Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1884-12-21 / 51. szám
Nem kürtöltók ki nagy szabású beköszöntők a lapok hasábjain, nem pattogtak ünnepélyes színezetű toasztok megnyitásakor, puritán egyszerűségben tartatott meg az. S jó része a városnak aligha tud még ma is létezése felől valamit. A mily csöndben terveztetett, alakult, ép oly zajtalanúl működik. Hiszen még most is, egy évi állása után, hallhat az ember olyas kérdéseket „hogy hát micsodás is az az iskola“ ? s legtölebb a túl a hidi rész hallott harangozni felőle valamit. Egy része ennek collegát csinál belőle : német fazekast, más része francia kályhacsi- nálót; a harmadik, a felvilágosultabb „eher amD-nak tartja. A keramikus — igen — fazekas; csakhogy még fokozottabb értelemben, mint szoktuk a finomabb bőröket kikészítő német vargát venni szemben a cserző magyar munkással ; ott látjuk a kerámia ezen ágának nem ugyan, relief művekkel ékitett remekelte nem ugyan de legalább egyszerűbb gyártmányait a vásár- ról-vásárra házaló árvamegyei — úgynevezett „sáfrányosok“ kirakó asztalain. Ezt ösmeri mindenki, oly sokszor megbámultuk már a tetszetős alakú, szinti s néha művésziesen is festett aprócseprő tárgyakat és edénykéket. A francia kályhás cim is találó elnevezés és nem megvetendő, hiszen a francia ilyes készítmény fogalmával elválaszthatlanúl vele járnak a renaissance styl remek szépségei is. Ezen minőség tehát már egészben művészszé léptető elő a keramikust. A harmadik pedig, mely „eher ami“-nak tartja őt, még szerencsésebb meghatározás. Mert hiszen az, ki az államnak oly számos téren haszonvehető munkást, a családnak oly rövid idő alatt tisztességes sőt gyakran fényes díjazásra is számítható kenyérszerzőt képez ki az ezelőtt csak kenyérfogyasztó s néha még vásott gyermekből, az első sorban a társadalomnak, valamint a családnak is mindenek előtt „jó barát“! Maradjunk meg ez alkalommal mi is e meghatározásnál s mint ilyent látogassuk meg az iskolát. A mi keramikai tanodánk a kaposi utcai, Oserszky-féle házban van elhelyezve. Hogyoly távolra jutott s úgy szólván hogy egészen kiszorult a városból, annak nem a városi hatóság az oka. Utána nézett ez annak idején a ser- házutcai, azon kincstári épületnek is, a mely jelenleg csendőr laktanyául használtatik — hanem bár kibérelte ezt e célra, mégis át kellett adnia azt a csendórségnek. így tehatott kellett bérelnie a hol volt s a melyik épen kínálkozott. Sár van egyebüttis, nemcsak a Eeketesastéren s nálunk megszokták már az emberek a bagaria csizmát is viselni, ha úgy hozza rnagavai az idő. És ily véleményben van a kerámiái iskola vezetője is. Különben az épület, melyben a tanoda van, maga is szerény külsejű. És épen igy van ez jól talán. Azok, kik e tanodának lelkét képezik, aligha nem csakis ily szerény fedél alatt érezik magokat otthonosan; — annyira összhangzó egyéniségükkel, hogy tán egy gazdagabb keret bántaná is a növendékeik álláspontjára helyezkedett tapintatos és belátó szerénységüket. Kívülről, hacsak egy távolabbra eső nyílt fészer alatt felhalmazott nyersanyagok nem, egyéb mi sem árulja el a tanodát. A múzsa-' fiak közellétét jelezni szokott méhzsongásszerű zümmögés itt nem hallható. Teljes csönd van úgy az udvaron, valamint a benyílóban is, s kétkedésében már-már hajlandó lenne visszafordulni az ember, ha történetesen a kilincsre nem tette volna kezét. Csak odabent a teremben győződik meg a látogató, hogy mégis csak az illetékes helyen kereskedik. Hogy már rövid idő alatt is mennyire haladhat tetterős akarat és avatott kezelés mellett egy intézet, annak igazán meglepő bizo- nyitékáúl szolgál a keramikai tanoda. Ez, az alig lejárt rövid egy év alatt, mondhatni a semmiből oly haladást mutatott fel, hogy igazán megérdemli azon elismerő dicséretet, a melyben magasabb helyről már is ré- szesittetett s egyúttal az érdeklődő közönség azon bizalmát, melyre csecsemő korának dacára is, méltatva lett. — De erről majd alább. ___________ (Folyt, köv.) Az ungnicgyei általános iiéptanft»- egylet közgyűléséről. Az ungmegyei ált. néptanitó-egylet közgyűlése f. hó 16-án a megyeház nagy termében tartatott meg, vagy 80 egyleti tag és több tanügy barát részvételével. A résztvevők csekély számát jelesen azon körülmény igazolja, hogy a rósz, alkalmatlan időjárás a távol lakó tagoknak lehetetlenné tette az utazást. Tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy a téli napok igen rövidek, miért is a távol lakóknak egy nappal előbb kellett volna elindulni, ha a rendes időben itt akartak lenni. Óhajtandó tehát, hogy közgyűléseink mindig nyáron tartassanak. A közgyűlést Répay András egyleti elnök nyitotta meg egy igen szép átgondolt beszéd kíséretében. Beszédében megemlékezvén a vallás és közoktatásügyi Minister úr ő nagy méltóságáról, mint a népnevelés vezérbajnokáról. A tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után elnök felhivá Torma János tagtárs urat, ki Répay András úrral együtt az egylet által a ÍI. országos tanító gyűlésre képviselőnek felküldetett, hogy ezen képviselőtökről beszámoljon. Torma János e felhívás folytán elmondván azokat a határozatokat, miket a II. országos tanító gyűlés az általa tárgyalt ügyekben hozott. A közgyűlés zajos éljenzéssel jutalmazta az előadót. Ezután Vladimir János egyleti jegyző úgy az egyes járáskörök, valamint az ált. tanitó-egy- let és választmányának működéseit ecseteié. El. mondván, melyik járáskor hány gyűlést tartott és milyen tételeket dolgozott ki. Mindezeket, valamint a Répay András elnök által tett kiegészítéseit a közgyűlés tudomásul vette. Erre Kilin György felolvasá következő cimü pálya munkáját. „Mi módon lehet gazdászati utón a néperkölcsére hatni“ ? A felolvasott dolgozat köztetszéssel fogadtatott miért is elhatároztatott, hogy valamelyik tanügyi lapban közzé tétessék.; Szerzőnek pedig a közgyűlés a sikeres kidolgo-1 zásért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Elnök felolvasta a kir. tanfelügyelő úr Budapestről érkezett táviratát, melyben a ’közgyűlést üdvözölte. Éljenzéssel fogadtatott. Miután az Ember János által beterjesztett házszabályok kerültek szőnyegre, a midőn is általános felhangu beszéd, majdnem lárma lett. Mert t. í. a tagok egyik része kívánta a házszabályok tárgyalását a másik rész pedig nem. Szavazásra üeruit a dolog és a többség a názszabályok tár-, gyalása mellett nyilatkozott. Így a 42 pontból álló házszabályok pontról-pontra behatóan letárgyaltattak és némi változtatással elfogadtattak. Jegyző állásáról lemondván mit a gyűlés el nem fogadott és egy hanguiag fölkérte Vladimir János urat ezen tisztség további viselésre. Eddigi működéséért pedig jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az idő előre haladván s igy a még elintézni való tárgyak a jövő gyűlésre halasztattak. Elnök ezekután d. u. 2 urakor a gyűlést feloszlottnak nyilvánította. A közgyűlés után mintegy 35-én közös ebéd- re gyűltek a „Savanyuviz“-hez címzett vendéglőbe. Itt az ebéd tartama aiatt a legkedélyesebb hangulat uralkodott a miből önként következik, hogy toasztokban sem volt hiány. Répay András a vallás és közoktatásügyi Minister úr ő nagyin dtóságát éltette ; Ember János a Budapesten lévő kir. tanfelügyelőért, Vladimir János pedig Drohobecky Gyula képezdei igazgatóért ürített poharat. Torma János Embert, később pedig Vladimir Jánost éltette. Drohobecky az egyleti tagokért, Takács Lászó a barátságra, Laky József az egylet elnökéért. Szűcs János pedig az egyleti tagok egy etér téseért ürített poharat ; Krompaszky Ignác az egylet pénztárnokát, később Drohobecky Gyula képezdei igazgatót éltette. Végre Laky József Kronpaszky Ignácért ürített poharat. Végül nem mulaszthatom el Grünfeld vendéglős urnák kitűnő ételei és italáért e téren is köszönetemet kifejezni. Egy jelen volt tag. A z izraeliía anyakönyvek vezetéséhez:. Megyénk törvényhatósági bizottsága legutóbbi közgyűlésén Nógrád megyének az izr. anyakönyvek vezetése és kezelése ügyében hozzájárulás végett átküldött feliratát tárgyalván, az állandó választmánynak azon javaslatát, miszerint oly irányban intézendő fel- terjesztés a képviselőházhoz, hogy amennyiben az izr. aDyakönyvek kellő hitelességgel nem bírnak, ezeknek vezetése más felekezetű lelkészie bizassék azon hozzáadással fogadta el, miszerint a törvényhozásnak intézkedéséig az ez ügybeni ellenőrködés és felügyelet a járási szolgalmakra ruháztatott. Miután erkölcsi tekintetben az izr. anyakönyvek senkit sem érdekelnek annyira és ezen bajnak gyökeres orvoslását senki sem óhajtja őszintébben mint maga az öntudatos zsidó , legyen szabad e helyütt, e téren szerzett csekély tapasztalataim alapján szerény véleményemet nyilvánítani. Magával a felirattal tüzetesen foglalkozni nem kívánván, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a törvényhozás az izr. anyakönyvekre vonatkozólag különösen pedig az elfogadott állandó választmányi ja' vaslat szellemében kivételes törvényt alkothat a nélküli hogy magát apostoli királyunknak ez ügyben folyó évi február 2-án történt legfelsőbb elhatározásával ellentétbe ne helyezné ; ugyanis, ezen legfelsőbb intézvény szerint, az 1871. évi október 22-én szentesített orth. izr. szervező alapszabályoknak a rabbik qualificatiójára vonatkozó szakasza oly képen módosiit- fatott, hogy rabbikul legalább algymnasiumot végzett egyének alkalmazhatók, miután pedig ebből kifolyólag biztosanfvárható, hogy arány szerinti rövid idő múlva a régi, az anyakönyvek kezelésére alkalmatlan rabbik a kérdésben forgó legfelsőbb intózvónynek megfelelő képességgel biró egyének által lesznek pótolva, ezeknek esetleges visszaélései vagy mulasztásai folytán az anyaköuyveket más feiekezet lelkészeire bízni méltatlan eljárás volna. L»e a törvényhatóság ezen ügy feletti ideiglenes felügyeletet a szolgabirákra bízta és mert meggyőződésem szerint ezen kérdésnek sikeres megoldása csak az említett hatóságok (célirányos intézkedésétől függ, szükségesnek tartom ezeknek nagybecsű figyelmét egy körülményre felhívni, mely nekiek nehez feladatuk helyes megoldása körül mintaképül szolgálhat. Pár óv előtt ugyanis az anyakönyvek az ungvári izr. anya hitközségnél is hézagosán vezettettek, de városunk nagyon derék polgármestere a felsőbb hatóságok intézkedéseinek bevárása nélkül saját hatáskörében a bajon olykópen segített, hogy a hitközség elöljáróival egyetértőleg az anyakönyveket a rabbi hivataltól elkülönítve, egy megfelelő képességgel és *erköl- csi tekintetben kifogastalan egyénre bízta és ezen idő óta, hivatkozom a hiiKözseggel érintkezésben álló hatóságokra, anyakönyveink minden tekintetben bármely felekezet anyakönyveivel kiállthatják a versenyt. Megyénkben majdnem minden rabbi székhelyén létezik a °miveltség olyj fokán álló okleveles egyén, kire az anyakönyvvezetés agály nélkül bizható és kik ezen megbízatást, mely csekély jövedelemmel is jár, szívesen elfogadnák, és miután az ez iránybani intézkedés nemcsak, hogy legbiztosabban kérdés megoldásához vezetne, de a kivételes intézkedés szükségének látszólagosságát is megszüntetné, ezen eljárás alkalmazását a legőszintébben ajánlom. REINITZ HERMAN, izr. hk. jegyző és anyaköoyvvezető. j\yilatkozat. Az „Ungvári Közlöny“ 5i-ik számában Szóm- [ráky István ügyvéd ur által kiadott nyilatkozatra általa történt felhívás folytán, mindenek előtt ! kijelentem, hogy az „összeférhetlenség“ cimü cikk. nek szerzője én voltam, s miután e cikk tartalmú egyáltalán nem olyan, hogy abból bárki személye ellen is célzatos gyanúsítást következtettem 1 volna, miután e cikkben egyén megnevezve nem volt, csak is sajnálatomat fejezhetem ki a fölött, , hogy cikkem által nevezett kartársamnak akarat- ! lanul is nyilatkozat tételre szolgáltattam okot. A további kellemetlenség kikerülése vegett ki kell jelentenem azt is, hogy én ama gyanusithatásnak vehető kifejezéseket, saját személyem irányában
