Ung, 1888. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)
1888-09-01 / 36. szám
XXVI. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- meiuesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája üngvár 1888. vasárnap, szeptember 1. VEGYESTARTALMU HETILAP. 36. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt —• Félévre .....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába üngvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr Ungvármeg'ye és az „ungmegyel g-azdasági eg-ylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények. 3509. sz. ~Í888— HIRDETMÉNY. Ungvárróros rendezett tanácsa közhírré teszi, hogy az 1889-ik évre szóló városi költség-előirányzat elkészíttetvén, az 1886. évi XXII. t. ez. 125. §-a értelmében az mától számított 15 napra a városi főjegyzői irodában közszemlére kitétetett. Ungvári, 1888. évi szept. hó 1-én tartott városi tanácsülésből. LEHOCZKY BÉLA s. k. polgármester EŐRY ELEK, ___ s. k. főjegyző. A szegény ügy és a koldulás. A községi illetőséget, a községbe való letelepedés feltételeit a községekről szóló 1886. évi 22. t. c. még részletesebben szabályozta, mint a hogy erről az előbb érvényben volt, a községek rendezéséről szóló törvény gondoskodott A törvény ezen keretébe tartozik azon intézkedés is, hogy minden község a maga szegényeiről gondoskodni tartozik, vagyis hogy mindazon állampolgár, a ki szellemi vagy testi fogyatkozásai miatt önmagát fentartani képtelen, az illetékes község segélyezését igénybe veheti, s a község tartozik is fentartásukról gondoskodni. Az elszegényedés mindjobban terjed, s ez oly baj, melynek elhárítása a községeknek és a társadalomnak idővel mind nagyobb gondot fog adni; azonban már jelenleg is kiváló gondoskodás tárgyát kell, hogy képezze. A városok erejükhöz képest tetemes áldozatot is hoznak a szegény-ügy címén ; így U n g válva r o s a átlag 4500—5000 frtot fizet el éven- kint arra, hogy szegényeit eltartsa, azoknak gyógyszerekkel való ellátásáról gondoskodjék, ezen ősz szegbe be nem számítva természetesen a betegápolási illetéket, mely a folyó évben is 2370 írtra van felvéve. De ami a szegény-ügyet illetőleg a főszolgabírói járásokhoz tartozó községekben előfordul, az valóban magára vonja a kritikát. Tapasztalat szerint ugyanis ezen községek mit sem látszanak törődni munkaképtelen, vagy elaggott szegényeikkel, s a helyett hogy eltartásuk felől gondoskodnának, szélnek bocsátják őket, vagy több helyütt a községi bírák kényszerítik azokat elhagyni illetőségük helyét; hogy a község megterheltetése nélkül faluról-falura járva, koldulással tartsák fenn magukat. Mi természetesebb tehát, hogy a társadalomnak ezen nyomorultjai a város felé igyekeznek, s elözönlik azt. Bár üngvár város rendőrsége szigorúan üldözi is a koldulásból tengődő ezen idegen illetőségű egyéneket, azonban megfeszített erővel sem tehet eleget feladatának, mert mihelyt eltoloncozza őket, rövid időre utána ismét visszaszállingóznak. Valóban minden utca végén külön rendőrállomást kellene szervezni, ha azt akarnók, hogy megmene- kedjünk a nem ungvári illetőségű koldusoktól s az apróbb utcai sihederektől, kik a város piacán állandó tanyát ütnek. A legéberebb rendőrség sem képes tehát ezektől megmenteni a várost; s ez változatlant!! igy marad mindaddig, mig a főszolgabírák nagyobb szigorral nem fognak ügyelni arra, hogy a járásukhoz tartozó községbeli munkaképtelen szegények a községben visszatartassanak. A községi bírákat kell tehát felelőssé tenni, s oda utasítani, hogy a község szegényei a községben állandóan visszatartandók. A minek az az értelme, hogy a község lássa el őket s gondoskodjék fen- tartásuk felől, mely esetben az ily szerencsétlen existentiájú emberek legtöbbje bizonyára nem fogja községét ott hagyni. De ha a község még kenyeret sem juttat számukra, sőt kiüldözi onnan, akkor nem csudálkozhatunk azon, hogy olykor hemzseg tőlük a város. Legfeltűnőbb és elszomorító jelenséget tapasztalunk azután az országos vásárok alkalmával, továbbá a városban és falukon tartani szokott búcsúkon. A koldusok egész karavána üt tanyát itt; undort keltő betegségben, a szeméremnek és erkölcsösségnek eleven kigúnyolásával veszik ostrom alá az összesereglett népet. A legutóbbi pócsi búcsú alkalmából is hallottunk beszélni egy gyermekről, ki egy évvel előbb tűnt el s az elszomorodott szülőknek nem sikerült már elveszettnek hitt gyermeküket feltalálni. A pócsi búcsún ráösmertek, taligán tolta maga előtt egy gaz siheder a gyermeket, de mindkét keze le volt vágva s teste undorító fekélyekkel volt elborítva. Az ellopott gyermeket tehát koldulás céljából nyomorékká tették. De ez nem páratlan eset; valóban iparszerüleg űzi a koldulást ezen a minden erkölcsi érzéket kigúnyoló vándorhad: A vármegyék alispánjainak, főszolgabiráinak sok gondot és fáradságot ad ugyan vezetni a sokfelé elágazó közigazgatási teendőket. A szegény-ügy, a koldusokkal való szigorú elbánás azonban szintén igen beillik a teendők keretébe, s már emberiességi, közerkölcsiségi s biztonsági érdekek is elodázhatatlanná teszik, hogy a szegény-ügy kezükben az eddiginél nagyobb körültekintéssel és szigorral láttassák el. Kérjük tehát őket, tegyék meg e tekintetben is mindazt, a mivel kötelezve vannak. Kívánatos, hogy a törvényhatósági bizottság is állást foglaljon e kérdésben, s tegye meg körében azt, a mivel küldetésénél fogva ő is kötelezve van. Válasz Mocsáry Géza tűzoltó főparancsnok ur vádaskodására, melyet az „Ungvári Közlöny“ 35. számában ellenem közzé tett. Mocsáry Géza urnák Reisman Leo városi vállalkozó ellen, a kapitányi hivatalnál folyó évi augusztus 22-én 2i4|kik szám alatt tett feljelentése folytán, a folyó hó 24-ére kitűzött tárgyalásra feljelentő főparancsnok ur helyetteseként megjelent Schreiber Fülöpöt, hogy el nem fogadtam tény. Élnem fogadtam pedig a következő okok miatt: mert Schreiber Fülöp, ki a főparancsnok ur Írnoka, s kit a főparancsnok ur tűzoltói irattárnoknak kinevezett, — önképviseletre sem jogosított, annál kevésbbé volt jogosított a főpararcsnok urat a tárgyaláson helyettesíteni ; mert Schreiber Fülöp nem kamarailag bejegyzett joggyakornok, sőt jogot soha nem is hallgatott, — ha ön, és mások képviseltetésére jogosított volna is, mint nem joggyakornok köteles volt a fenálló törvény értelmében megbízójától közjegyzőileg hitelesített meghatalmazással ellátvamegjelenni mert Schreiber Fülöp köztudomás szerint zugirászkodással foglalkozik, s e miatt már a helybeli kir. járásbíróság által büntetve is lett, sőt a kapitányi hivatal által is köztisztviselőnek hivatalos működésében tett megsértése miatt ugyancsak büntetve let; de el nem fogadható volt Schreiber Fülöp a tárgyaláson a főparancsnok ur helyetteseként azért sem, mer a Reisman Leo vállalkozó ellen emelt feljelentése bűnügyi eljárás szerint volt tárgyalandó, itt a feljelentő főparancsnok urnák személyes megjelenésére, és személyes kihallgatására volt szükség; végre Schreiber Fülöp a tárgyalásra elfogadható nem volt még azért sem, mert Ungvár-városa és Reisman Leo városi vállalkozó szállító között fenálló szerződési feltételek pontos benem tartása miatt, csak a város, mint sértett fél, emelhet panaszt, s kérheti a vállalkozó megbüntetését, — de nem egy harmadik t. i. a tűzoltó főparancsnok ur, s a főparancsnok ur a bejelentett ügyben nem mint vádló, de csak mint feljelentő tanú lett beidézve, a tanú pedig magát nem helyettesítheti. Ezen kérdéses, várost érintő felfújt ügy nem maradt képviseltess nélkül, mert a város képvise' leiében beidéztetett Fincicky Mihály tiszti ügyész, és a feljelentést tevő főparancsnok ur, habár a város tanácsa folyó évi 3425 szám alatt keltés hozzám küldött határoz tával Reisman Leo vállalkozót a birság büntetések alól lehetőleg felmentetni kéri, s a tárgyalásra beidézett tiszti ügyész Reisman Leo, vállalkozó megbüntetését a fenforgó eset miatt szintén nem kívánta, mindennek dacára Reisman Leo mint a ki szerződési kötelezettségének eleget nem tett, általam 10 frt birságban elma- rasztaltatott. Valahányszor alapos jelentést tett a főparancsnok úr, s a jelentésben foglaltak belett ek igazolva, Reisman Leo városi vállalkozó a kapitá - nyi hivatal által mindannyiszor megbüntettetet t, de legtöbbnyire a feljelentéseknek alapja nem volt, a főparancsnok ur azokat visszavonta. A vállalkozó lovai a főparancsnok ur kívánságára a téli időben jelenlétében meglettek vizsgálva, sőt a szerelvényekkel gyors futamban is megpróbáltatok, s a lovak és szerszámok a főparancsnok ur által alkalmatosaknak találtattak, — s erről nekem a megvizsgálásra kiküldött rendőr tauácsos Hadrava Antal ur, ily értelmű jelentését is megtette, — jelenleg pedig oly erős lovai vannak a vállalkozónak, hogy ágyúval is képes a leggyorsabb futamban menni. A tűzoltó egylet haladása és felvirágzása mindenesetre fekszik úgy a szivemen mint a főparancsnok urnák, én ezen nemes törekvésű egyletnek a szervezéstől mint jegyzője, alparancsnoka* s több évig főparancsnoka voltam s működésem idejében tettem annyit az egyleti tagok kiképzésére nézve akkori tiszttársaimmal, hogy a gépek szerkezetét, s azokkal való bánást teljesen megismertettem, leszerelésére, felszerelésre betanittattak, s azokkal elbánni a szivattyúsok gyorsan tudtak, s tűz esetén technikai működésűk olyanok voltak, melyek örömére voltak Üngvár város lakosainak, az igaz disz menetben nem tudtak valami feltűnő szépen menni, de ez az én hibám volt, mert erre nem fektettem oly nagy súlyt, mint a technikai működésre, A főparancsnok ur csak nevemet, állásomat akarta hírlapi feljelentésével meghurcolni, s mint a hatalmas Császárok és királyok többes számban beszél cikkében (főparancsnokságunk). Igaz, hogy ezen kifejezés nagy és félelmetes, de jegyezze meg magának az érdemes főparancsnok vádló ur, hogy engem megfelemliteni nem fog. Végül megjegyzem, hogy Schreiber Fülöpöt tudtommal, sem a helybeli kir. bíróság, sem a közigazgatási hatóságok mint megbízottat, vagy mint ügyvéd helyettesét el nem fogadták és el, nem fogadják, s hogy én hatalmi körömet a jo"
