Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-10 / 28. szám
csak az esetben engedtetik meg, ha az érdekelt félnek a jelen egyezmény hatályba léptétől számítandó három hóna]) alatt előterjesztett kérelme folytán az illető kormány által a megjelölt példányok és készülékek leltároztalak és különös bélyeggel elláttattak. Jelen egyezmény hatálybalópte előtt jogosan előadott színmüvek, zenemüvek és zenész színmüvek ezentúl is előadhatók.“ A most idézett III. cikk értelmében az 1887 julius hó 1 napján meglévő példányok további terjeszthetésóre, illetőleg ily többszörözési készülékeknek az 1891 évi julius hó 1-ső napjáig megengedett használatára s a szükséges leltározás és bélyegzés teljesítésére irányuló kérelmek a III. cikk harmadik bekezdése értelmében 1887 évi octóber hó 1-ső napjáig a törvényhatóság első tisztviselője a kérelem fölött érdemlegesen jhatkoz, s ha annak helyt ad, a bemutatott példányok vagy többszörözési készüléké leltárát elkészíti, s ennek ^elterjesztése mellett a földmivelés-, ipar-, és kereskedelmi minisztériumot megkeresi a megfelelő bélyeguyomók leküldése iránt. A törvényhatóság első tisztviselőjének netalán elutasító határozata ellen felfolyamodásnak van helye a földmivelósi-, ipar-, és kereskedelmi minisztériumhoz, mely végérvényesen határoz. 4. §. Az előbbi szakaszban említett bélyegnyomok a következő felírást viselik: „Az 1887. IX. t. c. alapján kötött egyezmény III cikke értelmében bélyeggel elláttatott.“ E bélyeg a leltárban felsorolt minden egyes példányra és többszörözési készülékre alkalmazandó. A bélyegzés a törvényhatóság első tisztviselőjének ellenőrzése mellett teljesittetik, és ugyanaz a bélyegzés megtörténtéről, a bélyegnyomók felterjesztése mellett, a földmivelés-, ipar-, és kereskedelmi minisztériumnak jelentést tesz. Bpest, 1887 junius 22-ón. A minister helyett : MATLEKOVICS, s. k. 3408. sz. k.'i. Ungvármegye alispánjától. . . a A főszolgabirák és Ungvárváros polgármesterének. Közhirrétótel végett kiadatfk s az „Ung“ helyi lap utján is közótétetik. ITngvárt, 1887 julius 2-án. KENDE PETEK, alispán. Az uj főispán. v üng-vármegye főispánja, Török Napoleon gróf állásától saját kérelmére felmentetett, s helyébe mondott Pulszky. Később felhozatta a képet a j nyomdából, megnézte s igy kerekített ki egy képmagyarázatot. Másnap Pulszky kétségbe esve rohan a re" dakcióba. — Az istenért, hogy Írhattál olyan képtelenséget. Hisz a kép egy allegória, te pedig minden eszmei tartalmától megfosztottad a magyarázatban. Mikszáth restelte a dolgot, de bevallani sem akarta a hibát. Jobbnak látta tehát a sarkára ál. láni s különben is az az eszméje támadt, hogy a realistikus Hogarth bajosan festett allegóriát.’ Kardoskodott ez eszme mellett, még az öreg Pulszky papa, a ki segitségére sietett a fiának, (a Pulszkyak mindig sietnek egymás segitségére) sem tudta kiverni ebből a védsáncból. El kellett küldeni a Múzeumba az egykorú Hogarth magyarázatokért. Ott aztán megtalálták a kép magyarázatát — úgy a mint Mikszáth megírta Mikszáth kevélyen végig nézett a Pulszkyakon. — Okos família vagytok ti — mondá nekik — de a képekhez már csak én értekl Es mig Mikszáth ott böngészett a sürgönyökben, a fiatal journalista lelki szemei előtt elvonult nagy vonásokban ez érdekes életpálya. 18 év a melyből 8 fényes, ragyogó, a milyenről magyar iró csak álmodhatik ... A 69-iki Igazmondótól kezdve Szegedig, majd Budapestig, mennyi verejték hull el, hányszor kell kételkednie e nagy tehetségű embernek képességében, hányszor gondolja el, hogy pályája eltévesztett, munkálkodása meddő kísérletezés. fia, TörökJózsef gróf, az ungvári kerület volt országgilési képviselője neveztetett ki. A királ kézirat igy hangzik : „Szeméem körüli magyar miniszterem előterjesztése iytán, gróf Török Napóleonnak, Ung- megye főispánnak, ezen állásától saját kérelmére lett felment© alkalmából, hü, buzgó és sikeres működése elifieréseül, Szent István rendem kiske-1 resztjét dijtmtesen adományozom. Kelt Bécsben, 1887. évi jtius hó 30-án. Ferenc József s. k. Br. Orcy Bél s. k.“** A hivatás lap továbbá jelenti, hogy király ő felsége f. ói junius hó 27-én kelt legfelső elhatározásával, §óf Török Napóleont, Ungvármegye főispánját, eza állásától, saját kérelmére felmentette és helyébtgróf Török Józsefet Ung- vármegye’őispánjává nevezte ki. Az apa tvozik, helyébe a fiú lép. Uj viszonyok, uj erőke, igényelnek. Az apa húsz évig működött, s önézettel tekinthet vissza a megfutott pálya nehéz na>jaira, gondjaira, melyek őt mindenkor helyén taláták, el nem csügesztették, működni és használni, dső sorban a hazáért, fejedelméért a kormányért, <3 megyénkért. Mi, a kik taiui valánk a nyugalomba lépett főispán működésénél, bizonyságot tehetünk arról, hogy 20 éves főispánsga alatt megyénk érdekeit lehető tiszta lelkiismerttel, példás atyai gondossággal képviselte. Ha négis valamely ügy másként nyert megoldást, mint vX talán megyénk érdeke megkívánta volna, ezért őt felelőség nem terhelheti, mert a magasabb inteniók ellenében egy főispán szava is kevés. De áltálban elmondhatjuk, hogy mindig és mindenben az egyeros, nyílt és őszinte politikát követte Emléke iránt hálilesz a vármegye közönsége mindig. Ez emlék haás a alatt üdvözöljük az uj főispánt Török Jó:sef grófot, ki apja örökét átvéve, hivatva les: uj emberekkel, uj működési kört teremteni magaiak. A fiatal grófnál hat évi országgyűlési képviselősége alatt bő alkalma volt tanulmányozni a politikai élet titkait, mikből hozzánk csak gyéren ereszkedik le egy-eg\ érdekszál. Tartsa e szálakat kezeiben úgy, hogy azok mellett mindig megtalálhassa a kivezető utat s akkor nem leend oka uj pályáján se felfelé, se lefelé attól tartania, hogy eltéved. Mi teljesen nemes gróf tapasztalt jó indulatában, mindenki iránt tanúsító' előzékeny os fesztelen modorában s hisszük, hogy löispáni kormányzata is olyan lesz, a minőnek tetteit eddig a közéletben ismerni tanultuk. A vármegye közönsége örömmel üdvözli az uj főispánt,' mert ismeri őt s tudja, hogy sok jót, sok üdvöst. várhat tőle a mi a vármegyét, a várost illeti, melynek érdekeit eddig is, mint képviselő oly odaadással képviselt. Isten hozza körünkbe mielőbb ! A fiatal embert Mikszáth jóizü mosolygása rázza föl. Barna arcának a mosoly ad igazán vonzó, szellemes kifejezést. Atyailag fedi a kis segédszerkesztőt. — Ugyan kedves Sch ................úr, csináljon már valamit az arcával! Arról mindenki azt a rimánkodást olvassa le: az istenért adjatok mun- | kát I Azért hagynak önnek annyit a kollegák ! Törsnek is jutott valami, a ki a másik szobában éppen a közepén volt a haragos vezércikkének : — Ugyan Kálmus — mondja neki — minek erőlködöl ? Hát nem minden pénztárnok a világon az a baja, hogy kevesebb van benne, mint a menynyit kiszeretnének venni belőle 1 És se szeri se száma nincs az ötleteknek, adomáknak, a melyeket csak úgy elmond, de soha sem ir le. Egy egész külön Mikszáth irodalom, a mi nem íródik meg. Fölkentje a humor múzsájának. Egy ötletével, adomájával jobban jellemez egy kort vagy egy osztályt mint mások talán egész könyvvel tudják. GYÖNGYÖSY LÁSZLÓ. (Folyt, köv) Miként lehet a gyümölcstermelést a fekidé- sen a gazdaság jövedelemforrásává tenni. — Második közlemény. — Azon ellenvetések, melyeket a nagjbani gyümölcstermelés ellen felhoznak, kevés alappal úrnak, miután a netán fölmerülő nehézségek ikszerü eljárással könnyen legyőzhetők. Ilyen első sorban, hogy a szántóföldre ül- ,etett fák árnyékukkal az alattuk lévő vetemé- lyekre káros behatást gyakorolnak. Erre azt ehet felélni, hogy a szántóföldekre leginkább magastörzsü .szilvafákat ültetünk, melyeknek koronája oly ritka, hogy azon a nap sugarai ké- uyelmesen áthatolhatnak s igy nagy árnyékot nem vetnek. A nagy, és sürü koronáju fák inkább a szántóföld segélyezésére használtatnak, hol árnyékukat utakra, árokpartokra, mesgyékre stb. vetik, s igy nagyobb károkat nem okozhatnak. A rétekre, legelőkre ellenben különféle fajú gyümölcsfát ültethetünk, u. m. almát, körtét, diót, stb. miután ezek a Kinövést nemcsak hogy nem hátráltatják, de sok esetben, pl. szárazságban elősegítik, s legelőkön a marhát, a nap tikkasztó sugarai ellen védve, azt számos betegségtől megoltalmazzák. Szántóföldeken ritkán szokás a fákafultetni, a sorokat pl. 8, 10, 12-öi távolságban, az egyes fákat pedig a sorokban 4—8 ölnyire. Ily ritkás ültetés mellett a fák alatt lévő kalászos élet semmivel sem áll hátrább fejlettségében, mintha teljes napvilágon növekedett volna, legfeljebb érése történik néhány nappal később. Ha a nap csak gályájának fele részén, tehát reggeltől délig, vágy déltől estig éri a veteményt, az semmi különbözeiét nem mutat. Minél magasabban áll a fa koronája, annál nagyobb a kör, melyet árnyékával napközben leír, s igy annál kevesebb ideig árnyékol be egy s ugyanazon területet. Hogy a gyümölcs miatt a hívatlan vendégek, a fák alatti veteményeket le ne gázolják, akként dolgozhatunk ellent, ha alma s körtében kései fajtákat termelünk, mert ezeknek kemény gyümölcse nyáron át kevés vonzerővel bir. De nincs is annyira indokolva a gyümölcslopásbóli félelem a felvidéken, mert ott rendszerint nagyobb gyümölcsbőség van mint másutt (az erdőkben elég vadgyümölcsöt is találhatni), s igy mindenki hozzáférhet a gyümölcs élvezetéhez a nélkül, hogy idegen jószág eltulajdonításához kellene folyamodni, továbbá ott a nép jámbor természetű, tiszteli a mások tulajdonát, s a legénykedés, duhajkodás sincs annyira napirenden, hogy a fácskákat csupa pajkosságból kitördelnék. A dolog különben úgy áll, hogy a legpajzánabb lakossággal biró vidékeken is a nép lassankint megszokja a kint lévő gyümölcsfákat s közönyösen fog mellette elhaladni, a nélkül, hogy eszébe jutna azt bántalmazni. De ha ki is tördelnek egy két fát, ez még korántsem ok arra, hogy elveszítsük kedvünket a további munkálkodástól, s leghelyesebben cselekszünk, ha erre előre számítva, néhány fács- kát itthon készletben tartunk, melyek a hiányok fedezésére fognak szolgálni. Az ekével figyelmesen kell eljárni, különösen az első barázdolásnál szükséges, hogy valaki az ökröt vagy lovat vezesse. A közöket kapás embernek kell utánpótolni ; igaz, hogy ez némi munkát igényel, de sokkal előnyösebb, mintha a gyepszalag meghagyatnék. Azt is fel szokták hozni, hogy ha sok lesz a gyümölcs, nem fog lehetni azon túladni, hanem marhával, sertéssel kell feletetni, valamint hogy a gyümölcs egy évben bőven terem, máskor semmit, e miatt az évi jövedelemben nagy ingadozások fognak mutatkozni, holott a gazdának lehetőleg egyenletes jövedelemre kell törekedni. Attól nem kell sohasem tartani, hogy a jó gyümölcsnek nem lesz kelete, mindig fog az vevőre találni. A honi fogyasztás is még oly jelentéktelen, hogy tízszer annyi gyümölcs is elkelne, ha annak fogyasztására a nép reászok:- nék. Mert a gyümölcsnek táplálékot kell képezni, holott azt nálunk inkább csak csemegének tekintik. Kifejlett közlekedési hálózatunkon, gyümölcsünkkel északra úgy, mint délvidékre, már ma is jövedelmező exportot űzhetnénk, ha e szakbeli kereskedelmünk élénkebb volna.
