Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

vagy a hamuval kevert istállótrágyát, vagy pe­dig a négy-ötszörte annyi vizzel felhígított trá­gyalevet, aztán ismét földdel betemetjük. A szántóföldeken nem szükséges külön trágyázni, mert a vetemónyekn ;k adott trágya a fáknak is javára válik. Az öreg fák nem kívánják annyira a ka- pálatot, mint a fiatalok, de igen meghálálják, mert a laza föld jobban beveszi az esőt, s job­ban megtartja a téli nedvességet, mint a gyepföld. Nagy szárazságkor öntözni kell, de ez csak akkor vihető ki, ha a telep csak néhány gyü­mölcsfából áll. A gyök és tősarjak eltávolitan- dok, úgyszintén a viz és fattyúhajtások, mert ezek ok nélkül fogyasztják a fa tápanyagait. A koronát minden 2—3 évben egyszer kell ritkí­tani. E végből levágunk minden sűrűn álló, egymást keresztező, egymásba növő ágat és gá­lyát, mivel a fa termékenységéhez megkivánta- tik, hogy koronáját a levegő és napsugarak minden oldalról érjék. Minden seb simára fa­ragva. oltóviaszkkal, vagy fatapaszszal bekenetik. Ha, a fák igen sűrűn állanak, az egymást akadályozó ágak lefürészeltetnek, s ha ez sem használ, az egész fa kivágatik. Minél vénebb a csontgyümölcsü fa, annál inkább vészit termé- kenységéből, azért ezek 20—30 éves korukban kivágatnak, s újakkal pótoltatnak. Ha a fa reves, vagy benne féreg tanyáz, a romlott, részeg egész az elevenig eltávolíttat­nak, s az Így támadt lyukak fatapaszszal, vagy oltóviaszkkal bekenetnek. Bármily nagy sebet ejtünk is a fán, az nem baj, mert ha jól ke­zeljük, be fog okvetlen forrni, de a férgei min­den áron meg keli találni, s megölni, mert kü­lönben tovább folytatná romboló munkáját, s a fa előbb utóbb megsemmisülne. Nagyon helytelen a köznépnél dívó azon eljárás, mely szerint vén fákat tőben beoltanak, vagy pedig, ha egy vén fát kivágnak, ha annak tósarja vari, azt meghagyják, hogy az a vén fa helyit pótolja, mert a vén gyökér bizonyára nem fog a fiatal fa miatt megifjodni, s igy a ta csakhamar el fog pusztulni. BORNEMISSZA ZOLTÁN. Gazdáink figyelmébe! A „Festi Napló“ f. hó 4-iki számában a következőket olvassuk. „A jégbiztositási szövetkezet érdekeltjeinek már most is azon jó hirt közölhetjük, hogy az első magyar általános biztosító társulat által kezdeményezett e terv első évi eredménye is igen fényes. A számadások csak a jövő hónap végén fognak ugyan végleg lezáratni, de már ma is annyi biztosra vehető, hogy a szövetke­zett gazdák igen kedvező eredményt mutattál nak fel. Nemcsak a gazdák érdekében örvendünk annak, de azért is, mert a „Festi Napló“ is, mely a szövetkezetei pártolta, az elért sikerben fényes önigazolást talál.“ Magunk részéről is a legnagyobb örömmel regisztráljuk e hírt, mely az ungmegyei gaz­dákra nézve annál is inkább érdekes, mert a jégbiztositási szövetkezetnek nagyobbrészt tagjai s az elsők közzé tartóztak: ez áldásos jégbizto­sitási reformeszmét a legmelegebben felkarolták. Különfélék. * Főispán beigtatás, Török József gróf, kineve­zett főispánunk beiktatása néhány nap múlva meg fog történni. A fogadtatásra kiküldött rendező bizottság a szükséges előintézkedéseket már megtette, csak a főispán haza érkeztének napja nincs még megállapítva. A főispán jelenleg atyjával Gasteinban időzik. * Adomány. Ő Felsége a petróci gör. kath fiúk hitközségnek és a rahoncai gör. kath. fiók hitközségnek iskolaépiffcezési célokra ioo-ioo ftot adományozott magán pénztárából. * A nagyhid építése valahára eldőlt a miniszté­riumnál, de csak a régi hid lesz megfejelve. A vas szerkezetű hid terve ez idő szerint figyelemre sem inéltattatott. Az árlejtósi pályázat nem sokára kiiratik. * Városi gazdasági ügyek. E hó 2-án a vásár- váin jog (belypéuz) bérletét 1888 évi január 1-től 3 évre Lendvay Both Bóza bérelte ki évi 0901 ft 10 kr ért, tehát 646 fetal drágábban mint az eddigi bér volt. A kishíd utcai boltot Szencer Henrik 81 ft évi bérért, a váralatti pincét pedig Grünfeld Mór 55 ft évi bérért. * A szobránci fürdő. Még mindig elég látogatott megyénk e jó hir'i fürdő helye. Sok idegen fordult most meg ott. A fürdő felügyelőség pedig tudatja a közönséggel, hogy e hó lo-tói szeptember hó 15-ig a lakások, fürdők és évaddij 30°j0-ékkal olcsóbb lesz azok nak, kik a mondott idő alatt jönnek élvezni a fürdőt. * Időjárásunk egy pár hét óta rendkívüli hőség­gel jár, nai emberre, állatra egyaránt kinzó, veszedel­mes. Esőre nagy szükségünk volna, de igen nehezen készül neki az égboltozat. Az aratás javában folyik, az eredmény jónak mondható. Az árak ellenben olyanok, hogy a gazdáknak kétségbe kell esniök, ha igy marad­nak. A tengeri silány s alig fog termést hozni. A -szőlők biztatóan Ígértek. * Kardpárbaj volt e hó 4.én két közös hadse" regbeli hadnagy közt. mely kevésbe múlt, hogy az egyik félre halálos kimenetelűvé nem vált. A meg­sebesült erős vágásokat kapott, a sebek azonban nem veszélyesek s egy két hét múlva begyógyulnak. * Tűz volt e hó 4-én -a délelőtti órákban az ungvári határban özvegy Schlesingerné bérlő Pedig ez emlékezetes nap óta nem kevesebb mint 25 év múlt már el! Egy negyed évszázad — fölötte sok az emberi élet rövid tartamához, de csak egy mák szem az örökkévalóság fogal­mához képest! A ayéves jubilaeum eszméjét bár nem egy volt iskolatárssal közöltem, sajnálatomra nem talált visszhangra 9 igy magamnak nem lehe­tett azt megvalósítani. Jogosultságát azonban vázolni, e sorok célja. Mert változó a sors kegye — és ki tudja, elérjük e, vagy csak egy is közülünk, az 50 éves jubilaeumot ? ! Hisz’ azok közt, kik mint „vizsgáló bizottság“ akkoriban szerepeltek •— az örök „ifjulelkü“ Zoltsákon , vagyis a magyar Par­nassus jó hangzású „Zoltai“-ján kivűl, egy sem található fel többé az ungvári tanári kar ez évi névjegyzékében. Né . leg : Morovics , Liebhardt, Janovich, Homicsko, Mondok, és azon kivül Chanáth és Petrik — mindnyájan már régen pihenik tettdus életök fáradalmait — és csak az egy Szieber az, ki ép annyi időn belül elérte a tanári polc legmagasabb tetejét: a tankerületi főigazgatóságot. Ami a 21 „bajtárs“ további és mai sorsát illeti, csak annyit tudok, hogy azok, kik a latin közmondás: dat Galenus opes, Justinianus autem honores — második részét 'követék , várokozásukban leg- kevesbbé sem csalódtak. Mert a derék Justinianus követői közös, ez idő szerint, az egyik már osztálytanácsos (Leövey), a másik királyi ügyész, a harmadik törvényszéki biró, a negyedik és ötödik kir. járásb ró — a többi pedig valószínűleg- „ho­nores“ helyett „opes“-sel lett kárpótolva. Még azok, kik papi pályára léptek sem oly szerencsések mint amazok ; mert egyet kivéve, ki ha a sors idegen or­szágba nem vetette volna, bizonyára már legalább mint püspökjelőlt szerepelt volna hazájában — I értem a bécsi egyetemen hit- es bölcsészettudorrá avatott , geniális és széles tudományu „Genyu“ (Bacsinszky Eugén) benső barátomat —a többi „Isten áldását“ ex offo másokra kérvén le, ezt számos családján kivül mindig csak másoknál tapasztalhatja is. D* még ezeknél is kedvezőtlenebb sorsban ré­szesülnek a Galenus négy követői; kik közül az járt már a legjobban, ki már örök álomban piheni ki életének szűnni nem akart fáradalmait. A többi három közül, én volnék az, kit két bajtársam „legalább“ boldognak vél. De vigaszukra legyen mondva, hogy nekem — osztály részemül — nec opes, nec honores, nec denique proles, hanem : a költővel közös sorson kivül, úgy látszik azon morális kötelezettség jutott továbbra is é smég azon szerény állásomban, mely daczára 19 évi se­rény munkálkodásnak^, még egy vidéki „iskola- látogató“ tisztjével sem dicsekedhetik — az osztály „szellemi becsét“ a világ előtt képviselni és fen- tartani ! S ha valóban — sic fata tulere, bölcselői megadással belenyugszom abba is. Mig azonban életem fonala tart, fenti szerepem mellett, híven megőrzőm azon kegyeletetlis, melylyel kell, hogy mindnyájan taztozzunk az ungvári gymnasiumnak, mint volt közös anyánk iránt egyrészt — és más­részt azon férfiak iránt is , kik élve vagy halva, gyermeki szeretetünkre és emlékök megőrzésére mindenkor tarthatnak jogos igényt; és kiknek leg­forróbb óhaját nekünk is kell osztanunk, hogy t. i. ama mintaszerű intézet , amig csak fenáll, mindig vivat, crescat, floreat I tanyáján. A cséplés alkalmával ugyanis a gőzgép szikrájától kigyuladt egyik buzacsomó s a nagy szélben oda égéit vagy 1500 kereszt búza és nagy­mennyiségű takarmánykészlet. Biztosítva volt. * A dandár gyakorlat e hó ii.én veszi kezdetét s tart e hó 24.éig, a mikor a kassai gyakorlatra vonulnak fel katonáink. A munkácsi zászlóalj, az uhlános és tüzérszázad e hó 10-én érkezik váro­sunkba * Az újon felszerelt katonai kórod* átadása s illetve átvétele e hó 10.én lesz. A katonaság nagyon dicséri a kóroda berendezését és városunknak csak becsületére v,illik, hogy a katonai kóroda is egyike lesz felső Magyarország legjobb koródáinak. * Az uj laktanya, vagyis ezúttal az utolsó épületnek alapzatát is lerakták már e héten a do- monyai utcától. A város hatósága a zárkő letételét ünoepélylyel akarja összekötni, melynek idejét s program úját annak idején majd közölni fogjuk. * A pasquil irodalom gombája városunkbau ismét felütötte tanyáját. Legközebb Korláth Béla putka- helmeci lakos, földbirtokos (?) stb. vette kezébe a tollat, hogy az alispán személyét meggyalázza. A nagyhangú formed vényt Munkácson nyomatta és Ungvár utcáin éjjel ragasztatta ki. Ez is egy nem * a hőstetteknek. A mi különös benne az, hogy a nyomtatási költséget ungvári polgárok rakták össze. No ennél ugyan jobb helyre is tehették pénzüket a t. polgár urak, a kik minduntalan roppant sze­génységüket szeretik hangoztatni, de ilyen piszko- lódásra szívesen adják a pénzt. A gyepmester különben megérezvén a gomba bűzét, iparkodott a a fal król eltávolítani. * Esküvő. Múlt hó 26-án tartotta esküvőjét Medvecky Gyula pályavégzett papnöven­dék, Balugyánszky Margittal, néhai Balugyánszky József volt besztercebányai főgym- nasiumi tanár leányával. A násznép a kálvária utcából díszes sorban vonult fel a gör. kath. székesegyházba nyolc kocsin, leghátul a menyasz- szony egyik vőfélylyel Dudinszky Dezső lelkész négyes fogatán. A násznagy Gébé Viktor kanonok volt. Az esketési szertartást Fircák Gyula nagypré­post végezte, ki az ifjú párhoz igen szép alkalmi beszédet tartott, .megmagyarázván, nekik a házasság- isteni eredetét, annak magasztos célját a család, a társadalom és haza irányában, mint embereknek. A vőlegénynek különösen szivére kötvén, hogy lelkészi pályáján, a hazafi kötelességeket mint családfő mindenkor szene előtt tartsa. Az esküvőt számosán nézték végig az ifjú , pár ismerősei, csa- ládbeliei és idegenek közül. A'lakodalmas házban kedélyes estély volt, melyen a szertartást végző Fircák Gyula nagyprépost is jelen volt. Számos felköszöntő volt az ifjú párért, az öröm szülőkért, a két család tagjaiért stb. Kívánjuk, hogy az ifjupár boldogsága tartós és állandó legyen s az élet kel­lemetlenségei távol legyenek tőlük, vagy felejt­kezzék meg róluk, egészen. (E kis közleményünket múlt heti számunkból kifelejtette a mi kellemet,len- ségünk.) * A „Kárpát egylet“ közgyűlése és kirándulása múlt hó 31-én volt. A vendégek 30-án érkeztek váró sunkba, de nagyon csekély számmal; ám ily kevesen is szívesen látott vendégei voltak városunknak. A vasút­nál a polgármester fogadta őket. Az elszállásolás utá- kimentek a Széchenyi ligetbe, hol a „Vivő egyesület“ nyári táncmulatságot tartett, s az ismerkedés a szép és hűvös fák alatt kedélyes volt. Másnap a közgyűlés délelőtt 9 órakor a megyeház termében tartatott meg, Kende Péter alispán elnöklete alatt. Siegmeth Károly az egylet alelnöke olvasta fel évi jelentését, mely után határozatiig kimondatott, hogy 1888-ban M. Szigeten fogja az egylet közgyűlését megtartani. Az egylet célja és feladatában sokan nem akarják feltalálni azt a mi midnyájunkra közhasznú és érdekes. Az egylet buzgó tagjai által tervezett kirándulások már eddig elé is oly hegyi vidékek hozzá férhetőségére vezettek, me­lyekről a nagy közönség alig tudott. Az ily vidékek természeti szépségeit, kincseit ismertetni hazafias célja az egyletnek és ebben hova-tovább mindig többen kez­dik pártfogolni. A közgyűlés berekesztése után az egylet tagjai megtekintették a „társaskör“ nagy termében az agyagipar iskola által létesített iparkiállifást mely speciális voltánál fogva is kellemesen meglepte a né­zőket. A kiállítókról már nagyjában múlt számunkban megemlékeztünk. Ezúttal pótolni kívánjuk a kiállítókról adott tudósításunkat azzal, hogy Weisz Róza ügyes és csinual kiállított kézimunkája is feltűnt. A vendégek tiszteletére a „Korona“ udvarkertjében 70 terítékű banket volt,délután pedig kirándulás a „ne vickei várba.“ Gazdaság é3 üzlet. Ungvár, augusztus 6-ikán. Múlt hó 4 ikén tartott heti vásárról következő piaci árak vannak a város hiteles jegyzőkönyvében feljegyezve. Búza (100 kilogram) 6.20 Rozs 5.50, Árpa 5.25, Zab 4.20 Tengeri 5.20, Burgonya 2.— Borsó 14.— Lencse 12.— Pás z 11 ly 5.—, Köleskása 14.— Köles. 14.—, Szesz 30 fokú 1 liter 24. kr. Vaj 50 kr. Sertészsír egy kilóg. 68. kr. Marha­hús 44 kr. S z a I 0 n a 64. Öntött g y e r t, y a 44. Széna (100 kilogr.) 2.— Z s u p s 1 a I m a 2.—

Next

/
Thumbnails
Contents