egy uj hitelszövetkezet. Ugyanakkor a midőn a főváros különböző hitelszövetkezeteit a. törvény >i *>i sarkún fogják, I vezetőit bűnügyi vizsgálat alá veszik, városunkban aj „Gazdák és iparosok általános bit e 1 s z ö v e t- j keze te“ cim alatt alakuló uj egyesület felhívását! körözik iparosaink között, mi több, még egy ügynök j külön értekezletre hívja össze iparosainkat, hogy a „hitelszövetkezetnek“ mennél több pártfogót, részvényest gyűjthessen. A fővárosi „hitelszövetkezet“ eszméje és céljai oly ismeretes már, hogy ezt magyarázni, terjeszteni, ez eszmének híveket szerezni talán nem is lehet, j vagy nem tisztességes dolog. Előre nem tudhatjuk, hogy a sok „hitelszövetkezet“ melyike lehet életre j való, tehát véleményünket csakis általánosságban mondhatjuk ; de mert az e cim alatt hirdetett szövetkezetek élete már eddig is oly gyalázatos I üzelmeket tár elénk, hogy a „hitelszövetkezet“-ben I megrendült minden ember bizalma, nem tudjuk el- j képzelni, hogy a fentebb irt uj szövetkezet jövőjét miként lehetne a nagy közönség pártfogásába ajánlani. Arról szó sincs, hogy mi az ily „hitelszövet- J kezeteket“ ajánlanék ; van már nekünk elég tapasztalatunk i 1 y es egyesületek működéséről, s mert ezelőtt 20 évvel is ép igy alapították a „félrevezető“ társulatokat, a ma, de elfajult „hitelszövetkezetek“ alakítása se érdemel más kritikát, mint az akkori társulat, mely sok szegény embernek harácsolta el) megtakarított fillérjét. Hát az a régi világ, újra kisért. A „gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete“, mint a programmból olvassuk, a gazdaközönség és a kisiparos osztálynak akar alkalmat; nyújtani, hogy bármely kisebb tőkeösszeg megtakarítására ösztönözze, vagy kisebb-nagyobb jogos; hiteligényeit kielégíthesse. Van-e erre szüksége a mi gazdaközönségünknek, vagy a mi kisiparos osztályunknak ? Szerintünk nincs, mert a gazdaközönség a maga terményeit vármegyénk központi helyén, az ungvári piacon, mindig előnyösebben adhatja el, mintha a „hitelszövetkezet.“ budapesti árucsarnokába küldené fel, a mi különben ilyen messziről képtelenség is, mert a mi gazdáink nem termelnek oly nagyban, hogy még arra is jutna terményeinkből. A váltó, kötelezvény vagy kézi zálogok alapján való hitelnyújtás pedig nem a mi közönségünknek való ; mert ha ily utón akar hitelt keresni magának,1
