Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-01-17 / 3. szám

3, SZÁM. XXIV. ÉVFOLYAM. Hegjelen: H1NDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a i»p irodalmi részét illett. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Fő munkatárs BÁNÓCY FERENC. VEGYESTARTaLMU HETILAP, Ungmegye hi vatalos közlönye. Előfizetési feltételek : Egy évre ........................4 frt ~ Félévre .............................2 „ -• Negyed evre . ... 1 , ­Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uuuvár, Pollaasek M. könyvnyom injába küldendők. Nyilttér boronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Uj vállalatok. ii. A helyi érdeket nagyon is közelről érintő cik­künk, a vállalkozói szellem s a vállalati kedv fel­ébresztéséről, mely lapunk multheti számában jelent meg, tudtunkkal érdekelt körökben megbeszélés tár­gyát képezte. Ezen felül t. laptársunk az „Ungvári Közlöny“ is reflektált ebbeli közleményünkre. Őszin­tén örülünk, hogy az általunk szőnyegre hozott ügy érdeklődést keltett több helyütt s ezt az ér­deklődést magának a tárgynak érintésén felül már azért is sokra becsüljük, mert az mintegy cáfola­tául is szolgál egyúttal ama szerte hangoztatott pa­nasznak, mintha megyénkben a közügyek iránti ér­deklődés kihaló félben lenne. Múlt számunkban megjelent cikkünk ellenében azt a lényeges észrevételt is hallottuk, hogy nincs itt a megyében annyi tőkepénz, a melylyel nagyobb vállalatok létesítését eszközölni és előmozdítani le­hetne; s az az egy-két egyén is, a ki valóban te­kintélyes tőkepénzzel rendelkezik, nem kiván, vagy talán nem merészkedik tőkéjének egy részét ipari- vállalatba fektetni. Hát bizony, ha csakugyan jobban körültekin­tünk e város és megye úgynevezett pénzes emberei körében, azon szomorú valóságban kell megállapod­nunk, hogy a világ által nagy vagyonú egyének­nek tartott polgártársaink tekintélyes vagyona, alig egy-kettő kivételével, inkább látszólagos. Igaz ugyan, miként a tőkepénzeseknek tartott adózó polgárokat látjuk,hogy követeléseiket perük a megye minden pont­ján, hogy magukhoz váltottak kisebb- nagyobb birtokot, regálé- jogokat; Ungvártt házakkal is bírnak, ámde hiányzik náluk a tiszta s vállalatba fektethető tő- kepónz, elannyira, hogy tudunk eseteket, midőn ilye­nek két- három száz forintra is rászorulnak, hogy pillanatnyi szükségleteiket fedezzék. Tehát kimond­hatjuk bátran, hogy egy-két tőkepénzes kivételével alig találkoznék egyén, ki pl. 30—40 ezer irtot, a mi vállalatnál csekély összeg, valamely gyári vagy ipari üzembe befektetni képes volna. A nagy vagyon esak látszólagos tehát, s a pénz, a mit forgatnak, gyakran kisebb kamatra felvett idegen vagy bank- pénz, a mely tehát nem képezi a tőkepénzesek reá­lis tulajdonát. De hát ezen körülmény a megyében ipari vál­lalatok létesítését teljesen dugába döntse-e!? Nem, mert e megyének vannak még kiaknázatlan kincsei; a la,- vas-, üvegipar, porcellángyártás mind olya­nok, a melyek itt haszonnal lennének feldolgozha- tók; ha másképen nem akkor idegen tőkével is, mert a megye lakosaira az igy elért haszon köz­vetve is jótékony hatással volna. Épp azért, erköl­csi kötelességében állana annak a 2—3 tőkepénzes polgártársunknak az a feladat, hogy befolyásukat, — ha önmaguk vállalkozni nem óhajtanak is, — oda tereljék, mely szerint idegen tőke keresse fel a me­gyét iparivállalatokra. Számba veendő mindenesetre a két uj me­gyei birtokos, különben gazdag emberek, t. i. Ro- hán herceg, ki az antalóci vasgyárat vásárolta meg, s báró Kotz, ki a turiabisztrai nagy kiterjedésű erdőséget váltotta magához. Most pedig áttérünk t. laptársunk az „Ung­vári Közlöny“ megjegyzéseire. Laptársunk „Uj vál­lalatok“ cimü első cikkünk tendentiáját helyesli, s megjegyzi: miként cikkünk találó vonásokkal vázol­ja aggasztó állapotát e megyének. Azt nem hagyja azonban érintetlenül, hogy a kincstári uradalom faüzlete eddigelé mindig idegen vállalkozóknak adatott át, holott azt helybeli vál­lalkozók is elnyerhették volna; s ebben kárhoztat­ja az illetékes körök eljárását, hogy a vállalatok­kal nem a helybelieket kínálták meg, hanem azo-! kát idegenek részére juttatták. Valamint nem volt személyi tendentiája a múlt héten Írott cikkünknek, úgy laptársunknak szives tudomására hozzuk azt is, ,hogy cikkünket senki nem sugalmazta, s annak megírásában egyedül a közérdek vezetett bennünket; végre hogy lapunk nemállván senki szolgálatában, a „Közlöny“ abbeli kérelmének, hogy adjunk egyben- másban felvilágo­sítást, eleget nem tehetünk. De általánosságban az érintett cikkre egyet-mást elmondani, szükségesnek találjuk. Hogy szoktak ugyanis a' vállalatok létesülni ? Tudvalevőleg az a gyakorlat, hogy ha akad va­laki, ki vállalkozni szándékozik, első sorban számba veszi a rendelkezése alatt álló saját vagyonát, s akkor azután valami vállalat, befektetés után lát. Ha azután talál, ahol pl. a nyers anyag feldolgo­zása mellett tisztességes haszonra és fáradsági díjra van kilátása, beszél vele, vagy Írásban ajánlatot tesz a tulajdonosnak. Ha azután ez utóbbi is elő­nyöket lát az üzletből, akkor kész az alku. így van ez a kincstári vagyonnál is. Nagyobb vállalatok, fa- üzem, stbre nem szokás, és inpraktikus is volna, pályázatokat' kiírni; ily vállalatoknál a vállalkozó szokott előterjesztést s ezzel ajánlatot tenni a mi­nisztériumhoz egy vagy más üzlet létesítésére. Ez másképen nem lehet. Azt várni azonban, hogy min­den esetben a tulajdonos járjon üzleti vállalkozó után, merő lehetetlenség. Vegyük csak a szóban forgó két ungmegyei vállalatot. Guttman vagy Reismann vállalatukat nem szép szemóikért kapták meg, hanem bizonyára ma­guk kezdeményezték az ügyet ajánlattételükkel. S mert a kormány célirányosnak látta, elfogadta az üzletet. Hát miért nem ajánlkoztak e vállalatokra ungvári tőkepénzesek ? Még nem hallottunk egy ese­tet sem, hogy a kormány ungvári vállalkozót pl. a kincstári faüzem felhasználása iránt tett ajánlatával elutasított volna talán Guttmann vagy Reismann ked­véért. Ez utóbbiak felől pedig szintén megjegyez­hetjük, hogy közmondással élve: nem olyan az ör­dög a minőnek a vászonyra festik. Vállalatokhoz tehát nem szokás fogdosni az embereket, hanem a tőkepénzesnek kell keresni a vállalatot; s ha amaz ungvári kót-három gazdag és pénzes ember az ungvári kincstári uradalomnál terv­be veendő üzem végett Guttinaun vagy Reismann vállalkozókat megelőzőleg az övékhez hasonló vál­lalatra tettek volna illetékes helyen ajánlatot s ja­vaslatot, nagyon valószínű, hogy ezek valamelyike kapja azt meg. De ilyen kezdeményezés felől nincs tudomásunk.. Hát bizony mi is csak örültünk volna, ha Gutt- man vagy a kisvárdai Reismann helyett pl. Wein­berger Albert vagy más itt lakó polgártársunk teszi zsebre a hasznot, mint az afféle idegen vállalkozó, ki a nyereséggel együtt az üzlet bo/ejezese után itt hagy bennünket s a hetedik vármegyébe költö­zik. De hát szemesnek a világ. Még esak arra kérjük a minden rendű és ran­gú nyájas olvasót, s azokat a kik netán fejüket csóválnák, hogy azt az egyet minden esetre higy- jók el lapunknak, s a cikk írójának, az irói tolinak még eme megvásárolható korszakában is, hogy mi se sugalnuzás folytán barátságból,.se Guttmann, se a kisvárdai Reismann, vagy Sachter et Hirsch kéré­sére ezek érdekében nem irtuk se a múlt héten meg­jelent cikket, sem pedig e sorokat. E vállalkozók ügyességét csak példaadásul hoztuk fel; s csak azt óhajtjuk, vajha ügy sikerüljön ungvári em­bereknek vállalatok mellett boldogulni, mint a mi­nő tiszta tendentia vezetett bennünket, midőn az „uj vállalatok “-kai foglalkozni kedvet kaptunk. A közigazgatási bizottság január havi üléséből. (Elnök: gróf Török Napoleon főispán.) A nagym. mk. belügyministerium azon elő­fordult eset alkalmából, hogy valamely gyógy­szerész elhunyta után az illető árvaszék a sze­mélyes gyógyszertári jogosítványt is a hagyaték állagához tartozónak, vagy is az örökhagyó után maradt vagyonnak tekintvén, az örökösök által ezen személyes jogosítvány átruházása iránt megkötött egyezséget, illetőleg szerződéseket jóváhagyta, — figyelmezteti a bizottságot, hogy a jogosítvány maga csak is reáljógu gyógyszertáraknál tudható k be a hagyaték állagába, a gyógyszertár személyes üzleti joga azonban a jogositványnyal biró gyógy­szerésznek személyéhez van kötve, az 1876. XIV. t. c 131. §-a értelmében el nem adható, nem ha­gyományozható, a gyógyszerész halálával tehát megszűnik s csakis gyógyszer haszonélvezete száll az özvegyre, illetve a gyermekekre ezek nagyko­rúságáig. Ezeknél fogva a személyes jogositvány az örökösöktől, minthogy ilyennel tényleg nem bír­nak, másra át nem ruházható, hanem a haszonél­vezeti idő megszűnte után, csak is a gyógyszertár felszerelvénye és berendezése felett rendelkezhet­nek, a felszerelvények értékesithetéséről pedig az 1883. 22370 számú szabályzat 13 §-ban gondoskod. va van. Ezen ministeri rendelet miheztartásul a me­gyei s az ungvárvárosi árvaszéknek kiadatik . A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi mk. minister a megye alispánja felterjesztését, mely­lyel U z s o k községnek négy országos vásár enge - délyezése iránti folyamodványát bemutatta a kassai kereskedelmi és iparkamara jelentésével együtt, véleményezés végett leküldi. Az alispáni jelentés teljesen indokolván Uzsok község kérelmének elutasítását, a közigazgatási bi, zottság is ily véleményt fog e tárgyban adni. Az árvaszéki felebbezési küldöttségbe bevá­lasztattak, illetve a főispán által kineveztettek ren­des tagokul: Fircák Gyula, dr. Iváncsy Lász­ló, Lipcsey József, Nehrebecky György; pót­tagokul: Hercegh Károly, Thuránszky Tiva­dar. A fegyelmi választmányba: dr. Iváncsy László. Mislinszky József, Schürger Márton, Talapkő vies Emil, rendes; Cibur Vilmos Thuránszky Tivadar póttagokul. A megyei pótadó elleni felszóla ml ások elbi" rálására: Lipcsey József, M a k a y Dániel, Neh- r e b e c k y György, Schürger Márton. — Erdőrendészeti albizottság tagjai az alispán elnöklete alatt B u g y i s Andás, Fekete Vince. — Az erdei kihágási másod fokú biróság rendes tagjai: dr. Iváncsy László, Lipcsey József, Mislinszky József, Kornidesz György. Havi jelentések. Az alispán jelentése szerint a személy és vagyonbiztonság nem zavartatott meg. A megye területén két tüieset fordult elő. Szennán egy lakház, FelsŐ-R i b n y i c é n 1 istálló és 1 csűr ta­karmánynyal. Az árvaszéki elnök jelenti, hogy novem­berben pénztári kezelés alatt volt 50,951 frt, bévé" tetett ehez decemberben 1144 frt 79 kr, összesen 52095 frt 79 kr, kiadatott decemberben 2420 frt 1 kr, maradt december végével 49,675 frt 78 kr. Őriztetett a pénztárban 119 drb. kötvény sze­rint tökében 89261 frt 51 kr, kiadatott két db. kötvény szerint 1163 ftt — a kötvények száma 117 darab 88098 frt 51 kr. tőketartalommal. üngvár J886. vasárnap, január 17,

Next

/
Thumbnails
Contents