Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1885-03-08 / 10. szám
XXIII. ÉVFOLYAM. Megjeleli: MINDEN VASÁRNAP. A s/erk-esztőtiii/, intézendő minden közlemény, meiy a iap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér- memesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak. Kiadö-hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Fömunkatárs: BÁNÓCY FERENC. lliigvár 1885, vasárnap, március 8. VfíGrY EST A RT aL VI tJ H RT LEAP. U ti g; m e **■ y o hivatalos li ö z 1 ö a y e. 10. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre ........................4 frt Félévre..............................2 „ -» Negyed évre ...... 1 „ — Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U na vár. Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttór boroűként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINOICKY MIHÁLY.-----------------A magyar társadalom Ungmegyében. Hajdan és ma. IV. ' (folytatás) Társulati, egyleti s közintézeti viszonyaink. A sz. Bazil-társulat. A közművelődési társulat s gazdasági egylet ; a dalárda. Színház alapitó. — borászati, szőlőszeti és honvédegylet. Nőnevelá intézetek, jótékony nóegyleiek stb. Tágulván a politikai bilincsek, melyek a társulati s egyleti mozgásnak is szabadabb tért engedőnek, a hatvanas években Ungmegyében is egész sora keletkezett a társulatoknak s egyesületi moz galomnak. A T akarók pé n z t á r i részvény- egylet; a közművelődési társulat, a s z i n- h á z a 1 a p i t ó egylet; a n é p n e v e l é s i b i- zottság; a borászati és szőlőszeti consortium; a nép- és iparbank; hon védegylet stb. mindez időszak gyümölcsei. Parasztos képletben nagyon vemhesnek mondhatnék ezen kurta időszakot, mely tartamához képest kétségtelenül sok, de a természet köztörvénye szerint rövid életű, idétlen s ferde alkatú magzatot hozott a világra. Elsőszülöttünk a megyei takarékpénztári rész- vényégylet tagadhatatlanul legegészségesebb s ma- gasb reményű magzat volt vállalataink között, hasonló a várandó anyának első gyermekéhez, akit -mert jó vérből származott, hir és szerencse követ minden utáin. Az ungrriegyei takarékpénztár egylet, valóságos áldás e vidék lakosságára nézve ; mert menten minden nyerészkedési szédelgéstől, a megye közérdekeinek tekintetén alapulván, pénzügyi hitel- s gazdasági viszonyaink valóságai közepette, minden megyei közbirtokos és lakosra nézve, mentő- horgonyul tekinthető. E jó szerkezetű s kifogástalan vezetésű megyei bank alapításának története s első évkönyvében I b r á n y i Lajos mint elnök s Mészáro s Károly mint társulati jegyző; — P 1 a t h y István pedig mint legelső könyvvezető vannak megnevezve. A megyei takarékpénztár részvényjegy, mely ma már a befizetett tőke ötszörösét érte el, kezdetben nem igen volt kapós és a 6oo db részvény legnagyobb része kül megyékbe vándorolt, de később e részvényjegyek értékének emelkedése, megyénkben sokakat lázas versenyre buzdított. Nevezetesen 1867-ben Pollák Fülöp kezdeményezésére már egy külön kereskedelmi és i p a r b a. n k is létre jött Ungmegyében, mintegy 100,000 frtnyi alaptőkével, melynek célja mindenféle gazdasági terményekre, iparkészitmények, váltók és kötelezvények beváltására volt irányozva a legolcsóbb kamatfizetés ^mellett részletes törlesztésre osztogatni kölcsönelőlegeket. Ezen társulat életre alósága iránt nagy várakozást s rémé-! nyékét kötött már azon körülmény is, hogy a bécsi és berlini bankárok mindjárt megalakulása kezdetén több százezerre menő hitellel kínálták meg. A kedvező siker és a fővárosban a népbankok felállítása iránt megindított mozgalom csakhamar Ungvári is élénk érdeklődést keltett s nehány ügybuzgó polgár kezdeményezése folytán 1871-ben a harmadik pénzintézet is megkezdte működését, t. i. a „népbank“, mely kezdetben az alapítók in- tentiójához képest egyszerű takarékbetétre fekte- tetett valódi népbank volt némi váltó banküzlettel összekötve, de később' rész vény társulattá alakulván át 200,000 frt betét tökével, az olcsó hitel nyújtás egyik kezdeményezője lett. A politikai rehabilitatio hármatcsejDpeitől megtermékenyülve, a vállalkozási szellem ezen özönle- tes hatása alatt 1860-ban megvalósult nálunk a „Gazdasági Egylet“ eszméje, is, több jó akarattal s lelkesedéssel azonban, mint gyakorlati érvénynyel. Elnökül régi jó emlékű első alispánunk Horváth Gábor lett megválasztva s az egyesület versenyszántást s lófuttatásokat, már megalakulása első évében is tartott ; 1868-ban azonban, saját tagjainak közönyössége következtében, mármár közel vala a fölbomláshoz, mígnem mai napság, a kihullott régi jó táblabirák helyett újabb elemektől megifjodva, sőt az állam kormánytól is támogatva, mondhatni, virágzásnak örvend. Ugyanez időszak folyama alatt pendült meg egy külön „Borászati s szőlőszeti egylet“ eszméje is, melyet társadalmi viszonyaink és situationk akkori matadorjai — Kandó Kálmán s Torday Eduard hoztak forgalomba. A szép eszme megvalósítására, mely bortermelésünk s kereskedésünk előmozdítására s kiterjesztésére szolgálan- dott vala:—-nem birt ugyan testet ölteni magára; de azt, mint tényt említhetjük meg, hogy vállalat cége alatt részvényelőleg nevezettel, tetemes pénzösszeg szedetett be. Hasonló eset történt a „magyar színházai a p i t ó egylettel is. Egy ily társulat alakítását Petro vay Ákos akkori másodalispán szorgalmazta volt,' még 1861-ben. E célra is szedettek be részvénydijak, —- a társulat azon. ban csak névben él; de biz nincs- jelen! Egyidejűleg alakult "meg nálunk a „H o n v éde g y 1 e t“ is, a régibb elszegényedett s Ínséggel küzdő honvédek fölsegélése céljából, mely egylet legújabb mozgalmaiból ítélve valamit tenni akar végre. Méltónak véljük továbbá megemlíteni még azt is, hogy 1808-ban néhai B. Eötvös József közoktatási miniszter lelkes fölhívást intézett Ung- megye közönségéhez a közművelődés előmozdítása céljából egy önálló népnevelési Egylet alakítására. E magasztos célra a megyei közönség azonnal ki is küldött egy választmányt, hogy az egyleti szervezkedés alapszabályait dolgozná ki s mondják, hogy az alapszabályok ki is dolgoz vák szépen. A népnevelési egylet azonban nem ad életjelt magáról, mint az egykori cigány mesés rákja, mely levélbe göngyölve útközben kimászott s elveszett, — de nagy örömére a cigánynak, mégis meg volt (irva) a papiroson! ............. Újabb keletű közművelődési vállalatainkról szólva, méltánytalanság lenne mindenesetre, a Dalárda-Egyletről s Közművelődési Társulatról, melynek mindkettője Ungvá- rott székel, nem szólani. A „D alárdá t- — a vallás felekezetiségek s fajzati különbségek ezen derék olvasztó kohát 1804 körül Spitzer Tivadar alakította meg, s később a fögymnazium lelkes tanárai fejlesztették, kik közül főleg néhai Mráz Ferenc és a nem kevésbbé jeles költő és szónok Z oltsák János érdemelnek legszebb babérlombokat. Mellőzve azt, hogy Dalárdánk műszaki tekintetben is első helyet vívott ki magának az ország többi dalárdái hosszú sorában, nem hallgatható el az egylet azon nagy érdeme s üdvös befolyása különö en, a melyet a dalművé,szét egyneműségénél fogva a magyarosítás hatásában gyakorol. A vármegye hiába törte a maga nagy fejét azon módok feltalálásában, hogy mikép kellene nálunk legsikeresebben s gyorsabban magyarosítani — nem találta föl. A Dalárda, mint valami bűbájos boszorkány-kád, tényleg bebizonyította, hogy a ki beleül s tagjául fölosap, ’ bármily fajtájú volt légyen valaha, azonnal magyarrá varázslódik. Hiába 1 A dal, lajtorja az égbe, melyen fölhatolva minduntalan találkozhatunk az istenekkel és hősökkel; — a dalárdák képezik ezen latorja fokait. Nem kiáltozhatunk „hozsanna“-t a Közmű velődési Társulatra; mert bár ezen nagy hangzású és sokat ígérő egylet, már több mint évtized óta létezik is e megyében, épen a közművelődés dolgában— lucus a non lucendo, alig tett valamit. De az eddig leélt egyptomi sovány évek mbstoha járása miatt ,nem annyira a társulat vezér tagjai ban, mint inkább annak hibás szervezetében találjuk a fogyatkozásokat és tespedés okait. E társulat eredetileg, szinte a gym- náziumi derék tanárok kezdeményezése folytán .mint Természettudományi társulat alakult, ekkor saját missiója s föladatául Ungmegye természettan! s ethnographi viszonyai és kincsei felkutatását s megismertetését tűzvén ki. S ez tagadhat- ; lanul nagyon szép és korszerű föladat volt. Re- J inéltük, hogy maholnap lesz külön megyei flóránk, faunánk, mineralogiánk, zoológiánk stb De csa. lódtunk és reményeink gazdag káposzta fejének alig van már csak torzsája is. A társulat ugyan is a m. kir. Természettudományi Társulatba olvadván, fölhagyott saját speciális mis-- siójával s az universalismus böndőjében megfulladt, de még nem. halt meg. A mindentudó vár- meg-ye, nem tekintve a társulat tehetetlen vergődését, nyakába akasztotta a népnevelési egylet hulláját is, legújabban pedig a m a g y a r o s i t á|s sysiphusi malomkövét is. Nagyon természetes tehát, hogy ennyi nagy föladat súlya alatt, főleg megkivántató elégséges anyagi erő hiányában, alig mozoghat. Ha a terhes szekeret nem bírják vonni a sovány igavonó állatok, az okos gazda lehány arról nehány kereszt gabonát. így kellene cselekednie a közművelődési társulattal is. Ne halmozzunk reá mindenféle speciális irányzatú föladatokat s különösen olyanokat, melyeket maga a vármegye sem bir megoldani. A csekély erő által teremtett nagy hatás nem abban áll, hogy sokat együnk s étessünk ; hanem abban : hogy a keveset is jól megemésszük. Jónás prófétát is azért vetette ki a cethal a gyomrából, mert n em bírta megemészteni. A Közművelődési Társulatnak első föladatánál kellene maradnia: a megye természeti kincseinek megfigyelése, kikuta. tása s megismertetése körül ; ne legyen iskola- mester is, nyelvmester is, propagandista is s politikai omnibus is. „D i m i d i u m facti, qui- ben e coepit, habet“. E társulatnak tudnia kellene, hogy ő a leépzési ügy (Volkskultura) nagy biiodalmában csak egyetlen tényező — s hogy non omnia possumus omnes“. A közművelődési társulatok, mint képző intézetek lényege és jelentősége azonban, valamint Ungmegyében úgy másutt is, sem a tudományban sem a gyakorlatban valódi kifejlődéshez még nem juthattak. Mindenesetre csak az állampolgári jogegyenlőség korszakában valósulandnak meg ezek. Mindazon által mai napság is irányelvük, hogy az általános művelődés céljából szabadon s ne díjfizetések terhe mellett, hanem' ingyen használtathassanak. Minden közművelődési intézetnek kell, hogy igazi föladatkörét bemüvelje s gyümöl- csöztesse. E föladatkörhöz tartoznak a m u z e u- mok, a községi könyvtárak, a népszerű tudományos- felolvasások, olvasó egyletek (tehát nem’ csak kaszinóknak nevezett kártyajáték-barlangok) stb. Egy vidéki múzeumnak alapkincsei, már halomra gyüjtvék Ungvárott is (a kir. főgym- náziumban) ; de e kincseknek a tanuló ifjúság is kevés, a nép pedig épen semmi hasznát nem veszi. Azok az általán osjközmüvelődési vagyis képzés - ügyre nézve, holt tőkék, pedig azokat közművelődési t á r s u 1 a t u nk tagjai (köztük sok deLapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.