Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

XXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1885. vasárnap, július 20. 30. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kladö-hlvatal : Pollaosek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. Előfizetési feltételek: Egy évre ...................4 frt ­Félévre .......................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unevár. Pollaosek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINOIOKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. 34612. szám. Magy. kir. belügyminiszter. vn. Tekintetes alispán ur! Turóc megye közigaz­gatási bizottságának jelentése szerint az ország- felső vidékéről számos kivándorló érkezik Ruttka vasúti állomásra, hol a csendörség által minthogy külföldi útlevéllel ellátva nincsenek, a további uta­zásban meggátoltatnak és illetőségi helyükre visz- sza utasittatnak, mi által az illetők haszontalan kiadásokat kénytelenek viselni. Felhívom ennél­fogva tekintetes uraságodat, hogy a kivándorlási mozgalmat figyelemmel kísértesse s a hatóságok utján a népet figyelmeztesse, miszerint engedély, illetve útlevél nélküli kiutazásában úgy is meg- gátoltatik s igy az utazási költségeket elveszti. Budapesten, 1885. évi junius hó 25 én a miniszter helyett Benicky s. k. államtitkár. 3011. Ungmegye alispánjától. k. i. A szolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének a nép figyelmeztetése végett kiadatik, s az „Ung“ heti lap ut­ján is közzé tétetik. Ungvárt, 1885. évi junius hó 30-áu. KENDE PÉTER alispán. 16092. sz. A vallás és közokt. m. k. immstertai. A törvényhozás által engedélyezett ásvány­víz vegyelemző intézet 1884.. évijulius 21-én 26746. sz. a. kelt rendeletemmel kapcsolat­ban a budapesti egyetem vegytani, intézetével^ életbe léptetvén, annak vezetésével ideiglen Dr- Lengyel Béla egyetemi vegyész tanárt bíztam meg. Az intézet feladata, hogy az ország ásvány­vizeit megvizsgálja, vegyalkatukat megállapítsa és igy azoknak mint gyógyvizeknek vagy élveze­ti vizeknek leendő alkalmazhatása iránt tájéko­zást nyújtson. — Működési körébe tartozik továbbá az, hogy a kereskedési cikket képező, úgy hazai, mint külföldi ásványvizek valódiságának és jósá­gának megóvása, ellenőrzése és kifogástalan cso­magolása érdekében közreműködjék. Az ásványvizekre vonatkozó, minden hozzá inté­zendő tudományos és egyébb a források és a vízkezelését illető kérdésekben felvilágosítást és utasítást ad. Az intézet főnöke, hogy ásványvize­ink érdekében minél több haszonnal járhasson el, a források és fürdő intézetek állapotáról közvet­len észlelés alapján tudomást szerez, s a tapasz­taltakról és működéséről időközönkint a ministeri- umnak jelentést tesz. Miről a közönséget hazánk ásványvizeinek megismertetése és minél jobb ér­tékesítése érdekében tudomás végett oly hozzá­adással értesítem, hogy az ásványvíz vegyelemző intézethez úgy a törvényhatóságok mint magáno­sok a fennelöadott működési köréhez tartozó ügyek­ben fordulhatnak, s egyszersmind felhívom, szíves­kedjék az intézeti főnököt feladata teljesítése cél­jából teendő utazásai alkalmával pártfogásában részesíteni s neki e vizsgálatainál lehetőleg kezére járni. Budapesten 1885, évi julius hó 10-én. Trefort s. k. 3268. szám. Ijigmegye alispánjától. k. i, A szolgabirák és Ung vár város polgármesterének, közhírré tétel végett kiadatik s az „Ung“ heti lap utján is közzététetik. Ung várt évi 1885. julius hó 20-án. KENDE PÉTER alispán. A közigazgatási bizottság julius havi üléséből. Elnök : gróf Török Napoleon főispán. (folytatás.) Havi jelentések: Alispán jelenti, hogy a személy és vagyon^ biztonság rendkívüli körülmények által nem za­vartatott meg s igy az kielégitőnek mondható. A megye területén 7. tüzeset fordult elő, a tűz 22.520 frtnyi érték erejéig pusztított, melyből minthogy 16.305 írtig biztosítás eszközöltetett, a valódi kár 6215 frtot tesz. Árvaszéki elnök jelentése szerint pénztári ke­zelés alatt volt 54,307 frt 17 kr; — őriztetett a pénztárban 100 drb. kötvény 81,844 frt 74 kr. ér­tékben s a tiszti ügyésznél volt 923 frt 30 krnyi értékét képviselő 6 drb. kötvény. A kir. adófelügyelő jelentésében az adóbe* hajtás következő eredményét tünteti elő: az egye­nes adókban megállapított 454097 frt 80*/, kr. tar­tozásra befizettetett 84,583 frt 06 /, kr ; mit össze­hasonlítva a múlt év hason időszakában elért be­fizetéssel vagyis 109,208 frt 50 krral,ezidén 14.625 frt 53Y* krral kevesebb befizetés van. A hadmen­tességi dijakban megállapított 34,844 frt 79 krnyi tartozásra 1851 frt 99 kr. fizettetett be, a tavalyi 3649 frt 917, kr. befizetési eredményhez képest, tehát 1797 frt 917» krral kevesebb. A megyei főorvos az egészségi állapotot ál. tálában véve kielégitőleg kedvezőnek jelenti. A bejelentett gyógykezelt betegek száma, a megye összlakosságának számához viszonyítva 41/»°/og*t; tett. Öt orvostörvényszéki boncvizsgálat teljesit- tetett. Kiadatott 37 orvosi látlelet ; 5 súlyos és 32 könnyű testi sértésről. Az államépitészeti hivatal főnöke jelent^ hogy a megyei közmunka ledolgozásában tetemes A.z „ü INTGr“ tárcája. Margit első szerelme Beszélj. irta Havassy. Rózsa — Úgy találja nagysád ? kérdé Zoltánfy palás- tolatlan gunynyal. Pedig tudnia kellene, hogy a gyémántot nem foglalatja, mely a legtöbbször ezüst bői szokott lenni, — teszi becsessé, keresetté, hanem önértéke. Egyébiránt, folytatá, Margit felé fordul­va, ne hidje kisasszony, hogy arca, ha esetleg hiuan be lenne kendőzve, kedvesebb lehetne mint igy egyszerű természetességében. — Adja kérem karját, — imént gyöngyvirágot kívánt keresni, elvetethetem ?Ugy-e nagysádtok is jönnek ? fordult Margit társnőihez. No csak pajtás — jertek ti is. És a fölszólított urak ? ki ki karjára fűzve egy egy hölgyet, mosolyogva ott hagyták Gizit és társnőit, s követék Etelét. — Lásd mily kíméletlen ez a Gizella. Engem is számtalanszor megsértett, panaszkodék Örzsike, egyike a Margit kebel barátnőinek. De ne bánt­son az téged édesem, én se szoktam már sértései­vel törődni. — Ah, dehogy is bánt, feleié emez vidáman, egy kicsit reám pirított, hiszen gyengémre muta­tott reá. De az ön figyelmes fölszólamlása igen jól esett. Köszönet érettel mondá hálásan tekint­ve Etelére. — Szót se érdemel, — kötelességednek tar- tám ; gyakran keresi föl kegyed e hölgy társa­ságát ? — Ritkán, ő azonban gyakrabban jő hozzánk. Hiszen ö jó lány, hidje el kérem. — Elhiszem, — de azért mégis jobb lesz, ha még ritkábban keresi föl. És a zene a tánctéren ismét játszani kezdett, és ők megállották. — Nemde megyünk, kérdé Etele a társa­ságtól . — Ha úgy tetszik, feleié Margit örömsugár­zó arccal; és újra ott lejtettek a táncoló párok között. Etele boldog mosolylyal szemléié e szelid báj­jal s ártatlansággal sugárzó arcú lánykát, Margi- tot, ki oly bizalmas meghittséggelnyugtatákezeit karjain, ki oly kedvesen csevegett, s kinek min­den gondolata egy egy érzelem s minden kifeje­zése költészet vala. — Maga nagyon szeret táncolni édes gyerme­kem, ugy-e? kérdé Etele táncközben. — Igen, igen. No de hiszen én nem vagyok többé gyermek, mondá szelid megilletődéssel. — De igen is, s még pedig a legédesebb a melyet eddig ismertem. Maga ezentúl az én leg­kedvesebb gyermekem lesz; hiszen úgyis még egyszer oly idős vagyok mint maga. És Etele hal­kan folytatá. Volt egy kedvesem, kit szivemnek legköltóibb érzelmével szerettem. De ö, meghalt számomra, s én úgy keseregtem elvesztése tölött mint hajdan Márius Karthágó romjai fölött. És az ég úgy látszik megsokalta keserveimet, s kár­pótlásul magát küldte nekém. És vagy még egy­szer föllelem földi menyországomat, s biztosítom azt számomra, vagy érzem', hogy meghalok, — és ! akkor — — Édes lánykám, jó angyalom, Ha rám borul a sirhalom, Látogass meg kérlek szépen, Hogy ha utad arra lészen. De ne hullass könnyet értem, Síromban azt úgyse érzem, Lelkem a mennyben is fájna, Ha téged búsulni látna. És kérdőleg, áthatóan nézett reá. Margit lesüté tekintetét, szive annyira elszo­rult, hogy nem jöhetett hang ajkaira. De mit is szólhatott ? Reá ismert szerelmére. A hallott sza­vak után érzé azt át egész nagyságában. Halott­nak képzelte el ez ifjút, s az egész világ össze omlottnak tetszett előtte, maga alá temetve élte boldogságát. Hideg láz futott rajta keresztül, szi­ve hangosan dobbaDt s kinban látszott vergődni. És átkelle látnia, hogy azon hatalmas érzelem, mely rabbá ejté olthatatlan igaz, örök szerelem. Megvallhatta-e azt neki ? Megmondhatta-e, hogy halála egyszersmind az ő szellemének is halála ien. ne; mert érzé, hogy megőrülne. Megmondhatta-e, hogy e földön csak általa lehet boldog, hogy nem lesz kivüle lény e világon, kit nálánál jobban sze retni képes lenne, óh nem — arra képtelen volt. Meg nem vailhatta félve őrzött titkát; nem volt annyi ereje, bátorsága. Hát ha nem igaz a mit mond ? hát ha csak gunyelódik fölötte ? Óh mi lesz akkor belőle ? Nem, nem— ne sejtse szerelmét soha. Hideg kö­zönyös lesz, hogy meg ne tudnassa szerelmet, hogy ne tudja mennyire imádja. Mindezt elgondolni pillanat müve volt. — Ugy-e megfogja engedni, hogy társaságának bűvös éderét minél gyakrabban élvezhessem« VEGYESTARTaLMÜ hetilap, Uno(me«fye liivatalos közlönye.

Next

/
Thumbnails
Contents