Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

tagja ezen jegyzéket is névaláírásával ellátni tar­tozik. 35- §• Az ujraoltásokról a mellékelt •/. alatti minta szerinti rovatos jegyzék vezetendő, s az minden ol­tási eljárás befejeztével a bizottság minden tagja által azonnal aláirandó. 36- §• Ezen rovatos jegyzék 13, 14 és 15. rovatai akként töltendők ki, hogy amint az illető „a tör­vény által ujraoltásra kötelezett“, vagy „a tör­vényhatósági határozattal ujraoltásra kötelezett“, vagy „ujraoltásra önként jelentkezett“, a megfelelő rovatba egy függélyes vonás teendő, a másik két rovat pedig üresen hagyandó. Ungvár, 1887. szept. 24. Az „Ungvári Közlöny“ hasábjain B e r e g h y Endre, az ungvári telekkönyvi hivatalnál alkal­mazott másodrendű segéd telekkönyvvezető, heteken, hónapokon át „Igazságszolgáltatásunk“ cimü hang­zatos vezércikkeket ir. A közönség azt képzeli, hogy a cikkíró az „Igazságszolgáltatás“-ról alapos fejtegetéseket közöl, és kész neki el is hinni, pedig a VIII. fejezet alatt eddig elmopdottak nem annyira az igazságszolgáltatás érdekében, mint a hiú és pöffeszkedő önhittség érdekében írottaknak látszanak. A hosszúra nyújtott értekezés mutatja, hogy cikkíró tárgyával nincs egészen tisztában, mert egy féléven át tücsköt-bogarat összehord javaslataiban, de mind e sok handabandának gyakorlati értéke egy eszmében nyer kifejezést és ez nem más, mint az, hogy a cikkező ur nem dirigálhatja az ung­vári telekkönyvi hivatalt úgy, a mint ahoz szokva volt előbbi állomásán. Nem akarunk reform eszméihez hozzá szólni, mert azok jogi szempontból nem érdemlik a bírá­latot és ez oldalról már megkapta a kellő bírála­tot a jogi szaklapban, hanem hogy az igazságszol­gáltatás érdekében tett általános megjegyzései szó nélkül nem hagyhatók, azt már engedje meg ne­künk a tudós reformátor ur. Első sorban csudálkozunk a beregszászi kir. törvényszék területén levő bírói karon, másod sor­ban az ügyvédi karon, hogy egy ily cikksorozat­ban felhozott alaptalan és minden tájékozottság nélküli, privát affectióból eredhető nézet nyilvání­tások fölött tiltakozó nyilatkozatát nem tette közé. Mert az mégis különös, hogy egy alantas hivatal­nok, mint cikkező legutóbbi közleményében teszi, a bíráknak hivatales működését oly bírálat alá veszi, mely köz megbotránkozásra ad okot, a nélkül, hogy példázatában csak távolról is igazat mondana. Sajnálatos tény, hogy egy arra nem hivatott egyén oly dolgokat hozzon a közönség elé, melyek egyátalán nem találnak hitelre senki előtt. A modor és előadásból pedig mindenki látja, hogy cikkező melyik kir. járásbíróság bírói karát kívánja sér­tegetni, holott a t. urnák egyátalán nincs joga, mert a bírói kar ily sértegetésre távolról sem szol­gáltatott neki okot. A mi a tárgyalások tartásáról szóló azon megjegyzését illeti, hogy az ügyvédek „puszta per­beszédeket“ irkáinak a jegyzőkönyvbe, melyek min­denhez, „csak a per érdeméhez nem tartoznak“, az ügyvédi kar nevében visszautasítjuk eme insinuáló otrombaságot, mert akárki meggyőződhetik, hogy ilyes dolog járásbíróságunknál nem történik. Az ungvári ügyvédi kar még eddig a collegi- ális viszony és tisztesség határai között mindig támogatta a bírói kart, mely támogatás viszonos lévén, a törvényesség színe alatt se törvénytelen, se erkölcstelen jelenségeket nem engedett meg a perle­kedés terén és hisszük, hogy ezentúl sem engedi meg, Annál megbotránkoztatóbb az említett hírlapi közlemény, midőn a bírói és ügyvédi kart a nagy közönség előtt pellengérre állítani iparkodik egy oly egyén, ki vak szenvedélyét a hirlapirás epéjével olvasztja fel. És még inkább sajnáljuk azt, hogy laptársunk ily célzatos, valótlan állításoknak helyt enged lapjában és egy pár meggondolatlanul kiírt szó által a bírói kar tekintélyét, reputatióját lerontani segédkezik. Nem akarunk ezúttal tovább foglalkozni a tudós reformer eszméivel, mert az „igazságszolgáltatás“ kérdéseivel jelenleg sokkal alaposabb és felvilágo­sultabb szellemek foglalkoznak és bizonyára meg is oldják azon kérdéseket, melyek még megoldandók a nélkül, hogy szükségük volna Bereghy Endre privát nézeteire. Sr. Armella 25 éves jubileuma. Lemondott a világ örömeiről, élvezeteiről, hogy örömét egyedül a szenvedő emberiség nyo­morának enyhítésében keresse ; megvált testvérei, töl, rokonaitól, hogy testvére, rokona lehessen a szerencsétleneknek ; a zárda csendes falai közzé rejtőzködött, hogy távol a világ zajától annál za­vartalanabbal szentelhesse életét Istenének és em­bertársainak, tanítsa a kisdedeket, ápolja a bete­gekét, megédesítse a haldoklók utolsó perceit. S ez önfeláldozó szeretetéért nem kért jutalmat, nem hajhászta a kitüntetést: de a jó lelkek nem feled­keztek meg róla, az érdemet becsülni tudó nemes szivek fölkeresték szerény hajlékában, s 25 éves mű­ködésére rátüzték az elismerés legszebb koszorúját. Sr. Armella közkórházi főnöknő e hó 21-én töltötte be a 25 évet, mióta Ungvár városában működik, 46 év óta tagja már a Paulai sz. Vincé­ről nevezett irgalmas nővérek szerzetének, ama kevesek közül való, kik mindjárt a szatmári anya­ház megalakításakor beléptek a zárdába, s kik közül ma már csak kármán vannak életben, 46 év óta fárad a gyermeknevelés és betegápolás em­berbaráti munkájában, s ebből 25 év Ungvárra esik. Mikor városunkba jött a „Gizellaház“ volt az egyedüli leánynevelő intézet, itt tanított 17 éven át, tiszta erkölcsre, vallásosságra, tudományos is­meretekre oktatva városunk leányait, derült ke­délye, jó szive, kiapadhatlan türelme és s selid bánásmódja által nemcsak társnői és növendékei, de a szülőknek is kedvencévé lön, 1879-ben a köz­kórház az irgalmas nővérek gondjaira bízatván, főnöknővé neveztetett ki, hol a mennyivel nehe­zebb volt uj hivatási tere, annyival élénkebben kitűnt hivatottsága, ügyessége. A nővérek szeretik mint édes anyjukat, a betegek mint jótevő an­gyalukat. Az a példás rend, mintaszerű tisztaság, mely közkórházunk jó hírét, nevét messze vidéken megalapitá, a kórház buzgó, érdemes igazgatója s orvosai után kétségkívül az ő érdeme, ki aggkora dacára fáradhatlan tevékenységet fejt ki az inté­zet vezetésében. — Ez érdeme szép elismerésben részesült f. hó 22-én. A kis házi kápolnában mon­dott mise után a tisztelgők díszes sora vette körül az egyszerű irgalmas nénét. A megye részéről Kende Péter alispán, a városi hatóság nevében Farkas Ferenc r. kapitány, a kórház elüljárósága nevében dr. Novák Endre kórházi igazgató és fő­orvos üdvözölték meleg szavakkal az ünnepeltet, majd a „Gizellaházi“ növendékek nyújtottak át vi­rágcsokrot megható beszéd kíséretében. Ott láttuk a róm. kath. papságot, Török Hermina és Sztáray Sarolta grófnőket, Talapkovics Emil kir. tanfel­ügyelőt. Fekete Vincét családjaikkal, és nagyszámú férfi- és női közönséget. Lelkesült szívvel néztük végig a szerény ir­galmas nővér iránt nyilatkozó őszinte becsülés s nemes méltánylás e megható jelenetét. A meg­hatottság könyei szivárogtak föl az ünnepelt és a jelenlévők szemeibe, s e könyek bizonyságot tettek arról, hogy bármennyire dúljon is az önzés és ri­deg önérdek társadalmunk kebelében: az önfelál­dozó szeretet ma is a megérdemelt elismerésben részesül. Azt kívánjuk az ünnepeltnek, hogy a Min­denható adjon neki lelki és testi erőt, hogy még sokáig működhessék a szenvedő emberiség nyomo­rának enyhítésében. —r.— Különfélék. * A városi képviselet e hó 24 én közgyűlést tar tott. A választók névjegyzékét a kiküldött választmány bemutatta. E szerint az I-ső savanyuvizi kerületben 359, a Il-ik belvárosi kerületben 409 és a Ill-ik túl a hidi kerületben 585 választót írtak össze. Az igazoló választmányba a képviselet Mislinszky József és Mihal- kovics József képviselőket választotta be. A fehérhajót és PeketeRast Philipovics Herman regálé bérlő vette bérb > 3500 írtért, valamint a szabadkorcsmáltatási jogot 300 írtért. A cantin jog bérbeadási feltételei megái- Iapittattak. Egy pár jelentéktelen kérvény elintóztetett. Inditványoztatott, hogy a kassa-eperjes-gálszécs-ungvári stb. vasút létesítése tárgyában jövő hó 6-án Ungvárt tar­tandó értekezleten a város is képviseltesse magát. Ki­küldettek : Lehocky Béla polgármester, Árky Pülöp, Telendy Antal, Seidler Lipót és Reizmann Bertalan. * Értesítés. Az eperjes-nagy-mihály-ungvár­munkácsi.;, illetve gálszécs-kassai vasúti vonal ügyé­ben 1887. évi. szeptember hó 23-ára Ungváron ter­vezett értekezlet megtartása ezen napon el nem hárithatott módon akadályozva lévén, a fennebb említett ügyben 1887. évi október hó 6-án d. e. n órakor Ungváron a „Koronához“ címzett szálloda helyiségében az értekezlet mindenesetre meg fog tartatni. Bpest, 1887. szeptember hó 18-án. Láng József mérnök, Budapest, Bajnok-utca 6. * Ringer Mihály svábutcai gazdát e hó 22-én háza előtt két dulakodó salamoni lakos egyike revol­verével meglőtte. A golyó az álkapcába fúródott s az orvosok még nem vették ki. A szerencsétlenül járt egyén aggasztó helyzetben van. * Gyászhír. Az ungmegyei 1848j9-iki honvédegy­let, az elhunyt rokonai s barátai nevében is, kegyelet­tel tudatja csópánfalvi Teőke Vilmos nyugal­mazott 1848|9-ik honvédhuszár hadnagynak folyó évi szeptember hó 20-án 73 éves korában bekövetkezett halálát. Temetése nagy részvét mellett ment véghez e hó 22-ón. A ravatalról régi bajtársai emelték le és vitték a gyászkocsira, a temetőben a honvédtisztek emelték a sirig. A megyeház előtti téren állt a ravatal s innen a közös hadsereg zenekarának gyászindulója mellett kísérték örök nyugalomra a féllábu csonka honvédet. Nyugodjék békével ! * Iparos tanonc iskola. A városi iparhatóság felügyelete alatt álló iparostanonc iskola az i887|8-iki iskolai évben egészen uj erőkkel gyarapítva s na­gyobb érdeklődés mellett fog ez évi október hó i-én megnyittatni. Az iskolai felügyelő bizottság újra alakittatik nagyobb számmal, melybe az ipar­társulatok ez ügy iránt érdeklődő egyénei fognak beválasztatni és a ministeri szabályrendelet alapján és utasításaihoz képest fogja teendőit végezni. A bizottság e hó 18-án tartott gyűlésén elhatározta hogy minden iparostanonc után a mesterek 1 frt, beiratási dijat kötelesek fizetni, mely jövedelem a különben is szűk segély forrással rendelkező iskola évi költség fedezetéül fog szolgálni. Ez alkalomból figyelmeztetjük az iparosokat, hogy a tanoncok beiratására határidőül Jf. évi szeptember hó 25-ik napjának d. e. 10-órátóI 12-ig d. n. 1—3-éráig a rom. kath. fltanoda IV-osz. tantermében tűzetik ki, hova minden mester tanoncát beiratás végett elvigye. * Thomán István hírneves zongora művész vá­rosunkban október hó vége felé hangversenyt fog tartani. Thomán, ki a legnagyobb művészek közt foglal helyet, méltóan képviseli hazánk művész világát a külföldön is, hol a nyilvánosság előtt folyton emelkedik hirben. Jelenleg Weimarban tartózkodik s onnét tesz Németország nagy váro­saiban művész kirándulásokat. A hangverseny ren­delkezésével Lévai Mór helybeli könyvkereskedőt bízta meg, kinél a helyek iránt, már is rendelkez­hetni. Kíváncsian nézünk a programm elébe. * A paliéi óvoda. A közigazgatási bizottság 1887. évi szeptember hó 6-ik napján tartott ülésé­nek jegyzőkönyvi kivonata. 635(794) sz. A kir. tanfelügyelő f. évi 1714. számú jelentésével tudo­mására juttatván a közig, bizottságnak, hogy B u g y i s András prépost főesperes és ungvári plébános születése helyén Pálóc községben az el- tótosodott lakosság vissza magyarosítása s vallásos nevelése érdekében saját költségén egy 30 m. hosszú és 15. m. széles elemi leány iskola és óvoda épületet emelt 3 tágas tanterem, 3 tanítónő laká­sául szolgáló helyiségekkel és megfelelő felszere­lés és mellék épületekkel 15000 frton, indítványozza, hogy a nemes lelkű főpapnak, a ki, ezen már meg­nyílt uj intézet fentartására 20000 frt alapítványt is tett le és aki már 1879-ik évben Ungvárt is ily nagy alapitványu intézkedést tett, a közig, bizott­ság jegyzőkönyvi elismerést nyilvánítson. A közig- bizottság az indítványt lelkesedéssel elfogadván, határozatba hozza, hogy Pálóc községben a kisde­dóvás és népnevelés érdekeinek hazafias és vallás erkölcsös irányban való hathatós fejlesztésére szol­gáló és azt maradandólag biztositó nagyszabású intézet áldozatkész létesítése felett a köz. bizott­ságnak az ülés alatt is nyilvánult s az elnöklő főispán ur ő méltósága által a nemes s önzetlen lelkületű alapitó bizottsági taggal szemben, a köz­érzületnek megfelelőleg emelkedett szellemben s meleg hangon tolmácsolt öröme hálás elismerése s köszöneté jegyzőkönyvbe foglaltassák, annak ki­vonata az alapitónak kézbesittessék s a Nagy mél­tóságú vallás- és közoktatási ministeriumnál a pá- lóci leány iskola és óvoda, miként történt létre jövetele a közig, bizottság részéről bejelentessék. Gr. Török József főispán mint a közig, bizottság elnöke. * Hirdetmény. A magyar ejszakkeleti vasút. A Lawoczne-Bátyu között kpzlekedő 203. és 204. számú személy- és a Csap-Ungvár között közlekedő 318 és 319. számú omnibusvonat közlekedése folyó évi október hó 1-én be fog szüntettetni, mely naptól fogva az 1. és 2. számú gyorsvonat csakis S.-A.-Ujhely-Szerenes közt fog közlekedni a 315]15. számú omnibusvonat pedig Ungvár-S.-A,-Ujhely közt ismét forgalomba fog bocsáttatni. — „Képes Családi Lapok“. Egy fogadás az ég­ben. (Elbeszélés.) Brankovics Györgytől. — Idővel. (Költemény.) Szkurkay Ernőtől. Szent Mihály. (Regény, vége.) Werner E.-től. Foiditotta: Brankovics György. — Otthon. (Költemény.) Takács Mihálytól. — A fe-

Next

/
Thumbnails
Contents