Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1888-02-19 / 8. szám
Ungvár 1888. vasárnap, február 19. 8. SZÁM. XXVI. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁENAP A szerkesztehöz intézendő minden I közlemény, mely a lap irodalmi | részét illeti. Levelek csak bér- I mentesen fogadtatnak el. Semmit | sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől I jön. Kéziratok vissza nem adatnak. ■ Kiadóhivatal: Pollac8ek Miksa könyvnyomdája I Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre — Egye» szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint elő. atések az Ur.g kiadóhivatalába (Jngvár, Polltiesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr VEGYESTARTALMU HETILAP. Ungvármeg-ye és :iz „ungmegyei ffazdasági eg-ylet“ lii vüíalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky MihályHivatalos köziem ényck, 97. "iiispT *záH!- üngYáraenye alispánjátólmeghívás. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága reuiles közgyűlését I. évi f e b r u á r h ó 29-i k n a p j á p d. | ■. 10 órakor fogja megkezdeni. Tárgyak: 1. Az alispánnak évnegyede» jelentése. 2. A vármegye pénztárának 1887. évi számalásai. 3. Miniszteri rendeleteí A. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyes?' íelyettes választása. 5. Az 1886. évi XXI. t. ez. alapján alkotott vármegyei szervezési szabályok. 6. A vármegyei egészségügyi bizottság újbóli alakítása. 7. A községi jegyzői képesség megbirálására hivatott bizottságba két tagnak választása. 8. Felebbezósek. 9. Jelentések és más előfordulható tárgyak. Ezen közgyűlésre a bizottság t. tagjait tisztelettel azzal hívom meg, hogy a pénztári zárszámadások, melyeknek kimutatása a túlsó lapon olvasható, az 1886. évi XXI. t. ez. 17. §-a értelmében a főjegyzői irodában vannak kitéve. Kelt Ungvári, 1888. február 14. KENDE PÉTER, ________ alispán. 45722 sz. PÁLYÁZAT. A győri alapítványoknál az 1887|S. tanév kezdetétől következő ösztöndíj állomások jöttek üresedésbe, úgymint: I. A győri kir. alapítványnál 3. állomás egyenkint évi 80 írttal. II. Á győri Dla- báes féle alapítványnál 3. állomás egyenkint 80 írttal. III. A győri árva gróf Eszterházy-féle alapítványnál 3, állomás évi 80 írttal. Ezeknek betöltésére pályázat hirdettetik következő feltételek és megjegyzések mellett: A győri árva kir. alapitvány- beli ösztöndíjakra szegény katholikus vallásit jó előmenetellel iskolába járó vagy inaskodó árva fiuk és leányok pályázhatnak. A Dlobáes tólékre az illető rokonok,- a gróf Eszterházy félékre pedig az uradalmi könyvvivő- számtisztek és ezek után gazdászati tisztviselők és szolgák árva gyermekei, különösen convertita árva fiuk, ragy leányok pályázhatnak elsőbbséggel. Az e részbeni folyamodványok a győri árva kir. alapbeli állomásokat illetőleg Nogáll Károly győri püspöki helynökhöz, mint az alap igazgatójához, a Dlobács- íélékre nézve Zsolna városa tanácsához Trencsén megye utján, a gróf Es zterházy-félére nézve pedig gróf Eszterházy tatai uradalmához, Tatára, Komárom megye utján, mint illető pártfogókhoz ciinezendők és az illető tanintézeti igazgatóságoknál, hol a pályázók tanulnak vagy a megyei és városi közönségeknél 1888. évi február 15-éig mint ezennel kitűzött határnapig benyújtandók. A benyújtandó folyamodványok következő kellékekkel szerelendők fel. 1. A legközelebb lefolyt 1886|7 tanévről szóló iskolai vagy az inaskodjási előmenetelről szóló mesteri bizonyítvány nyal. 2. Az esedező szülőinek polgári és vagyoni állapotáról és netáni érdieméiről, testvéreinek létszámáról, valamint arról is, ólvez-ó esedező vagy egyik testvére ősztöndijt és mily alapból, hatóságilag 7'iílLüOtt hiteles okmányokkal. A g ,mekek, élénkült név?ze. íu és koruk szerint muhwa ulók ki. 3. A L esztlevé’lel és az esedeonek atyja vagy mindkét szülője halálát igazoló bizonritványnyal. 4. Megemlítendő a föl amodványoan azon kir. pénztár, a melynjól adományoz;1: estében az ösztön- (' j illetmény felvétele kívántatik. 5. A Dlobáes és gróf Eszterházy-féléknél a fenn kitett egyébb kellékeken kívül a leszármazási viszonyokat igazoló okmányokkal. Az ekópen felsze- lo’t folyamodványok az ilütő lanintózeti igazgatóságok és megyei vagy városi hatóságok által, és pedig az előbbiek részéről vagy közvetlen, vagy a tank. főigazgatóságok utján, az utóbbiak részéről pedig szintén közvetlen 1888 évi nrireius hó 10-é’g a fennevezett pártfogókhoz, a minősitvónyi tábláza tok kiseretében eljuttatandók. Végül megjegyeztetik, hogy ez ösztöndíjasok ha fiúk, a nyert ösztö;/:jt tanidejűk vagy inaskodásuk tartamára, ha leányok, férjhez menetelükig, úgy anyagi állapotuk máskép kedvező megváltozásáig, legfeljebb azonban éltük 24. évének befejezteig ólvezendik. A fent k'k'söU határnap eltelte után, 'vagy az illető tanin.ózeri [igazgatóságok mellőzésével közvetlen a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz benyújtott kérvények egyszerűen vissza fognak utasittatni. ( Budapest, 1887. december 6-án. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministertől. 62 T 9. sz. k j Ungvármegye alispánjától. Főszolgabirák s Ungvár város polgármesterének. Ezen pályázat közhirrététel *és annak értelmében leendő további eljárás végett kiadatik, s az „Ung“ hivatalos lap utján is közzé tétetik. Ungvári, 1888. január 16. KENDE PÉTER, alispán. 434. sz. k. i. 88. HIRDETMÉNY. Ungmegye tanfelügyelőjének XV sz. megkeresése folytán felhivatnak mindazon Ungvári lakó s bármely üzlettel foglalkozó kereskedők, hogy azon tanoncaikat, kik az elemi iskolai tanfolyamot még kellő sikerrel be nem végezték, az iparhatóságnál legkésőbb f. év február hó végéig ktilör- beni pénzbírság terhe alatt jelentsék be, s egyúttal azon körülménye, hogy tanoneaik valamely elemi ny:ivános iskolai tanfolyamot kellő sikerrel elvégezték a bejelentés alkalmával igazolják. Ungvári a város hatósága mint első fokú iparhatóságnál 1888 február 16. LEHOCKY BÉLA, polgármester. Az önmivelés hasznos volt? Ma már minden téren érezzük a képzetts . szükségét, mert a mai kor minden embertől megköveteli, hogy azon hatáskörben, melyben forog, azon állásban, melyet betölt, keüő képzettséget mutasson. A törvények is előírják ; képesség! feltételeket valamint a bírósági, úgy a közigazgatási szakoknál pályázó’ a, de minden állami közszolgálatnál is. Kezdve a falusi bírótól felfelé a legmagasabb hivatalkörig, mindenütt megkivántatik a képzetség s a képesítés, mert e nélkül senki sem töltheti be állását, de nem is pályázhat olyan állasra, melyre képesítése nincs. De nemcsak a szorosan vett hivatalos körök, hanem a gazdászat, a magán vállalatok és "oari foglalkozások is kellően képesített egyéneket, munkásokat iparkodik megnyerni, felfogadni, mert szakismeret nélkül ma már semmi foglalkozás nőm lehet tartós, életképes, tehát a foglalkozás minden ága és neme megköveteli a maga szakértő munkását. Ha igy általában a képesség szüksége minden foglalkozásnál megkivántatik, s a kor igénye ?z egyeseket erre felhívja és kötelezi, mennyivel inkább szükséges feltétel ez a k e- reskedönól. Magyarországon a kereskedő osztály a képzettség tekintetében nemcsak hogy még nagyon hátra van, de annyira elmaradt, hogy sok idő kell hozzá, mig eléri azon magaslatot, melyen állania kell. Vegyük a kérdést vizsgálat alá úgy, a mint az előttünk áll. Nagy városokban, a fővárosban, elhisszük, hogy vannak képzett kereskedők, ámbár e helyeken is feles számmal találkoznak olyanok, a minőkről alább szólani kívánunk ; de a vidéki kis városokban, meg kell vallani, hogy a kereskedelmi osztály az, mely az állásához megkívántaié képzettséget egyáltalán nem mulatja, mert nem képes mutatni. A kereskedő foglalkozási kör« több képzettséget feltételez, mint egy iparosé, mert a kereskedelmi számvitel, a kettős könyvvitel előbbre való képességet igényel, mint egy egyszerű iparos foglalkozása. Es mindamellett mit látunk a közéletben ? Azt, hogy kereskedőink vajmi kevés fokkal állnak fölebb mint iparosaink. Ha sorra akarjak venni a különbségeket, tapasztalhatjuk, hogy vannak kereskedők, kik a legelső képesítés feltételét: az irás, olvasást sem ismerik. Az ily kereskedő aztán, hogy vezessen üzleti könyveket ? És ha netalán vezettet valaki által, hogyan állhat jót annak hitelessége iránt ? Nem mondunk újat, hogy mai nap már a kereskedés nálunk bizonyos tekintetben kezd elfajulni. Számos példa mustrálhatja állításunkat helyi viszonyainkból keletkezett azon abnormis állapotban, hogy nálunk sok olyan egyén kér kereskedésre iparigazolványt, a kinek fogalma sincs a kereskedés valódi célja és hivatásáról. Természetes, hogy az előfeltételek hiányában az egész kereskedési üzlet megnyitását kenyér- kereseti szükségből, vagy nagyobb hitel műveletre alapítva, a hitelezők kijátszására tervezik. Akkor a midőn, mint fentebb is mondtuk, minden téren a képesség feltételéhez kötik az állás elnyerését, egyedül a kereskedők képeznek törvény szerint kivételt foglalkozásuk betöltésénél. Mindenki lehet kereskedő, akár ért hozzá, 1 akár nem, csak az iparigazolvány diját fizesse : le az iparhatóságnál. Ez eljárás a közműveltség, I ue a hitelviszonyok érdekében is hátrányos. Ne keressük a rendszer, vagy a törvény intézkedéseiben a hibát, mert a törvény felté- ■ telezi, hogy kereskedést csak ahoz értő akar i ni. Az iparhatóság viszont nem mérlegeli a aépességet, hanem tartja magát a törvényhez és kiadja az iparigazolványt. Igaz, hogy jó volna már az első f#ku elLAPUNK MAI SZÁMÁHOZ FÉLÍV MELLÉKLET VAN CSATOLNA
