Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1885-03-15 / 11. szám

XXIII. ÉVFOLYAM..

Dug vár 1885, vasárnap, március 15,

II. SZÁM.

Megjeleli:

MINDRN VASÁRNAP.

A s/.erKes7,toho7, intézendő minden köziemény. rneiy a lap irodaimi részét illeti. Levelek esaic bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem köziünk, na nem tudjak, kitol jön. ívé7,iratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája mmmmmmmmma ma ifínmrnmawmmaa^mmamm

Főm unkatárs:

ÜÁNÓnV FKRKNC.

V ÉH Y fi START a I, \t 11 ILfiTIL A. P,

U h íí m e y e hi v a I a I o s U ö z I ö n y e.

Előfizetési feltételek:

Egy évre

....................4 frt Félévre

.........................2 „

Negyed évre . . . . 1 „ —

Egyed 87,ám ára 10 krajczir.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Uusvár. Pollacaek Vt. könyvnyomdéjába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

KJNCICKY MIHÁLY.

IIivataIos közloménvek.

157. sz. T.

_— -------- i nginegve alispánjától.

nlisp.

Meghívás.

Folyó évi március hó 18-án délelőtt 10 órakor á lián d ó választm á n y i ülés fog: tartatni, melyre a ’ választmány tagjai tisztelettel meghivatnak.

Ungvárt 1885. évi március hó I3 án.

KENDE PÉTER alispán.

I55* , J , ,

*z- 1 )i»megye aIispánjáto I

Jleghi vas.

Ungmegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését f. évi március hó 26 ik napján délelőtt 10 órakor fogja megkezdeni.

E közgyűlés tárgyai lesznek.

1. Alispáni jelentés.

2. A házi pénztár zárszámadása.

3. Minister! rendeletek.

4. A közigazgatási bizottságba tiszti ügyészi ■helyettes választása.

5. A megyei közmunkaerő felosztása.

0. Községi költség előirányzatok.

7. Állandó választmányi vélemények.

8. Törvényhatósági átiratok.

’ 9. ‘Jelentések, folyamodványok és más előfordulható tárgyak.

Midőn ezen közgyűlésre a bizottság t. tagjait meghívni szerencsém van, tisztelettel értesítem, I hogy a pénztári zárszámadás az 1870. XLII, tör vényczikk i4-§a értelmében közszemlére a főjegyzői irodában van kitéve.

Kelt Ungvárt 1885. évi március hó 1 o-ik j napján.

KENDE PÉTER.

alispán.

A magyar társadalom Ungmegyében.

Hajdan és ma.

V.

A népképzés ügy s hivatási pályák. A földbirtokos s mezőgazdászat; osztály. Az. ügyvédek, orvosok, mérnökök, gazdatisztek stb

Mintegy harminc év óta sokat beszélnek hazánkban a cultur-népekről, ezek példáiról, szellemi magasságáról s mindezek föltételéről — a népképzésről. Midőn a csehek és németek megyénket is elárasztották, azok szintén azzal dicsekedtek, hogy ők hozták be hozzánk a cultur-elemet, s mi általában idióták s adófizető gépek vagyunk és semmi más. Ismerkedjünk meg tehát ezen am- bitiosus fogalommal is; cu 11 u r-n ép, n épképzés^ a külföldi táltosok ezen arrogáns szójárásaival.

A népképzés viszonyai nálunk az elemi oktatás, népgazdászat és szakképzettség köreiben, mindenek előtt a földbirtokos osztály, — a hivatási pályákat s közmivelődési elemeket és tényezőket tünteti föl. Lássuk tehát először is középbirtoko- saink arcképet, mint kik, más néposztályokkal szemben, nálunk is legszámosabbak és legjelentékenyebbek.

Az tagadhatatlan, hogy megyénk középbirtokosságának állapota, kivált azóta, mióta adó- mentességi kiváltsága s földesúri előnyei megszűntek, sokkal nehezebbé vált, mint volt hajdanában. De e sanyarúvá vált állapotnak egyik fő oka különösen az is, mert nem tud lemondani bal- ítéleteiről s még mindig azon eszmében ringatja

magát, hogy vannak foglalatosságok és életmódok, melyek úriak, nemesek, és mások, melyek nem úriak és nem nemesek.

A legfőbb úri foglalkozás természetesen a mezőgazdaság, a földmivelés. Aki ezzel foglalkozik, az parancsol a családkörben s a házban és a mezőn. sőt az erdőkben is. <) néz utána a marhának az istállóban ; nincs folytonos, rendszeres és családias munkája s teendője ; nincs akinek engedelmeskedjék (kivéve az adóvégrehajtókat ;) marad tehát mindig ideje a szomszédok látogatására, a vásárokra.

Annak, hogy megyénkből nagyon kevesen alkalkalmazvák állami hivatalokra, oka a szak és magasabb képzettség hiányában keresendő.

Ezelőtt a katonaságnál is szerettek szolgálni jóra való fiatalaink. különösen azok, kiknek az iskolákban nem volt szerencséjük, de mostanában ja katonától is megkivántatik a tudomány, a szoros fegyelem- és szorgalmas józanság.

A papságra, mindamellett, hogy kényelmes élettel kecsegtet, a gör. kath. egyéneken kívül, nagyon kevesen vállalkoznak nálunk ; lakán azért, mivel a pápista és protestáns parochiak is egyaránt szegények Ungmegyében. Lutheránus paro- chiánk nincsenek is.

Űri foglalkozásnak tartják még az ügyvédséget is ; hogy megyénkbeiíjmily nagy a hajlam e pályára eléggé mutatja etek az is, hogy alig 140,000-nyi lakosságunkra, mintegy 30-40. ügyvéd esvén, minden egyezer lakóra jut egy ügyvéd, mig Austriában 5—600 főre esik egy ügyvéd. Mindamellett azonban, hogy ami ügyvédeink a legjobb hírben állanak s eléggé vagyonosak is, a középbirtokos urak fiai itt is ig'en ritkák s e pályán inkább a polgár fiuk versenyeznek. Épen ig}' vagyunk az orvosi, mérnöki, technicai s iparos pályával is. Az elsőn azonban nem csekély számban s kiválólag- zsidók foglalkoznak. Ha meggondoljuk, hogy ép az orvosi hivatás az. mely leguniversalisabb s magasb fokú mi- veltséget követeli : az idegenkedést e pálya

iránt gentry-einkben, első sorban méltán kereshetjük ugyan abban is — mivel még mindig irtóznak a tudományos fáradalmaktól, mig izrae lita polgártársaink mindig szem előtt tartják : hogy „qui cupit optatam cursu contingerc métám: múlta túlit, fecitque puer, suda- vit et a Isit!" — így vagyunk egyébiránt a mérnökséggel is, mert valóban magasb műveltségi; vasúti, vizépitészi s culturmérnökeink alig találkoznak megyei mérnökeink közöl, kik elégségesnek tartották a g'eometraság vagyis birtoktago- sitási mesterségig culminálni.

De nem tartják úri foglalkozásnak hét szilvafás földesuraink az ipart s kereskedést sem ; e? okból van, hogy megyénkben magyar kereskedői es vállalkozók ma sincsenek. Pedig- csaknem z koldusbottal birakozó gubás nemes is látja, hogj e pályákon gazdagodik meg az élelmes ember í hogy az uj földes urak, kiket hol irigyel, hol gyűlöl s kicsufol, hirtelen meggazdagodnak.

A falusi nemes ember nálunk is szégyenli ha fia boltossá vagy iparossá válik, nem is küld azt kereskedelmi iskolába s habár jogot vagy ál lám vizsgát tett és végzett is, inkább küldi azi vagy a vármegyéhez vagy a bíróságokhoz díj nők — avagy írnoknak, hogy legalább — a; uraskódás cifra nyomorúságát eltanulja.'

Általán véve (középbirtokosaink tagjai nen szokták meg gyermekségüktől kezdve, magukró gondoskodni ; gond és küzdelem nélkül nőnél | föl, bizva szüleik birtokában, a nagy atyafiságbai és nexusban. A művészet világában azonban má

még sem vagyunk ennyire szegények s fonák irányúak. Plotényi Nándor, Keményi ország-ős hirü tanítványa s kitűnő hangmüvész, H 1 a- vathy Ödön (Somlyó) a nagy reményű dráma iró és színész, megyénk szülöttei és büszkeségei.

Kapcsolatban az iménti megjegyzésekkel, figyelmetlenséget követnénk el bizonyára, ha itt a mj jeles cigányainkról is megemlékezni elmulasztanék. A cigányok ugyanis, megyénkben már csak csekély mérvben folytatnak nomád életet s megtelepedve némely falvakban, leginkább kovácsmesterség, — különféle házi iparral s zenészettel foglalkozván, mint hasznos tényezők igyekeznek magukat érvényesíteni társadalmi életünk több körében. Ezenkívül nemcsak kegyelettel ragaszkodnak a magyarsághoz, sőt még propagálják is a magyar nemzetiséget. így például, Eucska község'ében a makacs morvaszláv reformátusok, kétszáz év óta sem akarták elsajátitni a magyar nyelvet, holott pedig a nagyszámú cigányság, majd mind tud magyarul A zeneművészetben plane excellálnalc is cigány aink,kik általában különb muzsikusok, mint a zempléni és beregi cigányok. Nevezetesen csak e században, Ungvárott tüntették ki magukat Martinovics, ki híres bandájával aztán Debrecenbe szakadt s a „T ó t h á z- n á 1“ tábori zenekarnagy lett; Tyutyu is Ungvárott jeleskedett egykor, ki hasonlóan a kóbor Árionhoz, egyetlen szál hegedűjével, jobban mulattatta polgárságunkat, mint egy egész rósz banda. Majd jött aztán a Szikora — nemzetség, különösen Berti, ki jeles szerzeményeivel, s pá. ratlanul művész játéka s hangversenyeivel Budapesten is gyakran szerepelt ; — aztán & ö n c y

Károly és ifjabb Boka Károly, majd Dalamon, kik szintejó emléket hagytak közöttünk ; végül Lányi Gyula, ki a mellett hogy majdnem páratlan naturalista, bandájával együtt tanult zenész is, 3 az ujabbkori cigányok között legközelebb all boldog emlékű l’a ti kari us Ferkóhoz — az egykori cigány Orpheushoz. Növeli pedig társadalmunk ezen tényezőinek fontosságát azon ténykörülmény is, hogy ők nemcsak föntartják mind saját mind mások körében a 'magyar nyelvet és viseletét, hanem lelkesítő magyar hangjátékaikkal a nemzeti érzelmeknek is hatalmas conduc- torai gyanánt, valóságos torlaszépitőkül szolgálnak a kárpáton túli „Kalamajkák“ nemzedékei ellen is. Ez pedig nagy érdem s társadalmunk, ra nézve csak előnyös.

Egyébiránt, mint minden társaságnak úgy cigányaink sajátszerü köztársaságának is megvan a maga democraciája és aristokráciája, — a kóbor és sátrakban született rajkóktól kezdve, eg“ész a magyar daliák hadöltözetét utánzó zsiványbandákig. Az öreg Martinovics Ferenc rablóbandája (1850- 52-ben. Homokról), sok tekintetben bepillantani engedett nekünk a cigányok társadalmi életébe is. Ez életmód sok republicanus s communisticus vonást tüntet föl. „Vajdádnak nevezik vezéreiket s birájokat s közösen választják, a jogegyenlőség alapján, mint hajdanta az oláhok, többnyire ház és nőközösségben élnek s Dade*nek hívjak a teljhatalmú család főt, ki föllebbezhetetlen parancsszóval intézi az osztályos ügyeket és pereket is. Prókátorokat még criminalis esetekben is ritkán vesznek igénybe Tubálkain ezen elces fiai s a legnagyobb ügyességgel és furfanggal szokták magukat védelmezni.

A társadalmi osztályok mindezen s elemei között Ungvárvárosa, mint rendezett tanácsú nagy község képviselő testületé, illetőleg virilis tag. jai képezik mégis, azon magasb rangú csoportoza-