Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-27 / 9. szám

A pénztárhoz ellenőrré s egyúttal segéd szám­vevővé kijelöltettek Lacsny Lajos és Kaminszky Bertalan; de szavszás közben Kaminszky Bert, visszalépett s igy Lacsny Lajos választa­tott meg ellenőrré. A megválasztott tisztviselők a közgyűlés előtt az esküt letették s ezzel a közgyűlés d. u. 2 órakor berekesztetett. Másnap folytattatok a közgyűlés, melynek tárgyai közül kiemeljük a következőket. A pénztár megvizsgálása és az újonnan meg­választott tisztviselőknek leendő átadására a főispán elnöklete alatt az alispán, tiszti ügyész, főszámvevő, Lipcsey József, Markos G-yörgy és Arky Fülöp bi­zottsági tagokból álló küldöttség küldetett ki. A vármegye zárszámadása tekintettel arra, hogy a belügyminiszter is jóváhagyta, elfogadtatott. Ungvár város 1887-ik évi költségvetése né­mely módosítások után elfogadtatott s a pótadó 400/o-ban megállapittatott. A közmunkaerő felosztása az állam építészeti hivatal véleménye szerint elfogadtatott. A megyei tisztviselők nyugdija iránt alkotott szabályrendelet felolvasása után hosszabb vita fej­lődött ki, mely érdekes volta miatt külön hozzá szólást igényel s erről jövőre, valamint a többi tárgyról is. Farsang’. A katonai álarcos táncestély, melyet február 21-én rendezett az ungvári tisztikar, méltó befe­jezése volt az ez idei nagyon sikerült farsangnak. Ha röviden átpillantjuk az e farsangi bálok­ról közölt tudósításokat, láthatjuk, hogy minden mulatság kitünően sikerült. S ha az anyagi ered­mény nem is volt némely estélyen jelentékeny, pótolta azt azután a kedélyesség és jó kedv, a mely főleg az ungvári nőegyleti calico és gazdasági egyleti bált jellemezte. Ezek voltak az idei farsang­nak fénypontjai. Ilyen előzmények után természetesen az ál­arcos estétytől mindenki nagyon sokat várt, úgy, hogy még idegen helyekről is több leányt csalt ide ez érdekesnek ígérkező mulatság. Várakozásukban semmi esetre sem csalódtak sem az idegen ven­dégek, sem maguk az ungváriak. Fényes és nagy­szerű mulatságnak volt ez nevezhető. Olyan intel­ligens közönség volt ez estélyen képviselve, hogy az ember szemének szinte jól esett végig tekinteni az egybegyült társaságon. A mulatság kezdete 9 órára volt kitűzve, de a közönség legnagyobb része már előbb megjelent, gyogó szépségét rendesen párhuzamba hozzák a halvány színnel. A természet magányába helyezik, puszta szigetre, fehér halványhoz hasonlítva őket, ki kétes csiliagfénynél a lábai alatt zugó tenger­ben gyönyörködik s hallgatja a dorádok aeoli zeng- zetét. El varázslónők írják le a környezetet, de még ekkor is szebb nálok a hölgy, ifjú halvány arcán valami kimondhatlan báj malasztja ragyog, lábaival alig érinti a földet, úgy látszik, mintha maga a lég forgatná, s repülő fátyla glóriát alkot feje körül. Kis kegyencünk a „Margitka“ különben elég­gé romantikus, csapodár természetű. Lakóhelyét erdőkoszorúzta bércek közt, csevegő patak partján üté fel a szerény nefelejts társaságában. Mondják, hogy egykor jegyese volt a nefelejtsnek, de hűt­lenül ott hagyta, s felvándorolt a havasi tájakra, a zúgó fenyvesek honába, azóta siratja kedvese. Nem tud ő felejteni . . . Kék szemének köryei A gyorsan futó patak Hullámába omlanak. De csábítása nem használt. A büszke fenyő megvetéssel tekint.e le rá, s nem hajtott kérel­mére, a vadon titkos szelleme pedig jóslásra itélé öt hűtlenségéért, fehér körfényét páros és párat­lan számú szirmokra osztván, csupán annyit en­gedve meg neki, hogy szerényen huzza meg ma gát a fenyők árnyában, hallgatva azok titkos zú­gását, s fenyőtobzok pikelyeiből csinálva magá­nak téli köntöst, míg a szép virágsereg vesztett társán kesereg; s innen származik mai neve. „Árny virág“. S a tündér szava beteljesedett. Hány szerel­mes hajadon jósoltatott már magának arája hűsé­géről általa ? ! Hány tépte a levelet: „szeret-e vagy nem szeret?“ S hányán fognak még jósoltatni maguknak ?! „É* majd akkor .... de nem, nem, Nem mondom meg szép tervem 1“ Dr. Mephistopheles. hogy élvezhessen“az'elkövetendő] bohóságokból is egyet-mást. Főleg a változatosság volt az, a mi ez estélyt érdekessé tette, mert a jelmezes álarcosok nem egyszerre, hanem csak egyenként jelentek meg s igy folyton uj és uj alak foglalkoztatta a közönséget. Hol egy angol jelent meg mosolygó képpel és egy cilinderrel fején, hol ismét egy jeges ember, kinek vattából készült, s nagyon jól sikerült jel­meze mindenkinek ruháját bepelyhesitette, a kihez csak ért. Egy pierot és egy harlequin szerfelett élénk­ségével folyton mulattatta a társaságot. Még jjlevél- hordó is volt, ki elég ügyesen végezve fuuktióját, mindenkinek átszolgáltatta a neki szóló tréfás leve­leket. A „kikiriki“-nek öltözött alak is nagyon ki­váncsivá tette a közönséget. A legnagyobb zavart azonban egy fehér bo­hóc ruhába öltözött, sípokkal s trombitákkal ellá­tott csapat csinálta. Ezek fútyölve, trombitálva ug­ráltak végig a termen és különböző tréfákkal mu­lattatták a társaságot. Legfeltűnőbben két jelmez vonta magára a figyelmet: Egy nagyon csinosan és minden kívá­nalomnak megfelelően felöltözött „Cigány Panna“ és egy arab (Kitzky főhadnagy,) kinek jelmeze oly finoman és hiven jelképezte az arabot, hogy szinte jól esett.az embernek e sikerült jelmezt látni. Jelmezben jelentek meg a nők közül : Bertl-: mann Ida Munkácsról (román leány,) Bertlmann Ilona Munkácsról (spanyol mennyasszony), Iváncsy Malvin (Margarit-virág), Rózsay Gizella (virágárus leány), Schramm Bertácska (francia pórleány), Spéry Margit („Cigány Panna“), Spéry Stefanie (magyar leány); — Lám Sándorné („cigány asszony), Med- recky Istvánná (torockói népviselet), Okolicsny Gyu- láné, (lyuttai paraszt asszony). Jelen voltak ezeken kivül: Ántalócy Margit, Appel Zsuzsika, Balog növ. (Radváncról), Bernát Irén (Vajánból), Budaházy növ., Csuha Malva, Far­kas Ilona, Fuló Ida (Munkácsról), Grünfeld Irén, Heverdle Mili, Homoky Mariska (Nagy-Geöcről), Kohanovszky Vanda (Munkácsról), Mihajlovics Ka­milla, Moór Margit, Orosz Zellike, Pásztélyi Mariska, Pilisy Katinna, Pólányi növ., Pribék Irma (Libáról), Réthy Sarolta, Schleiminger Katinka, Schramm Marietta, Sole Erzsiké (Munkácsról), Spanyol Irén, Sürger Mariska, Szépfi Gizella, Szepessy Vilma, Szilágyi Vilma, Taiapkovics Andrea és Neszta, Vékey Piroska, Vilcsek Erzsiké. — Ántalócy Pé- terné, Bertlmann századosné (Munkácsról), özv. Bócsyné, Bődy Ignácné, Csuha Sándorné, özv. Dem- janovics Ivánná, Dőry Józsefné, Darvas Jenőné, Durcsák Dezsőné, Farkas Ferencné, Goll őrnagyné, Br. Gottesheimné, Iváncsy Lászlóné, Kende Péterné, Farsangi absurdum, Hátrahagyott kézirat. Érdek nélkül bálozni nem élvezet, midón Hyppolit az öreg generálissal beszél, halljuk őt sokszor mondani, de igenis ha ideálunk, jelenlé­tében mulathatunk! Csakugyan igy volna ez ? Úgy hiszem, hogy csekély kivétellel erre határozottan „nem“-mel felelhetünk. Salonban, estélyeknél, hol a vetélytársak száma csekély, sétáló vágtátoknál^ hol az „0“ jobbján vágtatunk, igen, de nem bál­ban 1 Frakk, lakk, chapeu claque, az elkerülhetlen atributumokkal fölékitve, s egyik az elsők között, hogy az imádott megérkeztét el ne mulasszuk- Szivdobogva áll Plyppolit a bemenet előtt, nincs földi hatalom, mely őt innen elmozdítaná, mint azon római közkatonát, kit a Vesuv hamuesője el­borított, helyét el nem hagyta, pedig csak silback volt, őrt állva talán egy profán aerarialis raktár előtt, úgy el nem hagyta helyét ifjúnk Scherezade kincseiért. „Itt van ő“, suttogják társai; itt van ő, ezt I mondja szivének hevesebb dobbanása. A bál bizottság egy tagja előrohan, s karját nyújtja az angyalnak, ifjúnknak a mama jut; „Ö“ haragszik ezen, a világujjonc nem tudva azt, hogy ha Mademoiselle Titinek udvarolni akarunk, előbb a szobacicus, ez a főpersona, kinek kegyét kell megnyerni, azután a nagyságos mama. Előbbinek gráciájába jutni a legtöbb esetben könnyű, „hit­vány pénz“ az utóbbinál, ez már nehezebb, már itt a combinació egy neme szükségeltetik, eltalál­ni, vájjon a kedves mama Voltaire vagy Dumas vagy de Balzac urakat kedveli-e jobban, szereti-e a túrós lepényt vagy a lekvárost ? S midőn mind ezen erődöcskék bevéve, jön a főtáraadás a cita­della ellen. Hyppolit mind ezt még nem tudja, sa­vanyú arcot vág, hogy neki a mama jutott s azon van kedves terhétül mentül előbb szabadulni. Kornidesz Györgyné, Lám Gyuláné, Lehocky Jenő­né, Lévay Mórné, Mihajlovics Döméné, Molnár Sán­dorné, Nehrebecky Györgyné, Neucbold Emilné, Orosz Mihályné, Öszterreicher Jakabné, Paulay Edé- né, Plathy Gusztiné, Rózsayné, Russay Gáborné, Schramm Hugóné, Sole Edéné, (Munkácsról), Soltész Pálné (Zétényből), Steinvalter Sándorné, Szomráky Istvánné, Stingel kapitányné, Taiapkovics Emilné özv. Ujlakyné, Vilcsek Jánosné, özv. Viedemanné. A négyeseket körülbelül 6o pár táncolta. A tánc úgy reggel ys6-órakor ért véget. Különfélék. * Ivánka Imre az E. K. V. vezér igazgatója az országos veres f egylet főgondnoka február 22-én külön vonattal városunkba érkezett és volt kép­viselőtársa: Nehrebecky György házánál az elnök- nővel, Remenyicky Mihály egyleti gazdával, Mi- hálkovics József titkárral és néháoy egyleti tag­gal értekezletet tartott az iránt, hogy a hadsereg­nek netáni mozgósítása esetén berendezendő „üdítő“ vagy pedig „tartalék“ kórház iránt mily módon és mérvben lesz célszerű intézkedni; továbbá, hogy a polgári elemből megnyerendő segédkezők és a hadsereg sorából szolgálat tételre és támogatásra kirendelendő altisztek összhangzatos működése iránt egyetértő megállapodás létesittessék. Egyelőre köz­leményeiből csak annyit közölhetünk, hogy ezen berendezendő kórházba egy főorvos kívánatra 8 frt,-két alorvos kívánatra 5 frt,-két segéd orvos kívánatra 3 frt. napi díjjal fognak alkalmaztatni; akiknek kinevezése a központi igazgatóság utján Lajos főherceg őfensége által fog tör­ténni. A sebesülteket szállitó civil csapat begya­korlását a hadtest egészségügyi tisztje eszközlendi. Az ápolónők jegyzékbe vétele iránt már most fog szintén intézkedés tétetni. A költségeket a kato­nai kincstár viselendi. * Az „uugmegyei vereskereszt fiók-egylet“ ál­tal folyó évi február 12-én rendezett társasvacso­ra jövedelmét az alább megnevezett nemeskeblü hölgyek szives kőzremüködésökkel létrehozni segít­vén, ebbeli buzgó fáradozásaikért, úgyszintén a lelkes honfiaknak felülfizetéseikkel történt gyámo- litásukért az egylet legmelegebb köszönetét ez ut- ton is kifejezi, s ezen nemes ügy buzgó támogatá­sára s jövőben is bizalommal és tisztelettel felké­ri. Közreműködtek az estélyen az ételek, ítalok- gyümölcs thea, bazártárgyak, sütemények stb. el: árusítására a két pénztárnál és egyéb teendőknél, Úrnők: Bocsy Károlyné, Csuha Sándorné, Dőry Józsefné, Demjanovics Ivánné, Fincicky Mihályné, Báró Gottesheimné, Goll őrnagyné, Iváncsy Lász­lóné, Ibrányi Lászlóné, Jackovics Gáborné, özv. Szúnyog Pali a Boccacció keringőjét játsza valóságos szirének dallama. Hyppolitot a papa már megtanitá, hogy csak egyszer szabad valakivel táncolni. Átkozott etiquette, dörmögi magában, s izgatottsággal, melyet elpa­lástolni még nem tud, követi ideálja lépteit a terembe. Kivel beszél most oly nyájasan ? „hah ! amott, azon monoklis bácsi halomra döntve a regulát^ másodszor kéri fel a Walzerben ; hát a soupé csár­dás kínjai, Hyppolit ügyetlen volt, egy elegáns huszár hadnagy elkapta erra elöl az angyalt, s most járják ketten, „hogy volt“ s ezen rettenetes kiáltás 4—5-ször ismétlődik, szerencsétlen ifjú Tan­talus kinjai irigylendő volt hozzád képest; végre jön a cotillon, melyre már hat hét előtt engagirozva volt. Hyppolit arca felvidul, karjára fűzi „őt“ s he­lyet foglal az „0“ oldalán; Caesár nem nézett oly büszkén midőn megverte a gallusokat mint Hyp­polit. Oh ifjúság! boldog aranyos ifjúság, ez a te országod 1 Cotillon, az előtáncos repül ragyogó arccal, boldogabb mint I. Napoleon mikor elpáhol­ta a burkusokat s büszkébb, mint mikor a kis káplán tollba dictálta a béke pontokat Marengo s Austerlitz fölött, Ígérjétek neki Dárius kincsét, hírnevet, dicsőséget, Elyziumot, visszautasítja mind, de nem a cotillon rendezést. Az az édes tánc, áldott legyen a ki feltalálta. Két széket összekötni battiszt keszkenővel, két-há- rom óra hosszán át az ideál mellett ülni s mindig csak vele beszélni! Ez csak a gyönyör ! Igen, de elfeledt valamit, azt, hogy a székek rnö^é is oda tud férni egy vetélytárs, és megza­varja a dialog veleje. A támlás székek egyikén, a körtül távol, egy halvány ifjú ül, és azon gondolkozik nem jobb lett volna-e érdek nélkül a bálba jönni. BORNEMISSZA ÁRPÁD.

Next

/
Thumbnails
Contents