Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-08-21 / 34. szám
Melléklet az „UNG“ 1887. 34. számához. Ungvári hajnalodik*) Egy városnak a fejlődését, előhaladását és műveltségi színvonalát közintézményeiben és rendszerében, a mely szerint közügye: elintéztet- nek és vezettetnek, ismerhetni fel. Rendszerét megállapítja általánosságban a törvény, de csak politikai részét, u. m. a választást, a fegyelmi eljárást; anyagi részét azonban' csaknem érintetlenül hagyja és azt az önkormányzatra bízza. A törvény feltételezi egy városi közönségtől azt, hogy saját ügyeinek anyagi részét képes lesz megóvni és kedvezően elintézni önalkotta szabályok által, mely szabályokat, ha a törvénybe nem ütköznek, a magas kormány mindig helybenhagyja. A városi lakosságtól függ tehát közintézményeket létesiteni anyagi tehetségéhez képest. Az anyagi képesség megbirálására leginkább hivatva van a virilis osztály, egyrészről azért, mert kényeleiemhez és luxushoz van szoktatva, másrészről azért, mert közintézmények fentartási költségeihez legtöbbel járul hozzá. Ha tehát a virilisosztály a tulterheltetést észleli és ez ellen felszólal, ez magában véve elegendő ok arra, hogy egy város elő.járósága komolyan foglalkozzék ez ügygyei, mert a tulterheltetés a városi háztartásban épp ugv elviselhetetlenné válik, mint a privát háztartásban és ha némeiy város a korszellemnek megfelelőleg előhaladott is, azért gyorsan hanyatlásnak indulhat, ha anyagi ereje, mely egyedüli tamasza a haladásnak, kifogy. Ez egy általános elv. mely alkalmazandó minden privát vagy közháztartásra s aki ezen elv ellen vét, ez előbb-utóbb nagyon érezhetően bűnhődik miatta. Qngvár városa is ebbe a hibába esett, akkor, midőn anyagi erejét félre ismervén, nagyobb községi háztartást visz, mint a mennyit anyagi helyzete megengedne. Ezt a hibát egyes embereknek felróni nem szándékunk, azért, mert mindnyájan részesek vagyunk benne. Az önkormányzati rendszer megengedi minden egyes adófizetőnek, hogy ártalmas határozatokat feleb- bezzen és orvoslást kérjen és ha e joggal eddig nem éltünk, akkor tulajdonítsuk magunknak azoknak káros hatását. Most már mindnyájan érezzzük, hogy városi pénzügyeink kedvezők nem lehetnek, miután jelenleg is 40 °|0 a községi pótadó és önkényíelenül lehet attól tartani, hogy nemsokára 60%-ot kell fizetnünk. Tehát bajban vagyunk és ha a bajt orvosolni akarjuk, kötelességünk mindenekelőtt a bajnak okait kikutatni, és ha sikerül az okot, mely a bajt előidézte kideríteni, akkor a bajt könnyen lehet elhárítani. Nézetünk szerint a baj 1878-ban keletkezett, mikor az ungvár-csapi vasútvonal épült, mert minden ember abban a reményben élt akkor, hogy a vasút Ungvár városát gazdaggá fogja tenni. Meg is gazdagodott nehány vállalkozó ; egyikmásik nyert vagy ^húszezer forintot a vasút építkezése ideje alatt, minek folytán épült is Ungvárt vagy hét emeletes, s nehány földszinti ház, azonban igen rövid idő múlva ez a nyert arany szénné vált, az uj háztulajdonosok megbuktak, és házuk harmadrész árban más kézié jutott. Ez egy vagyon utáni hajhászó áramlat volt, mely a városházát sem hagyta érintetlenül. Hiszen a városháza is foglalkozott akkoriban kaliforniai tervekkel, mint pl. az ungvári kincstári dominium, a daróci, és bozosi birtok, később a kincstári ungvári földek, továbbá az ungvári regálé megvételével, de hála az égnek, egyike sem valósult. Azonban a többé-kevésbbé minden logikát nélkülöző, a városi pénztárt terhelő intézkedés, mely alku, csere, és építkezés alakjában az é. k. vasutigazgatósággal, a kincstárral, a közlekedési minisztériummal, a partok építkezése és telkek megvételében jelentkezett, egészen reánk tapadt. A vasutigazgatóság ingyen kapott 3400 forintot, a kincstár a helypénz cseréléssel a több ezer forintra menő községi pótadóját és 3 ezer forinté, t a rongyos 20 forintot érő régi vámházat a város közönségére sózta, ezzel kapcsolat*) Közöljük e felszólalást, mely a városunkban forrongó „nagy községgé való átalakulási processus“ megokolását tartalmazza. Közöljük pedig azért, hogy polgáraink hozzá szólhassanak nyíltan és nem a piacon, mert szerencsét.en kezdeményezés az, melyet a demagógia vet fel. Tért engedünk előbb azoknak, kin. hozzá szólani kivannak, mert mi is felvesszük az eldobott ker- tyüt és a kérdést nemcsak ironikus modorban, hanem slatistikai adatokkal támogatva fogjuk tárgyalni! Elvünk az : győzzön a jobb ] Szerk, ban az Ung partfalára elköltetett vagy 18 ezer forint. A szobránc-radvánci állami útvonalnak kikövezését és örökös fentartását egyszer és mindenkorra hatezer forintért elvállaltuk és megvettünk egy rongyos épületet városházának. 1880 ik évben a speculatio más irányt vett. Kezdődött a kaszárnya építkezési bajsza. Kezdetben Bobula-féle 600 ezer forintos, 30 ezer forintos, ismét 30 ezer, ötven ezer és utoljára megint harminc vagy 60 ezer frtos kaszárnya tervekkel, egyszóval annyiszor, a mennyiszer a képviselet ülésezett, kaszárnya volt a főtárgya, bele vonatott a kölcsönök megszavazásába minden egyes kölcsönnél, a csakugyan nélkülözhetetlen belvárosi kisdedóvo építkezése is. Csak oly feltétel alatt szavaztatott meg a sok ezeres köl- csöntétel, hogy ha ebből a pénzből már 3000 frtra tervezett kisdedóvó a Teleki-utcai városi . telken, és a 2000 frtra tervezett vágóhíd is fel- : építtetik. A képviseletnek ebbeli kívánsága ha- i sonló a paraszt emberéhez, ki mikor megfizeti i a 20% kamatot, visszacér a hitelezőjétől 10 1 krt pálinkára. * . A képviselet is meggyőződése ellenére \ megszavazta a sok ezreket abban a reményben, i hogy ebből legalább megmenthet egy dedót és I vágóhidat. j A kölcsön üzleteket könnyűvé tette^ a ka- i szárnya építkezési törvény, mert az ahhoz szükségelt pénzt a kormány maga közvetítette. Bo- i bula-féle tervek fél és egész milliókra, lettek i előirányozva, a polgármester uraK egész vadászatot tartottak a kaszárnya épitósi concessióRra. Azok, kik első glédában voltak, megkapták a concesiót, de mikor már tömegesen jelentkeztek, a kormány csak katonaságot ígért, ezt is csak úgy, ha a városok sajátjokból építik fel. A polgármester urak azt is vívmánynak tekintették. A sok száz ezer forintra menő építkezés oly fényt árasztott szemökre, hogy tőle majdnem megvakultak, miért is a képviseleti testületeket ostromolták, hogy beleegyezésüket megnyerjék. Egy magyar szerény városnak a polgármestere soha sem látott még egy fél millió pénzt egy csomóban és most ő maga ezt a csábitóképes lapokat kezébe kapja! Mily boldogság ! Némely polgármester azzal is kecsegtette magát, hogy ebből a sok ezerekből talán sikerülni fog három ezer forintot egy dedóra fordíthatni, anélkül, hogy a kaszárnya azt észrevenné. A képviselő testületeket azzal ijesztgették, hogy ha meg nem szavazzák az építkezést, illetőleg a kölcsönt, nemcsak hogy meg nem kapják a sorezredet, hanem még azt a katonaságot, mely a városban el van helyezve évek óta, azt is elviszik a szomszédvárosba, mely szomszédváros már a kaszárnya építés iránt folyamodott. Némely polgármester a loyalitást prcssioként használta fel és azzal meghódította a képviseletet. Ungvárt keresztül vitetett az, hogy két laktanya október és november hóban építtetett és száritó eszközök által szárittatott egész télen át annyira, hogy benn« a gomba kinőtt. Ez a korszak városunkra nézve a legveszedelmesebb befolyást gyakorolhatott. Az ungvári polgár ezelőtt szegénysége mellett vagyonos volt, mert szerényen élt, fényűzést nem ismert. Most mikor azt látja, hogy városának, mely semmi vagyonnal nem rendelkezik, 2— 3 JO.OOO forintot hiteleznek és a polgármester vele elhiteti azt, hogy ez most már a város vagyonát képezi, a szegény polgár, ki azt elhiszi, nemcsak hogy a polgármester ur által készített városi költségvetést megszavazni kész, hanem ő maga még tűi követelésekkel lép fel és azt kívánja már, hogy közköltségen Ungvár városa törvényhatósági joggal is fel -uháztassék. |Miért nem? hiszen Ungvár városa 1886-ik évi költségvetése 226087 frt vagyontöbbletet tüntet ki. Hogy mennyire bíztunk a polgármester úrban és ebbeli állításában, hogy Ungvár városának 226087 frt vagyontöbblete csak ugyan reális vagyona, bizonyítja legjobban az, hogy mennyire emelkedett évről évre egyes kiadási tételei, anélkül, hogy jövedelme is emelkedett volna, u. m. rendőri célokra 1884. évtől 1886. évig emelkedett a kiadás 3043 írttal évenként. Iskolai célokra ugyanezen időszak alatt 1055 írttal. Szegény ügyi kiadása 475 írttal és a pótadó 10661 írttal. Ez csak úgy történhetett meg, hogy gazdagnak véltük a várost és magunk magunkat is, különben érthetetlen, hogy egy város, melynek az összes állami adója 51000 írtat teszen, maga magát 23979 frt közköltséggel megterhelné. De úgy látszik, hogy a polgármester úr maga is megijedt az utolsó évek gazdálkodásának eredményétől és lelki bántalmai folytán egy tavaszi képviseleti ülésben minden előzmény nélkül indítványozta azt, hogy miután Ungvár rendezett tanács városa nagy községgé átalakulása szükségessé vált, küldjön k: a képviselet nehány tagot azon célból, hogy ezt a fontos kérdést megbeszélje és véleményt adjon. Akkor kezdett csak a képviselet és a nagy közönség a város pénzügye felett aggódni, nem tudván magának a polgármester úr indítványát kiro agy árazni, de mégis raremie&on _ kiküldött bizottságnak arra vonatkozó jelentését. Azonban hiába várt, mert a bizottság mai napig sem ülésezett, türelme elhagyta és az iparos osztály, mely saját vagyonkáját félti ugyan abban az irányban, mint azt a polgármester úr jelezni szives volt, az ügyet kezébe vette és a mozgalmat megindította. Be kell ismerni, hogy az ungvári iparos és kereskedő osztály a mikor közügyről van szó egyet ért, és hogy elég intelligeutiával bir egy fontos közügy megbirálására és elintézésére. Azt mondja az iparos, ha mi beakarjuk várni azt, mig a polgármester úr befogja ismerni, hogy mindaz a mit a város érdekében egész önzetlenül és jóhiszemülég cselekedett nem oly kedvezően ütött ki, mint ő feltételezte, tehát azon ha lehet változtassunk, az állapotot orvosoljuk, addig még saját vagyonunk is a városi existentiával együtt el fog úszni. Jobb tehát, ha mi magunk ragadjuk meg az iniviativát, és igyekszünk városunk bonyolódott ügyét rendes útra terelni, és ha a múltban elkövetett pénzügyi hibákat nem is hozzuk helyre, de legalább biztosítani fogjuk jövőnket. A polgárember már belátja azt is, hogy az állam legközelebb nagy igényekkel fog fellépni, az adót minden irányban fogja emelni. Az iskola dijak már is felemeltettek ; dohány, szivar, és szesz meg fog drágulni, kárpótlásra pedig nincs kilátás, s ha tovább is meg akar élni, kénytelen a saját és a községi háztartásban tetemes megtakarításokat vinni keresztül, hogy az egyensúlyt helyreállíthassa. A polgári osztálynak nincs semmi kifogása a rendezett tanácsú rendszer ellen, de miután a törvény az árvaszéki és rendőri intézményeket e rendszerben kötelezőleg előírja, a nagyközségi rendszerben pedig nem, és tekintettel arra, hogy a törvényhatóság Ungvárt székel, a városi árvaügy a megyei árva- székre bizathatik, a rendőri ügy pedig a főszolgabíró és csendőri hivatalra, mely szintén helyben állomásozik és igy a város csak e két tételnél is hat-hétezer forintot takaríthat meg, nagyon természetes, hogy a pénzügyi előnyt a hiúságnak elébbre tenni polgári kötelességéül ismeri. Tekintettel arra, hogy nagyobb forgalom nagyobb személyzetet is igényel és miután a forgalom a községi pénztárnál nem éppen jövedelmező, mert a forgalom inkább egy harmadik javára emelkedik, nagyon természetes, hogy a nagy községi rendszer mellett a forgalomnak a csökkenése a személyzet kevesbedósót is maga után vonja, A hivatalos helyiségek, melyek jelenleg már nem elegendők, tágasabbak lesznek, a városi biró és jegyző azontúl inkább tisztán városi ügyekkel lesznek elfoglalva, azokra tehát nagyobb figyelmet is fordíthatnak. A rendezttt tanácsú cim csak hiúság és a hiúság sok embert bevitt a hínárba, sok család, testület, sőt állam is lett áldozata. Az ungvári ■ józanul gondolkozó polgárság nem akarja magát annak feláldozni és be kelll ismerni, hogy a ■ rendezett tanácsú cim semminemű dicsfényt nem . áraszt reá, akkor, amikor Ungvárvárosa árva- i széki hivatalnokait csak 300 frt fizetéssel képes r dijazni és mikor e tisztviselők csekély fizetésük [ miatt leköszönnek, állásukat be nem tölti; az t üresedésbe jött 'főjegyzői állást be nem tölti, miért? Mert pénze-nincs. Most, mikor Ungvár városa, a polgármester
