Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1884-08-17 / 33. szám
Az utolsó nap reggelén az összes dalárok a közgyűlés megnyitását lesték, mert az Ítélet kihirdetése 9 órára volt kitűzve. A casino nagy terme zsúfolásig megtelt s a diszelnök, b. V a y Béla, Borsodmegye főispánja, megnyitván a közgyűlést, a jury Ítélete kihirdettetett. E szerint: A minta dalárdák diját nyerte: a pécsi dalárda. E helyen a debreceni dalárda is ki lett tüntetve aranyéremmel. Az első csoportú dalversenyből: az első dijat nyerte: az ungvári dalárda, a másodikat az egri dalkör, a harmadikat: a rimaszombati dalárda. A második csoportú dalversenyből nyerte : az első dijat - a szegszárdi dalárda ; a másodikat : a szatmári dalárda ; a harmadikat : a jászberényi dalárda. Az ítélet kimondása után az egyletek elnökei egyenkint vették át a versenydijakat. Az ungvári dalárdának jutott a Miskolc város dija •’ nagy ezüst aranyozott billikom ezüst állványon. Egyik oldalán Miskolc város címerével, a másik oldalon a következő felírással : „Miskolc város versenydija a miskolci orsz. dalárünnepélyen 1884 aug. 6—H.“ Ezekután b. Vay Béla diszelnök a következő szavakkal búcsúzott el a daláregyletektől I „Szép a piros almás terepély almafa! Szép az óriás tölgy ! az égre törő bikk ! a nyúlánk jegenye s a sudár fenyő a maga sötét lombjával ! szép mindenik a maga nemében ! de hol már a galy gályát [ér, hol nincs terepély, nincs sudár, hol lomb lombbal ölelkezik, az a zöldség, az az árnyék, a siri csend és madárdal ! az a kellem, s az az erő, mely összeségében gátot vet a viharnak ! az már nem szép, az magasztos, az az erdő uraim ! Mily szép, mily szívhez szóló a csörgedező forrás, a vígan szökellő patak, a kristály tiszta tó, a folyó fodrozott habjaival, a nagy folyam hömpölygő, árjaival ! De az a sikság ! az a mélység ! az andalgás és hab vihar! az a mérhetlen messzeség, melyen elfér az egész égboltozat, s mely felszüli s elmeriti a napot : — az a látvány, az nagyszerű ! — a tenger az uraim ! Engedjenek meg e kitérésért, de szép a dalnok hangja is! Szép a fülemileszerü szoprán, az égre törő tenor s a katakombái bassus. — De ha a hang hangba olvad s a dalvihar a zöld erdők övedzte Kárpátoktól az Adriáig terjed : nem dal nők, nem egyes dalegylet zengi azt, de a haza összes dalárainak szövetkezete ! Adja Isten, hogy a dalviharból hárotri szó mindig kihallják: mive- , lődés! szabadság ! és honszerelem ! Éljenek a magyar dalnokok ! Éljen a haza !“ A gyűlés berekesztése után a dalárok siettek ki a vasúthoz, hogy mielőbb haza jussanak, mert a hat napi fáradalom meglehetősen kifárasztott mindenkit. De bár a test ha érezte is az átélt napok fáradalmait, a lélek megtartá ruganyosságát, mért indulás előtt kellemes munkát kelle végeznie : a szives vendéglátásért hálás köszönetét nyilvánított. A miskolciak átalában mindnyájunkat oly jól fogadtak s a vendégszeretet oly példáját mutatták be, melyért bár hogyan fejezzük is ki köszönetünket, még mindig érezni fogjuk, hogy adósai leszünk. Fogadtatás otthon. A kivívott siker dalárdáinkat a legjobb kedvre hangolta és Miskolctól Csapig a legvidámabb hangulatban tartotta, bár a hőség elég kiálhatat- pm volt a vasúti kocsikon. Mikor Csapba értünk és kiszálltunk Royko Béla, Tarnócy Ferenc és Reizman Bertalan urakból álló küldöttség fogadott bennünket, s Royko Béla a dalárda elnökét meleg szavakban üdvözölvén, kifejezte Ungvár város közönségének örömét a nyert győzelem fölött. E nem várt kitüntetés még nagyobb kedvre hangolt mindnyájunkat s alig vártuk, hogy otthon legyünk. Az otthoniak azalatt lázas izgatottságban mindent elkövettek, hogy dalárdánkat méltóan fogadják. Mikor a vonat berobogott a pályaudvarba, beláthatlan néptenger hangos éljenzéssel, a katonai zenekar pedig a Rákócy induló zenéjével fogadott, s alig szálltunk ki, Ungvár legszebb hölgyei virág csokrokkal és koszorúkkal ékesiték fel da. lárainkat, bár Csapon is gyöngéd női kezek szintén kitüntettek virág csokrokkal. A mint a zaj le. csilapult Szieber Ede gym. igazgató a következő szép beszéddel üdvözölte dalárdánkat: Tisztelt daláregyesület, aedves öaratunk es testvéreink ! tJugvár lelkes közönsége nevében mindenekelőtt, szivből fakadt „Isten hozottal" üdvözöllek benneteket. Az ó-kor legszabadabb és legelassicusabb népe, a görögök, nem a harcmezőn nyert babérokat, hanem a beke müveiben, a közművelődés és művészet terén rendezett versenyekben kivívott diadalt tartottak a legmagasztosabbnak, a legfönsógesebbuek, és azért azt, a °kí nemzeti nagy ünnepélyeiken, az olympiai játékokon rendezett ilynemű versenyek alkalmával győzött : a legnagyobb kitüntetésben részesítették, a mely fogalmaik szerint a sza bad, görög polgárt csak érhette t. i. homlokát egyszerüolajfa koszorúval fonták körül. Ti, tisztelt dalárok, a miskolei országos dalár versínyen az olympiai győzőkhöz hasonlóan, a legne me- sebb diadalok egyiket vívtátok ki, mely nemcsak nektek szerzett dicsőséget, hanem nekünk is, mert fénye városunk és megyénkre sugárzik vissza. E tudattól áthatva sereglettünk ide ünnepélyes fogadtatástokra, azon szándékkal: hogy olajfa koszorú helyett szivünk legnemesebb érzelmeiből, a honfiúi elismerés és hála érzelmeiből font koszorút tűzzünk diadalmas zászlótokra. Az elismerés koszorúját azért, mert mostoha viszonyaink közepette tanúsítóit nemes kitartástok, ihlett hazafias lelkesedéstek a legőszintébb elismerésre méltó, a hála koszorúját pedig azért, mert midőn még nem oly régen némelyek — nem ismerve, viszonyainkat, nem ismerve Ungvár város és Ungme- gye hazafias érzületét, még azon is csodálkoztak, a mint az veletek 1876-ban Szegeden történt, hogy itt (Jngvárott magyarul beszélnek s ti öly kifogástalan magyarsággal daloltok. Ti, épen hazánk legmagyarabb városaiban, Szegeden, Debrecenben és most Miskolcon kivívott, és pedig magyar dallal és magyar lelkesedéssel kivívott diadalotokkal városunk és megyénk hazafias, jó hírnevén is lendítettetek. És azért hálás elismerést érdemeltek tőlünk. S midőn ezen hálás és örörateljes elismerésnek Ungvár lelkes közönsége nevében ezennel kifejezést adok, egyszersmind ezereknek érzelmeit foglalom össze azon óhajtásomba: engedje a magyarok Istene, hogy derek dalárdánk sokáig virágozzék s hogy diadaíkoszo- rus zászlóját ezentúl is mindig győzelmesen lobogtathassa. Éljen a dalárda ! E beszédre Zoltsák János egyleti elnök felelt röviden és találóan, felhozván, hogy ezelőtt két évvel, midőn Debrecenből szintén diadallal jöttünk haza, az üdvözlő beszédre azt felelte : „Iparkodni fogunk, hogy Miskolcról az első dijat hozzuk haza 1“ S ime a kifejezett óhajtás beteljesült. Most nem mondhatja, hogy az elsőnél is elsőbb dijat fogja dalárdánk majd haza hozni, hanem azt ígéri, hogy a kivívott sikerhez képest iparkodni fog dalárdánkat azon színvonalon megtartani, melyre ezúttal magát felküzdte. Az elmondott két beszéd hatása oly lelkesedésre ragadta a közönséget és dalárainkat annyira meghatotta, hogy alig tudott meghatottságán uralkodni. A kitörő éljenzések lecsilapultával felszólalt N ehrebecky György, ki az ungmegyei nőegylet és a vöröskeresztegylet nevében megjelent kedves neje helyett ez egyletek jó kivánatait kifejezvén, a dalárda zászlójára egy ritka szép koszorút tűzött fel. Útközben ifj. Fésűs József nyomdász az iparosifju- ság nevében tűzött fel a zászlóra egy szép koszo. rut szalaggal. A lelkesedés ily kitörő nyilatkozatai után az Önkéntes tűzoltó egylet főparancsnokának vezénylete mellett elől a katonai zenekar s tűzoltóság A y. „ü.N~Gr“ tarcAja. ílz ungvári leír. kath. fíigym- nasium története. A gymn külső története. (Folytatás.) Ugyanezen rendeletben fentartja ugyan a minister magának a gymn. épület kibővítésének ügyét s kifejezi, hogy azt a legközelebbi kedvezőbb alkalomkor újból felkarolja, és alkalmilag a főgymn. ebbeli viszonyairól magának a helyszínén személyesen meggyőződést fog szerezni, hogy ehez képest a mondott tanintézet tapasztalt bajainak orvoslása iránt s megfelelő elhelyezéséről intózkedhessék, de egyszersmind felhívja a főigazgatót, hogy ez értelemben Spitzer tulajdonost értesítse, a főgymn. igazgatót pedig utasítsa, hogy addig is a tanulóknak a jelen helyiségekben leendő kellő beosztása által a bajon lehetőleg segíteni igyekezzék. Népes gymnasiuraunk jogos reményeinek teljesü* lése így jobb időkre balasztatott. Minthogy azonban a következő tanévben az ifjúság száma ismét nagyobbodott és Így a helyzet még mostohábbá lett, a ministerium a sürgető kérelemre, azon lehetőleg segítendő, megengedő, hogy a kir. törvényszéknek időközben Beregszászba történt áthelyezése folytán megürült m. kir. kincstári épületnek a gymn. számára leendő átenge-! dése iránt a gymn. igazgatósága a kellő lépéseket megtegye. A helybeli m. kir. főerdőhivatallal megindított tárgyalások eredményre vezetvén, a kincstári épületet, melyből az ideiglenesen ott elhelyezve volt kir. járás- birósíg is kiköltözött, a gymn. igazgatósága 1876 aug. 1-éu vette át, hozzáfogván legott a szükséges átalakítások eszközléséhez. Tagadhatatlan, hogy a gymn. állapota ezen épület megszerzése által kedvezőbbé vált, minthogy teli tornatermet, a négy párhuzamos osztály számára tan- helyiségeket és az előbbinél sokkal célszerűbb rajztermet nyert, melynek helyiségül addig a rajznak a gyup nasiumba hozatala óta a régi kápolna-helyiségei alakítalak at. Azonfölül lehetővé vált a tanári könyvtárnak a termószetrajzi mu/.eumtól való elkülönítése, a természettan! műtárnak tágasabb teremben való elhelyezése, s közvetlen szomszédságban a vegy- és termószettani előadások számára egy tanteremnek berendezése, s végre az ifjúsági könyvtárnak is külön helyiség jutott. Mindazonáltal a gymn. évek óta érzett szükségein az által csak ideiglenesen van segítve, mert didactico-pae- dagogiai szorapontból mindig felette nagy hátrány az, hogy az ifjúság három külön épületben van elhelyezve. Nyári tornahelyisóge a gymnasiumnak még ma sincs és így az akotmanyos idő kezdete óta, midőn a testgyakorlat tanítása a gymnasiumba behozatott, még most is a munkácsi püspök kegyességének tartozik hálával azért, hogy a gör. kath. papárvafiu intézet belső szabad terét a gycnu. itjuság számára nyári tornahe- lyiségüi évről évre átengedi. liyinnasiumi épületiiuk ily szegényes és a mai kor követelmeuyemek egyáltalán meg nem felelő helyzeteben a megelőzőleg lefolyt óv (1883) junius havának elején őszinte Orom fogta el varosunkban a lauügy minden igaz barátjának szivet a hírre, hogy közoktatásügyünk legfőbb gondozója, nagy erdernü őre : 'Ire- fort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úr ő Nagy méltósága városunkat magas látogatásával szerencséltetni fogja; mert hittük és most is erősen hiszszük, hogy állapotaink tarthatatlansága felől személyesen meggyőződvén, a nemes ügyért buzgó tevékenysége és leleményessége módot fog találni arra, hogy bajainkon gyökeresen segítve legyen, és hogy városunk, mely — mint ő mondá*egy messze terjedő vidék culturalis központja, a inai igényeket mindenben kielégítő uj gymn. épület felállítása által a tudományok e régi csarnoka helyett oly várat nyerjen itt a határszélen, melyből századról századra testileg és lelkileg edzett ifjak kerüljenek ki a megerősödött magyar állam jólétének további munkálására. 1883. junius hó 17-éu lépte át a minister a múzsák ez ódon hajlékának küszöbét, s végig járván j*| gymn. helyiségeit, azok elégtelensége és legnagyobb részt primitiv állapota fölötti meggyőződését ki is fejezte. Ittléte alkalmával ígéretet nem tett ugyan az építésre vonatkozólag, de már ugyanazon év julius hó 14-ről 23560 sz. a. következő felhívást intézte gym- nasiumunk igazgatójához : „Legközelebbi körutam alkalmával arról személyesen meggyőződtem, hogy az/ ungvári kir. kath. főgymnasium jelenlegi épülete és bérleti helyiségei a kitűzött célnak semmi irányban meg nem felelnek, és hogy okvetlen szükségesnek mutatkozik ezen legnépesebb gymnasiumok egyike számára egy, a tancéloknak minden tekintetben megfelelő épületet emelni; ennek következtében egyelőre Ivauser József műépítészt találtam a nevezett főgymn. számára emelni szándékolt uj épülethez szükségelt tervezet és költségvetésnek elkészítésével megbízni oly felhívással, miszerint azt Tekintetes uraságod közbenjárása mellett mutassa be. Felbivom tehát Tekintetes Uraságodat, hogy a megjelenő műépítész urnák a megfelelő programmot terjeszsze elő, és minden adatoknak megszerzésénél okadatoltan segítségére legyen“. A műépítész ür még ugyanazon hó folyamában városunkban meg is jelent, hogy a magasabb utasítás értelmében a szükséges előintézkedóseket megtegye. • A gymn. igazgató kalauzolása és segódkezése mellett minden körülményt szemügyre vevén három tért szemelt ki, mint a melyek egyikén az uj gymn. épület felállítandó lenne. A helybeli mérnök-épitészeti hivatal mind a három tért felmervén, és azok talajviszonyait megvizsgálván, ezek alaPján a műépítész ur azon teret találta legalkalmasabbnak, melyen most a Dier (Veszprémi)- és Hlavat,by-fóle házak és az utóbbival kapcsolatos kincstári épület áll. Az e téren felállítandó új gymn. épület tervrajzát el is készítette, s megvalósít* hatás végett a ininisteriuranak benyújtotta. A tervrajz és költségvetés tehát ma a ministerium előtt fekszik, s a magas tanhatóság kegyességétől várja e nem csekély horderővel bíró tanintézet régóta táplálj, méltányos reményének minél előbbi megvalósulását. (Vége.) —------------- Barna Mihály,.
