Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1885-02-08 / 6. szám

XXIII. ÉVFOLYAM.

U ngvár 1885. vasárnap, február 8.

6. SZÁM.

Megjeleli:

MINDEN V\SÁRNAP.

A szerkesztőttó/. intézendő minden közlemény, rneiy a iap irodalmi részét illeti. Levelek esak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó hivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája.

Főmunkatirs:

BÁNÓOY FERENC.

Előfizetési feltételek:

Egy évre

....................4 frt Félévre ...... 2 „ —

Negyed évre . ... 1 „ — Egyes szám ára 10 krajczár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Un a vár. Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINOIOKY MIHÁLY.

A magyar társadalom Ungmegyében.

Hajdan és ma.

II.

A polgári osztályok A köznép s kisbirtokn nemesség. Az orosz papság és nép.

Ungmegye egyetemes lakosságát (140.000) tekintve, mellőzve annak vallás felekezeti s nemzetiségi különbözőségeit, mai napság' sokkal nehezebb föladat jellemezni, mint hajdanta. Hajdanta ugyanis a politikai s társadalmi előnyök és hátrányok élesebb vonásokkal tüntetik fel a ruthen, tót és magyar népelemet, mint jelenleg, midőn a sors és polgári jogegyenlőség az egyformaság bélyegét is erősen reájok nyomta, annyira, hogy ma az orosz, tét és magyar paraszt vagy föhlmivelő között alig lehetne szorosabb különbséget tenni. Ugyanis: mindannyian egyformán szegények, tudatlan lanok és elégedetlenek ; s a pauperisms, melynek itt főoka leginkább a birtokok eldarabolásában, a munkahiány, a nagyadózásban, és népiskolák elhanyagolásában keresendők, mik miatt iparkultu- rai foglalkozásra nem is alkalmasok mindnyájoknak közös nyomorúsága. Innen magyarázható aztán, hogy az egy Ungvár városát kivéve, szorosan véve, Ungmegyében valamint városok sem léteznek, úgy polgári osztály sem létezik — s igy az alsóbb rendű pórosztály (profamim vulgus), az in- telligentia és birtokos -osztály (gentry) között, minden összekötő. áthidazó kapcsolat, fokozat, hiányzik. E körülményből természetesen következik, hogy a mi parasztságunk nem is érintkezik mással, mint a zsidókkal, az ügyvédekkel, az adóbehajtókkal s palijaival, kik egyformán csak nyúzzák s keserítik. Ebből aztán természetesen következik : hogy mindentől, a mi k ö z ii g y s k ö z é r d e k, rettenetesen irtózik; hogy köz,szellemet fejleszteni sem nem akar, sem nem képes; hogy saját községi ügyeivel sem gondol hagyván mindezeket a szolgabiróra, körjegyzőkre, az utibiztosok, zsaiidárok - s megyei virilistákra. Hogy sok községben (214) sem templom, sem iskola nincs, — onnan van, mert sok orosz papot a

l)o bráns zki s N a u m ic o k ördöngős szellemi, á tót kathol. és kalvinismus apostolait pedig a '»tu r, U r b á n, H u r b á n és K o 1 1 á r o k do miona még mindig igézetben tartja. Az uj idők ne ii szülnek nekünk uj nemzedékeket s néptársakat. M radunk és vagyunk a régi ruthenekkel s tótokI

s csehekkel, kik magyarosodni nem akarnak, hajlandók. Mindezek a népvilág ősi ásatagait, 11 kőszéntelepeit képezvén megyénk néprétegei itt. Alkalmasok ugyan arra. hogy egy nagy vi- íirradalom vulkáni tüzet növeljék, de nem arra, y a magyar talajt gyarapítsák ! . . .

A mi parasztságunk az iparűzésre nemcsak untnál, de képességgel sem látszik bírni s mind- i ágakban, melyeket ATiÁveíTüTuT van túl a kon- ágon. A földinivelők isiiíériT [ifiuTíTTv üliajmthan lödnek; gazdasági gépeket alig ismernek s nem asználnak ; s ezenkívül parasztjaink csak a végszükségben vállalkoznak napszámba dolgozni j eselédéskedni. Az is különösnek látszik, hogy: ungmegyi cselédeskedő paraszt, inkább szeret ónál szolgálni mint kereszténynél, aminek oka ui rejlik, hogy a zsidó rendesen bővebben el- i pálinka itallal mint a keresztény, mely csáb- kivált a ruthen paraszt nem tud ellentállni. Az só évtizedben főleg 1870—80 közt a

ndorlási szellem is erős gyökereket kezdett verni .szíjaink között, a mi természetesen nemcsak a rerismus nyomásából származik, hanem a haza- ős nemzetiség iránti közönyből is. E kórság- azonban leginkább tót parasztjaink és zsidóink 1 vednek, kik Észak-Amerikába rendesen a na- )b keresetmód s fölgazdagodás reményében szálcialis magyar jellegű törvényhatóság. A megye az önkormányzat határán túl ép azért nem léphetett az állami attribútumok gyakorlására; mert a ha- i tatom nem egy család, hanem a társadalmi osztály kezében,nemvolt.Oly társadalmi osztály kezében, mely egyszersmind katonailag és politikailag öszhangza- i tosan volt szervezve.

Ahol az államban a kiváltságos osztályt több mint fél milliónyi polgár teszi, ott az alap sokkal ■ szélesebb, hogy sem oligarchia fejlődhetnék ki. Ahol a középen, a tetőn van a súly : ott a társadalmi rétegekben felfordulás nem következhetik. A gentry- ben (középnemességben), mely az egész országra kiterjedt s a középosztályt képezte, nem fejlődhetett ki a seperatizmus. Középnemességünk szellemében, mindig erős ellentállás jelentkezett az egyesek tul- hatalma ellen. A főnemesség azért nem kaphatott a gentry félretolásával társadalmi és politikai túlsúlyt s vezérszerepet. A curia, a nemesi udvar — uralkodott és nem a kastély. És valami sajátságos ösztön vezérelte középnemességünket minden korszakban.

Mészáros Károly.

(folyt, köv.)

A Kárpátegyesület, Keleti Kárpátok osztálya.

Több mint 10 év előtt lett megalapítva a magyar Kárpát egyesület, melynek működése és célja az alapszabályok Il-ik pontja által van kijelölve, mely

következőleg hangzik :

„Tudományos és művészeti értekezések kiadása,

társas összejövetelek és kirándulások, a közlekedési és szállásolási eszközök előállítása és gyarapítása, a kalauzolás szervezése és az egyesületi célokat előmozdító ! vállalatok istápolása.“

Az egyesület valódi megelégedéssel tekinthet vissza 10 évi működésére, hiszen az idegeneknek tetemes magas mérvre emelkedett forgalma a magas Tátrában az ő műve; az ott létesített intézetek: Pop- rádon, a csorbái tónál, Kézsraárkon és különösen a Tatrafüred, az ő közbenjárásnak köszönik eredetüket s emelkedésüket; a sok ut-épités és meuház eleinte csak is a Kárpát-egylet által létesittetett.

Idővel azonban az egylet működéséhez kötött igények oly nagyok lettek, hogy azoknak a központi vezetőség többé egymaga nem felelhetett meg, azért az egyesület keretében osztályok alakultak, melyek ugyanazon célt, követve, működésüket egy bizonyos vidékre terjeszték ki, s igyekvésük célpontját az időnként fennforgó körülményekhez idomiták.

Ezen osztályok között az 1878. évben alapított ktdeti Kárpátok osztálya mindenesetre az első helyet foglalja el.

Ezen osztály működése „Ügyrendijének 2-ik cikke által van meghatározva, mely következőképen hangzik:

1) Közös tudományos buvárkodási kirándulások, nemkülönben tudományos, és touristikai előadások.

2) Menedékházak, utak és hidak építése és fenntartása, útjelzők és tájékozási táblák felállítása.

3) A Keleti Kárpátokat tudományos touristikai- szempontból ismertető müvek kiadása.

4) A kalauzolási ügy szervezése.

5) Touristikai tárgyak, gyógyvizek, balneologiai eszközök és iparcikkek kiaiiitása.

Az osztály fennállásának ideje alatt már is a következő építéseket vitte végbe, illetve azok az ő kezdeményezése folytán állíttattak elő, nevezetesen ;

az ut Jószától a Vihorlátra, a menház a Vihor- láton, az ut a Vihorláttól a tengerszemhez, mindkét meaház a tengerszemnél, az ut a Sípot völgyből a Po- lonina Kunára, a messzelátó a huszti romokon. Az ut

Rugóznak ki. Mig azonban a kivándorlás mania a tótok és zsidók között mármár ragályossá fekólye- sedett s a munkás kezektől sok községet egészen megfosztott, a ruthenek nem igen mutatnak arra hajlamot, hanem midőn dolgozni nem akarnak inkább koldulnak, vagy a magyar alföldön keresnek foglalkozást. A magyar nópelem megyénkben sem vesz semmi részt a kivándorlási üzelmekben.

Szóval : ami az ország nagy társadalmi viszonyainak belső állapotát illeti, ez nálunk és a többi kárpátvidéki megyék viszonyainak képére van alkotva. Itt is. inkább az érdekek kötöttsége mint azok egyensúlya észlelhető s igy csak tengőpangó. A szabad fejlődés és az egyén szabad kibontakozása, az európai tanok, világuralmi eszmék és erkölcsök alig fejlődtek ki. Az osztályképződés is minden vidéken egy megmagyarázhatatlan nyomás súlya alatt mozdulatlanul s tovább haladni nem Mr.

Sőt legtöbb helyütt az elégedetlenség mérge bujkál végig a legalul eső és legnehezebben fejlődő osztályok organismusán. A nép viszonyainak javítása s a községi élet rendezése semmi irányban sem mozdul. Énnek valódi oka az : hogy midőn az állam a földesurak kezéből kivette a népélet fonalait, a vármegyei hatóságokra hízta azt; a mai eu- nunk vármegyei hatóságok önmagokkal is tehetetlenek lévén, teljességgel erőtlenek megbirkózni a népélet föladataival vagy azokat csak figyelemre is méltatni. Községeink, melyekben a nép alsóbb elemei közpoiitosulhak, sem vezérrel, sem gyámmal, sem kellő támaszokkal nem bírnak. S hogy több mint százezerre menő parasztságunk kívül, mintegy szám- kivetetlen él a politikai s társadalmi világon, onnan is van, mert a községi önkormányzat, mely alapja egyszersmind a helyhatósági életnek is — még az első vonalon sincs szervezve hazánkban.

Mintegy negyven év óta, egészen sajátságos s a többi néposztályok közt jellemzőkig különvált, élet cél nálunk társadalmilag is a középnemesség, melyben mai napság sokan, bár miként másutt kimutatjuk -jogosulatlanul, az angolhoz hasonló gentry t szeretik szemlélni. Pedig az angol gentry és a magyar köz- vagy kisnemesség mind a maga lényegében, mind történelmi jelentőségében egészen más valami, habár ugyanazon egy társadalmi hivatásnak néz elébe. Egy jeles publicistánk (J e n sornév alatt e tekintetben reánk teljesen alkalmazhatólag következőleg nyilatkozik.

Kincs rá példa, hogy a társadalmi osztálynak annyi föladatot kellett volna teljesítenie. —és teljesített is. mint nálunk a maga szétszórt élőméiben ma is élő közép nemesség (gentry). Ez a vidéki vagyis középnemessóg volt az, mély minden időben szerepelt a haza és megyei élet történetében. Valósággal Verbőcy populusa volt az nem csak a papiroson, nemcsak a jogok, hanem az állami és társadalmi föladatok teljesítése terén is. Az államot és társadalmat képezi egyszerre s egymaga. Kormányzott és kormányoztatta magát. Minden megyében teljhatalmú vezértársadalmi osztályt képzett. Az aristocrácia felett majd mindig és mindenütt túl- súlylyal birt. És ez — a társadalmi és politikai szempontokon kívül, azért is fölöttébb nagy szerencse volt: meri nálunk nem történhetett, ami meg- történt Olasz-Kémet- és részben Angolországban is.

t. i. egy túl hatalmú főnemesség nem téphette darálóikra a magyar államot. A megyékben létezett ugyan némi partriotismus: de ez oly csekély

mennyiségű volt, hogy mindenha erőtlen lenne fölbontani a magyar államot. A megye mindenkor

csak municipium volt, de nem állam.

Keni a római értelemben volt municipium, melynek alapja volt a város és jellege a csaknem teljes polgári függetlenség, hanem az egészen speV EGr Y EST A RT A L M ü HETILAP.

U n g- m egye hivatalos közlönye.