Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
XIV. ÉVFOLYAM, Ungyár 1887. vasárnap, november 20 47. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYEST ART ALMÜ HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába (Jngvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. UngTármegye és az „ungmeffvei gasüdasági eg-ylet.“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő': Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények. 3757 szki i. 1887. HIRDETMÉNY. Ungvárváros rendezett tanácsa ezennel köztudomásra hozza a város közönségének, hogy Ung- várvárosának az 1888-ik évre szóló költségelőirányzatát elkészítvén, az a mai napon az 1886 évi XXII t. c. 125 §-ának megfelelő módon a városháza tanácstermében 15 napi közszemlére kitétetett s azonfelül a képviselők között leendő kiosztása iránt is intézkedett. Midőn tehát erről a város közönsége értesit- tetik, egyúttal figyelme arra is felhivatik, hogy minden adófizetőnek szabadságában áll a költségvetést megtekinteni, az ellen netaláni észrevételeit a képviseleti közgyűléshez Írásban beadni. Kelt, Ungvári 1887. évi november hó 14-én. EŐRY ELEK, LEHOCKY BÉLA, h. főjegyző, polgármester, KIVONAT. Az 1887. évi Pénzügyi közlöny 42-ik számából. I. „Az adókötelesek teendői.“ 1. A közadók kezeléséről szóló 1883 XLIV. t. c. 11 és 12 §§ aiban foglalt rendeletek értelmében a folyó I887. évben eszközölt házadókivetés úgy a házosztály, mint a házbéradót illetőleg három év, t. i. az. I887, 1888 és I889 évek tartamára birván érvénynyel, azon épületek után, melyeknek házbérjövedelme az ezen három évi kivetési időszakot megelőző évben, vagyis az 1886. évben már bevallva lett, ezúttal a házbérjövedelmet újólag bevallani nem szükséges. Bevallás tehát csak azon épületekre idézve nyújtandó be, melyek a most említett idő óta épültek, lakható állapotba helyeztettek, s házbér jövedelmük eddig még be nem jelentetett. Kötelesek tehát mindazon háztulajdonosok, a kik az említett idő óta építkeztek., épületeiket lakható állapotba helyezték és a házbérjövedelmét Az „UNG“ tárcája. A korszellem. Elkezdve az egyetlen magyar főhercegen, aki József, le az utolsó cipészinasig, aki Szepir és az utolsó béresig, aki Jóska, úgy megtanultuk a pa- naszolkodást, hogy nincs párunk Európában. Én legalább nem ismerek olyan nevű magyar embert, aki ne értené ezt a mesterséget, és szó ide, szó oda, el kell ismernünk, még pedig a nélkül, hogy bó- kolni vagy hi^legni akarnánk, hogy ez az ellenzéki sajtó érdeme. Rövid idő alatt úgy bele birta oltani a magyar állampolgárba az önérzetet, hogy holmi szerecsen király a magyar napszámoshoz képest csak másodrendű potentát. Olyan helyen bírok egy kis birtokkal, ahol ezelőtt csak tizenöt évvel is, 30 krajcár volt a napszám, s hozzá, ha még azok a krajcárok újak és fényesek voltak, nevetett nekik az illető. Ma már két annyit kér félannyi dologért és rátartó- san végzi azt is, mert amint mondja : „Hatvan krajcárért csak nem erőltetheti meg magát. Cselédet meg vonaton kell hozatni, mert az oda való nem megy szolgálni, csak ha fagy, s amint enged, már rá bődül a zöld gyepre és kirúgja a ház oldalát, ha nem bocsátód. Nem volt nagyobb egy fricskánál az a tizenhárom éves leány gyerek, akit eddig még be nem jelentették, házbérjövedelmi vallomásaikat a törvényes, következmények terhe alatt benyújtani. Bevallás tárgyát az összes nyers jövedelem képezi, a tulajdonos abból semminemű levonást nem tehet, mivel a törvényszerű levonás e kivetést teljesítő közegek által hivatalból eszközöltetik, és pedig bevallandó úgy a tényleg húzott jövedelem, mint azon összeg is, mely az esetleg üresen állott épület vagy lakás után huzatott volna, ha az üresen nem állott volna. — Azon városokban és községekben, melyekben a tényleg bérbe adott lakrészek t. i. szobák és boltok száma legalább felét képezi a létező lakrészek összes számának, a ki nem bérelt épületek is házbéradó alá vonandók, a tényleg kibéreltekkel összehasonlítás utján megbecsült tiszta bérjövedelem alapján (házadó törvények és szabályok 34 §.) ; az összehasonlítás illetve becslésre nézve a házadó törvények és szabályok 60. § a irányadó. Az ily községekben és városokban tehát a tulajdonos által lakott ház vagy házrész azon cimen, hogy bérbe adva nincsen, a házbéradó alól nincsen kivéve. A bérjövedelem bavallására szolgáló nyomtatványok a községi elöljáróságoknál (a városi adóhivataloknál) ingyen kaphatók, s az egyes rovatoknak a törvények éa^abályoknak megfelelő pontos és lelkiismeretes kitöltése után ugyanottan benyújtandók. Ézen vallomások benyújtására a folyó I887 év november liava 15—30 közötti időt tűzöm ki. A házosztályadó alá tartozó házak tulajdonosai kötelesek a házaknak 1886 évben történt összeírása óta (1883 XLIV. t. c. 12 §. 1. a) eszközölt egészen uj vagy toldaléképitkezéseket, avagy az osztályozásra kiható átalakításokat bejelenteni. 2. A közadók kezeléséről szóló 1883 XLIV. t. c. 11 es 12 §§-aiban foglalt rendeletek értelmében a III. osztályú keresetadónak a folyó 1887 évben eszközölt kivetése 3 évre t. i. az 1887—1888 és i889 évek tartamára birván érvénynyel, magától értetik, hogy mindazok, kik a folyó I887 évben ezi n adóval megrovattak, njabb vallomást adni a feleségem teinsasszony- segédnek megfogadott; télen nyáron mezitlábat viselt otthon és kucsmagombát evett, és kérem, nem visszautasította a vastag ételt, pedig tejfeles volt. Azt mondta : „Nem azért lettem cseléd, hogy „auflág“ nélkül egyem a „csuszpájzt.“ A kocsisom meg nyíltan kijelentette, hogy : nem egyez bele, hogy én hajtsam a lovat, mert neki a „sport“ szenvedélye. Pakolj Pista! „Ezt nem állom ki, mert én meg nem azért fogadok cselédet, hogy az parancsoljon nekem.“ Megyek Budapestre. Van ott. Válogatni lehet benne és van „rönd.“ Alegis fogadtunk Budapesten egy szakácsné úrnölgyet, meg egy szobaleány nagyságot. A szakácsné úrhölgy azon kezdte, hogy az ágyelőtti szőnyeget a feleségem ágya elől a maga ágya elébe tette, azzal indokolván : hogy ha ö „mezét- láb“ a puszta földre lép, hát akkor prüszköl, mig lehet, hogy a „nagyságának“ erősebb a természete. Alikor pedig főzésre került a dolog, s a feleségem azt kérdezte, miféle édes tésztákat tud készíteni, azt felelte, hogy : „palacsintákat.“ —. És egyebeket nem ? Egyebeket tudni nem tartja szükségesnek, mert azokat rendesen a „nagyságák“ készítik, s ő csak megszokta enni. S a fizetés kérem ? Tizenkét forint havonként és piaci tantiéme. Füstölvén pedig a kályha, felhivattam a házmestert. Nos ? kérdé. Füstöl a kályha — monnem kötelesek, ellenben mindazok, kiknek üzlete vagy haszonhajtó foglalkozása ezen három évi kivetési időszak alatt keletkezett, kötelesek az erre vonatkozó bejelentést megtenni, illetőleg szabály- szerű vallomást benyújtani. Az illető vallómási nyomtatványok a községi elöljáróságoknál (a városi adóhivataloknál) ingyen kaphatók s az előirt rovatoknak pontos és lelki- ismeretes kitöltése után ugyanottan benyújtandók. Ezen vallomásoknak valamint az 1883. XLIV t. c. 11. § a értelmében egy év tartamára kivetendő IV. osztályú kereset adó, tőkekamat és járadékadó, bánya adó alá erő jövedelem bevallására a határidőt 1888 évi január 15-ig tűzöm ki. 3. Az 1888 év január 3 i-éig bevallandók a föld és házbirtokot terhelő s kamatokkal együtt bekebelezett adóssági kölcsönök és kamataik. Oly kölcsönökre nézve, melyeket az illető adózó fél hitelüzlettel foglalkozó pénzintézetektől vett fel, a vallomás jegyzet rovatában kitüntetendő azon ösz- szeg, mely az eredetileg kölcsön vett s bizonyos évek alatt törlesztendő tőkeösszeg után a kötvényben megállapított kamatláb szerint kamatgyanánt egy évre esik. Az illető vallomási nyomtatványok a fentebb emlitett helyeken is ingyen kaphatók, s tényleges viszonyoknak megfelelő pontossággal kitöltve, a kitűzött határidő alatt annál bizonyosabban benyújtandók, mivel ezen határidő lejárta után s jelesül február 15 éig érkező vallomások az 1886. évi május hó 3-án ke.lt és a .Pénzügyi közlöny“ 18 számában megjelent 81.060 sz. rendelet szerint már csak felebbezés utján és azon esetben fognak figyelembe vétetni, ha hitelt érdemlőleg igazoltatik, hogy a késedelem elhárithatlan akadály miatt történt, február 15-ike után benyújtott vallomások pedig semmi körülmények közt sem vétetnek figyelembe. 4. Az 1888 év február havában tartoznak az 1880. XXVII t. c. 13 §. 3. pontjában emlitett véd illetve hadmentességi dij kötelesek, kiknek a törvény 2. §-a értelmében hadmentességi díjfizetési kötelezettsége még tart, azon községi elöljáróság. dám — nem lehet fűteni, pedig hideg van. — Nem tartozik hozzám. Hát kihez ? A háziúrhoz. És a házi úr ? Az Budán lakik. Jól van. írok neki egy levelet és vigye át. Azzal nem tartozom. Hát mivel tartozik ? Egy hordárt küldök fel, ha tetszik. Nos hát küldjön egy hordárt. Jön a hordár. Hallja maga hordár barátom, itt egy levél. Mennyiért lesz szives Budára vinni ? Egy forint hatvan krajcár ! Hiszen uram, egy forintért konforteblit kapok. Na ja ! A konforteblisnek amiért átvisz, egy forint, nekem pedig csak nem sok hatvan krajcár. Jön a válasz a háziúrtól : „Tessék a fazekashoz fordulni. Én nem vagyok kályha csináló.“ Hát ezért fizettem egy forint hatvan krajcárt ? Hadd jöjjön a fazekas ! És beállít a fazekas. Szakértői tekintettel büszkén és lenézően méregeti a kályhát végig. Nos-kérdem, — hajlongás, — mit méltóztatik hozzá szólni ? „Ein altes Klumpet.“ Na ja : „újra kell rakni.“ S a tiszteletdij . . haszabad tudnom ? — Öt forint. Alajd elküldöm a segédemet. — Jó napot ! Es a segéd három óra alatt nyélbe üti az öt forintot. És ha eltetszik menni a vendéglőbe, és ha eltetszik menni a kávéházba, a pincér legalább is mágnás mindenütt. Ha eltetszik menni a boltba, a szabóhoz, vagy a cipészhez, vagy a hosszú és rövid árushoz, vagy a kéményseprőhöz, vagy a „csatornák tisztítási vállalat“ úrhoz, mindenütt oly
