Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)
1886-01-03 / 1. szám
a megye főispánsági nak oly hosszú ideje alatt, mindig a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel és ragaszkodással viseltetetett; de miután ilyen garanciát a jövőtől nem vár, idejét látja s alkalomszerűnek tartja a feliratot. Főispán köszönetét mond az elismerésért, de miután a szabályok szerint az indítvány, a közgyűlést megelőzőleg 24 órával nem adatott be, nem bocsáthatja azt tárgyalás alá. Az alispán S z t á r a y gróf nézetét magáénak vallja ugyan, de a főispán által felhozott ok. nál fogva napi rendre térést ajánl, a mi el is fogadtatott. Ellenben Lőrinc y Jenő szbirónak írásban beadott azon indokolt indítványa : hogy a községi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából írjon fel a megye a belügyminiszterhez az iránt, hogy vétessék fel a törvényjavaslatba, miszerint korcsmáros és regale bérlő ne lehessen községi elöljáró — elfogadtatott. — A közgyűlés végén a főispán meleg szavakban mond köszöne’.et a bizottságnak azon támogatásért, melyben őt folyton részesíti s kikérve azt jövőre is, boldog uj évet kivan a bizottság tagjainak. A megye közönsége nevében viszont F i r- c á k Gyula apát kanonok fejezé ki azon általános óhajt, hogy gróf T örök Napóleont, még sokáig tisztelhesse e megye élén a közönség. A közigazgatási bizottság rendkívüli ülést tartott a főispán elnöklete alatt dee. 28-ikán, Egy tárgya volt csupán ez ülésnek : az i z raelita anyakönyvek vezetése tárgyá- g^fl-iyggvallás és közoktatási mk. miniszternek f. é. nov. hTS^káról-^ - sz. a. kelt rendeletére a szolgabiráktól V4^tg™r város polgármesterétől beérkezett jelentések?^ Ezek között az Ungvár városi két hit felekezet s az ungvári anyakönyvi kerület ügye vette igénybe a tanácskozás legnagyobb részét. A megyei törvényhatósági bizottság augusztus hó 17-ikén tartott közgyűlésében, az Ungvári egyesittetni szándékolt izr. anyakönyvvezetést, a/ itt létező két hitközség 'közül“ Tttriíruo Vitkó/sSBgrí véleményezte bízni. A vallás és közoktatási miniszternek Ő Felsége legfelsőbb elhatározásával nyert felhatalmazás alapján elrendelte, hogy az izraelita hitfele- kezet anyakönyvei 1886. évi január hó i-től kezd. ve, az általa jóváhagyott „Szabályrendelet“ értelmében, s az ugyanabban megállapított anyaköny ri kerületek szerint az illető székhelyeken veze t-1 r essenek. 1 Ezen megállapítás szerint Ungvár város, s az t ingvá-ri szolgabirói járáshoz tartozó községek egy területet" képeznek Ungvár székhely lyel; Szobáim, Nagy-Kapos és Nagy-Berezna, az illető já- -ás területén fekvő községekkel képeznek egy-egy kerületet. A vallás és közoktatási miniszter nem tett kifogást a törvényhatósági bizottság fennebb idézett határozata ellen, a „Szabályrendelet“ azonban megengedhetőnek tartja azt, hogy a hol két hitközség van, ott, ha az eddigi két külön anyakönyvvezetés egyesítése egyezség utján nem sikerül, mindkét hitközség vezethet anyakönyvet. Az egyezség Ungvárott megkisértetett, de eredménytelenül, s az orth. hitközség kijelentéi hogy jövőre is külön anyakönyjvvezetőt tart. A haladó izr. hitközség, melyhez most már anyakönyvileg az ungvári szbirói járásban lévő hitközségek tartoznak, anyakönyvvezetőül Fridii e b e r Ignác hitszónokot jelenté be s ezt a köz- igazgatási bizottság teljesen képesittetnek találván, tudomásul vette, fizetését 600 írtban, a szabályrendeletben részletezett illetmények mellett, valamint 300 frt átalányban állapitá meg, ez utóbbit egyszer mindenkorra. Az orthodox izr. hitközség Reinitz Herman hitközségi jegyzőt jelenté be anyakönyvvezetőül, ezt azonban dacára annak, hogy bizonyítványai s a polgármester véleménye különben képesnek igazolta, a bizottság azon okból kifogásolta, mert a szabályrendelet szerint anyakönyvvezetőül csakis rabbi, vagy rabbi helyettes alkalmazható; fél évi határidőt adott tehát a hitközségnek képzett egyén kijelölésére, addig Reinitz Herman fogja vezetni az anyakönyvet a községi elöljáró felelősége mellett. A nagykaposi kerületből anyakönyvve- zetőül bejelentett Fried Herman nagy-kaposi rabbi, azon okból, mert az államnyelvén sem Írni sem olvasni nem tud, kifogásoltatott, s a hitközség utasittatott hogy fél év alatt kellőleg képesített anyakönyvvezetőt válaszszon : addig is ideigl. anyakönyvvezetőröl kell gondoskodnia. Nagy-Bereznán Händler Jakab hitköz■ M>gi -óiíiíijáh'ér ffigglCTfeifrrt irrrrí meg, te' hát leköszönt s december 29-ikén volt uj válaszmének, hogy Groszfeld Heszkel csapi rabbi bizassék meg anyakönyvvezetéssel, hely nem adatott. Ungvárváros képviseletének virilis tagjai 1886-ik évre. Dr. Here Mór, Vycolkoszky Cyril, Nehrebec- ky György, Weinberger Albert, Flalinos Jósef, Markos György, Dr. Preisz Adolf, Telendy Antal, Andrejkovics Endre, Gotlieb Mihály, Rákosi János, Dr. Brujman Vilmos, Seidler Lipót, Reisman Bertalan, Bene Lajos, Dr. Spitzer Sándor, Winkler Lemmel, Weinberger Adolf, Gottlieb Ábrahám, Pász- télyi Kovács János, Mocsáry János, Dr. Weinberger Salamon, Bródi Markusz, Hampel János, Dr. Levy Jósef, Bradács Gyula, Dr. Bene Sándor Róth Pinkász, Lám Sándor, Grosz Ábrahám, Frän • kel Mihály, Polányi István, Philipovics Herman, Lendvai Náthán, Krön Chaim, Stahlberger Mór Zinner Salamon, Orlóvszky István, Juszkovics Áb- rahám, Brody Zsigmond, Holländer Adolf, Kellner Israel, Dr. Weinberger Mór, Glück Jakab, Fehér Mihály, Reinitz Jósef, Lipcsey Jósef, Szieber Ede, Krausz Adolf, Hegyi György, Tüchler Salamon, Nagy Mihály, Dr. Turner Ferenc, Tomcsányi Ödön, Dr. Iváncsy László, Fábry Gyula. tás; az anyakönyvvezetésével ideiglenesen Glück Adolf tanitó bizatott meg. Szobráncon ez idő szerint sem rabbi, sem rabbi helyettes nincs, az anyakönyvek ideiglenes vezetésével Jakubo.vies Herman bizatott meg. Csap s a szomszédos községek abbeli kérelKiilönfélék. * Újévi tisztelgések. A megyei és városi tisz. tikár újév első napján testületileg tisztelgett Kende Péter alispánnál, majd a többi kir. hivatalok egyes tagjainak csatlakozásával mindnyájan megjelentek gróf Török Napoleon főispánnál s ott Kende Péter alispán tolmácsolta a megjelentek legőszintébb jó kivánatait, kérve a -zer tisztelt főispánt, hogy ez után is tartsa me,.; gondoskodásában és bizalmában a tisztik; beszéd végeztével lelkes éljenzéssel fejezték ki a tisztelgők az alispán által tolmácsolt érzelmeket^ mire az ősz főispán megható érzelmek közt fejezte ki köszönetét a jó kivánatokért, ígérvén, hogy ad- dig, mig az isteni kegyelem életének vég napjait leélni engedi, az atyai gondoskodást vala. 'TBiBfr'filLflig áK"'y ézéftfolT'seia vonJ'a meg a haza javán munkálkodó tisztviseíS' kartó1- Beszédét ismét hangos éljenzés kÖvetteV A városi tisztikar ezen kívül a polgármester és ü2yész képviseletében tisztelgett Bugyis An&rás aPát ur nál is, kifejezve a város érdekeit sziv&^kse^ főpapnak a város legjobb kivánatait és, hofijL az ’s" ten sokáig tartsa meg- körünkben még. a A.z „X J TSTGr“ tárcája. Az album üres lapja. 18 éves korától P . . . bárói családnál ne- velősködött. „Kinevelte“ az összes bárói csemoté két a férfi korig. Büszkén mutathat müveire; — nevelési s oktatási rendszerében a megsárgult irigység se találhatott gáncsot. — S ezért a családnál barátként — többnek — a családhoz tartozónak te- kinték. Boldog elégültség sugárzott örökösen mosolygó szelíd szemeiből. Ajkairól ömlött az éle, a hu' mór. Kifogyhatlan volt az anekdottákban. S ismét a más'k élcein oly jó izün, oly szívből tudott nevetni. — Mintha most is hallanám „ha ha!“ nevetését. Valahol olvastam e paradoxont, hogy az emberek természete nevetésük szerint ítélhető meg. így például; a „he he“ nevetés megbizhatlan; erélytelen, állhatatlan — s a jellem gyengéket jellemzi. A „hi-hi“ pláne a gonoszságra, irigységbe, — csalfaságra s álszinüségre vall. Mig a „ha-ha“- nevetés a szépért, jóért lelkesülő gyöngéd szívre, jellem s akarat szilárdságra, erélyre — nemes s fenkölt érzésre enged követ eztetést vonni. A nyájas olvasóra hagyom e paradoxon igazsága fölött elmélkedni ; én azonban annyit mondhatok, hogy Delzsei Náci batátunk volt az első, kiben a harmadik mondatban idézetteket megerősítve láttuk. Hiszen nemesebb s jellemesebb emberrel nálánál ritkán találkozhatni az életben. Talán azért is szerette az emberiség kicsinye, nagyja. Kedvence volt a nőknek. Reá bízta édes titkát a szerelmes leányka. Reménytelen szerelmét az ifjú. Előtte panaszolta el keservét a megbántott feleség, az elkeseredett férj. — boldogtalan apa; — előtte sérelmét a gyermek, boldogságát a szoba cicus, — „sértett önérzetét“ az inas, — szóval mindenki bizalommal közeledett feléje, s ő e bizalommal soha sem élt vissza. E kipróbált bizalomnak tudhatta be azt is, hogy egy alkalommal egy egész női társaság „te“ barátjává tette. E társaságban voltam véletlenül én is. Ejnye milyen jól esett, hogy e jó ember szivéhez oly könnyen meglelém az utat 1 Ezentúl gyakoriak, s egész jogosultak vele szemben a hölgyek részéről az efféle megszólítások : „Nácikám“, „lelkem“ „pajtás“ — s a még csintalanabbja „Nácku, eszem azt a jó lelkedet“ — stb. stb. Viszont részéről is a bizalmas megszólítások egész természeteseknek tetszettek. Egy alkalommal egy- szép nő orra felett vitáztunk. Többen rómainak — én görögnek nyil- vánitám. A vita eldöntésénél a Náci véleményére lön szükség. — Várjatok csak leányocskák — mert én bizonyisten nem tudnám igy könyvnélkül meghatározni, — mivel nem emlékszem rája. — Udvariatlannak mondottuk, nevettünk. — Ha egyszer meg nem figyeltem. De mivel e szépség véletlenül albumomat is disziti rög tön itt hiszek vele. Elment s visszatért egy remek gyűjtemény- nyel. Négy bozontos fiatal leány fő hajlott egyszerre az album fölé. Annyi szép arc kandikált felénk, hogy nem győztünk elragadtatásunknak kifejezést adni. Elmerülésünkben bizony megfeledkeztünk volna mi a vita tárgyáról is, ha az véletlenül elénk nem kerül. — Éljen ! Kinek van igaza ? A orr görög! — állapitá meg Nácku jóságosán reá mosolyogva. — Ugy-e — nekem van igazam! — mondám büszkén. — Pedig dehogy volt. — Hiszen az orr minden volt csak görög nem. Azonban az egyszer nekem legyen igazam, — Nemde, ez te vagy ? Ejnye te Nácku, de csinos legény voltál valaha ! — A bizony — ! mondá szórakozottan, s emelte a következő lapot. A Náci arcképével szemben egy lap üresen hagyatott, s ezen írva volt valami. Várj csak, mi van ide írva ? Ne olvasd át, — minek, — s eltakarta kezével. Erőszakkal elakartam tolni a kezét; előbb nem engedte, de midőn a kíváncsiságtól s akaratoskodástól kipirulva dacosan reá néztem — arca bus és halvány volt, s ő elvonta kezét, s én olvasám. „Miként a vészek angyalát Kerüld a szép leányt, Csalárd szavának hitelt ne adj, Kaján a csók, mit ajka ad.“ Utána évszám, hónap s nap következett. Miért írtad ezt ide ? csikarta ki tőlem a kíváncsiság — mondd el — mit jelent ez itt? — Majd máskor — szólt remegő hangon s esdeklő tekintettel. Nem faggattam. Tudtam, hogy a mit igér megtesz. S örültem e tudatnak, hogy, a mit a többivel tudatni nem akar, azt velem közölni fogja. Midőn a társaságból távozánk Emmi barátnőm áttért az album üres lapjára. — Náci el fog-e mondani valamit? igérte-e? — Igen. — Nem mond el semmit. Többen is faggatták már. De én tudom, hogy e most üres helyen valaha egy gyönyörű nő arcképe állott, kihez a Náci verőfényes korának eg-ész története fűződik Lángolón szeretett, — csalódott, illetőleg — rutul rászedetett. S azóta minden nő közönyös előtte Az arcképet kivette, — se hely ott addig lesz üres — mig szive is üres lesz. A mint láttad — még mindig üres. (Vége köv.)
