Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1884-08-31 / 35. szám
xxti. Évfolyam. ITna;vár 1884, vasárnap, an^nsztas 31. 35. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁÉN AP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal; Pollaosek Miksa könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egy évre ....................4 fit Félévre .........................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajozár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Fömunkatárs: BÁNÓCY FERENC. VEGrYESTA RT A L M ü H ETIL A P, U n g m e y e hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. 2490 1884. Pályázat. Ungvárváros képviselete a városi rendőri hivatalhoz egy rendőr őrsvezetői állást 300 frt évi fizetéssel és 60 frt egyenruha járandósággal rendszerisitvón, felhivatnak mindazok, kik ez állomás elnyeréséért pályázni kívánnak, hogy képességűket igazoló okmányolt folyamodványaikat a polgármesternél f. évi szeptember hó 14-ig nyújtsák be. A pályázók közt a képzett tartalékos, vagy kiszolgált katona s nőtlen altisztnek előny fog adatni. Kelt .Ungvárt 1884. évi augusztus hó 30-án. Lehocky Béla Kovács István polgármester v. főjegyző hű liát s a társas élet egy pótolhatlan kedé-1 lyes tagját veszité a boldogultbau. Emléke sokáig élni fog közöttünk. A gyászjelentés igy szólt: Iorday Gusztáv, özv. báró Vécsey Gyu- láné szül. Torday Victoria s gyermekei: Etelka, Alice, Gyula és Béla szomorodott szívvel je. leütik szeretett testvérük, illetve nagybátyjuk : debreceni Iorday Eduard, m. k. kincstári uradal- mi ügyész, és 1848—49-diki honvéd századosnak, iolyó évi augusztus hó 26-ik napján, esti 9 órakor, baleset okozta kinos szenvedés után, élte 02-ik évében történt gyászos kimultát. A megbol- dogultnak hült tetemei folyó hó 28-án d. u. 4 óra- Kor fognak a kálváriái sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-miseáldozat folyó nó 29-én reggeli 8 órakor fog a helybili rom. katn egyházban a mindenhatónak bemutattatni. Áldás tengjen porai felett ! Iparáilam vagyunk-e vagy termelő ? E kérdést.a kormány, testületek és számos magun egyed által kifejteti lázas tevékenység haiarozotiau az ipar javára dönti el; azzá akarunk lenni, ha meg nem vagyunk. Törvényt hozunk annak iejlesztése tárgyában, kötelezővé tettük a társulást, kedvezményben részesítünk egyes iparágakat s azon vagyunk, Hogy ipái- dolgában Hazánk rövid időn a külfölddel is szemben megállítássá a sarat. Szép, elismerésre méltó buzgalom, de azért, |ha a termelők s a közvetlen termelési képes- őség fokozásáért eddigelé hozott édes kevés intézkedéseket is latba vetjük, rá kell mondanunk, hogy egyoldalú. Tagadhattam hogy az ipar állása sok tekintetben mérvadó a termelési eljárás elbírálásnál is, s hogy pl. a kiállításokban látható gazdasági gépek nagy száma a gazdászatban ! Követett rendszert a külföld előtt eléggé ked- I vező színben állítja is fel, hanem azért vajon a termelő kis birtokosságra vonatkoztatható-e a kiállítások alkalmából levont következtetés, azt bárki elösmeri, hogy nem. A termelés terén haladást, kivéve a nagy birtokosságot, constatálnj egyáltalában nem lehet s a jövő évi országos kiállítás e részben csak is egyes nagy birtokok állásáról nyíljtand hozzá vetóle- !ges áttekintést. A kis birtokok nagy zöme, a | földművel.) nép, a termelés terén ma napság is jósak ott vau a hol évszázadok előtt vala, és mégis Kánaánnak mondják e földet a melyen ■lakunk, a magyar hazát. Igaz ! a föld termőképessége átalán ezidő- :szerint is az, a melylyel ezelőtt birt; primitiv kezelés mellett is termőtalaj, hanem azért váljon a vele járó terhek is ugyanazok-e, az már megint más kérdés. A feleletet reá megadják a telekkönyvek s a tönkre ment kisbirtokosok enorm száma a legilletékesebben. Kótya vetyére vált a föld s napszámossá az .eddigi tulajdonos. Minek tudható be ezen szomorú változás ? Az ország egy nagy élő test, szellemi és janyagi szükségeink szószólója á közvélemény; azonban valamint vannak oly szervezeti bajok, melyekből a kifolyó hiányokat csupán ‘avatott szakorvos ösmeri fel, inig maga. a szenvedő laicus egészen másutt véli a bajt, ügy itt is, a I közvélemény, a sajtó egymást követő panaszaiban a nagy adón s a szállítási magas árakon jajdul fel. Mélyebben rejlik a baj gyökere, jó uraim; ne csupán felszínén, a jelenségek között kutassatok, szánjatok egy pár ekenyommai mélyebbre oda, a hol a csira foganzaui kezd; tegyétek tanulmány tárgyává a földet magát ! Mainap a lét nagy küzdelmében két kérdés játsza a főszerepet, az ipar és a termelés kérdése. Vannak államok, hol e kettő különválva is öunálló tárgy lehet; nálunk azonban ikertestvéri összefüggésben állanak. Egyike a másik nélkül el nem lehet s a haza virágzása, a közjóiét a kettőnek együttes fejlődésétől függ. Midőn tehát az iparért lelkesedve minden lehetőt elkövetünk, sőt néha tárgyilag kivihetetlen eszményit is, megbocsáthatlan bűnt követünk el, ha ennek fejlesztését iker testvérétől elválasztva, a földmivelés teljes mellőzésével s kárán eszközöljük. Ez oly bűn, sőt több, nagy hiba, mely önmagában boszulja meg magát! Az egyenes adók országos kimutatása csalhatatlan s évről-évre állandó számokkal igazolja, hogy a termelésre kivetett adó az ország bevételi rovatában a legtekintélyesenb tételt képezi; földmi velők vagyunk és leszünk továbbá is első sorban és nem iparosok. Mini országos jövedelmi forrás az ipar csak a termelés mellett állhat meg, önmagára hagyva hazánkban sohasem! s ezért eléggé meg nem róható azon közöny, melylyel iránta viseltetünk akkor, midőn más téren a tökély eléréséért, erőlködünk, e félszeg eljárással sisyplmsi mua kára vállalkozván ! Hol vau tehát a baj kútfeje s mit kell tennünk, bogy a fejlődő iparral lépést tartson a termelés is V Mielőtt e kérdésre megfelelnénk, engedjék meg hogy egy máskérdéssel élhessünk, anélkül, hogy tárgyunktól messzire elesnénk. Egy naturalista kézműves felette áll-e olyannak, ki szakmáját avatott vezetés mellett alaposan elsajátító, pl. egy molnár ember, ki fur-farag, versenyre kelhet-e a műasztalossal bár ha asztalt, széket s ágyat összetákolni tud s a megfelelő szerszámmal rendelkezik is ? Kétségen kívül áll, hogy nem. Az innen-onnan összekapkodott látszatszerü kézi ügyesség mélyen alatta áll a oelátás vezette avatott iparos kéznek. A í szerszám kezelését nemcsak ellesni, hanem azt alaposan el is tanulni kell! E kérdésben megfeleltünk az alap kérdésre is. A termőtalaj csak úgy mint a gyárosnak gépei s az iparosnak segédeszközei a földmi velőnek szerszámát képezi! Ezzel vonja ki ő a légkör termő tökéit termesztvényei javára,*ha szerszámát öntudatosan birja kezelni ; s ha földjét avatottan nem kezeli vagy elha- nyagolja a legkedvezőbb éghajlat alatt és időjárás mellett is, szegény marad ha volt s azzá lesz bármily tehetős volt is azelőtt. Szegény földmivelő, te szegény pórnép, kit egy—két heti kitartó' hőség vagy pásztás eső kétségbe ejt, kit terméketlen talajú földed mostohasága menekülésre, kivándorlásra s isten kísértésre készt, téged nincs, ki földed ismeretére beoktasson. Te nem is gyanitod, hogy nincs ■oly rósz talaj, melyet busásan termő talajjá átváltoztatni ne lehetne. Elátkozod a talajt ha agyag, ha meszes, ha homokos is. Mit használ neked atyáidról rád ragadt földturó parányi kis ösmereted, ; azzal szemben agyagos, homokos talajod csak [az marad, ami volt s évről évre;kevesebbet te* t ■ !| fOBDAY 1D1 megyei-közlétünk kiváló egyéniségét kisértük e lm 29-ikén öröüiiyugalomra. A boldogult ielkes iiazaii 1822-ben született s már uhui fiatal juratus, később tiszteletbeli jegyző s táblabiró részt vett az alkotmányos küzdelmekben, vezér szónoka volt az akkori fiatalságnak a megyei közéletben s olvasottsága, képzettsége, határozott politikai pártállása tiszteletet, elismerést szereztek neki s .haláláig mindig tekintélynek örvendett a megyében. A szabadságharcban századosi rangot viselt, s a forradalom után baranyai kis birtokán visszavonulva, a tanulmányoknak szentelte életét. 1861-ben a megye főjegyzőjének választották, s mint ilyen, jeles tolla és szónoklatával egyaránt kitűnt. A provisoriurn alatt 1862-ben a S z a t firn ár y Károly által szerkesztett „Magyarország“ cimü napilapban egy erős támadást intézett az akkori rendszer ellen, a miért elfogták, a Károly kaszárnyába vitték, s a hadi törvényszék által egy évi fogságra ítéltetett. * ■Rövid idő múltával Tóth Kálmán s a többi politikai fogolylyal együtt amnestiát kapott. 1869-ben az ungvári kincstári uradalom ügyészévé neveztetett ki. s e minőségében is élénk részt vett a megyei mozgalmakban. Ez előtt két héttel beteg barátja, T h u- r á n s z k y Tivadar, látogatására ment Baranyába. Onnan vissza jövet lovai megbokrosodtak s ő a kocsiból kiugrott. Ezen ugrás következtében agyrázkódást és zúzást szenvedett, s többé el nem hagyta az ágyat. Temetése, nagy részvéttel ment véghez s ravatalát egész virághalmaz diszité, A többi közt Ungmegye közönsége egykori főjegyzőjének, az 184%-ki honvédek bajtársi kegyeletből, az ügyvéd-egylet s többen helyeztek koszorút ravatalára. Megyei közéletünk lelkes bajnokát, a haza
