Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1888-04-22 / 17. szám
Ungvár 1888. vasárnap, április 22. XXVI. ÉVFOLYAM. 17, SZÁM. Megjelen: MINDEM VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYEST ART A LM U H ETIL AP. Ungvármegye és az „ungmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — J Félévre .....................2 | Negyed évre . . . . 1 ,. — j Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Cr.g kiadóhivatalába CJngvár, Pollacsek j M. könyvnyomdájába küldendők í Nyilttér soronként 20 kr i Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények, 1868. sz. k. i. 888. Ungvármegye alispánjától.---------------------------------------------------------------------------- i Főszbiráknak és Ungvárváros polgármesterének. Az 1887. XLV. t. c. 16. §-ának határozatni alapján a juhok, kecskék és sertésekről kiállítandó marhalevelek mikénti kezelése tárgyában tett előterjesztésemre, a nmgu m. kir. Pénzügyministerium folyó évi március hó 28-án 16816. szám alatt kelt rendeletével kijelentette, hogy a fent hivatkozott t. c. ló. § ának határozmányai szerint, melyek f. évi január hó 1-én léptek életbe, ezen naptól kezd-: ve a juhok, kecskék és sertésekre vonatkozó marhalevelek csak bélyeges kincstári űrlapokon állíthatók ki, minél fogva a foldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister urnák 1885. évi május hó 15-én 15bz8. sz. alatt kelt rendelete alapján múlt év végéig használatban volt bélyegtelen marhalevél- űrlapok jelenleg már nem használhatók. A mi továbbá azon kérdést illeti, hogy mikép igazolandó a vevőnek tulajdonjoga oly esetben, midőn egy marhalevelén feljegyzett 10—10 vagy több darab állatból csak egy része lett eladva, értesítem a cimet, hogy ily esetben a megvett állatok tulajdonjogának átruházása a vevő részére kiállítandó uj marhalevéllel igazolható, mely az 1887. XLV. t. c. 16. §-ában megállapított mérv szerint járó bélyegilleték alá esik és melynek kiállítására a mint önként értetik, szintén bélyeges kincstári-űrlap használandó. Az eladó fél kezében lévő régi marhale vél hátára a létrejött eladás iránt, a vásárhelyén az illetékes közeg által vezetendő hivatalos záradék az 1875. XXV. t. c. 14. § a, illetve a fö'dmivelés > ipái- és kereskedelemügyi minister úrral egyetér. tőleg, 1876. évi január hó 20-án 1122. sz. alait az ország összes törvényhatóságaihoz kibocsátott, és az 1876. évi „Pénzügyi Közlöny“ 4-ik számában is közzétett p. ü. ministeri körrendelet értelmében, nem esik bélyegzés kötelezettsége alá. Erről cimet ahoztartás, közhirrététel s a marhalevelek kiállításával megbízott közegek haladéktalan megfelelő utasítása végett azzal értesítem» hogy a jelen rendelet az „UNG“ helyilap utján is közzé tétetett. Ungvárt, 1888. április 14-én. Alispán helyett: TABÓDY JENŐ, főjegyző. 13182 sz. Foldmivelés- ipar és kereskedelem- III. III. ügyi m. kir. miniszter. KÖRRENDELET. Valamennyi törvényhatóságnak, közig, bizottságnak és kir. erdőfelügyelőségnek. (Az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítése iránt indított ügyekre vonatkozó tárgyi illetékesség kérdésében) kérdés merülvén fel aziránt, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott károk megtérítésére vonatkozó keresetek, mely hatóság vagy bíróság hatáskörében tárgyalandók, -— az igazságügyi m. kir. miniszter Úrral egyetértőleg értesítem a cimet, hogy a kérdésben levő károk megtérítésére vonatkozó keresetek nem a közigazgatási hatóságokhoz, hanem mindenkor az illetékes bírósághoz benyújtandók, s illetve, hogy az usztatás vagy tutajozás által okozott ká‘ rok elintézése a kir. bíróságok hatásköréhez tartozik. A jogosulatlanul gyakorolt fausztatást vagy tutajozást ugyanis, az 1879 évi 31 t.-c. 206. §-a!, erdőrendészeti áthágásnak minősiti, s miután ugyan- , azon törvény 60. §-a szerint, az erdőrendészeti áthágások által másoknak okozott károk megtéri- j tése a polgári eljárás utján érvényesítendő, önként | következik az, hogy a jogosulatlanul gyakorolt fausztatásból és tutajozásból származó károk meg-1 térítése iránt indított ügyek a királyi bíróságok I hatásköréhez tartoznak. A jogosan gyakorolt usz-■ tatás vagy tutajozás által okozott károkért a kártérítési kötelezettség az erdőtörvény 201. §-ában meg van ugyan állapítva, de azon kérdést, vájjon a kártérítési igény a biróság vagy pedig a köz- igazgatási hatóság előtt érvényesitendő-e, az 1879. évi 31. t.-c. a tutajozásra és usztatásra kiterjedőleg kifejezetten el nem rendeli s csakis az usztatás tekintetében rendelkezik annyiban, a mennyiben a 204. § ban kimondja, hogy a jogosan gyakorolt usztatás által szenvedett károk megtérítésére irányuló keresetek az illetékes bíróságnál, a hirdet i ményi felhívástól számított 15 nap alatt inditandók meg. A törvény ezen intézkedésének alapját azon elvi álláspont képezi, hogy a magánjogi viszonyo" kát tárgyazó kártérítési igények érvényesítése, ha csak kivételes szabály mást nem állapit meg, a bíróságok hatáskörébe tartozik. És habár az erdőtörvény azt, hogy a jogosan gyakorolt tutajozásból eredő károk megtérítésére irányuló keresetek a bíróságok hatáskörébe tartoznak, kifejezetten nem mondja is ki, — még sem szenvedett kétséget az, hogy az ily kártérítési ügyek a bíróságok hatásköréhez tartoznak, — mert minden kártérítési ügy, ha csak különös jogszabály ellenkezőt nem rendel, a bíróságok hatásköréhez tartozónak tekintendő, s mert az erdőtörvény a közigazgatási hatóságoknak tárgyi illetékességét a kérdéses kártérítési igények biiálásara meg nem állapítván, azok a közigazgatási hatóság hatáskörében el nem intézhetők. Utasítom ennélfogva a törvényhatóságot, közigazgatási bizottságot és kir. erdőfelügyelőséget, hogy mindazon esetekben, mi" dön valamely kárt szenvedő fél a kár megtérítésére vonatkozó keresetet a közigazgatási hatósághoz nyújtaná be, azt esetről esetre értesítse, hogy a tutajozás által okozott kárának megtérítése iránt közvetlenül az illetékes kir. bírósághoz forduljon. Budapesten 1888. márciushó 25-én. A miniszter helyett: MATLEKOVICS s. k. alatta az alap, melyre támaszkodik, míg egyszer aztán azon veszi észre magát, hogy kiesett a föld a lába alól. Tagad hatlan, hogy a társadalom legfőbb nyavalyája a túlságos pazarlás, mely életrendünk minden ágazatában tért foglal és sok szerencsétlenségnek szülője. A családi életről lehámlott a régi patriarchalis máz s ma már uj, modern alakban hivalkodik, feledve a múlt erényeit, a hit elveit és a szerénységet. Most az az elv : többet mutatni, mint a menynyit érünk, mert ez elv nélkül nem jutunk fölebb soha ; már pedig mindenki fölebb kívánkozik jutni azon körön, mely az övé, csak azért, hogy az alatta maradók fölött előnyeit fitogtathassa. Ily elvek mellett a társadalom egészséges nem lehet ; a bajt látjuk és nagyon sűrűén ütik ki magukat a keievények mindenütt. Szomorú példákat sorolnak fel a hírlapok nap-nap mellett és minden példa valódi okát a társadalom betegségében találjuk fel, mely most már általános felülről lefelé s alulról fölfelé. Ki tudná röviden megfejteni e bajok kut- forrását V Mélyen gyökerezik ez az emberi szenvedélyekben, melyek a nevelés által fejlődnek, s a családi életben izmosodnak meg. A tételt felállítva, azt mondhatnék, hogy a mai társadalom erkölcsi hanyatlására két tényező bírhat befolyással : a nevelés s a családi élet. így volt ez mindig. De volt egy kapocs, mely e kettőt szorosan együtt tartá : a hit és vall á- s 0 s erkölcs. Ma már a vallásos erkölcs helyébe a, társadalmi erkölcs lépett, mely egész más elveket vall. Innen van a nevelés ferde iránya és a családi élet lazasága. A vallás erkölcs hiánya idézi fel a társadalmi rendben azon bajokat és veszedelmeket, melyek most már állandó betegséggé fajult, mely elől az emberiség nem tud kitérni. Mert a társadalmi erkölcs fő hite a pénz. Mindenki iparkodik azt megszerezni olyan utakon, a hogy tudja, tehát a cél szentesíti az eszközöket. Nem válogat minden ember a szerzés jogos vagy jogtalan címei között; elég ha célhoz viszi őt. E merész elvi elhatározás az emberek önzését nagyban emeli s azt, a ki célját ily utón eléri, a társadalom befogad és rehabilitálja. A társadalom elismeréssel adózik a vagyonhoz jutott egyén iránt s megbocsátja neki azon botlásokat, melyeket az erkölcsi érzület iránt egyszer- másszor elkövetett. Olvastatott az 1888. évi áprilhó 10-én Ungvárt tartott közig, bizottsági ülésben. 285. (318) sz. A közig, bizottság tudomásul veszi és a miniszteri rendelet másolatát, tudomásul vétel és kihirdetés végett a főszol- gabirák sUngvárváros polgármesterének kiadni rendelt. Gr. TÖRÖK JÓZSEF, j főispán mint a közig, biz, elnöke. j------_------ . j Társadalmi fonákságok. Sok mindent átélt már e vén világ ; talán a j mai kor sem jobb az elöbbenieknél, de az élet ma már úgy vau berendezve, hogy egyik ember a másik nyakán szeret ágaskodni csakhogy magasabbnak lássék. Természetes, hogy mentői job-1 ban ágaskodik valaki, annál inkább gyöngül E kibékülés az erkölcsi érzülettel visszahat a nevelés aethikájára s a gyerek fogékony szelleme már zsenge korában nem a, valódi igazságot szívja magába, hanem a hamis áltanokat, a melyek később megmérgezik s lelkében nem izmosodik meg a vallás erkölcs ama magasztos tanítása, mely az élet szertelen örömeiről való lemondást tanítja. Látjuk az ily szerencsétlenek gyors pusztu lását ; az emberi életkor derekán egy ballépése, egy roszul értelmezett becsüleiügy képes az ily gyönge fejlettségű jellemet a megsemmisülés örvényébe taszítani. Hát az életcél ? Ezt kevesen tűzik maguk elé úgy, hogy maguknak, családjuknak, az emberiségnek s legfőkép a hazának igazi hasznára lehessenek. A könnyelmű gondolkozás, könnyelmű tettekre ragadja az embert ; mert a, kielégítetlen hiúság, a kényszerű szükség, melybe vakon be- lesodortatta magát az illető, nem talál más me-
