Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

XXV. ÉVFOLYAM. Ungvár 1887. vasárnap, jutius 24. 30. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek osak bér- inoncesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal Poilacsek Miksa könyvnyomdája. VEGYESTARTALMU hetilap. Előfizetési fettételek: Egész évre . 4 írt — Félévre ......................S * — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előlizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Poll&esek. M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr Uugvármegye és az „imgmeg'yei gazdasági egylet.“ Hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények, 3752- sz. k. i. Unyvármegye alispánjától. 1., Főszbiráknak 2 , Ung vár város polgármesterének. A vármegyei állatorvosnak mai napon 130. sz. a. kelt jelentése szerint, úgy Ungvárt valamint a megye számos más községeiben a sertések kö­zött az „orbánc“ kór járványszerüen fellépvén, az Ungvárt tartatni szokott sertés heti vásárokat to­vábbi rendeletig beszüntetem s a ser léseknek a szomszéd vármegyék sertés vásáraira való hajtását is betiltom. Erről címet megfelelő azonnali intézkedés és közhirrététel végett ad. 1., értesitem, ad. 2., azon további utasítással értesitem, mi­szerint az iránt is sürgősen intézkedjék, hogy ki­mérésre szánt sertések, levágatás előtt a városi tiszti orvos által megvizsgáltassanak. Ezen rendelet az „UNG“ helyi lap utján is közzé tétetik. Ungvárt, 1887. évi julius hó 21. KENDE PÉTER, s. k. alispán. SZABÁLYRENDELET. Ungvármegye tiszti segéd, kezelő és szolga­személyzete, valamint ezek özvegyei és árvái nyugdíjintézetének alapszabályai megállapítása tár­gyában. i. a nyugdíjalap létesítése, célja és RÉSZESEI. I. §. A megye tiszti, segéd, kezelő és szolgasze­mélyzet, valamint azok özvegyei és árvái nyug­díjintézete címén alap léttfvttetik azon célból, hogy a megyei tisztikarban rendszeresített állomásokra megválasztott, vagy álla, #í-an kinevezett tisztvi­selők segéd és kezelő személyzet tagjai, nemkü­lönben azok özvegyei és árvái az ezen alapszabá­lyokban megállapított feltételek beálltának esetén az alább meghatározott mérvű ellátásban, illető­leg nyugdíjban, vagy neveltetési járulékban ré- szesittessenek. 2- §• A nyugdíjintézetnek feltétlenül és kötelezői eg részese a törvényhatóság minden választott, vagy kinevezés alá eső és rendszeres fizetéssel javadal­mazott tisztviselője, segéd, kezelő és szolgaszemély­zetének tagja. 3- §• 1. ) Minden jelenleg szolgálatban állók, úgy az ezután megyei szolgálatba lépők megválasztá­suk, vagy kineveztetésük alkalmával kötelesek rendszeresitett egy évi fizetésűknek (ide nem ért­ve a lakbért, utazási, lótartási és irodai átalányt) 20, azaz húsz százalékával a nyugdíjalaphoz járulni. 2. ) Minden magasabb illetménybe lépéskor, ideértve az esetleges személyes és fizetési pótlékot is, egy évi fizetési többletök, 30 azaz harminc szá­zalékát a nyugdíj alapba fizetni; ugyan abba folynak. , 3. ) A tisztviselőkre esetleg kirovandó bírság pénzek. 4. ) A netaláni alapítási járulékok és adó ná - nyok. 5. ) Végre a vármegye közönsége a nyugdíj­alaphoz 1887. éyi január hó i-től 10 egymást kö­vető éven át 1 °|0-os pótadóval járul hozzá és pe­dig olyképen, hogy az utolsó 7 évi, vagyis I890. évi január r-tői esedékes részletek már 6°j0-os ka­matokkal együtt lesznek befizetendők. Ezen öt pont alatti járulékokból alakitolt nyug­díjalap az intézet alaptőkéjét képezvén, nyugdija- zásranem fordítható és e célra csakis karnitaTnalT' 90 száztólija szolgáland. 4 §. A 3. §. 1. és 2. pontja alatti törzsjárulékok az illetők fizetéséből a megye főpénztárnoka által a nyugdíjalap javára 24 havi egyenlő .részletekben vonatnak le. A 3. §. 1. pontja alatti törzsjárulékok azonban a nyugdíjintézmény életbe léptetése alkalmával a kezdet nehézségeire való tekintetből 1889. évi de­cember hó végéig számított egyenlő havi részletek­ben vonandó le. Végül a nyugdíjalapot illető törzsjárulékok, valamint a 19. §. értelmében fizetendő 2°j0-os évj részletek teljes törlesztése előtt beállott nyugdíj f vagy ellátási igények esetén, a még be nem fize­tett részletek, az alapjavára, a nyugdíj, vagy el* látási illetményből, a hátra lévő szabályszerű tör­lesztési idő alatt vonandók le. 5- §• Az egyszersmindenkori törzsjárulékon felül állandó járulékképen a megyei szolgálatban lévő és abba újra megválasztott egyének a rendszeres évi fizetés, valamint esetjeges személyi és fizetési pótlék 2. azaz kétszázalékát tartoznak a nyugdíj­alapba lefizetni, mely járulék a fizetésből havon, kénti részletekben vonatik le. II. NYUGDÍJALAP KEZELÉSE. 6. §. A tisztviselői nyugdíjalap a törvényhatósági közgyűlés felügyelete és a belügyministerium fő- felügyelete alatt áll, de ügyeit a jelen alapszabá- lyok értelmében a 7 §-ban elsorolt tagokból álló választmány által a nyugdíjalap részesei maguk intézik. A_z „UNO-“ tárcája. A babonáról Irta; Siriaaka Andor pécsi tanító, ÁRA; 50 kr. Alig egy éve, hogy ez a mű napvilágot lá­tott s az ország majd minden vidékén székiben olvassák, dicsérve az anyagot, dicsérve a jeles feldolgozást, csupán megyénkben ismeretlen még ez a kitűnő könyv, pedig talán sehol se kívánato­sabb elterjedése, mint a mi népünknél. A munka a még máig is uralgó babonás szoká­sok ellen küzd, egyenként véve bonckés alá az ostobaság, a szellemi sötétség, nevetséges szüle­ményeit, azok káros hatását fejtegetve a vallás és társadalomra nézve, a józan ész és a ter­mészet törvényeiből indulva ki, al tpos cáfolatokkal teszi tönkre a nepéletében divó balhiedelmeket, így tehát e mű nemcsak társadalmi, de vallási szempontból is figyelemreméltó. Az egész munka népies nyelven, elbeszélő, vonzó modorban van írva és ép ezen behízelgő leírás teszi érdekessé és tetszetőssé, mert miként minden rendkívüli ingerel, ép oly kíváncsiságot kelt az oly mű, mely közvetlen a lelkületre hat. De hogy is ne volna érdekes a mü, mely sárkányokról, vadmacskákról, boszorkányokról beszél, melyek sohasem léteztek ; korcsszülöttekről, sírból kikeltekről, kincskeresők­ről, álmoskönyvről, számokról stb. Az említett elő­nyökön kívül másik jó tulajdonsága ez életrevaló s mindenesetre pártolásra és terjesztésre érdemes füzetnek az, hogy nem felekezeti színezetű s ez abból is kitűnik, hogy úgy a kath. sajtó, valamint a református és zsidó felekezeti körök is figyelem­reméltónak és terjesztésre érdemesnek Ítélték e könyvet. Mutatványul im közlünk a műből egy fe­jezetet: “A korcsszülottekrol.“ A ki olyan szerencsétlen teremtése az Istennek, hogy például dupla fogsorral, 4 vagy 6 ujjal, 1 vagy 3 lábbal, 1 vagy 3 kézzel születik, vagy eset­leg ha nagy vizfeje van, szóval a kinek valamely testrésze feltűnően hibás, vagy hiányzik, tehát a kit a természet születésénél megbélyegez, az olyan csodagyermekekre, korcsszülöttekre a babonások azt mondják, hogy az váltott gyerek, vagy más szóval: táltos s ezekről a népbabona azt hiszi, hogy már születésük alkalmával a boszorkány ki­cserélte őket az ő saját porontyával. Az ilyen sze­rencsétleneknek jobb 1 itt volna nem is születniük I Mert az ilyen csodagyerekeket még a szüleik se szeretik. Mindenki csúfolja őket, senki sem hagy nekik békét. Pedig az ilyen korcsszülöttekkel még inkább jobban kellene bánni, mint az ép testű emberekkel. Elég csapás az az illetőre nézve, hogy ő nyomo­rék, nem ám, hogy azt még csúfoljuk, verjük is. Egy ilyen táltosról borzasztó történetet olvas­tam Varga könyvében. Mivel ez a szomorú história nagyon tanulsá­gos, azért elmondom azt, a mint ott leírva van. Egy apagyilkosra a tör ényszék csak 3 évi börtönt szabott. Csak 3 évi börtönt a leg. szörnyűbb bűntettre, melynek a halál, az akasztófa se lehetne elég szigorú büntetés. De ezen esetnél maga a törvény megszelídült, mert a szerencsétlen elitéltet éppen a szülői szeretet hiánya nevelte haramiává. — Atyám — mondá a bíróság előtt a boldog­talan ember — kis gyerek koromban utált, vertj kínozott, éheztetett, el akart elevenen a főidbe ásni, mert csak egy kézzel születtem. Az ördögök gaz porontyának hitt s a legszelídebb név, melylyel illetett, csak az volt: te váltott te t á11 o sI —- Gyermekpajtásaim kinevettek s miután egy kézzel nem igen bírtam magamon segiten i ellöktek, rángattak, lábon keresztül buktattak. A háznál még kenyér se jutott elég, jó szó pedig éppen semmi. — Bár megdöglenél! mondá többször apám. — Bír meghalnék! sóhajtottam én. — Egyszer a patakba ugrottam ; de a liba- pásztorok kifogtak s haza vittek. Apám köszönet helyett bottal fogadta megmentőimet s velük együtt engem is elűzött a háztól. — Azután koldulni mentem, faluról falura kóborolva kerestem a legkeserübb kenyeret; s ha kaptam, azt is könnyeimmel kellett megpuhitanom. Dologra nem állhattam félkézzel; tanulni nem bír­tam, még az imádság sem esett jól. így járt el raji tam az idő, midőn legény sorba jutva, fölébredt bennem a szégyen az utálatos élet iránt. Már tiz éve koldus kenyéren éltem ; s ekkor eszembe jutott apám jó módja ; s hittem, hogy a hosszú idő talán kibékitette szerencsétlenségemmel. — Haza tértem. — Éppen alkonyodott, hogy remegő szívvel LÁPUNK MAI SZÁMÁHOZ FÉLÍV MELLÉKLET VAN CSATOLVA.

Next

/
Thumbnails
Contents