Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-27 / 13. szám

mind el van előle zárva, de láthatjuk, hogy a kereskedelem mai közgazdasági viszonyaink között, és nem legkevésbbé azért, mivel a kereskedő társadalmi állása kezd nagyobb tiszteletben részesülni, mint azelőtt, mindig tágabb körökre terjed, sőt újabb időben már a polgári elemen kivül álló magasabb köröket, az aristokratákat is meghódította. Ma már van nem egy gróf vagy báró, ki|vasgyárakat és más iparvállalatokat vezet, és kereskedelmi ügyleteit is maga végezi. Azon mágnás uraságok, kik az előtt nyers árucikkeik eladását az „udvari zsidó“-ra bízták, mostanában már maguk keresik föl azon kereskedőt, ki magasabb árt ad nekik terményükért, mivel ők is kezdenek már rationálisan gazdálkodni és praktikusan gondolkozni.

Sőt arra is van már eset, hogy comtessek és baronessek bizonyos árucikkeket személyesen árusítani, nem tartják méltóságukon alul. Nem a „j ó- tékonysági bazár“-ok,tt értem, sem pedig a nagyvárosi „virágárus-leányokat“, kik közt szinte akad nem egy hercegnő, ha csak „aesthetikai“ értelemben is, hanem csak egy árt illan, a gastronomia birodalmába tartozó kis árucikk eladását, a „pe trezselyem-árulást“ a báltermekben.

De ez egyszersmind az egyetlen árucikk, melynek árulása még egy grófnénak sem derogál, ha nem szívesen teszi is.

És ez az egyetlen portéka az egész világon, melyre emberemlékezet óta nem akadt vevő, és mégis mindig- árulják.

Ismeretes dolog, hogy az éghajlat nagybefolyás- sal bir az emberiségnek nem csak ' ; de szellemi fejlődésére is. Északi vidékeken a neplajok nem csak kisebb termetüek, izmosabbak, de higgadtabb véralkatuak is, miből kifolyólag más ,tulajdonságokkal is bírnak, mint a déli vidéken élő népek.'

Ezek melegebb véralkotásuknál fogva indulatos természetűek, érzelmeik által könnyen elragadtatják magukat, a legcsekélyebb alkalomnál felizgathatok, és igy az ellentétes éghajlat befolyása alatt álló népek természete, valamint egyéni tulajdonságai nagyon eltérők lesznek. A kereskedelemre nézve is bizonyos qualificátióval kell a népeknek birniok, ép úgy mint az egyéneknek. Ez az úgynevezett „i n c 1 i n a t i o“- f i

Az egyes nemzeteknél észre is vehetjük ezen különbségeket. Az angol már természeténél fogva is alkalmasabb kereskedőnek, mert hideg vérü, higgadt, számitó és phlegmájából semmi eshetőség sem képes kihozni. Ellenben spanyol, olasz, francia, sőt a magyar kereskedő is, indulatos, izgatott kedélyű, és nyugalmát, higgadtságát egyformán megtartani nem mindig képes.

De ezen természeti hátrányt ellensúlyozhatja a szilárd akarat, az „önuralom“. És ezen tulajdonságra szinte nagy mértékben van szüksége a kereskedőnek.

Végül, hogy mennyire lealázó életfoglalkozásnak tekinti még ma is némely vidéken a pór- nép a kereskedést, ennek egy jelét tapasztaltam 2 évvel ezelőtt Erdélyben. Egy forró júliusi napon egy utazó barátom kíséretében megérkezve Brassó és Nagyszeben közt fekvő A. faluba, annak egyetlen korcsmája előtt leszálltam a kocsiból egy kis hűsítő italra.

A korcsma előtt állott 10 vagy 15 paraszt, hiszen tudvalevő dolog, hogy a legnagyobb élvezetek közé tartozik vasárnap a forró napon a. korcsma előtt ácsorogni. Barátom, ki a kocsiban maradt, később elbeszélő, hogy a parasztok erősen vitatkoztak kilétünk felett, egyik azt mondá, hogy mérnökök vagyunk, kik vasutat akarnak erre építeni, a másik komolyan állitá, hogy muszka „is- pionok“ vagyunk, a harmadik plane grófoknak nézett bennünket, kik vadászatra mennek, végre megszólalt egy őszhaju paraszt, a falu bírája lehetett: „Tudjátok mik ezek? Ezek olyan árulók“!

Itt hát még árulónak is nézik a kereskedőt és szerencse, hogy halálra nem Ítéltek bennünket.

Az ilyen téves nézetek, ezen nagyon is elharapózott előítéletek ellen erélyesen küzdeni, tények által bebizonyítani, milyen szükséges és hasznos tagja a társadalomnak a kereskedő, ez tisztelt hallgatóság nemes feladata hazánkban a kereskedőnek.

De ez még nem elég. Magyarországnak olyan kereskedőkre van szüksége, kik nem csak kereskedni, azaz venni és eladni tudnak, hanem mivelt- ségük és intelligenciájuknál fogva a társadalomban is azon állást foglalják e m‘eh ff tulajdonkép megilleti, nr.v^ \n a külföld >n, Né met országban. Franciaország! .ngliában és Vrnerikában

látjuk.

Igyekeznünk kel- tehát uraim, mindenekelőtt a miveltség lehe 6 läjgpfcgyobb fokát elérni, de mivel a miveltség ;•* iceres ••dőre nézve nem lehet cél, csak eszköz ' néne- céljai elérésére, ennél nem szabad megába, .^nk. Oda kell törekednünk, (és pedig a kereskedelmi társadalom minden egyes tagjának kötelessége ez,) a mai viszonyokhoz alkalmazkodva, erkölcsi életnézeteinket n e m e s b i t w i, nem csak miveit, de b e- csületes, lelkiismeretes és reellis kereskedőkké fejlődni, szóval legyünk kereskedők a szó nemes értelmében, azaz : keressük ugyan a hasznot, legyünk haszonért munkálkodók, de ne „haszonleső k“, legyünk inkább érdekesek» mint érdekeltek és akkor nem. csak díszére fogunk válni hazánknayés nemzetünknek, de egy- szersmind társadalmi tekintetben is emelkedni fogunk. *Ha ezen célt tüzzülc ki, ezen nemes irányban fogunk haladni, és ezen eszme fogja egész lényün két áthatni, — akkor teljesen betöltöttük társadalmi és közgazdasági tekintetben is hivatásunkat, akkor önmagától romba fog dőlni azon fal. melyet a ferde nézet, az ellenszenv, a gyűlölet, a megvetés emelt, azon tényezőit, .melyek létezését, fájdalom, néha még ma is érezteti a kereskedővel a társadalom, — akkor — mellesleg megjegyezve. — lefegyvereztünk egy ellenséget, mely a ig ik szá zad legnagyobb szégyenfoltját képezi, egy valódi ut ónállót, mert az. életben csaknem naponta utunkat állja, — az „anfesetisnius“-t, és tessék elhinni, hogy a társadalom tud igazságos is lenni ha látni fogja, hogy a: kereskedő becsületére és tiszteletére válik a társadalomnak, tárt karokkal fogja őt fogadni, és mi győzelmet és dicsőséget fogunk aratni.

És hogy ezen s^ép és valóban names célt idővel csakugyan el fogjuk érni, arra nézve elég ga- rantiát nyújt a magyal kereskedő ifjúság elismert józan gondolkozása, és a haladás és mivelödés irán' ti fogékonysága.

BRACHFELD LIPÓT.

* \ ■ ' ■ • ^-# * ^ i

A magyar gazdák jéjjbiKtositíisi Hzövetxége.

, A magy. gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő és vizsgáló bizottság'a f. é. febr. 28-án tartott alakuló gyűléséből a következő felhívással fordul az ország gazdáihoz.

Felhívás a magyar gazdaközönséghez!

Alólirottak, mint az első magyar általános biztositó társaság által alakított jégbiztositási szövetség felügyelő és vizsgáló bizottságának tagjai, mai napon Budapesten összejővén, megalakulásun- kát határozatikig kimondottuk a felügyelő és vizs- gáló bizottságnak kiegészítését, az eddig követett választási mód szerint ápril havára halasztván azon okból, hogy az időközben belépendő szövetségi tagokra és az eddig még nem képviselt vármegyékre is fordittathassék tekintet.

Meggyőződést szerezvén magunknak az eddig már tényleg belépett szövetségi tagok számáról és az általuk lekötött évi díjbevételről, ezt oly tekintélyes alapnak találtuk, hogy a szövetség fennállását teljesen biztosítottnak nyilváníthassuk.

A törzsbevallásban foglalt feltételeken kivül az első magy. általános biztositó társaság részéről még több fontos előnyök biztosíttattak a szövetségi tagoknak, melyek közül felemlítjük első sorban a szövetkezet autonómiájára vonatkozó üdvös intézkedést ; továbbá a társaságnak fizetendő 5 °/0 igaz gatási díjnak a 2-ik és 3-ik millió forint díjbevételnél 1 — 1 %-al történt leszállítását; a szövetség és a társaság közt netalán felmerülhető vitás kérdésekre nézve egy választott bíróság alakítását és a költségek felosztásánál az uj életbiztosítási dijak aránylagos felvételét.

Mindezen újabb feltételek úgy a társaság és a szövetségi felügyelő és vizsgáló bizottság közt létrehozandó külön Írásbeli megállapodásban fognak foglaltatni.

Most, miután úgy a magyar gazdák jégbiztositási szövetsége, mint annak felügyelő és vizsgáló bizottsága megfakultnak mondatott ki, még inkább érdekében fekszik minden szövetségi tagnak, hogy rokonát, barátját, szomszédjait, ismerőseit

a szövetségbe való belépésre kérje fel és ösztönözze; mert minél nagyobb kiterjedést veend a jég-szövetség, annál biztosabb annak felvirágzása, annál nagyobbakká válnak a minden egyes tagra hártmló előnyök.

Azon újabb kedvezmények, melyeket jeleztünk, nagyobb ösztönzésül szolgálhatnak mindazokra, kik még eddig tartózkodtak a belépéstől.

Felhívjuk tisztelt gazdatársainkat, hogy most a tavasz közeledtével sorakozzanak mellénk, lépjenek be a jégbiztositási szövetségbe, mely a magyar gazdák érdekeinek minden tekintetben megfelel Álljunk saját lábainkra és kövessük a,:on közmondást, hogy „segíts magadon, az isten is megsegít!“

Most már eg-y önálló testületet képe. zünk, magunk intézzük ügyeinket, autonómiát biztosítottunk magunknak és oly támaszunk van az első magyar általános biztositó ^társaságban, mely szilárd' anyagi állásán kivül a magyar gazdaközönség érdekeit hazafias szellemben viseli szivén.

Legyen tehát minden szövetségi tag apostola, terjesztője a szövetségi eszmének, járuljon hozzá mindenki annak terjesztéséhez és nagyobbitásához, hogy azon cél. mely megalakításának indokául szolgált, t. i. a jégbiztositási dij fokozatos leszállítása minél elébb és minél nagyobb mértékben általánosan el érethessék.

Budapesten, az 1887. február hó 28-án .tartott felügyelő és vizsgáló bizottsági üléséből. A magyar gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő és vizsgáló bizottsága.

tír. Jankovich László, Meleer Gynla, elnök. alelnöb,

Ányos László, Bittó Béni, ifj. Bieuer Lajos, Forster Géza, Herényi Gotthard Sándor, Báró Ger- licy Fei-enc, Jeszenszky Béla, Márffy Emil, Manói lovits Gliza, Nádossy Kálmán, Neumann Frigyes, Pálfy Ferenc, Pscherer József, Skublits Jenő, Siinay J Ede, Herceg Thurn Taxis Egon, Vásárhelyi László.

Az említett urakon kivül még a következő I szövetségi tagok fogadták el a rájuk esett válasz- [ tást a felügyelő és vizsgáló bizottságba, kik azonban a gyűlésen részt venni akadályozva voltak és pedig: Jászay Jenő, Öitömösi Magyar Imre, Mól. nár István. Muacsevics Vasó, Bonyhádi Percei József gróf Wepiíneim^Frigyes, Zeyk Gábor^ ^ ^

Küiönféiék.

* Képviseleti közgyűlés lesz e hó 28-án a városházán.

* Steinwalter Sándor a 66-ik cs. és kir. ezred őrnagya e napokban a budapesti katonai iskola parancsnokává neveztetvén ki, városunkból eltávozott. Ritka jelenség, hogy egy katonát oly meleg rokonszenv és annyi jó kívánság kisérjen méltán megérdemlett, kitüntető uj állására; mert nemcsak az ezred összes tisztjei, hanem a polgári osztály is, kikkel itt megismerkedett, a legőszintébb ragaszkodásuk jelét mutatták irányában s kedves csa.ádja iránt. A bucsuzás hivatalosan is, magán polgári körben, is megtörtént s mindkét helyen a legszivélyesebb volt. Elutazása napján pedig az ezred zenekara, a tisztek egész serege kisérte ki az indulóházhoz s ott a zenekar mindaddig játszott mig a vonat el nem indult. Szivünkből kívánunk mi is a derék katonának „Isten hozzád-ot“, mert kellemes modora, nyájas magaviseleté mindnyájunk szivében itt hagyta emlékét. Kívánjuk neki, hogy sokra haladjon pályáján, melyre őt kiváló képessége és finom bánás módja különösen ajánlják.

* Kitüntetés. Schram Hugó ungvári cs. kir. ezredesnek a Hl. oszt. vaskoronareml adontá- nyozatott. Szerencsét kiváltunk e szép kitüntetéshez.

* Az „ungvári vivő egyesület“ f. évi március

hó 18 án megtartott alakuló közgyűlésén, az egyleti alapszabályok előrebocsátott felolvasása és közgyűlési elfogadása után. a tisztikar következőleg alakíttatott meg. Meg választattak: Elnökké: D r. I v á n t s y L á s z 1 ó, ki is lelkes egyhangúsággal történt megválasztatásáról 3 tagú küldöttség által értesittetvén, a küldöttség kérelmének engedve, az elnöki tisztet elfogadta. Alelnökké: Popp János, titkár-jegyzővé: Dr. Ferderber Vilmos, segéd-jegyzővé : Ajtay János, pénztárnokká : Schaffer Ödön. ellenőrré : Zubay Béla. felügyelővé : Nagy Károly, bizottsági tagokká ; Mis-