Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1885-02-15 / 7. szám

XXIII. ÉVFOLYAM.

li n«;vár 1885. vasárnap, február 15.

7. SZÁM.

Megjeleli:

MINORS VASÁRNAP.

$ szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Leveleit wak bér- mentesen fostad tatnak el. Semmit tem közlünk, na nem tudjuk, kitől ion. Kéziratok vissza nőin adatnak.

Kiadó hivatal :

Pollaosek Miksa könyvnyomdája

Előfizetési feltételek .

Egy évre

........................4 frt Félévre..............................2

Negyed évre . ... 1 „ —

Egyes szám ára 10 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Uug kiadóhivatalába Uu?vár. Pollaosek VI. könyvnyom Iájába küldeniük.

Nyiittér boronként 20 kr.

Főmunkatárs:

BÁNÓCY FERENC.

v ehy e s ta rta lm a u et i l a p .

U u <»• tn e ;>■ y e hivatalos közlönye

Felelős szerkesztő:

F1N0I0KY MIHÁLY.

A magyar társadalom Ungmegyében. j'

Hajdan és ma.

II.

A polgári osztályok A köznép s kisbirtoku nemesség. Az orosz

papság és nép.

Érezte, hogy a társadalmi és politikai hatalom alapját a vagyon képezi, s ott hol a polgárság- a mozgó tőke s ingó vagyon birtokából kizárva van,- ott a földbirtok emeli fül vagy ejt el min- [ den politikai s társadalmi súlyt vagy előnyt. Ez okból mindent elkövetett következetesen és állhatatosan, nehogy a földbirtok kevés kézben halmozódjék össze. Ez okból középneinességiink nemcsak a. nemzet és faj tolltartó tényező volt, hanem egyszersmind rányomta saját jellegét a 11 e mz e t i s z e 1- lemve is. Innét a magyar genius a köznemesség szellemének egyenes és egyetemes emáná- ciója.

Ep ezért téves e geniust aristocrat icusnak nevezni, akár német, akár angol értelemben. A magyar genius nem aristocraticus. A középnemesség maga a nemzet lévén,-nem csoda, hogy - amint lassan sarjadoztak uj társadalmi osztályok, ezek fölvették annak jellegét. Tehát gentry társadalom keletkezett Magyarország minden pontján s iiry llng-1 megyében is, az alapvető osztálynak minden hibáival. Tehát-sem aristocratieus sem polgári társadalom. Es ez a. társadalom változatlanul iönállott egész 184S-ig Ungmegyében is, midőn azonban a többi népelemek is versenyre szálkán vide, haldoklani látszók ugyan, de nem halt meg, hanem csak mint a bibliai leányzó aludott. A hatvanas évek elején, az októberi diploma folytán kevés pillanatokra ismét lengedezni kezdvén az alkotmányosság fuval- ma, az egész gentry ^nemesség azonnal talpra kelt s minthogy tagjai nagyobbára kiérdemesült honvédek valáuak, ellenállhatlan erővel foglaltak el minden positiot valamint a megyei s városi kormányzat körében, úgy társadalmi téren is. Ez aran- juezi napok azonban alig tartottak egy évig amidőn aztán visszaesett minden a végi homályba s absolutisticus zaklatásba.

Az tagadhatatlan, hogy sok tudatlan, iskolázatlan s bélyegzett jellemű egyén is állást és kenyeret kapott a gentry- és honvédség befolyásával ekkor; de bár ők magok is visszavonultak, 1S67—8 körül ismét jelentkeztek a láthatáron, mint a gólyák, fészkeiket az időközben beszállóit madaraktól visszavivandók. Mert egy társadalmi osztály, mely századokon át táj- és államföntartó volt, mely rányomta jellegét a magyar politikai és társadalmi élet minden nyilvánulására; mely beló- ömlesztette szellemét az országlakosság közszelle- móbe : az ily társadalmi osztály kihalása s vezérszerepe, nem enyészik el könnyen. Tovább tart azon okoknál fogva, melyek azt létrehozták. így van ez minden hatalommal, legyen az politikai vagy társadalmi. Ha együttesen politikai s társadalmi úgy van ez annálinkább.

De középnemességünk ma már nem egyedüli állami s társadalmi tényező. Kifejlődtek mellette az értelmi foglalkozás és a polgárság. Tulsulylyal ezek nem .bírnak ugyan még a gentry fölött, — de nem is lehet még, mert ■ a gentry egy része az értelmi foglalkozás embereinek is nem csekély hányadát képezi.. Sőt a gentry, miután a parliamenta- rizmus háttérbe szorította a megyét, nem engedte magát is háttérbe szorittatni a megyével. Ez okból, szinte törzsét, zömét képezi, mai parlamentünknek ; s elfoglalta a hivatalok legnagyobb részét. Azon része, mely birtokát szerencsétlenség vagy rósz gazdálkodás következtében elvesztette : a megyékből beköltözött a burcaukba és az államba. Még ma is, csaknem minden politikai s társadalmi

hatalomnak ura ; sőt az irodalom terén is számos gentry vetekedik fényes és avatott irútollával. Az ujabbkori kormány- és rendszerek változásaival szintén sok gentry nem vetette, meg a közszolgálatokat, sőt kereste is azokat s igyekezett megérdemelni a felsőbb bizalmat, sőt mint úgynevezett Bach- huszárok is szívósan ragaszkodtak a hivatal által biztosított kenyérhez ; miután pedig a hazafiui Chauvinismus s az újabb politikai pártoknak kedvező nepotizmus és nexus leszorította őket a pályatérről, a legelégedetlenebb elemiekké váltak, duzzognak s jobb idők után esengenejk.

Mindezen jó és rósz .tulajdonok, előnyök és hátrányok dacára a gentry oly*, népelemet képez az uj Magyarországban, mint melynél egy polgári vagyis középosztály megteremtésére nézve alkalmasabb, ■képesebb s assimilalbatóbb, az országlakosság rétegeiben nem található. Nem található különösen Ungmegyében, hol az idegen nemzetiségek árja között csaknem egyedül a gentry az mely, a magyar nemzetiség jellegét eltörüíhetlenül magán viseli, nemzetünk szokásait, erkölcseit s hagyományait híven őrzi s ‘bír azon csodálatos plasticitással, melynél fogva a társadalom minden alakulásába azonnal bele élni magát, a legképesebb.

A gentry nélkül akarni megcsinálni az uj magyar társadalmat ; befejezni az uj Magyarország épületét annyi volna, minim bál még kellőleg ki nem faragott de legtömörebb követ mellőzni az alapok megvetésénél. Mielőtt azonban e magasztos célra a gentryt mint alapkövet megszerezhetnék, szükség magunkat alaposan tájékozni egyéb tényezőkről is.

Ungmegyében ugyanis, a magyar társadalom, illetőleg egy magyar közép osztály megteremtésében. a gentry után a legfontosabb tényező az orosz i papság, illetőleg a megye gör. katholikus lelkészek testületé, Paradoxonnak látszik, az igaz; de mégis tagadhatatlan tény. Az o r o sz p a p s á g ugyanis Ungmegyében. mint egyházi s értelmiségi testület, számra nézve is a legnagyobb. Vezetője majdnem százezernyi honpolgárnak (tehát majdnem mint az egész Montenegro népségének), valamint a szellemi s erkölcsi, úgy a nemzetiségi érdekekben. A hazafiságban nem múlja felül egyetlen más bitfelekezeti papság sem, — mellékesen említve csak, 1848-ban is minden papnövendéke honvéd volt mig Tököli és Rákócy harcaiban még öregehbjé is mind végig a magyar ügy mellett kardoskodtak. Műveltsége általán fogva európai színvonalon áll s nem engedi magát tuíszárnyaltatni semmi más vallás felekezet papsága által sem.

A magyar nyelvet gyermekeivel együtt mind- annyia érti s szépen beszéli, — sőt a magyarosítás mellett annyira buzog, hogy a római katholi- kusok és szláv protestánsok ellenére, különösen a Nyírségen — még az isteniszolgálatot is magyar, nyelven erőködik tartani s régi szláv liturgiáját mellőzni. Bűnös rágalom tehát az orosz papságot, akár seperatismusról, akár ruszophilismusról vádolni ; mert a fölhozott tények ellenkezőről tanúskodnak. s a gyanuskodó, különben poltron chauvinis- táknak meg kellene gondolniok, hogy azon

j polgárok, kik B oldogasszo n y Anyánk zászlóit tartják templomaink legdrágább ékességének, azok nem kevesebb hévvel ragaszkodnak a hazai anya- földhöz, mint annak - vagyis Magyarország, pa- ■ trillájához. Ezenkívül az orosz papság c s a 1 á d o s, tehát nemcsak közel áll, — de közvetlenül benne is él a társadalomban. Továbbá az orosz papság oly gondosan s hazafiasán nevelteti mind fi- mind leány gyermekeit, hogy mig amazok az értelmi képzettségben. emezek az európai simaságban már is hatalmas versenyt támasztottak valamint a hivatalos állomások ellátása körül, úgy a családi életben? melynek virágait már más hitfelekezetiek is megszerezni törekszenek. Szóval az orosz papságnak, megyénkben, valamint egyéniségeiben, úgy csapdaiban s egész jellemében megvannak mindazon elemek és kellékek, melyek a gentry után egy uj társadalmi vagyis m a g y a r középosztályn a k második alapkövét képezik. Valóban — csodákat vihetne véghez az illető egyházi kormány s a legfőbb állami hatalom, ha e második alapkő fontosságát és szükségét fölismerné s kellőleg méltányolná, mig idő vau rá s késő eső után nem kinálgatna köpönyeget ! . . . .

Mert ne feledjük : hogy Ungmegye már geog- raphiai fekvésénél fogva is domináltathatik Oroszország által s e megye az északi áramlatok minden in vasiójának kitéve van, mig más részről

az is tény, hogy Oroszország mint nem- j zet végleges alakulásának küszöbén áll. Mint társadalom, nem bírván osztályokkal, homogén elemekből, melyekhez az ungi oroszság is tartozik a legegységesebb lehet és lesz. Sőt az orosz nép mint nemzet és társadalom, már is bir a be- végzettség jelenségeivel. Mi magyarok még most sem vagyunk készen s végleg megalakulva. E z élesztendő m u 1 v a s e m! Tehát, az uj átalakulásnak s minden jóravaló népelem amalgamizá- lásának mielőbb létre kell jönni s az északi és keleti kultúra erőteljesebb kifejtése s áradatával szemben, minden positiot előre elfoglalnunk. így talán nyugodtan bevárhatjuk a in ásodik ezer es z- t e n d ő t is. A nemzetiségi törekvések és as- piratiók babjai különbéit, s minden oldalon mozognak körültünk. E babokat éretlen gyanúsítások, provocatiok s ingerkedésekkel nem szabad fölkorbá- csolnunk, mert könnyen elnyelhetnek bennünket. S ekkor aztán V ö r ö s m a r t y k é n t hiába ! fognék faggatni a végzetet, hogy:

„Teremt-e isten több magyart ;

Mig a világ, mig népe tart :

Ha mink is elfogyánk ? ! “

.................

Ami már az orosz lakosság zömét illeti : ezt megnyerni nemzetiségünknek s az uj polgári középosztálynak : a legnagyobb nyeremények s legbecsesebb szerezmények egyike lenne. Egy újabb hódítás fegyveres erőszak s kényszer nélkül, amely magyar társadalmat közel fél millióval nópesitnó s gya- rapitná. S nincs is hazai néptársaink között elem, mely fogékonyabb lenne a magyarsággal egygyé olvadni, mint épen a gör. kath. oroszság. Áz Ung, — Beregb Mármaros, Hajdú, Szabolcs, Ugocsa, Szathmár - Bihar s Csanád vármegyékben s egyebütt lakozó gör. katholikus oroszok már is mindannyian megmagyarosodtak s büszkék arra. hogy magyarok, midőn ellenkezőleg a rác, oláh, s tót fajzatok egészen antagonalis irányban mindany- nyiau seperntismusban lélekzenek. Elég annyit mondanunk : hogy sem az oláh, sem a rác, sem a tót, nem kíván magyar liturgiát és püspökséget, csak a magyarrá palingenizalt orosz. De különben is e nép mind politikai, mind erkölcsi érzülete teljesen kifogástalan s valóban példaszerű. Úgy látszik, hogy az ős hagyomány, miszerint valaha csakugyan ők is valósággal döntői magyarok valának, —- e vonásokban is igazolását találja. „Különben a mi orosz népünk természetileg vallásos s miként a levegő átlátszó. Az isten és nemzeti lót tudatának jogosultsága annyira elválaszthatatlan leikétől, hogy neki lehetetlen elválasztani nemzetiségét a vallástól. Meggyőződése, hogy minden haladás, mely nem a népeknek világosabb tudására és a teremtőnek mint az emberiség forrásának és céljának öntudatosad) imádására vezet, csupán merő tapogatózás a semmiségben. De midőn orosz népünk minden áron