Ung, 1885. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1885-01-25 / 4. szám

XXIII. ÉVFOLYAM.

ling vér 1885, vasárnap, január 25,

4. SZÁM.

Megjelen:

MINDEN V 4SÁRNAP.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodaimi részét illeti. Levelek esak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlőnk, na nem tudjak, kitől jön. Kéziratot vissza nem adatnak.

Kiadó hivatal :

Poliacsek Miksa könyvnyomdája

Előfizetési feltételek:

Egy évre . .... 4 fit Félévre

.........................2 „

Negyed évre . . . . 1 „ —

Egyes szám ára 10 krajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unsvár. Pollae.sek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soroakéiit, 20 kr.

Főmunkatárs:

BÁNÓCY FERENC.

VEGYESTARTa L \t ü HETILAP.

U n jnr m e «■ y e hivatalos közlöny e.

Felelős szerkesztő:

FJNCIGKY MIHÁLY.

60715 sz. ........................................................- Foldm. ipar es keresk. m. kir. minister.

1884.

Valamennyi megye törvénynatóságánakA cs. és kir. közös hadügyministeriuni m. é. december 12-én 39401X1J. sz. a. kelt reudelete értelmében a hadtestparancsnoksá- gok figyelmeztetve lettek, ama fennálló szabályra, mely szerint a hadsereg számára szükségelt termény beszerzésekről kellő közhírré tétel céljából ngy a megye közönségét, mint a gazdasági egyesületeket is minden egyes esetben és ideje korán értesítsék. Miután ezen intézkedés főcélja az, hogy a szükségelt termények bevásárlása, illetve biztosításánál az egyes termelők és az egyes községek közvetlenül vehessenek részt, és ez által terményeik értékesítésére közvetítés mellőzésével itt is alkalom biztosittassék, felhívom a hatóságot, miszerint ezen intézkedéséről a megye gazda közönségét nem különben az egyes községeket azzal értesítse, hogy a szóban lévő termény szükségletek biztosítása és bevásárlásánál a termelő közönség és az egyes községek a katonai kincstár részéről még azon előnyben is része- sittetnek, hogy egyenlő árak mellett mindenkor az ő ajánlataik lesznek elfogadva és biztosíték avagy bánatpénz letételére nem köte- leztetnek. Budapesten 1885 január 16-án. A minister helyett Matlekovics., s. k. '.

332. sz.

i—Unginegye alispánjától.

l£» 1.

A szolgabiráknak és Ungvárváros polgármesterének, közhírré tétel végett kiadatik s az „Ung“ heti lap utján is közzé tétetik.

Ungvárt 1885. január 20.

KENDE PÉTER

alispán

A magyar társadalom Ungmegyében.

Hajdan és ma.

i. A családok.

(folytatás.)

A dolgoknak imént rajzolt rende, a Il dik Rákócy Ferenc s Bercsényi által támasztott mozgalmak végső hullámcsapásai óta változatlanul fennállott, egész 1848-ig. E csöndes folyamu s némileg verőfényes korszak számos és kitűnő családokat adott Ungmegyének is, melyek (mintegy 5000-en), szemben a majdnem 80,000-nyi szláv illetőleg ruthen polgárokkal, egész biztonságban uralkodtak mind a vármegye zsölyeszékein, mind az állami hivatalokban, mind az uradalmi húsos fazékok között, mind a társadalomban. Jogi, birtoki és műveltségi előnyeiben, valóban a nemes közép osztályú családok is, egyszerű de csinos és vendégszerető „c u r i a“-jokkal uralkodtak minden állásponton. Mert e század első felén, a Sztárayakat és Barkócyakat kivéve, alig valá- nak mái* nálunk oligarchák : s a mi gubás nemeseink és nagy számú, de csak csapurkos oroszaink között „roligarchia nem fejlődhetik ki. De bár aránylag kevesen voltunk is mi, a honfoglaló magyar ősök fegyvertársai : erőbén és erényben meg nem fogyatkozánk . . .

Jött az 1848-49-diki forradalom fergetege, szemben a kényuralom Beliálja, Ausztriával és af öllázadt rabló népfajjal; kik állottak ki a síkra ? Nem de a vidéki nemesség ütköző bajuszü fiatalai, juristák, juratusok, fiatal gazdatisztek, hivatalra * képes aspiránsok s egynéhány gör. kathol, papnövendék ? Csatamezőn

„Beszedát“ — alapítottak s külön épületet vá sároltak, melyet a nemzet (t. i. az orosz nemzet) házának neveztek. A társalgás kizárólag orosz, illetőleg ruthen volt. Táncvigalmak soire-k rendeztelek s tartattak, persze, mind orosz jelmezben és nyelven. Ungvár úgy nézett ki, mintegy valóságos kis Kiew. így ment ez mintegy öt évig s az absolutisticus kormány, melynek minden időben vezérelve a „divide et impera“ — nem kis gyönyörrel szemlélte e sajátságos társadalmi amalgamizatiót.

De a bécsi intézi hatalmak még sem elégedtek meg egészen a ruthenismus emelkedésével, minthogy ez kedvező positióiban elbizakodva már már az északi medvével kezde kacérkodni’ s a Tiszáig terjedőleg külön „(Akoliakról“ álmodozni. Felsőbb intézkedés folytán tehát 1855, körül, külön szállítmányok érkeztek Ungba Csehországból, Morva, Galicia,— s Austriából, melyek a hivatalokat mind a közigazgatás mind a tör. vénykezés mezején nagy mohósággal megszállották, nem kivántatván tőlük más qualification mint különösen a német nyelv tudása s büroc ratikus pontosság. Már ekkor minden németül ment nálunk s a serf őzök, kintornások s kóbor justiciariusokból alkalmazott tisztviselők oly vérszemet kaptak, hogy magokat „a vár megyein? 4 i“-nak kpzdék.nevezgeni, nejeik pedig, „a vármegye asszonyainak“. Ez újkori argonauták külön zárt életet éltek maguk között, a magyar családok - gondosan kerülték sőt még a ruthenek- től is óvakodtak, csupán az uzsoraskodó és perlekedő zsidókkal érintkezvén leggyakrabban.

Társadalmi életünk ezen iuficiáló elemei közt is azonban, a kevés számú magyar értelmiség s kivált a fiatalság erősen összetartott megyénkben. főleg Ungvár vendéglői és kávéházaiban, hol Kandó Kálmán, Torday Ede, Petrovay Ákos stb. oktató és biztató szavait hallgatva, mint valami pásztortüz melegénél, ha egyebet nem, legalább a hazaszeretet tüzét és saját nemzetiségi cultusát megtanulta híven megőrizni sajgó kebelében, melyet mi sem melengetett már más, mint csupán ama hit: hogy „megvirrad

még valaha!“ így váltak a korcsmák Ungme gyében, mint a régi üldözött keresztényeknél a barlangok — templomokká. Az igaz, hogy a nevezett férfiak csak korcsmái nemzedéket neveltek a megyének, mely a későbbi követ —- és tiszt választások alkalmával a fúr iák füzével dolgozott, — de azért e nemzedék iránt is tartozunk elis ueréssel : mert ez volt az, mely ama szomorú napokban a haldokló szabadság és nemzetiség- ravatalánál egymaga virrasztóit I

................

Mészáros Károly.

(Folyt, köv.)

A közigazgatási bizottság január havi üléséből.

(Folytatás.)

Féléves jelentések.

Alispán jelenti, hogy a közigazgatási bizottság kebelében személy változás nem történt. A megyei központi, járási, valamint a városi közigazgatás általános menete nagyobb fennakadásba nem ütközött. A megyei pénztár a törvényes időkben megvizsgáltatott s mindannyiszor rendben találtatott. Az 1885. évi községi költség előirányzatok csak a szobránci és: bereznai szolgabirói járásokból terjesztettek be idejében s felülvizsgáltattak, ellenben az ungvári és kaposi járásokból, valamint Upg- vár várostól be nem- terjesztettek. A nagyméltóságu

Ihagyták fejőket, lábaikat (Báró Szopek, Tőke Vilmos, Fekete-Ödön satb.), hogy mentsék meg a I magyar szabadságot és társadalmat, mialatt a had- j történetek historiographa egyetlen zsidó vagy pa- : raszt halálát sem jegyezhette föl. Tehát az bizonyos, hogy megyei kisebb nemességünk családai a haza legvészesebb napjaiban is teljesítették hazafiul s társadalmi kötelességükét • Fáy Gyuia Bernáth Zsigmond volt hírneves főispánunk veje, ki-alig az első nászé) után. áldozta, föl önzetlen fiatal életét I Szent Tamás ostrománál a- hazáért, L á z á r Vilmos egykori hadparancsnökunlä az aradi vértanuk egyike; — Torday Ed ej — megyénk Camill

Demoulinja — mind gentry — ivadék a javából, — voltak itt nálunk; a magyar társadalom tiszteletreméltó apostolai s mártírjai.

De az 1850-től kezdve Ungmegyében is fenekestül felfordult a világ s akis nemesség elve- szite lába alól minden talajt. [ Munkához nem szokván, miután a jobbágyság felszabadult-, nem volt ki helyette dolgozzék, s aki dolgozni kívánt volna is, nem volt hol és miben, mert urbérisé- ségeit veszítve, annyira összezsugorult a még megmaradt kis csekély nemesi birtokon, hogy ennek jövedelméből államadóját s a régebben felkölcsön- zött tőké t és kamatát sem bírta födözni. Gyermekei neveltetése és iskolázására egészen képtelenné vált, scmíutón a p^gji’th'foglalkozásnak, az iparnak, mesterségnek megyénkben kellő becse különben sem; volt., soha, továbbá pedig, iparos pályára adni gyermekeit a gentry; nálunk is I alaptalanul — mindig-lealázó.:, dolognak tartotta, ! szemlátomást kezde szaporodni a proletárok azon I szánandó osztálya, mely sem urnák sem paraszt, nak, sem durva napszámos vagy munkásnak, sem I végre honoratiornak nem vala tekinthető, de azért a társadalommal szemben, mint a mostoha idők áldozata, igényekkel s követelésekkel foglalt állást.

Mindezen bal viszonyokon kívül még azon sorscsapás is sújtotta megyénket, hogy mindjárt a világosi katastropha után közvetlenül, midőn a nemzetiségi tusák a közhaza romjai fölött már némulni kezdének : a ruthen nemzetiségi izgatások" föllovalva az eperjesi és munkácsi gör. kath. püspöki kormányok által, oly megdöbbentő vehe- mentiával indultak meg, hogy a szegény s képviselőiben szétzüllött vármegye e váratlan meg- rohanás közepette azt sem tudta, hogy valami orosz „Ok öli a- avagy magyar vármegye-e Ung- megye ? Egy lángeszű s rendkívül tevékeny russo- phil, Dob rá nszky Adoifhadkerületireferendarius t. i. mint különben fanaticus gör. katholikus és ruthen, az akkori ideiglenes s gyenge főispán VVil- lec Ignác mellett, oda vitte a dolgot, hogy a megyei kormányzat (illetőleg Kreishauptmanság) újabb berendezésénél, a megyei gentry két, kik részint forradalmi szellemről lettek vádolva, részint szellemileg elmaradtak, részint vagyonilag tönkreju- tának, teljesen mellőzvén — a szomszéd vármegyékből képzett, alkalmas s az absolut kormánynak szolgálni hajlandó nagy számú egyéniségeket hivott s tolt be hivatalokba s a megyei kormány élére. E merész és genialis fogás azt eredményezte, hogy csakugyan s mihamar egy egész uj nemzedék lepte el Ungmegyét, mely itt a húsos fazékok mellett meg családosulva, társadalmi életünket is nagy részben átalakitá. A magyar elem és gentry, ekkor kezdett a legrohamosabb sülye- désnek indulni. Még az utcák is orosz neveket nyertek ; a helybeli gör. kath. papnövendékek — kik között pedig több 48-as honvéd is találkozott^ orosz színdarabokat játszottak, orosz Kaszinót —