Ung, 1883. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1883-07-22 / 29. szám
XXL ÉVFOLYAM, I'll már 1883. vasa ni a |i. jnüns 22. 29. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden Közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak, Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. V EGrY EST A RT A L M ü HETILAP. Előfizetési feltételek: Egy évre......................6 frt Félévre .................. 3 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az ling kiadóhivatalába Unsvar, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Előfizetési felhívás. A második félév kezdetén bátorkodunk e lap t. olvasóit felkérni hogy szives támogatásával és bizalmával lapunkat- gyámolitsa továbbra is. Azon irányt, melyet magunk elé tűztünk, ezen- tulra is fentartani kívánjuk; s munkálkodásunk leginkább megyénk és városunk érdeke- inek szemmeltartására fog irányulni. Hogy ezt elérhessük, az olvasó közönség pártolására van szükségünk. A szerkesztőség. Előfizetési ár: Egész évre ...............................6 frt — kr. Félévre ....................................3 frt — kr. Negyedévre ..........................1 frt 50 kr. az előfizetési pénzek az „Uiig“ kiadó* hivatalába küldendők. Vidéki előfizetések p os t a u t a 1 v á n y utján eszközölhetők. A kiadó hivatal iparkodni fog a t. olvasó közönség kívánalmának pontosan megfelelni. Az „Ung“ minden vasárnap meg fog jelenni. Hogy az igényeknek megfelelhessünk, kérjük a t. közönséget az előfizetési dijak mielőbbi! beküldésére. Előfizetni lehet továbbá: az ungvári m. kir. postahivatalnál, Lévay Mór könyvkereskedésében és Szenczer Henrik dohánytözsdéjében. gjÉf Hirdetések igen jutányos áron eszközflltetuek. Azon t. előfizetők, kik eddigi dijaikat még be nem küldték, kéretnek a hátrálékok mielőbbi szives beküldésére. A kiadóhivatal. Néhány szó az állandó színház érdekében.*) ii. Említve volt már, hogy az állandó színház eszméje élénk mozgalmat indított meg itt, s a meleg érdeklődés, mely minden részről nyilvánult, nem engedett kétkedni a sikerben. A nagy tanácskozmány, mely 1864. augusztus 21-ikén B e r n á t h Zsigmond elnöklete alatt tartatott, az állandó színház fölépítéséhez: megkivántató pénzösszeget részvények utján vélte beszerezhetnek s e végből 400 darab 25 forintos részvényjegy kibocsátását határozta el. A részvényjegyek oly nagy kelendőségnek örvendtek, hogy a részvényes társulat, melynek alakulásához 200 darab részvényjegy eladása szükségeltetett, működését meg is kezdheté. Á rés- /énydijak öt részletben 10 hónap alatt voltak befizótendők. Bernáth Dezső egy kész tervet mutatott be, melynek kivitele, mintegy hatezer forintba került volna. Petro vay Ákos kijenté, hogy az állandó magyar színház létrehozását minden áron elő kell segélni, mert nagyobb gyakorlati hasznát látja egy állandó magyar színháznak itt a Kárpátok tövében, mint annak idejében az egész haza részvéte s istápolása mellett felépített nemzeti színháznak az ország szivében. A polgárság körében is rokonszenvet ébresztett e mozgalom s Liszkay János, akkor még előkelő kereskedő a „Felvidékben“ buzdító czikket irt, melyben felhivá polgártársait, hogy a színházi részvényeket oly sorsjegynek tekintsék, a mely ha nem kecsegtet is valami rendkívüli nyeremónynyel, de mindenesetre oly tőke alapot képez a lelki műveltséget s nemesebb érzés fejlesztését illetőleg, a melynek kamatja az utódoknak gazdagon fog gyümölcsözni, s felkérő azon hazafiakat, kikre az ügy ki-, vitele bízatott, hogy tevékenységük egy per- ■ czig se lankadjon, s kövessenek el mindent, hogy a jövő (1865) színházi idényt az állandó színházban kezdhessék meg Thália papjai. Ezt kívánja — úgymond —- tőlök a közvélemény s tevékenységük a közelismerés által leend jutalmazva. A lelkesedés általános volt. Wa! d s t e i n János gróf ezer forintot és épületfát ajánlott fel. A részlet-fizetések megindultak. A részvét, az áldozat készség minden oldalról oly szépen nyilvánult, hogy a szinház felépítésében kétkedni alig lehetett. A színházépület helyéül a „Sétatér“ jelöltetett ki, s akkortájban az úrbéri egyezség még nem köttetvén meg kincstár és város közt, a szabadterekkel a város nem rendelkezett szabadon ; akincstári-bérlet azonban (Pollacsek -Holländer) a legjobb indulattal viseltetett az ügy iránt. A város szolgabirói hatóság alatt állott s az akkori központi főszolgaijiró Mislinszky Jó-1 zsef barátunk valamint a városnál úgy a kincstári bérletnél is — mondhatni — döntő befolyást gyakorolt. Alig várta az időpontot a mikoron a „sétatért“ a részvénytársulatnak re- signálja. Minden körülmény kedvezett, de a jó alkalmat nem engedte kellően felhasználni a politika. Történt ugyan is, hogy az alapszabályok ellen a helytartótanácsnak a miatt volt kifogása, hogy a részvények ára igen csekély é25 frt) összegben lett megállapítva. Leirt tehát a megyei hatósághoz, hogy e tekintetben az alapszabály módosítására hívja fel a részvénytársulatot. A hatóság fel is szólította a részvénytársulat választmányát az alabszabály módosítására, de a választmány az akkori ren d s z er iránti gyűlöletből a provisorius hatósággal szólja állani nem akart. A választmány ezen merev magatartásának következménye az lett, hogy az állandó szinház ügye zátonyra került. Egy évtized után a választmány néhány lelkes tagja ismét életjelt adott magáról s az értelmiség támogatása mellett komolyan hozzálátott a szinház ügy megoldásához. Első lépése az volt, hogy kérvényt nyújtott be a városi képviselethez, a sétatér átengedéséért. Az alkotmányos városi képviselet azonban — e kérvényt elutasító határozattal látta el. A mit tehát az absolut uralom alatt könnyű módon el lehetett volna érni. azt nem érhettük el az alkotmányos aerában. Még csak rágondolni is rósz arra az izgalmas időre a melyet a politikai s más viszonyok teremtettek meg számunkra. Meg volt akkor mételyezve a társadalom s úgy éltünk Itt mint a fenevadak, mintha csak azért lettünk volna, hogy maradkodjunk. Az állandó szinház ügyében ismét s z ifin et állott be és még ma is szünetelünk és nyáron át midőn a zöldben kellene a levegőt élveznünk, izzadunk a fabódéban ; télen át pedig a hosszuestvéken nyeljük a füstöt a casi- nóban, sörödében, vagy más barlangban. Talán még is ideje volna már, hogy az állandó szinház ügye megbeszélés tárgyát képezze és mi adunk is e tekintetben véleményt. — Városi képviseleti gyűlés volt e hó lG-án, mely alkalommal a „pesti hazai első takarékpénztár - egyesületitől kölcsön vett 100000 frtnyi községi kölcsönből leküldött 93587 frt 21 kr. elhelyezése fölött volt egy kis vita. Némely képviselő ugyanis megtámadta a polgármestert azért, hogy miért vette fel a pénzt ad- ! dig, mig annak szüksége be nem állt, nevevezeteseu, inig a laktanya építkezések meg nem indultak. A polgármester erre azt felelte, hogy addig mig a város a pénzt markában nem tartja, komoly vállalkozó nem akadna s igy a pénzt fel kellett vennie épen azért, hogy az építkezéshez hozzá lehessen fogni. A leküldött pénz a helybeli három pénzintézetnél helyeztetett el betétként és pedig a népbanknál 31186 frt 13 kr. 4'/j, azungmegyei takarékpénztárnál 31186 frt 14 kr. 47o, a kereskedelmi iparbanknál 15000 frt 4°/o mellett; az utóbbi pénzintézet által el nem fogadott 16186^frt 74 kr. az ungvári népbankba tétetett le egyelőre. És mert a városnak 11701 frt 35 krnyi függő adóságai is ebből a kölcsönösszegből fizetendők, a képviselet felhatalmazta a tanácsot, hogy ezek közül azokat, melyek végrehajtás alatt állnak a kölcsön pénzből azonnal fizesse ki. A laktanya tervek elkészülte után pedig azonnal hivassék egybe a képviselet, hogy az építkezéshez mielőbb hozzá lehessen fogni. A csűrtelek meg - vétele a 9 holdnyi területből 4 holdnak kiszakitása föl y- tán feltételesen elfogadtatott ugyan, de a polgármeste r felhatalmaztatott, hogy a 4 holdnyi területnek eladhat a földmivelési-ipar és kereskedelmi miniszternél ké_ relmezze és Személyesen is szorgalmazza. A felvidéki tanitók és népnevelés kérdéséhez. II. Egy illetékes egyéniség, ki, eltekintve attól, hogy a ielkészi tisztes kaszthoz tartozik, szive mélyéből egyszersmind tanító is, a „Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa“, szentirási képletes themát következően alkalmazta a felvidék tanügyi állapotának jellemzésére: „A tudásnak csak némileges foka is vágyat ébreszt a tökélyesbülés után. Ez az egyednek meglevő anyagi helyzetével elégedetlenségét eredményezi, minek folytán az anyagi jobblét után való törekvésében a lelkiekről egészben ruegfeledkezend. Már pedig földi létünk csupán pilianatuyi s igy egészben véve is vajmi csekély időköz arra, hogy a siron túli végtelen, s a földi legfőbb jóhoz csak legtávolabbról sem hasonlítható minőségű boldog életre előkészíthessen bennünket. Miért is, ha a túl világi jót elnyerni óhajtjuk, (s kinek nem állna érdekében ez?) ősanyánk, a föld által az anyagiság iránt netán fölébresztett vágyakat egészben és minden utógoudolat nélkül kell leküzdeuüuk magunkban és embertársainkban.“ Ezen kedélyesen előadott mentegetés satyrának is nagyon erős, sőt pasquilnak is sok, igaz! és az sem ment rajta, hogy csak a kérdésnek elodázása czéljából hozatott fel, de azért a patriarkalis korszak boldog tudatlanságát jellemzően világítja meg, mert a végered- | menyre vonatkozólag, igazat mond. A mennyiben az a nélkül is szélsőségig menő pietismusuak, melynek kimondott egyedüli czélja vala „a nép gyermekének szi- I vében isten országát felépíteni“ csakugyan eme még szőkébbre vett korlátái között mozgott még a legkö- I zelebb múlt időkben is a fárai iskolák állapota. *) Lásd a 26. 3zámot.
