Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1885-04-12 / 15. szám
ben valójában szokatlan s megdöbbentő erőt és erélyt kezde kifejteni s a kormány, illetőleg Deák-párt, melynek élén akkor grót Török Napoleon az uj főispán, Kandó Kálmán, Torday Ede, Markos György, a Horváthok satb. állottak, elo- dázhatlan szükségét látták annak, hogy az „Ungvári Közlöny“ ellenében, mely egészen radicalis irányt követett, egy újabb kormány lapot alapítsanak. Meg is történt. S miután az akkori hazafias particularismus megyénként egymással kezdett versenyezni azon, hogy minden egyes vármegyének legyen külön hivatalos lapja is, mely rendesen a megye nevét viselje (Bihar, Somogy, Tolna," Mármaros stb.) — megalapítottak egy kormánylapot s Torday Ede indítványára nevezték azt „U n g“-nak, mely lap 1868-ban alapittatott ugyan s 23-dik évfolyamúnak mai nap csak azon okból •— s fictive állit- tatik, mivel B á n ó c y, saját Felvidék-ét is abba olvasztotta — s igy az „U n g“ évszámát isteni könyörületességgel meghosszabbította. A lap máig is existál s mint megyei hivatalos közlöny szerepelvén, a megye minden falujának meg van küldve, első kézből közöl minden kormányrendeletet s törvényhatósági körözvényt, aminél fogva nagyon hasznos és szükséges közlönyül is tekintendő. Az U n g által villanyozva, mely azon időkben politikával is foglalkozott (Mészáros Károly lévén 8 éven át fömunkatársa, Bánócy Ferenc szerkesztő kiadója), megyénk meglepőleg gazdag talajnak mutatkozott a hírlapi munkásságra nézve. Mintha hófödött havasaink bensőleg hév kóhából, a szellem meleg forrásai vetekedő áradásnak indultak volna. A magyar, fönebb említett lapok ellenében ugyanis, specificus ruthen nemzetiségi irányban a Homicskók (Sándor és M i k 1 ó s), „Kárpát“ cim alatt azonnal lapot indítottak orosz nyelven, saját betűkkel s az ungi dialeetuson Írva és nyomatva. Egészen véve e lap teljességgel nem mondható sem határozottan magyar ellenesnek sem hazafiatlannak ; mert még akkor is, midőn a nagy magyar érzésű Panko- vies s az ezután jövő fölkelő nap — Pászté- l y i János püspök ellen sütögette lövegeit, a politikai önmérséklet oly bölcs balancirozását tanúsította, aminő valóban mind Moszkauban mind Sz. Pétervárott kifogástalan comportatiónak tekintethetnék — s tekintetik is. A sok komoly újságírók, irodalmi mirmido nők s Liliputi Tóbiások után, megszánván bennünket az egek, küldött egy mosolygó sugárt is — Dr. Turner Ferenc képében, aki már hetven éves agg ember ugyan, de még soha nem sirt s a „Vanitas vanitatum“ paripáját, még ma is legényesen megtudja ülni. O már ezen komor időkben, „Denevér“ cim alatt humoristi- cus, s tréfásan élcelkedő lapot adott ki, s mint rendkívül buzgó s kifogyhatatlan vidám kedélyű öreg, az ungi közönség szórakozására sokáig fön- tartotta azt. De régi balsorsunk nekünk az, hogy mihelyest egy magyar születik a világra, azonnal tiz tót terem mellette. így történt, hogy a panrüssi- cismus fogadatlan prókátorai, a „D enevér“ nyomán, azonnal „Szóvá“ cimü orosz, képes élcla- pot is alapítottak, mely tendentiosus közlöny azonban, miután Pankovics István püspök s párthívei ellen a guuy és rágalom minden cseppét kiöntö- gette volna, szerkesztőinek (Kimák és Szabó Cyrill) a megyéből s gymnaziumi tanszékről tör tént eltávolittatása után, nem sokára megszűnt. Ezenben a russophilek seregét még sem a „K á r p á t“, sem a Szóvá nem elégítették ki, — alapítottak tehát „Svit (világ)“ címmel egy más uj hetilapot— társadalmi s egyházügyi tartalommal, melynek szerkesztését az ábrándos és heves vérü pánszláv — Kimákra bízták. Ám Kimák még most is csak a régi maradt s a nevezett lapot nemzetiségi s vallás felekezeti izgatások sőt személyes piszkolódásokra használta. Végre püspöki intézkedés folytán, Kimák kezéből a „S v i t“ szerkesztése kivétetvén, az Gebe Victorra, egy moderatus szellemű fölszentelt papra bizatott, ki aztán azt» egész csöndes kimúlásáig tapintatosan s kellő szak' értelemmel vezette. Mindez bár egy sütetre soknak látszik is, még nem volt elégséges. Az öreg dr. Turner, az ő időközben meggyűlt s áradozó humorával úgy é.ezte magát, minta meggazdagodott tékozló, ki vén feleségét — á „D e n e v é r t“ is unni kezdvén — a „F ü 1 e s Bagoly“ cimü humo- risticus és tréfás uj lapot alapította — kiváló magyar jelleggel s ritka elevenséggel. Bárha pedig mindezen kezdemények fényes anyagi haszonnal épen nem kecsegtettek sőt az olvasó közönséget csak nagyon mértékletesen növesztették, (egyik sem bírván 200-nál többre toborzani az előfizetőket) — a példa még mindig vonzott s többeket újabb vállalatokra buzdított. Az orosz gyákok számára ugyanis „U csitel“ cim alatt Répay Endre, képezdei tanár az ungvári g. k. püspöki intézetben, néptanítói közlönyt alapított, mi alatt Budán az orosz községek érdekében a közigazgatási s népiskolai ügyek körüli tájékozás végett R a k o v s z kjy János izai g. k. lelkész is, még „G a z e 11 a“ nevű újságot szerkesztett államköltségen, — ami különben munkatársak s olvasó közönség hiányában csaknem felesleges volt s már a hatvanas években meg is szűnt. — A hetvenes években Bánócy F. kifáradván az „U n g“ szerkesztésének munkáiban,e lapot ideiglenesen Fi n ci c- k y Mihály majd azután M i ha lkov-ics József fiatal ügyvédek administrálták. Végre Pollacsek Miksa ungvári második nyomdász, (a Jäger Károly nyomdája most Fésűs József szatócs cége alatt működik) — megszerezvén az „Ung“ tuljadonjo- gát, annak élére felelős szerkesztőül Fincicky Mihály üg-yvédet, főmunkatársul pedig Bánócy Ferenc mjegyei főjegyzőt, a lap első alapitóját állította. Az imént nevezetteken kívül még négy mozgékony szellemű s munkaképes férfiú kísérletté meg szerencséjét a hírlapirodalom terén megyénkben : M i h a 1 k o vies József, Jov a novics János, Talapkovics Emil s G ú bel Jakab. Az első kiszorfttatván az „Ung“ szexkesztőségéből uj lapot alapított ön erejéből „Ungvár cim alatt ; azonban e lap ügyes szerkezete mellett is nem bírván kiállani öregebb versenytársaival a concurrentiát, alig egy évi pályafutása után — félreállott. — A második — Jovanovics János — egy a budapesti irodalmi világban jól kiképzett s élénk tollú journalists Ungvárx-a telepedve, az „U n g v á r i Közlönyt“ alapította s a Jáger-Fé- süs-féle nyomda adja ki. E lap még ma is fönnáll s a mellett, hogy a cigányzenészek leghangosabb dobverője : a városi érdekeknek bátor s élénk képviselője, hogy egy időben mint tüzes antisemita is szerepelt, ennek okát annál nehezebb megmagyarázni, minthogy az épen az „Ungvári Közlöny “ nek egyik alapitója is — egy jóra való zsidó — Tüchler Salamon volt I -— Tevékeny s elismerésre méltó istápolója továbbá irodalmi mozgalmainknak : Talapkovics Emil megyénk tanfelügyelője, ki „Ungmegyei Tanügy“ cim alatt szintén hetilapot ad ki s azt kitűnő szakférfiakkal kezelteti. Végre, hogy nagy számú s fogékony izraelita polgártársaink se erezzenek hiányt a szellemi éles világitó tornyaiban, Gábel Jakab elemi íőnéptanitó s a „Tanügy“ volt jeles munkatársa héber-német nyelven szintén szerkesztett volt egy népiskolai s vegyes tartalmú hetilapot Némileg mi is elmondhatnék tehát : „Embarras des richesse I“ Valóban, a hatvanas évek óta, mindinkább növekedő progressióban látjuk megyénkben tágulni a szellemi láthatárt. S ki tagadhatná : hogy mindez, nem a nálunk is domináló sajtó és termékeinek áldásos gyümölcse ? Áruló vagy gubancos vak szamár az, ki szellemi s erkölcsi életünk talaján e nemes növényeket nem bírja észlelni, vagy azokkal táplálkozni képtelen. Mióta a sajtó s irodalom is domíniumot nyert Ungmegyében, a társadalom hajója is elenállhatatlanul megy egy jobb sorsnak partjai felé. A tömegek szegénysége, a parazita nemzetiségek számos férge mindinkább, hova tovább fogyatkozik, a különféle nemzetiségek s vallások iránti türelmesség, mi minden társadalmi jogegyenlőségnek is alapja, mindinkább tért nyer s mindinkább sietteti az időt, hogy a Kárpátok havas sziklaormain ne csak Észak fo* gyasztó dere csillogjon, hanem testben és lélek* ben egyaránt, isten országának a magyar államnak és műveltségnek fénye is I ............. Mészáros Károly. Különfélék. Meghívás. Folyó évi áp r i 1 h ó lő - é 11 délelőtt 1 Odrakor az Ungvár város által felveendő 50,000 forintról szóló kölcsöu-kötvóny jóváhagyása tárgyában áll a u d ó v á 1 a s z t ni á nyi ülés fog tartatni, melyre e választmány t. tagjai tisztelettel meghivatnak. Kelt Ungvári 1885. évi ápril 9-én. az alispán távollétében : B á n ó e y F e r e n c, főjegyző. * A húsvéti ünnep napok derült napfényes idő mellett folytak le és a templomok szorongásig- megteltek az ájtatos hívőkkel. Első nap Pász- télyi János püspök végezte a szent misét a gör. kath. székesegyházban s mise után számosán mentek hozzá tisztelegni és a „szentelt“-ből enni, melytől a dúsan terített asztal majd leroskad ilyenkor. A hosszas betegségéből fölépült főpásztor mindenkit a legszivélyesebben fogadott. A másnapi öntözködésre is a legszebb meleg nap mosolygott és az apró nemzedék teljes boldogsággal élvezte a piros tojás emlékünnepét. * Becker tanár bűvész hétfőn és kedden lépre csalta az ungvári jó hiszemü közönséget s vagy 600 frtot kizsebelve, hirtelen elutazott városunkból. Valóságos háremmel jár, de a legnagyobb mértékben Önző és fösvény, mert jövedelméből a város szegényeinek egy fillért sem juttatott. A mi hiszékeny közönségünk felült e világbolonditó bű- vészetének és egymás ellen tolongott hozzája, hogy megossza vele utolsó forintját. A „meister ur“ jól számított, midőn felcsigázott helyárakra csalogatta közönségünket, mert csak igy lehet félre vezetni a közönséget. Mutatványai egyszerű hókuszpókusz mutatványok voltak, melyek nem értek 1 írt 50 krt. A hazai művészet iránt bezzeg nem érdeklődünk igy. Ha egy budapesti színművész jön körünkbe/ hogy bemutassa igazi művészetét, s a színigazgató felemelt helyárakat kér, akkor éppen nem megy senki a színházba, mert megorrolja, hogy felemelt helyárak vannak, de egy senki-semmi, az felemelheti a maga bü végzetének értékét! * Hymen liirek. AV ein berge r Vilma ur- hölgyet, Dr. AA^einberger Salamon ügy véd szellem- dus leányát a múlt napokban jegyezte el Szántó Frigyes budapesti kereskedő. E szép frigyhez sok szerencsét és .boldogságot kívánunk. R o t h- London Lujza úrnőt a húsvéti ünnepek alatt jegyezte el Dr.Glück Lipót eperjesi ügyvéd. * Az ungvári önkéntes tűzoltó egyleti-hó 7-én népes tisztújító küzgyülést tartott, mely alkalommal az eddigi tisztikar ismét meg választatott. Elnök N eh rebec ky György, jegyző: Pap Károly; főparancsnok: Mocsáry Géza; első alpa- rancsnok : Kaminszky Bertalan; másodalpa- rancsnok : Szabó Dezső. Orvos: Dr. Benedek Gábor. E két utóbbi lett újonnan beválasztva csak. * A Finta Emina-féle fényit!) perben Szigeten fog megtartatni a végtárgyalás. A vádlói tiszt is a szigeti kir. ügyészre Hlavathy Józsefre van átruházva. Veres Erzsit már a múlt kedden elszál litották M.-Szigetre, s magát F'inta Emmát is átszállították volna, ha ebben nem gátolta volna ama körülmény, hogy a vádlott nagy mértékű hagymázbeteg-ségben van, melyből talán ki sem fog gyógyulni. Jelenleg éppen oly magas fokú lázban van, hogy csak ritkán nyeri vissza eszméletét. * Gyász hir. Cibur Vilmost, az államépitésze- ti hivatal főnökét szomorú gyász érte. E héten ugyan is két gyermeke halt el, előbb kis fia, azután kis leánya. Mindkettőnek elhunyta fölött érzett atyai fájdalmát enyhítse azon részvét, mely- lyel mindnyájan vagyunk a szomorú gyász iránt * Az „Ungvári Közlöny“ legutóbbi .számában „döghus a vágószékben“ cim alatt egy újdonság jelent meg, melynek tartalma fölött mindenki méltán megbotránkozhatnék, ha e hir igaz volna; de miután e közlemény valótlan egész terjedelmében, szükségesnek látjuk a közönséget figyelmeztetni, hogy máskor laptársunk híreit fentartással vegye tudomásul. A mi a közlemény malitiosus megjegyzését illeti, hogy t. i. „az ember, ide értve az elöljáróságot is, nem tudja, mitől hízik“ tisztességtelen gyanúsítás, mert Ungvári nagy szombaton egyik vágószékben sem mértek döglött tehén húst. Azt pedig, hogy a t. közlemény írója veszett marhának petroleúmos húsából evett valamikor, mint állítja, senki sem hiszi el. A közlemény valódi története pedig' ez: özv. Schlezingernének egy tehenét Schvarz nevű mészáros megvevő n, azzal a kijelentéssel jött a városi kapitányi hivatalba, hogy eme tehenet nem mutathatja be a városházán a kapitányságnak, mint azt a miniszteri rendelet előírja, mért a tehén kitörte a nyakát. A
