Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1888-02-12 / 7. szám

az úrbéres gazdák fölött, nem tudom miféla jurisdictiót gyakorolt.

Az említett községi törvény életbe lépte óta az 1886 évi XXII. törvénycikk még részletesebben meghatározza a községek jogait és kötelezettségeit. E törvényben külön fejezet alatt a községi háztartásról intézkedés tétetik minden j irányban. E törvény értelmében furcsán veszi ; ki magát az, hogy Ungvárváros rendezett tanácsú : hatósága megengedi, hogy a svábutcai úrbéres gazdák még mindig bírót válasszanak saját utcá- jok területére, kinek teendői, vagy hatásköre a hatóság előtt egészen ismeretlen.

A svábutcai közönség ez évben is megválasztotta saját biráját és bejelentette a polgár- mesternek, hogy vegye ezt tudomásul. E bejelentés törvénytelen voltát fölösleges hangsúlyozni, de törvénytelen a svábutcai közönség azon eljárása is, hogy még mindig bírót' stb. választ a községek példájára, holott nekik is, mint Ungvárváros lakosainak, a polgármester az elöljárójuk, az elöljáróság pedig a rendezett tanács.

E visszás állapotot meg kell szüntetni azon kijelentéssel,, hogy a városok polgárainak érdekeit együttesen a polgármester és tanács képviselvén, minden előfordulható bajaik orvoslását csak is ott kereshetik és külön községet a községi szervezetben nem igényelhetnek.

A dolog azoűban egy kis felvilágosítást kiván mindamellett is, melyet a következőkbe vonunk össze.

A svábutcai úrbéres gazdák a telki illetmé nyeik ntán járó földeket, legelő s erdő illetményt, elkülönítve a várositól, külön kapiák ki a kincstári uradalomtól mint földes uraságtól, tehát ők mint külön birtokosok saját közös vagyonuk ellenőrzésére, célszerű felhasználására fel vannak jogosítva.

A községi törvény szerint, „a község hatósága kiterjed a községben s a község területén lakó vagy tartózkodó minden személyre és a községben és területén létező minden vagyonra.“ A svábutcai úrbéres gazdák tehát külön kiváltságos jogokat a maguk részére nem igényelhetnek, mert Ungvárváros községi kötelékébe tartozó egyének saját ügyeikben is az adminisztratio oltalmát a tanácsnál vagy a polgármesternél kereshetik csak,

És a törvény e rendelkezése ott mégis kivétel alá helyeztetik, mert nem régiben is a közös úrbéres erdőből eladott faeladás iránti szerződésüket illetékes hatóságukhoz nem jelentették be s minden hatósági beavatkozás nélkül dividálták el a befolyt vételárt egymás között. Már pedig a hatóságnak joga van a fenti kijelentés szerint a közös vagyonok ellenőrzését figyelembe venni.

önkényes behatásnak elejét vagy legalább gátat lehessen vetni? Vagy hasztalan minden emberi törekvés ez alkatbeli baj ellen ?! Akkor — vigaszukra — feleletünk már benn van foglalva ama fentebbi megjegyzésünkben, mely szerint: „nevelés és oktatás egy különben rendesen fejlődő agyat, bizonyos mennyiségű, tervszerűen rendezett képzetek összegével látnak el, melyek agytestecsei mozgásainak is, bizonyos folytonosságot és szabályosságot kölcsönöznek.“ És ez az emberinem fen- tartásának, haladásának és egyúttal valamikori kiábrándulásának is, egyedüli biztosítéka J Ha majdan nevelés és oktatás nem egyesek, hanem az emberiség valamennyi rétegeinek éltető elemei lesznek; ha a józan ész uralma, valaha nemcsak mint most, egyesek kiváltságát, hanem minden smberi lénynek főtulajdonát fogja képezni: akkor mindenekelőtt megszűnik az akaratátvitel lehetősége személyről-személyre általán; de megszűnik továbbá végképen a képzelet felett való feltétlen uralma olyan tetteknek, példáknak és előtényeknek, melyek — mint kiválólag a párbaj -— a józan ész bírálata előtt, már most sem állhatták meg; de akkor egyszersmind kiki nemcsak a maga, de egyúttal a másik tetteinek nem vak utánzója, hanem legszigorúbb bírálója és egyszersmind józan ellenőrzője leend; akkor — meg- szünk a babona, balhit és ábrándozás és helyökbe a tudomány által szült értelmiség lép — mely nemcsak a szellemi élet éltetője, de egyszersmind az anyagi lét fentartója. Azért is a tudományé, és pedig az érzéki természettudományé nemcsak a múlt, de — a jövő is!

Ez állapot Ungvárvárosábau is érthetetlen, de még inkább az olyan községekben, hol az úrbéres község tekintélyes vagyonnal bir, mint például, erdő, legelő stb, melyeknek évi haszonvételei fölött a községi hatóságnak kellene felügyelni, hogy azok rendesen befolyjanak és a gyöngék kárára az erősebbek el ne harácsolják a közös vagyont. Községeink költségelőirányzatánál, zárszámadásánál ily közös vagyonok feletti kimutatást nem látunk beterjesztve, minélfogva feltehető, hogy ama jövedelmek nem kezeltetnek a községi törvény értelmében.

a kérdés nem uj, mert már a belügyminisztérium előtt megfordult ily eset és kimondta, hogy „a mennyiben a községek a kezelésük alatt álló úrbéri közös vagyonról is szabályszerű számadásokat készítenek, ezen eljárás csak helyeselhető.“ E miniszteri kijelentéshez mi a magunk részéről még azt tesszük, hogy nagyon kívánatos volna, hogy a községi elöljáróságok ily számadásokat, — ott a hol annak szüksége fen forog — minden évben készítsenek és terjesszék be a felettes hatóságnak felülbirálat végett. Ez által eleje vétethetnék azon sole mulasztásnak, mely éveken keresztül sok községben az úrbéresek kárára űzetett és űzetik.

Egyébkint e kérdést azért hoztuk fel, hogy a törvényhatósági bizottság gondoskodjék ez irányban is a szigorú felelősség megtartása felől s az itt-ott mutatkozó visszaéléseket, vagy törvénytelen eljárást szüntesse be.

Le?elezés.

Tekintetes szerkesztő ur!

Tekintetes Ungvármegye köz. ig. bizottsága által Nagy-Szelmenc községébe kiküldetvén tanító választás vezetésére, el nem mulaszthatom, hogy ott tett tapasztalataim egy némelyikére a Tek. szerkesztő ur figyelmét föl ne hívjam.

Köztudomású dolog az, hogy több mint 20 év óta mennyi kísérlet történt Szelmenc község részéről különösen Pazar József ref. lelkész utján, hogy ott iskola létesülhessen annál is inkább, mert a község egyike a kaposi járás legnépesebb községeinek és ott iskola még soha nem volt. Az állami segédkezés többször megígérve és visszavonva egyszer meg is adta ha bár csak kis részben, de a szükségelt összeg összehozható ily csekély támogatás mellett nem lévén, az iskola ügye végkép eltemetve látszott. Ekkor támadt a népből, azon népből, a melynek iskolája soha nem volt, egy ember, a ki nem járt többé senkihez támogatást keresni, hanem lakos társait lelkesen buzdítani kezdé iskola építésére.

Öröm olvasni azon remek egyszerű stilusu beszédeket, (a ref. lelkész urnái megörökitvék és az egyház levéltárába helyezvék), melyeket mint a község bírája e község tanácsához az iskola érdekében intézett, és melyek olvasása után kezdjük csak igazán sajnálni, hogyily tehetség iskoláztatás hiányában elveszett. De «z iskoláztatás hiányát pótolja ifi. Balog Mihálynál a józan ész és a minden szépért, jóért való igaz lelkesedés. És lelkes buzgalma, időt és fáradságot nem kímélő kitartása, Pazár József ref. lelkész ur által támogatva, oda vitte a dolgot, hogy azon Szelmenc községben, melyben tiszer csak terv és jámbor óhajtás maradt az iskola, ma egy szép és értékes iskola áll.

De még ez nem minden. A nyári legszorgosabb munka időben is ifj. Balog Mihály volt az, aki saját dolgait félben hagyva, és a nélkül, hogy megbízatása lett volna e részben, az építkezést vezette ott ült maga mindig-, sőt ha kellett valami a2 építkezéshez, nem járt fühöz-fához, hanem saját fo gatát használta minden kárpótlásra való kilátás ső' követelés nélkül. És igy készült el az iskola.

De még ez se minden. Kész lévén az iskola a községben több oldalróli bele avatkozások folytán erős torzsalkodás támadt, a tanító választás alkalmából, úgy hogy egy Ízben megejtheti nem is volt. És ekkor megint csak Balog Mihálj emberiség tudása és lelkes szónoklata bírta lecsilaj pitani a kedélyeket és eszközölte azon békés éí a tanügyét előmozdító hangulatot, melynek eredmény ekép a Nagy és kis-Szelmenc község tankö telesei ezideig bizonynyal ösmerik legalább a; A betűt.

Sok ily lelkiismeretes igyekezetü polgárt ha zánknak és nem lesz okunk búsulni elmaradottsá gunk miatt. Amidőn e hoszu lére eresztett históriának legalább a napi hirek rovatában való rövid említését kérném, azon köteles tiszteletnek vélek

adózni, melylyel minden értelmes polgára megyénk tartozik. B dog Mihály Jráot, mert valjuk meg ha akad is köztünk, ki ily lelkes kitartásra képes, egy „csillaghullásában megnyeri jutalmát, de az>gyszerü föld míves" legkedvesebb jutalma az lesz, ha a nyilvánosság előtt megkapja az előismerést egy pár sor napi hir alakjában. Meg aztán hátha ra, gadand példája. Vajha úgy lenne.

Magamat kegyes jóindulatába ajánlva.

alázatos szolgája, BERZEVICY ISTVÁN.

Farsang.

A január 28-án fényesen sikerült kórházi bál részleteivel tartozunk olvasó közönségünknek. A báli terem a megye és a vidék legszebb hölgy koszorújával és előkelő úri közönséggel megtelj a rendezők és rendezőnők a bálanya, jNehrebecky Györgyné üdvözlése után pár percig tartó csárdást lejtettek, ezután feszültséggel várta a díszes közönség azon látványosságot, melynél szebbet, ideálisabbat, aligha látott bárki közülünk. Mert csak 1 azt kell figyelembe venni, hogy a képek szereplői, szakértő szemmel szedett szépségek va- lának, mindmegannyi festői alak, decoratió és ben. gali fény nélkül is.

A báli teremnek mintegy 14 része színpaddá alakítva a képek bemutatására szolgált. A zene andalító hangjai a látványosságok élvezetét fokozták. A színpad mögötti csengettyű megszólal, a függöny szétvállik és szemeink előtt az 1-sö kép teljes bájával megjelenik.

Festő nem vagyok, költő sem vagyok, hogy mi voltam, azt sem árulom el, de mint ilyen emlékezetem segélyével a képeknek leírását, megkísérlem, hogy legalább ily módon azok is szerezzenek fogalmat az élő képekről, kik közvetlen szemlélő nem lehettek.

Az 1-ső kép „Rokokó“ Watteau idejéből volt. A remek alakitásu ülő cigánynő (Orosz Gizella k. a.) körül a lakisebb részletekig menő Ízléssel párosult csoport látható, melynek háttere egy francia park regényes belsejének festői részleteként tűnik elő

A földön ülő cigánynő kártyából jósolja a vele szemben álló (Iváncsy Malvin k. a.) előkelő úrhölgynek a jövő szerencséjét.

Az előtérben igen kecses és kiváncsi úrhölgy (Csuha Malvin k. a.) hajol előre, a cigánynő jóslatát várva; mert hiszen szemeiből kiolvasható, hogy a legközelebbi jóslat az ő szerencséjét hozza meg. A háttérben 2 alak csonka fatörzsön nyugodva (Talapkovics Neszta és Ludmann Paula k. a.) kiváncsi szemtanúi a történőknek. Igen kedv« csoport ez, melynek kiváló díszét képezte, azonkívül Hebe (Lám Sándorné) és a zene múzsája (Réthy Loránd Sarolta k. a.), ezek csalódásig híven után- zott szobrászi mesterművekaek látszottak.

A II-ik kép „Őrangyal“ (Mihajlovics Camilla k. a.) silphid alakjával, szende arccal és félig nyitott szárnyakkal őrzi a bölcsőben nyugvó gyermeket (Novák Lórand ?) ki mellett egy' kis leány (Mildner tanár leánya) virraszt. Ezen kép festői nyugalmával, a nézők kedélyére magasztos benyomást tett.

III-ik kép „Hófehérke“ gnomok által őrizve (Heverdle Mili k. a.) volt, ki erdő közepén, virá gokkal borított előtér felett emelvényszerü pázsiton nyugvó helyzetben, (Pogány tanár mesteri kezéből eredő hercegi koronával ékítve) uralkodik a gno- mok kitünően rendezett csoportján. A háttérben sziklahasadásból eredő vízesés, és élő fenyők a decoratió fénypontját képezték. Jobb és szebb „Hófehérkét“ nem is képzelhetünk, mert a feloldott sötét és hosszú haj alól valósággal hófehér tündéri alaknak merengő tekintetével találkoztunk.

Ha pedig még valaki gnomokat nem látott, figyelmébe ajánlom a legkisebb, de egyszersmind legérdekesebb (Novák Loránd) veres szakáiu gno- mocskát, ki ékszerszekrényébe belemarkolva, az ország legszebbjének a hegyek kincsét nyújtotta át.

Értelmes csoportosítás és jelképezési tehetségre vallanak a gnomok elhelyezése és felszerelése. hosszú, vörös, fehér és fekete szinü szakállak, borzasztó kedves figurákat ékítettek. Egy része hegy kincsekkel telt targonca mellé állítva, másrésze óriási pörölyökre dűlve, ezen emberkéknek csepp- ségét kiválóan emelte. E kép benyomása maradandó lesz.

A ÍV-ik kép „két tűz között“ (Talapkovics Andrea k. a) egy női alak, kétkedve jelenik meg az asztal mellett ülő két ur előtt (Banner és Gorzó) nem