Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-16 / 3. szám
XXV. ÉVFOLYAM. Ungvár 1887. vasárnap, január 16. 3, SZÁM. Megjclen: MINDEN VASÁRNAP A izerkeszt&höz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYESTARTALMU HETILAP. üngvármegye és az „imgmegyei gazdasági egylet“ hivatalos Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre.........................J „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes síim ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Uag kiadóhivatalába Ungvár, Pellaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. közlönye. i.i 1 ~—- —rMriaacaiaaaaaaflacaeei Hivatalos közlemények. 27. sz. oíjgö Ungmegye alispánjától. MEGHÍVÁS. Urigvármegye törvényhatósági bizottsága főispán 6 méltósága által f. h ó , 17 c 11 d. • e._ 10 órára kitűzött határidőben r e n d le i v ü 1 i közgyűlést fog tartani, melynek tárgyai lesznek: 1. A nm. belügyminisztériumnak múlt év decerab. 22-én 71206. sz. a. leirata, melyben az állam úti kaviesszállitás.. Ase|,leges jövedelmét a megyei alispán 7elterjesztése után is á megyei utak és közlekedési eszközök fentartására utalta. 2. Az úrbéri és az erdészeti törvény 17. § a alá esó erdőségek kincstári kezelése tárgyában a földmivelési ministeriummal kötött szerződés jóváhagyása. .3. A választott megyei tisztviselők lemondása esetén követendő eljárás megailapitása tárgyában alkotandó szabályrendelet. 4. özvegy Bánócy Ferencné folyamodványa, melyben férje, néhai Bánócy Ferenc volt megyei főjegyző egy évi fizetését végklelégitéskópen ki- utalványoztatui kéri. Ezen rendkívüli közgyűlésre a megyei bizottság tagjai tisztelettel meghivatnak. Ungvári, 1887. évi január hó 9. KENDE PÉTER, alispán. Rönay Antal kitüntetése. A „Budapesti Közlöny f. é. 7-ik számában olvassuk, hogy R ó n a y Á u t a.l m. k. földmivelési miniszteri főerdőtanácsosnak és utódainak Ő Császári s apostoli királyi felsége „ungvári“ előnóvvel a magyar nemességet díjmentesen legkegyelmesebben adományozni inéltóz- tatott. A.z „UNG“ tárcája. A farsang első hete. Valamikor e szó : farsang nagy hatással volt az ifjúságra, mert a téli estéken, hosszú éjsza kákon szőtt ábránd és álom a szivek sejtelmeinek ekkor adott valóságot egy-egy csinos arc bájaiban, egy-egy kellemes táncestély hevében. A ki még a tánc izgatottságával nem volt ismerős, heviilten, reszketeg vágygyal gondolt a bekövetkező tündéri bálteremre; a ki meg már átesett az első hevületen, még inkább vágyott a megizlelt gyönyör élvezetére. Ma már a táncmulatságok e csodás hatása nem tükröződik vissz i a fiatalság arcán; a gyermekkedély, mint a szivárvány szála, elszakadt az égen gomolygó sötét felhőzet nyomása alatt; itt-ott látszik még a színekből egy-egy vonás, de a szép látvány összhangja elveszett. Ily gondolatok nem alkalmasak ugyan a bálterembe, de a szemlélő azonnal észre veszi a különbséget a közt a mi volt és a mi va:i. Az „ungmegyei nőegylet“ ügyesen gondolta ki, hogy a múltak emlékének árnyát fátyollal bo- ritá el, legalább az első benyomást eltakarta a „calicó“. Hisz mai nap úgy is nagy szükségünk Rónay Antal, megyénk szülöttjének csa-| ládja Ruttner név alatt egy századnál is régibb idő óta áll a kincstár szolgálatában, minden tagjának főjellemvonása a haza és trón iránt való tántorit- hatlan hűségben, becsületességben s önfeláldozó kötelességtelj esitésben összpontosult. Ezen jellemvonások és erények feltűnően kimagaslónak Rónay Antal egyéniségében, ki immár két évtized óta lóvén közpályán, hazafias, becsületes, és hasznos működése, ernyedetlen buzgalma, minden téren teljes sikert tüntet fel s követésre buzditó nyomokat hagy maga után. Az erdészet megmagyarositása körül Díváid, Wagner és Bedő után Rónaynak vannak legnagyobb érdemei. Megyénkben, mint az ungvári m. k. főerdőhi- vatal főnöke, nemcsak a hivatalos, de a politikai, társadalmi és közművelődési s általában minden téren, melyen az anyagi jólét előmozdítására kellett közreműködni, mindenütt vezéregyéniséggé emelte őt nyilt, lérfias, bátor és erélyes föllépése, tapintatos modora s alapos készültsége. Legnagyobb érdeme azonban Rónaynak szegény felvidékünk népe érdekében tett sikeres működésében rejlik. Mindnyájan tudjuk, hogy a földmivelési mi- nisterium jóváhagyásával a 34x □ mértföldnyi kincstári birtokon szétszórt községek lakosait a kincstári erdei belzetek bérletére rábírta s ezzel kapcsolatban különféle famunkálatok előállítására ösztönözte; a nép e munkálatok teljesítése által kiérdemelt bérével törleszti az erdőkincstárnál a bérösszeget; adóját rendesen fizeti, s azóta a megélhetés számára biztosítva van, sőt már vannak községek, melyek ez üdvös intézkedés óta megtakarított tőkepénzzel is birnak ; szóval Rónay serkentő és buzditó szava a felvidéki népet keresettel ellátva a vógpusztulástól megmentette, s a kivándorlástól visszatartotta. Oly férfiú, mint Rónay, ki a hazának, közügyeknek szenteli minden erejét és tevékenységét, méltán megérdemelte a legmagasabb elismerést és kitüntetést. Megyénk és városunk testületéi, valamint egyevan az alakoskodásra s ha egészen nem is tehetjük, legalább egy pár percre felvesszük az álarcot magunkra, hogy félre vezessük a szemlélőt, a kinek csalódásai felelt utóbb lehet mosolyogni ; jókat kacagni. A kacagás egy hölgy ajkáról mindig jól hat a férfi szivekre. Kulcs ez a jó kedvhez, melynek ajtaját ha fel nyitjuk, megered a jó kedély sziporkája s ragyog a társaságban mint a rezgő csillag sötét nyári éjszakákon E hó 8-án volt az egylet bálja a „Korona“ termé. ben rendezve Ibrányi L ászióné szül. báró Vay Lizinka úrnő, mint egyleti elnök és gróf Török Herminsa Sztáray comtessek által. Az estély sikerültét eleintén kétessé tette nemcsak azon hir, hogy az „ungmegyei gazdasági egylet“ is e hó 15 én fényes bált szándékozik adni, hanem főleg a rósz időjárás, a folytonos esőzés. Meg is látszott az utóbbi körülmény, mert a vidékről alig volt két család a mulatságban. De hát aki bálozni akar, mit gondol ő az időre. Úgy is volt. A báli közönség nem riadt vissza a rósz időtől. Az estély szépen sikerült; a mulatság népes és elég derült hangulatban folyt le. A buzgó rendezők érdeme ez, mert közbenjárásuk nélkül aligha gyűlt volna egybe ama szép társaság, mely reggeli négy óráig kedélyesen mulatott, A hölgyek ügyessége a calico gondolatáoan sek nevében Tis őszinte örömünket nyilvánítjuk Rónay legmagasabb elismerő kitüntetése felett, — és kívánjuk neki, hogy a haza, közérdek és családja boldogitásáraTsokáig éljen ! ü társa fc&svgyőíéséMí. Múlt számunkban röviden jeleztük, hogy a társaskör ez évi rendes közgyűlésén elnökül Lám Vilmost választotta meg. A közgyűlés azonban egy igen fontos határozatot is hozott Bugyis András indítványára. Az indítvány az volt, hogy a társaskör volt elnöke : S z i e b e y ki tiz évig elnökösködött s a társaskört oda emelte, hogy megszilárdulva és anyagi tehetetlenségéből kivergődve, most már, a tagok számának gyarapodásával, képes '| betölteni társadalmi nemes hivatását; ki itt egy rendszeres könyvtárnak alapját vetette meg, mely idővel közkincse lehet a város értelmiségének, szóval a ki valamint a tanszéken, úgy a társadalmi téren mindenki közbecsülését kivívta, s a ki eltávozása'ál- tal oly emléket hagyott maga után közöttünk, mely sok ideig fen fog maradni, méltó arra, hogy emléke megörökítve maradjon s ezt jegyzőkönyvileg kéri kimondatni. Hogy pedig ez emlék láthatóbbá tétessék, azt indítványozta, hogy Szieber Ede arcképét olaj festésben szerezze meg a kör olvasó terme számára. A tett indítvány általános lelkesedéssel fogadtatott. Az arckép festésének kivitelével a választmány bízatott meg. A társaskör e nemes lelkesedése méltó dicséretet érdemel, mert Szieber Ede valóban megérdemli, hogy róla, társadalmi működéséről dicsérettel és magasztalólag emlékezzünk meg. Az olyan egyén, mint Szieber Ede, ki általánosan kedvelt finom modorával mindenkit le tudott maga iránt kötelezni s kinek jó szive mellett meg volt kellő erélye és tapintata is, méltán megérdemli, hogy egy társadalmi intézmény hálás legyen irányában. A társaskör határozatát ennélfogva inis szivből üdvözöljük. culminált. E szűk viszonyok közt nagy on*jó gon dolat volt, hogy olcsó és szép ruhában jelenjenek meg. Egyik olyan volt, mint a másik. Az egyenlőség volt a jelszó és Tüchler H. kereskedése dicséretes buzgalmat fejtett ki, hogy a hölgyek egyenlőségét kistafirozza. Az álarcos hölgyek bevonulását mohón teste a kíváncsiság, vájjon ráismer-e valaki ismerősére eeryik másik alakban ? A termet, a járás, fejhordozás, de főképen a hang elárulja rögtön a nőt. Egy kissé segítettek magukon az álarcosok. Megcserélték a gardedame-ságot. A kis alak, a magashoz, a terjedelmes a szikárhoz csatlakozott s igy akarták a vizsga szemeket tévútra vezetni, csakhogy a többiről megfeledkeztek. Bizony csakhamar árulójuk lett a járás, fejhordás és a hang s mire az első négyeshez sorakoztak, a párok már megismerkedtek egymással. Hanem igy volt az jó, legalább tudta mindenki, hogy kivel táncol, kivéve a városi doctort, kinek egy jelmezes álarcos jutott és semmi európai nyelven nem tudta őt megszólaltatniA négyesnek vége lett, az álarcok levétettek s a legkedélyesebb hangulat áradt szét az alá s fel mozgó báli közönségen. A gardedame-ok megcserélték egymást s a terem egy fényes hölgy koszorút fogadott magába. A leányok közül calicóban jelentek meg :
