Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

XXV. ÉVFOLYAM. I ngvar 1887. vasárnap, október 23. 43. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztfihöz intézondő minden közlemény, mely a. lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollac8ek Miksa könyvnyomdája VEGYEST A RT ALMU HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre ......................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába üngvár, Pollaesek | M. könyvnyomdájába küldendők 1 Nyilttér soronként 20 kr j BBBBBaHHB BOB «hmm ii jini" wwnr r r—rrnn Ungvármegye és az „ungmegyei «;aZciasági egylet.“ hivatalos közlönye.--------- — - --— - — — -— - -• •«— —.— Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Az iparostanonc oktatás. — Második közlemény. — Ha igazságosak akarunk lenni, ki kell mon­danunk, hogy iparosaink nem nagyon bánják a ta- noncok oktatására egyesek részéről tett figyelmez­tetéseket ; még a törvény fenyegetésével se sokat gondolnak, holott tudják, vagy tudniok kell, hogy az oly mester, ki tanoncát nem küldi az iskolába, pénzbírsággal is kényszeríthető arra. E csökönös magatartásnak erkölcsi hátránya van magára a tanoncra, mert a mester példája nem igen buzdítja őt az iskola iránti hajlamra és ha önmagában érezne is kedvet, hajlamot, elöli benne a tudás utáni vágyat a mester parancsszava, vagy tiltakozása. Már elmondtuk, hogy mivel védekeznek iparo­saink, ha a tanoncok iskolába küldéséről van szó ; de e védekezésnek nincs semmi alapja, meri a be­osztott óra rendszerint kétszer egy héten kell a tanoncokat kót-kót óráig nélkülözniük, és vasárnap, a mikor a tanoncnak különben is szabad ideje van, tehát a mester nélkülözheti tanoncát. Ha nagyon utána járnánk, hogy kedden és szombaton 6—8-ig a tanonc minő nagy mulasztást köret el azalatt, mig elmegy az iskolába tanulni, bizony alig találhatnánk rá megfelelő okot, mert vannak ugyan kivételes munkaidők, a mikor szük­sége lehet a gazdának, mesternek minden munkás kézre, de ezek oly ritkán fordulhatnak elő, hogy szóba sem jöhetnek. Sokkal inkább hozhatjuk fel panaszkópen a mesterek ellen azt a kényelmességet, melyet iparuk üzósénól mutatnak. A kényelem utáni vágy az em­beri természet gyarlósága, mert a kényelmet csak a boldog jólét adhatja meg, a mi után minden ember vágyakozhatik ugyan, de az, a kit a sors jóléttel, megfelelő vagyonnal el nem látott, annál a kényelmes élet utáni vágy oly gyarlóság, mely őt az élet különböző nyomása alatt megsemmisíti, elüti attól is, a mit nagy nehezen, fáradsággal egybe gyűjtött maga és családja számára. A kényelem a mi iparosainknál, a szó szoros értelmében véve, alig szemlélhető, mert egyikök sincs azon vagyoni helyzetben, hogy a társadalom ezen irigylendő állapotával dicsekedhetnék. De min­den fogalom relativ. Egyiknek ez, másiknak amaz lehet kényelem. A mi társadalmi helyzetünkben se jólétről, se kényelemről nem szólhatunk, mert ilyet városunkban nem találunk, a mi netalán mutatja magát, az csak félrevezetése a valóságnak. Nem is azt a jólétet, azt a kényelmességet értjük mi, a hol a vagyon, a családi boldogság hozza meg a családok állandó örömét, ámbár azt sem állítjuk, hogy a szegénységnek nem volna meg a maga boldog kényelmessége, hanem értjük a mi ungvári iparosainknak azt a megmagyarázha­tatlan szokását, hogy mihelyt többre becsüli ipará­nál a szorgalommal és fáradsággal egybegyüjtött vagyonkáját, azontúl már nem iparának, hanem va­gyonának szenteli legfőbb gondját és figyelmét. Szó­val elkezd gazdálkodni. Ez a gazdálkodás tart addig, a mig az illető vagyonkáját, iparának teljes mellőzésével, legtöbb esetben abba hagyásá­val, egészen el nem gazdálkodj a. A kényel­messég pedig ott kezdődik, a mikor az iparos meg­szerzett vagyonkájának munkálását célba véve, le­mond szokott napi teendőiről. Ipari foglalkozását mindig gyérebben folytatja, mert hol a mezőre, hol a szőlőbe kell mennie. E mezei munkához termé­szetesen igénybe veszi a tanoncot is, mert a mezőre, hegyre csak nem fogja maga vinni a szükségeseket. Itt megint meg kell jegyeznünk, hogy a mi csudálatos politikai s társadalmi viszonyaink közt nem feltűnő dolog az sem, ha iparos vagy nem iparos, magának ingatlant szerezve, annak műveléséi különös gond alá veszi ; de feltűnő nálunk az, hogy a mi iparosaink csekély ingatlan vagyon megszer­zése után elhanyagolják iparukat s neki adják magukat a szőlő és földmivelésnek, ezzel pedig az ipar nemes hivatását eltolják maguktól. Mire viszi ez iparosainkat ? A kényelmesség felé, melynek vége, a mező gazdasággal ily csekély mérvben való foglalkozás után, teljes tönkre jutás, elszegényedés. Az"iparral kellene tehát behatóbban foglalkoz- niok, mert bár mit beszéljenek az ipar hanyatlásáról, a szorgalmas iparos mindig és minden körülmények közt megtalálja a maga munkáját s annak illendő bérét. De nemcsak az bántja iparosainkat, hogy nagy a concurrentia, hogy a szabadipar elnyomja a jó igye­kezetét s lassan észre veszik, hogy nem tudnak megélni iparukból; sokkal fontosabb náluk azon álláspont, melyre a politikai életben elhelyezkednek. Mikor ipartársulati ügyekről van szó, a gyülekezést i nem tartják oly szükségesnek, mintha országos képviselői választások forognak szóban. Egy választás egészen kihozza őket sodrukból; irányt akarnak adni a közvéleménynek, de a közvéle­mény erősebb mint az ö kívánságuk s e miatt meg­indul a harc, mely hetekig eltart. Felizgatják a kedélyeket, ez alatt csökken a munka kedv, nagyobb ez elvesztegetett munkanapok száma és kevesebb az anyagi haszon a netalán elért politikai sikernél. Ezek mind visszás állapotok. Az iparos is gya­korolhatja politikai jogait, a nélkül, hogy különösen kellene magát, munka körét a politikáért feláldozni. Ilyen dolgokban legjobb politika az, ha kitérünk a szenvedélyek zaja elől. Egybe foglalva tehát az elmondottakat, vegyék iparosaink egy kissé jobban lelkűkre tanoneaik ok­tatását és ne ellenkezzenek azon jó akarattal, me­lyet a kormány, a hatóság és egyesek buzgalma érdekükben kifejt, mert csak úgy mutathat fel ered­ményt ez ügyben a tanitóikar, ha a mesterek ma­guk a legszigorúbb felügyeletet gyakorolják. Az ungvári választó kerület, okt. 19. (A kép- viselöház bíráló bizottságaiból.) A képviselöház hetedik bíráló bizottsága ma dél­után 4 órakor vette tárgyalás alá a Kende Mihály országgyűlési képviselő megválasztása ellen beadott kérvényt. A bíráló bizottság következőkép alakult meg: elnök Szomjas József, tagok : Szlávy Olivér, Münnich Aurél, Zay Adolf, Olay Lajos, Koczkár Zsigmond, Papanek Lajos. A választást védi dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd ; a kérvényt védi Dr. Ferderber Vilmos ungvári ügyvéd. A múlt ülés jegyzőkönyve zárt ülésben felol­vastatván, a nyílt ülésben legelőször is a dr. Grűnn Sándor és társai ungvári választók által Kende Mihály megválasztása ellen beadott kérvény fel- olvastalott. A kérvényezők az állítják, hogy Ken­de Mihály szabadéivüpárti jelölt csak azért kapott hatvan szavazatnyi többséget, dr. Iváncsy László szintén szabadelvüpárti jelölt ellenében, mert a köz­ponti választmány nem teljesítette híven kötelessé­gét; az Iváncsy-párti választók megakadályoztattak joguk gyakorlatában, a hivatalnokok visszaéltek hatalmukkal a Kende-párt érdekében, mely párt vesztegetéseket is követett el és azonkívül elhalt és távollevő választók helyett mások szavaztak Kende Mihályra. Kende Péter alispán különösen sok jogtalanságot követett el Kende Mihály ér­dekében. Alaki szempontból a kérvény ellen kifogás nem emeltetett. Fölolvastatott ezután a választást védő dr. Nagy Dezső ügyvédnek előzetes nyilatkozata, mely a kérvény egyes pontjaira külön-külön reflec- tál s ezek cáfolatára több mellékletet csatol. Ezután Dr. Ferderber Vilmos a kérvényezők kép­viselője röviden ajánlotta a kérvényt a bíráló bi­zottság figyelmébe ; recapitulálta annak tartalmát és kérte, hogy a választást a házszabályok 67-ik és 71-ik paragraphusai értelmében semmisítse meg és rendelje el a vizsgálatot. Dr. Nagy Dezső a választást védő ügyvéd egyenként cáfolta a kérvény támadásait. Megje­gyezte, hogy a kérvény csak 101 frtnyi vesztege­tést igyekszik bebizonyítani, pedig egy választás­nál a törvényes költségek is rendesen sokkal többre rúgnak. Iváncsy két nappal a választás előtt lépett fel, Kende pedig három héttel előbb, az utóbbi volt tehát a helyzet ura, nem lehet tehát az ő pártja részéről hivatalos hatalommal való vissza­élésről és fenyegetésekről beszélni. Kéri a kérvény elutasítását. Dr. Ferderber Vilmos ügyvéd replicázik Nagy Dezső beszédére. Leírja az ungvári választás lefo­lyását. Megjegyzi, hogy dr. Iváncsy László nem akart föllépni s csak a választás előtt két nappal sikerült öt rábírni a jelöltség elfogadására, miután a Kendecsaláddal a választók ellen szavaztak. Megjegyzi továbbá, hogy a vesztegetést nem az összeg nagysága határozza meg, hanem maga a vesztegetés ténye s ennek bebizonyítására elég az a 101 frt is. Dr. Nagy Dezső rövid felszólalása után Zay Adolf bíráló bizottsági tag föl világositást kér a kérvényezők képviselőjétől a hlubokai választók állítólagos megvesztegetése iránt, melyre nézve Dr. Ferderber Vilmos ügyvéd fentartja a kérvény állításait. Ezután a bíráló bizottság zárt ülésben tanács­kozván, hosszú szünet múlva esti 7 órakor Szomjas József elnök azt a határozatot hirdette ki, hogy a bizottság a választás megsemmisítésére vagy a vizsgálat elrendelésére mi okot sem látott fenfo- rogni, ennélfogva Kende Mihályt igazolt képvise­lőnek jelenti ki. (Nemzet.) Nyilvános köszönet. Dobóruszka község lakosai a szász-meiningeni földhitelintézetnek földbirtok vételárába törlesztés­éi kamat címén ez év őszén I800 frtot tartoztak volna, küldeni de mivel a lakosok fele tüzkáro- sult, a törlesztés fele után nevezett intézet minden kamat nélkül egy évig várakozási időt engedélye­zett, mig t, i. a szegény károsultak az uj aratás hasznát bevehetik. A magyar földhitelintézetnek is régebbi bir­tokvásárlás folytán 708 frtot tartoztak küldeni s ez intézet alapszabályai fél évnél hosszabb fizetési halasztást nem engedélyezhetvén, kamat 'mellett azt engedélyezni kegyes volt, mely év után újabb félévi halasztásra is reményt nyújtott. Fogadja e nemes tettéért ezen két intézet a szegény tüzkárosultak hálás köszönetét.

Next

/
Thumbnails
Contents