Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)
1889-02-17 / 7. szám
XXVII. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak ei. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal. Pollacsek Miksa könyvnyomdája 111*»vár 1881). vasárnap, február 17. 7. 8ZAM. VEGYESTARTALMU HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . , 4 frt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint elöiizetések az Ung kiadóhivatalába [Ingvar, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. üiigvármegye és az „ungmegyel egylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények, 105. szám. 188ÍL Ung vármegye kir. tanfelügyelőjétől. KÖRLEVÉL az nngvármegyei közs. iskolaszékek elnökeihez. I. T. Elnök Úr ! Több oldalról jött kérdezőslcödésre az ung- vármegyei községi iskolák szükségleteinek fedezését illetőleg e körlevelem keltétől fogva a következő eljárást kérem foganatba venni : 1. A tanitói fizetés havi előleges részletekben szolgáltatandó ki. Az iskola fenntartásában ez az első kötelesség, a többi szükségletek csak azután teljesitendők, ha a tanító ki van elégítve. 2. Az államsegély első sorban a tanító fizetésére forditandó ; egyéb szükségletekre csak akkor használható fel, ha az iskola más forrásbeli bevételei ezekre kellő fedezetet nem nyújtanának. 3. Az irodai átalány és szolgatartási illeték a tanitó személyes járulékának tekintendő s mint ilyen az államsegély leérkezése után a tanitó bé* lyegelt nyugtájára levonás nélkül egyszerre kifizetendő. Ha a tanitó a szolgatartási teendőket kellőleg nem teljesítetné, az iskolaszéknek e tárgyban hozzám teendő jelentése alapján költségére fognak a takarítási munkálatok végeztetni. 4. Az iskola itt meg nem nevezett szükségleteinek teljesítéséről a tanitó nyugtát nem adhat; ha ad, nyugtája érvénytelen. Mindig a felmerülő szükségletek teljesítője tartozik nyugtát adni. 5. Az 1—4 pont alatt említett szükségleteknek a leirt módon teljesítése után az iskola pénztárában maradó pénzösszeg, mint a tanitó további fizetésének alapja, valamelyik ungvári pénzintézetbe, vagy a legközelebbi postatakarékpénztárba helyezendő el; honnan havi részletekben szedhető ki. Az iskolai pénztárban 25 írtnál többet tartani nem szabad. 6. A nyugtat vány oknak, melyekre fizetés tör ténik, mindenkor szabályszerűen bélyegeiteknek és véglegeseknek kell lenniök. 7. A számadások mindig legkésőbb szeptember hó 10-ig a következő tanévi költségvetéssel együtt terjesztessenek be hozzám ; mert a költségvetés a számadás nélkül a magas ministerium- hoz többé fel nem terjeszthető. Jelen körlevelemet miheztartás végett a tanítóval, vagy tanítókkal is közölje. Ungváron, 1889. február hó 15. Kiváló tisztelettel: TIHANYI DOMONKOS, kir. tanfelügyelő. A hangulat Országos bajok, országos csapások mindig nagy lehangoltságot idéznek elő a kedélyekben, mely mint a viz tükrén a hullámgyürii nagyobb és nagyobb körben távolodik központjától. Az uralkodó családban ez előtt két héttel váratlanul beállt gyászos esemény is mélyen lehangolta a kedélyeket országszerte, úgy, hogy a közélet mintha egyszerre megbénult volna. A társadalmi élet lüktető ereje: a farsangi jókedv, hirtelen ketté szakadt. Zene és tinc elnémult; mindenki tépelődő, eszméivel foglalkozik. A farsang forgalmára előre számított kereskedelmi világ egyszerre csöndes lett, csak némán nézi, hogy megy füstbe minden szép reménye, melyet az idei farsang és pedig hosszú farsang, mulatságaihoz kötött. Felülről lefelé a közhangulat bánatos, siralmas. Mig egyfelől az uralkodó felségek gyásza a hű alattvalókra is lehangoló hatással van, addig más felől az országháziján folyó véderő törvényjavaslat sorsa fölött is sok családban nagy aggodalmak tápláltalak, mert hiába a 25. §. minden szülőt komoly gondolatokra ragadja és e gondolatok hatása alatt lehetetlen, hogy kedélyhangulata derült és jókedvű legyen. A hangulat tehát, általában ma annyira kedí vezőtlen, hogy a társadalom, ha sokáig igy volnánk [nem érne rá teljesíteni feladatát, mely ösztönzi’ hogy az emberiség javára tegyen és munkálkodjék. Jótékony egyleteink egyelőre beszüntették tervezett mulatságaikat, melyekben az ifjúság veszi ki ugyan a maga örömeit, de jut belőle a felnőtteknek is néha. Sőt nemcsak, hogy megszűntek a mulatságok, de még azt sem tudjuk, hogy mikor van kilátásunk ilyenekre. E szomorú kedélyhangulat mellett a társadalmi élet nagyon magába zárkózik, annyira, hogy nincs kilátásunk egyhamar vidámabb hangulatra. De lehetne e hangulatot enyhíteni. Minden fájdalomra a legjobb ír a munka. Jótékony egyleteink, ha a zajos mulatságok rendezésében gátolva vannak, rendezzenek másnemű összejöveteleket, ahol a társadalom megtalálhatja a maga foglalkozási körét. Valamikor, évekkel ezelőtt, népszerű felolvasásokat tartott a közművelődési egylet és vasárnapunkat két órán át a jelenvolt közönség kellemesen szórakozott,.sőt a felolvasásból okulhatott is, mert a felolvasók mindig megválogatták felolvasandó tárgyukat. Miért ne lehetne ezt ma is folytatni!? Főgymnaziumunkbau oly jeles tanférfiak működnek, a kik a közönség igényeihez mért (elolvasásokat tarthatnának, de akadna városunkban más állású egyén is, a ti képes volna valamely közérdekű tárgyról felolvasni. Ezen felolvasások igen jótékony hatással volnának társadalmi életünkre, mely csöndes aluszékonyságra hajlandó. Az általános leverő kedély hangulatot használjuk fel tehát legalább ez irányban és jótékony egyleteink céljaira rendezzüuk felolvasó estélyeket. A farsang ma holnap úgy is elmúlik, jön a nagy bojt, ilyenkor a vallás is az elmélkedésre inti az embereket. A legjobb elmélkedés pedig ha egyúttal tanulunk is, a mit a felolvasásoknál minden esetre elérünk, mert egy jól megválasztott tárgy, népszerűén előadva sokkal tanulságosabb, mint az úgynevezett érdekfeszitő olvasmány. A.z ,,XJTSTGr“ tárcája. Jegyzetek a németrend történetéhez. Bornemissza Árpádtól. — Hátrahagyott kézirat. — A rencl eredete. Miután a keresztesek Bouüloni Gottfried alatt 1099. Jeruzsálemet bevették, egy német nemes, kinek neve minden kutatás dacára ismeretlen maradt, a szent földre utazó honfitársait saját házába hivta, s ott létük alatt magánál tartotta, idővel Vendéglőt vagy ispotályt építtetett, lévén nagyon is nagy a zarándokok száma. S ehhez egy Mária tiszteletére szánt kápolnát csatolt, melyhez „a pátriárka engedélyt adott. Ez ispotály részint az alapitó vagyonának jövedelméből, részint a keresztények önkénytes adakozásaiból fenntartanod. A németek csakhamar seregesen özönlöttek e menhelyre és sokan vallásos áhítattól, ösztönöztatve nem is tértek vissza többé hazájukba, de a szent földön maradtak, s egyletté egyesülve, a szegényeket s betegeket segélyezték. Idővel az újonnan alakultakhoz számos nemes lovag csatlakozott, kik az ügy iránt rajongva, az ispotályban állandó lakást véve, önkénytes szegénységben éltek s azt tartva, hogy Istennek nagyobb szolgálatot tesznek, ha nemcsak a szegényeket s betegeket istápolják, de életüket mérlegbe vetve fegyverrel is szolgálják a vallást, elhatározták, hogy a szent lóidét a hitetlenek ellen megvédendik. E lovagok, kik ájtatosságukat Mária kápolnájában végezték, Mária lovagjainak vagy Máriusoknak, vendégszeretetük végett pedig ispotályosoknak neveztettek. Kezdetben sem viselet, sem szabályok által nem voltak megkülönböztetve, s mint emlitém; csakis betegápolással s alamizsna kiosztással foglalkoztak, melyet a nevezett jeruzsálemi ispotályban foganatosítottak s a szükség magával hozta, harcoltak a hitetlenekkel. Vagyonukat az egyletnek adományozták, mely gyorsan gyarapodott. Az erősebbek harcoló lovagok voltak s csak a gyengébbek lettek a szamaritánus szolgálatban alkalmazva. A Mariánusok, kik a Templáriusokkal egyetemben küzdöttek, kitüntették magukat 1x87- ben, midőn Ptolomais vagy Akers városából kirohanást tettek s Saladint nagy vesztességgel vissza verték, mely alkalommal a bátor Saracén 15000 embere halva a küzdtéren maradt, de a Mariánusok részéről Raymundus ispotály mester is halva maradt. De ugyanazon évben, midőn az egyesült Templáriusok és Mariánusok a Genezareth partján fekvő Tiberias városát felakarták szabadítani, Tri- polisi Raymund gróf árulása folytán majdnem valamennyien oda vesztek, mire Saladin Akkát s Jeruzsálem városát nemsokára bevette ; itt minden ispotályt — 10-nek kivételével, melyek egy évi határidőt kaptak — lerontatott, a mint azt Baromus 1187. num. 7. évről közli. A bibornok Írja, hogy 1190-ben a keresztények 600 harcossal 400000 (?) török fölött fényes győzelmet vivtak, (mely alkalommal szent György alakját a felhők között látni véltem, ki is a n. lovagok patronusa mai napig), s ezután sváb Frigyes herceg, a Kydnus (Salepe) folyóba fűlt Barbarossa fia Akkát kezdé ostromolni. Ez alkalommal egy pár ember jó szivüségtől indíttatva a pestis betegeket ápolt sátrakat készített, s a harcosok között pénzt gyűjtött, de harc alkalmával ismét az első sorban küzdött. Sváb Frigyes ez önfeláldozást e hősi viselet láttára, Holstein Adolf grófot Conrád Würzburgi püspököt megbízta, hogy ez önkénytes ápolók és harcosoknak a városokban bizonyos helyiségeket berendezzenek, hogy betegápoló kötelmeiknek annál sikeresebben megfeleljenek, s a herceg ennek létrehozatalához saját pénztárából tetemes összeggel áldozott. Folytatólag sváb Frigyes fölszólittatott, hogy a már Jeruzsálemben megkezdett egyesület renddé alakittassék. Ez eszmét a herceg fölkarolva összegyűjtő az Akka előtt táborozó seregek fejedelmeit, s vezéreit u. m. Henrik jeruzsálemi királyt Adalbert pátriárkát, Henrik Brabanti herceget, Lipót ausztriai4herceget, sváb Fülöp Bajor, Braunschweig, szász hercegek Wilmos Hollandi gróf Gelderni Otto, Thüringen és Hesszen, a Meisseni őrgróf s előadta, hogy miután egy pár nemes gon- dolkozásu brémai és lübecki társaikkal egyetemben ily szolgálatra szánták magukat, nem volna-e helyes
