Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1885-01-11 / 2. szám
en megmondja,'hogy az ipartestület célja: az iparosok közt a rendet és az egyetértést fentartani; az iparhatóságnak az iparosok közt fentartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni. Kérdjük, vajon az előbbi törvény alapján fen tudták-e iparosaink tartani a rendet és egyetértést egymás között? Bizony alig, mert nem voltak egy közös testületben és nem volt a kihágásokra szabályozott eljárás. De a testületi szellem se fejlődhetett, mert a társulatok egymástól külön vallva működtek, a nélkül, hogy e társulatok alapszabályaikat pontosan megtartották volna. ' Igaz, hogy e részben az iparhatóság is nagy mulasztást követett el a társulatok irányában, mert közgyűléseiket ritkán, vagy épen soha sem látogatta; alapszabályaik pontos betartására nem ügyelt fel ; a számadások vizsgálatát soha meg nem ejtette és általában nem szerzett magának meggyőződést arról, vajon a társulatok kebelében a testületi szellem terjed -e s egyesek magán érdeke nem nyomja-e el a gyöngébbek igényeit. Mindezt az ipartestület megalakításával egészen meg lehet változtatni, mert valameny- nyi iparos egy testület alapszabályai értelmében köteles eljárni s mindnyájan mint egy testnek részei együtt működhetnek a közös célra: saját javuk előmozdítására. Azon társulatok, melyek a céh rendszer alatt némi vagyonra tettek szert, s most a társulati intézmény alatt e vagyont alapszabályaik értelmében kezelik, azt hiszik, hogy az ipartestület megalakítása esetén, meglevő vagyonúk beolvadna a közös testületbe. Sajnos, ha az: illetők ilyet hisznek, mert ez csak azt mutatja, hogy a törvényt nem olvasták elég figyelmesen. A 125 §. világosan intézkedik az ily vagyonról s kimondja, „hogy ha valamely oly szakipartársulat olvad egy atalános ipartestü- lefbe, m e 1 y n e k külön célokra r ende! t vagyona van, az a testület ált a 1 az 11 le t ő külön iparágat űzők e é Dj a i r a külön kezelendő.“ A csizmadia társulat tehát a maga vagyonát nem kozkáztatja ha be is lép az ipartestületbe, mert e vagyont külön szakbizottsága által kezeltetheti, a nélkül, hogy annak jövedelmét megkellene osztania a testülettel. Az ipartestületbe való egyesülés még más tekintetben is előnyös volna iparosainkra. Ugyanis a társulati alapszabályok értelmében minden tag köteles bizonyos dijat fizetni, mely díj kisebb nagyobb a társulatoknál; ha 500-600 iparos egy testületbe olvad, kisebb dij fizetés mellett is nagyobb eredményt tudnának elérni s takarékos rendszer mellett idővel tekintélyes vagyonra tehetnének szert, a miből képesek volnának egy árucsarnokot felállítani. Es akkor nem kellene iparosainknak az utcán árulni készítményeiket. A törvényben előirt segélypénztár létesité- sßi.pedig még könnyebben volna keresztül vihető, a mire szintén nagy szükségük van iparosainknak. • ■. . Az elmondottak után tehát felhívjuk iparosainkat, hogy saját érdekükben hassanak oda, hogy az ipartörvónyben meghatározott ipartesteiét városunkban, az egész megyére kiható hatáskörrel, mielőbb megalakuljon ; szakítsanak a .mult-hagyományos szokásaival és ne féljenek ajtnodern intézménytől. < A-hatóság figyelmét pedig felhívjuk, bőgjem ügyben tegye meg mielőbb a szükséges lépéseket,és az iparosokat hívja meg egy közös nagy gyűlésre, melyben döntsék el : akarnak-e ip’ártestületet vagy nem? A közigazgatási bizottság január havi illése — a gór. szert- katholikusok ünnepe miatt szerd á n iipi k é n fog megtartatni. A nagybereznai kir. járásbíróság területét — mint már lapunk múlt számában is jelezve volt — az igazságügyminiszter három szakaszra osztotta fel, melyek elsejének főhelye a járásbiróság székhelye, másodikáé Remete Túrja község, a harma. dikáé pedig Voloszánka község leend. A turiaremetei szakaszhoz tartoznak a sza. kasz főhelyén kivül : Bisztra-Turja, Dubrinics, Kis- Turica (A hozzá tartozó pusztákkal), Lipóc, Mok- ra, Nagy-Turica, Ó-Szemere, Paszika, Perecseny, Polena, Polena-Huta, Poroskó, Rákó, Uj-Kemen- ce, Uj-Szemere, Vorocsó, Vulsinka, és Zaricsó községek. A voloszánkai szakaszhoz tartoznak a szakasz főhelyén felül : Bisztra-Verhovina,Husz- na, Lubnya, Luh, Lyutta, Ó.-sztuzsica, Sztavna, Szucha, Ticha, Uj-Sztuzsica, Uzsok, .IViska és Zá- horb községek. A járásbiróság területén levő egyéb községek j a nagybereznai szakaszt képezik. A kincstár érdeke. Tagadhatlan, hogy tág fogalom, és talán népszerűtlen eszme is a kincstár érdekeiről megemlékezni, de mert a megyénk területén létező kincstári birtok egy pár érdekéről szólam! e helyütt szükségesnek találjuk, ugyanezért nem mulasztjuk el hogy arról egyet-mást el ne mondjunk. Majdnem mindenütt, de leginkább nálunk szokásban van, hogy a nagy közönség' szeret a | kincstári birtokok kezelésébe beleszólani és azoknak mikénti értékesítésébe gyakran irányadólag befolyni és ekkor aztán hivatva érzi magát bár-1 ki is az államvagyon kezelők eljárását bírálat tárgyává tenni. Az érdeklődő nagy közönség ezen eljárása és szokása valószínűleg on.nan származik, hogy a kincstári birtokok államvagyont képezvén, jö-! vedelmök fokozása az adózó polgárok érdekében ! is áll, mert azoknak helyes kezeléséből származó jövedelem az állam kiadásainak fedezésére szólj gálván, ezáltal az egyes adózók vállaira kevesebb adó .teher sulyosodik. Ez esetben tehát érthető az érdeklődés és indokolt a bi- rálgatás, mely a kincstári birtok kezelése felett naponta észlelhető : de-mert van számtalan eset, hol a kincstár érdeke egyps magán érdekből, üzérek, sőt testületek javára íélretétetik és gyakran áldozatul dobatik, ily esetben lehetetlen helyeselnünk azok eljárását, kik szemelől tévesztik a célt s magán érdekből gáncsoskodnak s a kincstár jö. j védelmét megrövidíteni igyekeznek. A számtalan eset közül csak kettőt említünk I fel ezúttal. Az egyik legközelebb a felvidéken történt, hol a katasteri földadó munkálatok ellen ! a kincst. uradalom képviselete által tett felszó-1 lamláskor a felszólamló bizottság a kincstári uradalom földbirtokára kivetett adót dacára a katasteri közegek felvilágosítása és ellenzésének — feljebbitette, ebbeli eljárását azzal indokolván, hog'y ha a kincstári földadó lejebb szállittatik, akkor a községi pótadó is ebben az arányban kssebbedni fog : mely miatt a községekre hárul a teher, A közseJ gek föld adóját tenát leszállították, a kincstárit i ellenben felemelni igyekeztek. Ezen eljárásnak kifolyása a kincstár érdekeit^ mélyen sérti és az államvagyon jövedelmezővé tételére béaitóiag hat. ilyen továbbá az ungvári müfurész célba vett bérbeadása. Evek óta oda igyekszik a kincs-; tári uradalom, hogy az ungvári fürészre^biztos1 bérlőt találjon a ki az államnak évente tiszta jö-i vedélmet biztosítson, — s midőn legközelebb hire futamodott, hogy a türész tbérbea dása meg fog történni, mindenféle egyes magán érdekekből ennek sikeresitését megakadályozni igyekeztek, — és céljaik kivételére még a gazdasági egyesületet is felhasználták, a mely eziránt a közigazg. bizottság utján a miniszterhez folyamodott.*) ' Szóval szertnök, hogy a kincstári uradalom jövedelmet mutasson, de azért birtokát legjobb belátása szerint ne kezelje, hanem egyes nézetek és bírálatoktól tegye azt függővé. Az ebbeli birálat és az irányadás természetesen nagyon különböző és eltérő szokott lenni, úgy hogy ha a kincstári vagyon kezelői a különböző vélemények Után akarnának elindulni *) A közig, bizottság, a gazdasági egyesület élőterjesztése folytán nein a bérbeadás ellen intézett felterjesztést, csupán azt 1 kérelmezte, hogy a bérlő a faanyagok osztályozásánál s az árak meghatározásánál az ungvári m. k. főerdőhivatal által eddig követett szabályokat megtartani köteleztessék. Szerk. vagy a szerint cselekedni, úgy járnának mint a mesebeli öreg ember fiával együtt járt, a ki akár ó maga ült a számáron, akár a fia, vagy mindketten, akar pedig kézen vezették a2t, a nagy közönség tetszését soha sem bírták kinyerni. Igazságos és méltányos eljárást kérünk léhát a kincstári érdekek iránt. Az ungvári rom. kath. hitközség ünnepe január 6-án. Január 6-ika ünnep ugyan az egész föld kerekségén, a hol csak katholikusok laknak, hiszen e nap az, amelyen a három napkeleti bölcs ki- rálylyal a katholikusok ezrei lélekben oda borulnak a betlehemi szegény kisded mellé, hogy isteni mosolyából megelégedést, — a veszélyes útra, melynek neve, élet, — erőt merítsenek : de az ez évi Vizkereszt napja bizonyos körülményeknél fogva kiváló ünnepi jelentőséggel bir az ung'- vári róni. kath. vallásu lakosokra nézve. — Hogy miért ? mindjárt elmondom. — A szép szokás szerint, mely Ungvár város lakosainak csak díszére válik nagy számban gyűltek össze a hívek az említett napon a helybeli rom. kath. templomban, hogy vallásos buzgóságuk mint minden ünnep napon, úgy ez alkalommal is kielégítést nyerjen. És ha valamikor úgy kiválóan sikerült ez most. A sz. beszédet megelőzőleg, az ungvári róm. kath. hitközség lelkes plébánosa B u g y i s András prépost — főesperes, segédlet mellett ünnepi díszben a templom hajójának egyik mellek oltárához ment, hogy azt megszentelve, rendelte* tétésének átadja. Ez oltár az uj esztendővel újjá alakult, fennen hirdetve, hogy Isten dicsőségéért a vallásos buzgóság mily áldozatokra képes. — Az oltárkép sz. Józsefet tünteti elő,a mint kezénél fogva a gyermek Jézust vezeti. Nézni e szép, e megható képen a szent komolysággal haladó nevelő atyát, szemlélni az isteni tekintetű Jézuskát, meghatottság nélkül alig lehet. A hívek soha sem is imádkoztak buzgóbban a templomban mint mikor a szertartást végző lelki atya a szentelés végeztével az oltár lépcsőjére térdelt, hogy a hívekkel közösen imádkozzék. Ezután a sz. beszéd következett, melyet az apostolok egyszerűségével s ép azért az igazság meggyőző hangján, ünnepi díszben tartott a prépost-főesperes-plébános, feltüntetve a három sz. király példáját,mely mindén jó keresztény előtt követésre méltó. — A sz. beszéd végén a szónok megnevezte a vallásos buzgóságnak kiváló mintaképét, Török Her min grófnőt mint akinek bőkezűsége, Isten dicsőségére hozott emez áldozata létesítette templomunk egyik ékességét,a most felszentelt sz. József oltárt. — Bizonyára alig volt a templomban megjelent hívek között csak egy is, aki az ünnepélyes az. mise alatt ne imádkozott volna a vallásos grófnőért. Mindenki tudja, hogy az ungvári templomban nép-ének szokott hangzani, melyben a legnemesebb értelményben vett testvériség ragyog elő minthogy férfi és nő, kicsiny és nagy, gazdag és szegény együttesen zengi ily módon Isten dicsőítését : azonban a mai nap ettől egy kevéssé eltérő volt, amennyiben a sz. mise alatt két alkalommal női magán ének zendült meg, amelylyél Sztáray Sarolta grófnő az ünnepélyességet a sz. lelkesúlésig fokozta. Fölszállni az éneknek röpke szárnyain Isten trónjához, s ugyanekkor aláereszkedni az emberek sziveihez, hogy magával ezeket is a magasba ragadja, csak kevésnek sikerülhet úgy, mint a grófnőnek, ki Stradella egyházi dalát és M. Wéber karácsonyi énekét (és nem operát, mint az „Ungvári Közlöny“ tévesén Írja) teljes sikerrel énekelte. Az oltár felszentelése tehát, s átadása a szokásos használatra, valamint Sztáray .Sarolta | grófnő gyönyörű éneke voltak azon fénypontok, melyek a mai napnak ünnepélyességét ragyogóan emelték, s ez ünnepet az ungvári Lróm. kath. hitközség nevezetes örömnapjává tették. De nemcsak a rom. katholikusokra nézve örömnap, emlékünnep ez, hanem minden elfogulatlan polgár előtt is kell, hogy ilyen legyen, hi szén mikor a róm. kath. templom diszesedik, diszt kölcsönöz az Ungvár városának is. Azért csak kitartást kívánhatunk a buzgó plébános nemes törekvéseinek Isten áldását hosz-
