Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1885-02-01 / 5. szám

XXIII. ÉVFOLYAM. IJngvär 1885. vasárnap, február 1.

5. SZÁM.

Megjelen:

MINDEN VASÁRNAP.

A szerkeszt,nbőr, iutézendé minden közlemény, rneiy » iap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem köziünk, na nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadóhivatal :

Pollacsek Miksa könyvnyomdája

Főmunkatárs:

BÁNÓOY FERENC.

VEGYESTARTaLMÜ hetilap,

CJagmegye hivatalos közlönye.

Előfizetési feltételek:

Egy évre

....................4 frt Félévre . . . . . . 2

Negyed évre . . . . 1 „ —

Egyes szám ára 10 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unsvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINCIGKY MIHÁLY.

Hivatalos közlemények.

51066 sz. Magyar királyi beliigyrainister. |

Vili. a/

Körrendelet.

A szemcsés ködhártyalob, vagyis az úgynevezett egyptomi szembetegség az ország némely vidékén felmerült helyenként, nagyobb elterjedést is I nyert. Ezen szembetegség, minthogy felette ragályos és elhanyagolás mellett a láttehetséget végkép is elpusztíthatja, igen veszedelmes kór, mely egész családokat, sőt községeket is ellephet s a lakosságot úgy kozeg’észségi,— valamint nemzetgaz- dászati szempontból a legkomolyabban fenyegeti, mivel ezen szembaj folytán számos, különben munkaképes egyén válhatik munkaképtelenné. Ezen súlyos jelegű és komoly figyelemre méltó szembetegség megismerése és tovaterjedése megakadályozásának tudása céljából két részből álló utasitást készítettem, melynek második része a kérdéses kórt tisztán szakügyi szempontból behatóbban, tüzetesebben ismerteti, a szakszerű gyógyeljárást tárgyal- ja s csupán az orvosok számára lévén szerkesztve, ezek között osztandó ki; az első része pedig a hatósági közegek, illetőleg a községi lelkészek, jegyzők, tanítók, elöljárók s, más értelmesebb egyének részére készült, hogy azok az abban foglaltakról ne csak tudomást nyerjenek, s a hatósági intézkedésekről értesüljenek, hanem hogy a népet alkalmas módon s utón felvilágosítsák, azt a betegség fontos és veszélyes voltára figyelmessé tegyék s az óvsza- bályok, valamint a hatósági intézkedések megtartására buzdítsák. Az utasítások mindegyik része egyelőre magyar és német nyelven jelent meg, de rövid idő múlva még tót, román és szerb nyelvekre is lefog az fordittatni s e helyről megküldetni. A midőn tehát a magyar és német szövegűi utasítás mindkét részét a törvényhatóság által kívánt példányokban megküldeném, felhívom egyúttal, hogy azokat az illetők közt a fennebb jelzettek figyelem oevételévei osztassa szét. Ez alkalommal kijelentem, hogy a mellékelt utasítások a jelen rendeletéin kiegészítő részét képezik, és hogy : a) azok, kik az ezen utasításban foglalt határozmányok ellen vétenek vagy cselekszenek, kihágást követnek el, s mennyiben nem az 1879 évi XL. t. ez. 99-ik §-a alapján büntetendők 5 írttól 100 frtig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén 1 naptól 10 napig terjedhető elzárással bűntetteinek. Hatósági közegek, mint ilyenek ellenében pedig, hanyagság, vagy mulasztás esetén, a törvényszerű fegyelmi eljárás inditandó meg, b.) az 1879. évi XE t. ez. 99. §-a alapján kiszabott pénzbüntetésekből befotyt ősz- szegek, a hivatkozott törvényezikk lz-ik §-á értelmében az 1878. évi V. t, ez. §-ában jelzett célokra, az ezen rendelet (szabályrendelet) alapján kiszabottak ellenben az I876. évi XIV. t. ez. 7 §-ának -Utolsó bekezdése értelmében, közegészségügyi célokra lesznek fordítandók. Önként értetik, hogy ezenkívül a járványokra nézve fennálló szabályok és rendeletek épségben maradnak. Ezek után felhívom a törvényhatóságot, hogy ahhoz képest járjon el s a foganatosítást kellően ellenőrizze.

Budapesten, 1884. év, december hó 7-én.

TISZA, s. k.

389. sz. Ungmegye alispánjától.

k, i,

A szolgabiráknak és Ungvár város j polgármesterének ahoztartás végett oly felhívással adatik ki, hogy a több példányban mellékelt utasitást célszerűen oszszák szét.

Ezen miniszteri rendelet az „Ung“ heti lap utján is közzététetik.

Ungvárt, 1885. január 24.

KENDE PÉTER, s. k. alispán.

69984. sz. Magy, kir. belfigyrainister. j

VH - '

Kör rendi elet.

Külföldről, gyakran oly- egyénekre vonatkozó halotti bizonyítványok, esketési és születési anya-■ könyvi kivonatok küldetnek meg, kiknek magyar honossága ugyan kétséget nem szenved, de községi illetőségek a név hibás közlése, avagy ez okmányok más hiányai miatt meg nem állapítható, minél fogva ezen okmányok rendeltetési helyükre meg nem küldethetnek, s azokról rokonsági vagy más magán jogi tekintetben érdekelt felek sem értesülhetnek. Oly célból, hogy az ilyetén okmányokról az illető felek értesittetve, eg'yszersmind az általuk esetleg adható felvilágosítások nyomán a kérdéses egyének illetősége iránt tárgyalás folyta" fására támpont szeréztesssék, vallás és közoktatás, úgy igazságügyminister urakkal egyetértőleg abban állapodtam meg, hogy a szóban levő okmányok nyilvántartás s az illetőség megállapithatá- sáig leendő megőrzés végett az országos levéltárba helyeztessenek el és az azokról vezetendő jegyzék minden év végével a hivatalos lapban közzé- tétessék. Aliról a törvényhatóság tudomás vétel végett értesittetik.

Budapesten, I884. decemb. 27-én.

TISZA, s. k.

I72. sz. Un0megyp alispánjától.

k. i. ‘

A szolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének, közhirrététel végett ki- adatik s az „Ung“ hetilap utján is közzé tétetik.

Ungvárt, 1885. január 15.

KENDE PÉTER, s. k‘j alispán.

A magyar társadalom Ungtnsgyében.

Hajdan és mai

IA családok.

(Folytatás.)

A Bachrendszer, illetőleg az absolutizmus korszaka 1851-ben érte el teljes virágzását nálunk. Az őserdő hatalmas sudarai utolsó szálig kivágattak s az uj csemeték, a ruthen, cseh, német, zsidó stb. társadalmi elemek nemcsak megfo- gamzottak, hanem gyümölcsöséi is kecsegtették gazdájukat. A megyefőnök, törvényszéki elnök, kincs-i tár uradalmi igazgató, zsandárpafancsnok, főadó- i szedő, tanfelügyelő (Dobránszky Viktor), a kakas' és más tollas vár-térpararicsnokok lobogó forgói j hirdetők Ungvár utcáin s az országutakon minden-1 felé az uj korszak dicsőségét. A megyei gentry csaknem kiveszett, vágy álig merte magát a nyilvános helyeken mutatni; magyar szó csak elvétve hallatszott, de a vidéki előkelő nemes családok, melyek eladósódták, biroi végrehajtások alá kerültek s majd minden faluban hangzottak a kótya- vetye öreg dobjának kongásaitók A Thuránszky, I Petrovay, Ghylányi, Behmer, Drávecky- Péchy, Orosz,- Korláth, Szikszay, Kulin, — Buttler, Horváth, Lasztócy — Sztanki.cy, — Tőke, — Torday — Pongrácz stb. családok részint végkép, részint részben elpusztultak s tönkre mentek. —■ Ezek nyomán az orosz lakosok nem kis örömére a Cserszky, Durcsák, Lyáchovics, —■■ Markos —■ Nyevicky,

Lipcsey, Homicsko, Gerevics, Demjanovics stb. családok kezdtek gyors virágzásnak indulni s társadalmunk hangadói lenni. Az izraeliták között a Wein- bergerek, Reizmanok Chron Chaimok, Gottlie- bek, Pollácsekek, Pollákok, Schanzerek stb. méregették össze pénzeszacskóikat, kiK egyszersmind minden üzletet nagy ügyességgel kézrek érit vén, mind a piacoknak, mind társaséletünknek matadorjaivá nőtték ki magukat, kik aztán uzsorás kölcsöneik maszlagával, a megye keresztény lakosságát megmételyezvén, a régi úrbéresek s jobbágyok helyett a rabszolgák egy újabb osztályát teremtették meg.

Az ötvenes évele első tizedén valóban valami végzetes borzongás szállotta meg Ungmegyében is a társadalom idegrendszerét. A bomlás s újabb átalakulási processusainak hideg láza volt ez. E processus még a következő évtizedben is folyton folyt, tart mai napig s megállítani ép oly lehetetlen volna, mint megállítani saját utján, az időt; megkötni a századok kerekét, megkövesiteni az életet. Alert az élet haladás vagy vissza’és, fejlődés vagy összezsugorodás, de folytonos mozgalom. Az élő Organismus nem lehet mozdulatlan ; vagy előre vagy hátra de mennie kell. A nyugalom maga a halál ; a megállás a bomlás kezdete.

Vak, vagy szánandólag buta az, aki nem látja és tudja, hogy a társadalom jelzett átalakulása megyénkben is ép úgy mint másutt, gazdasági, válsággal volt kapcsolatos s hogy miután a magyar elem depauperizáltatott, a magyar nemzeti szellemnek s nyelvnek is sínylődnie kellett. Helyesen mondá Ronsseau : hogy a gazdaság, nemzetiség s értelmi műveltség együtt szoktak járni s egymást támogatják. Valóban, minél mélyebbre sülyed a magyar elem az elszegényedés örvényében : annálinkább fogy Ungmegyében magyarságunk is, annál nehezebb a magyarosítás földadata is. Ama száezernyi szláv (ruthen és tót), melylyel megyénkben alig huszezernyi elszegényedett magyar áll, hasonlít az északi jegestengerhez, mely minthogy olvadásra nem képes, fagy-kérgével csak terjeszkedik s mármár Tiszánkig nyújtózkodik. De e nagy jégtengert felolvasztani illetőleg szláv- jainkat megmagyarositani, nem egyedül a papság, föladata, mely Ungban többnyire ruthen és tót, — hanem kiválóan |feladata népiskoláinknak s főúri csa ládáinknak. De, hogy népiskoláink magyarosítsanak az még a pium desideriumnál is vérmesebb álomkép, mivel megyénkben a legtöbb népiskola ruthen papok s oly néptanítók kezén van, kik magok sem tudnak magyarul, kiknek exsistentiáját nem a magyarság biztcsitja s kik a magyar nemzetiséggel nemcsak azért mit sem gondolnak, mivel főleg I850 óta az északi hidegszél is erősben lengedez megyénkre ; — hanem : mert megyénkben a papság nagyobb része még ma is balhiedelemben él, hogy mihelyest a nép- megmagyarosodik, azonnal mind magát a népet, mind az egyházat — melynek nyelve azonos a népével — szinte elveszti 1 E tant hirdette maga néhai Popovics Vazul püspök is, pedig ő a ma. gyarabb érzésű püspökök sorába tartozott ; ez az oka annak is, hogy nálunk valamint a magyar püspökség és liturgia megvalósulása nem megy, úgy még a magyar prédikációk is akadályoztatnak. Kossuth, hogy az orosz papságot is dicső függetlenségi harcaink célainak s így a magyarság nak is megnyerhesse, 1849-ben folyóvá tette con. gruájokat, melyért századok óta hiába esengtek — de Kossuth nagy lelküsége nem hozta meg az óhajtott gyümölcsöket ; mert az orosz papok — kivált a felvidékeken, hol legsűrűbb lakosságot az oroszság képez — elvették ugyan s elveszik ma,